Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-23 / 82. szám
1980. MÁRCIUS 23. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A Dunántúli napló MEGKÉRDEZTE| Szakszervezetek a választás előtt Interjú Neubauer Józseffel, az SZMT vezető titkárával Kinek dolgozunk (I.) Az idei év o magyar szakszervezetek életét is számos új vonással, színnel gazdagítja. Nemcsak tortalmi és formai változások lesznek, ozaz nemcsak a vállalati, üzemi, intézményi és hivatali szakszervezeti szervek szervezeti felépítése módosul, tisztújításra is sor kerül. Miközben a szakszervezeti szervekben ezekben a hetekben, hónapokban is folyik a megszokott munka, egyre időszerűbb teendőkként lépnek előtérbe a választási előkészületekkel kapcsolatos felelősségteljes feladatok. Ezekről és magának a választásnak a folyamatáról kértünk interjút Neubauer Józseftől, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának vezető titkárától.- Ismertté vált az, hogy a XII. pártkongresszust követően szakszervezeti választásokra kerül sor, és ennek az évnek a végén a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusa is összeül. Arra kérem Neubauer elvtársat, ismertesse a választások legfontosabb politikai célkitűzéseit. — A Magyar Szakszervezetek Alapszabálya' szerint 5 évenként újjá kell választani a szakszervezeti vezető testületeket, a számvizsgáló bizottságokat, a tisztségviselőket. A SZOT határozata szerint április 1.—május 31. között történik meg a bizalmiak, alapszervi vezető testületek és a számvizsgáló bizottságok választása. Ezt követi június 1.—július 15-e között a iparági-ágazati középszervek, a megyebizottságok, a nagyvállalati, tröszti szakszervezeti vezető szervek újjávólasztása. A Szak- szervezetek Baranya megyei Tanácsa küldöttértekezletének összehívására szeptember hó folyamán kerül sor. — Az elmondott időpontokból látható, hogy a választások pártunk XII. kongresszusa után lesznek. Ebből adódik az, hogy a politikai fő mondanivaló a kongresszus anyaga, határozatai és az azok végrehajtásából adódó szakszervezeti tennivalók, feladatok. Célunk az, hogy nyílt, őszinte beszélgetést folytassunk megyénkben is a több mint 170 ezer főt számláló tagságunkkal feladatainkról, a jövőbeni elképzelésekről, s nem utolsósorban arról, hogy a szak- szervezeti munka eszközeivel, módszerével hogyan segíthetjük minél eredményesebben a kongresszus hotározatából adódó megyei célkitűzések megvalósítását. — A választás egyben számvetés is. Számvetés arról, hogy mit tettek szakszervezeti szerveink a működési területükön az V. ötéves tervből adódó tennivalók sikeres végrehajtásáért, hogyan, miképpen segítették az éves tervek teljesítését, hogyan tudták megértetni a dolgozókkal a tennivalókat, s hogyan tudták ezek végrehajtására mozgósítani őket. Emellett feltétlenül szólni kell arról is, hogy hogyan látták el érdekvédelmi és érdekképviseleti funkciójukat, mit tettek az élet- és munkakörülmények rendszeres javításáért, hogyan védelmezték a dolgozóknak a törvényekben és rendeletekben biztosított jogait, hogyan segítették a szak- szervezeti tagság politikai, szakmai és általános műveltségének gyarapítását, tudatuknak, magatartásuknak helyes irány, ba történő formálását. — A csoportértekezleteken, szakszervezeti taggyűléseken a bizalmiak és a bizalmi küldöttek értekezletein szólniuk kell arról is, hogy működési területükön hogyan tudtak élni a bizalmiak a megnövekedett jog- és hatáskörükkel, mit tettek, és hol tartanok az üzemi demokrácia erősítése, fejlesztése terén, s mit kívánnak tenni a jövőben annak érdekében, hogy az üzemi demokrácia fórumai rendeltetésszerűen működjenek, hogy tovább csökkenjenek a még fellelhető párhuzamosságok, formalitások. — Végezetül, de nem utolsósorban a szakszervezeti választások segítsék mindenütt a gazdasági helyzetünk reális megértését, megértetését, járuljanak hozzá az adott területen folyó munka sikeres teljesítéséhez.- Az idén jelentős mértékben megváltozik a szakszervezetek szervezeti felépítése. Mi ennek a lényege, és melyek a főbb jellemzői? — A változás az alapszerveknél történik. Ennek lényege az, hogy megszűnnek a vállalati, üzemi, intézményi és hivatali szakszervezeti tanácsok, a műhelybizottságok, valamint o vszt-k és a bizalmiak, illetve főbizalmiak együttes ülései. Megszűnnek a szakszervezeti tanácsok, helyettük általánosság válnak a bizalmi testületek és a bizalmi, főbizalmi rendszer. A szakszervezeti bizottságok, a bizalmi testületek operatív végrehajtó szervei lesznek. Ez a szervezeti felépítés jobban igazodik a vállalati, intézményi, gazdasági felépítéshez. Jobban kell hogy szolgálja a szakszervezeti munka hatékonyságát. Kevesebb lesz a fórum, gyorsabbá, operatívabbá válik az ügyek intézése. Erősödik a demokratizmus is, mert a bizalmiak részt vesznek a bizalmi testületek munkájában, ennélfogva közvetlenebbül tudnák tolmácsolni csoportjuk érdekeit, véleményeit, javaslatait. Korábbon a bizalmiak elsősorban a végrehajtásban tevékenykedtek, most pedig az új szervezeti változással a döntés és a végrehajtás jobban összpontosul. A legfőbb kérdések eldöntésére a bizalmi testületek hivatottak. — Az előbbiekben, mint már elmondottam, a szakszervezeti bizottságok, mint a bizalmi testületek operatív végrehajtó szerveként fognak működni. Tevékenységükről, a bizalmi testületeken hozott határozatok végrehajtásáról rendszeresebben és következetesebben kell számot adni. — Végezetül itt kívánom meg. említeni azt is, hogy kevesebb lesz o kötelezően előírt társadalmi munkabizottságok száma; ott, a helyszínen határozzák majd meg, hogy milyen bizottságok működtetését tartják szükségesnek. Az állandó bizottságok számának csökkentésével mód és lehetőség nyílik egy-egy bizottság létrehozására' különböző akciók végrehajtása érdekében. Ezzel is azt szeretnénk elérni, hogy csökkenjen oz ülések száma, kevesebb írásos jelentéssel legyenek a tiszt- ségiselők leterhelve, nagyobb legyen az operativitás, s erősödjék a tisztségviselők és a dolgozók közötti rendszeres, élő, eleven kapcsolat. — Az elmondottakból következik, hogy az új szervezeti, felállásban jelentősen növekszik a bizalmiak szerepe. A káderkiválasztás során milyen követelményeket támasztanak a bizalmiakkal, főbizalmiakkal szemben? — A legelső és legfontosabb követelmény az alkalmasság. Olyan embereket javaslunk bizalminak megválasztani, akik ismerik a csoport életét, munkáját, akik alkalmasak reális érdekeiket képviselni, akik eddigi munkájukkal, magatartásukkal a szó teljes értelmében élvezik csoportjuk bizalmát, akik önzetlenül hajlandók a köz ügyéért dolgozni, pluszmunkát vállalni, akik bátran fellépnek a csoport életében jelentkező nemkívánatos jelenségekkel szemben, akik megfelelően szót tudnak váltani a csoport tagjaival; a munka jobbá és szervezettebbé tétele érdekében, akik nem nézik el a lazaságokat, akik őszintén, nyíltan mernek állást foglalni a csoportok tagjaira támaszkodva (pl.: a bérfelosztás differenciáltsága érdekében), akik megfelelő vitakészséggel rendelkeznek, és szót emelnek a partner gazdasági vezetőkkel szemben minden olyan kérdésben, amelyek csoportjuk életével, munkájával, a munkakörülmények javításával, a munkavédelmi előírások betartásával, a munka szerinti elosztás gyakorlati megvalósításával függnek össze. — Ezért nagyon fontos, hogy a káderkiválasztás során ismerjék meg a csoport togjainak véleményét, hogy ennek birtokában tudják megtenni javaslataikat. Természetesen törekedni kell arra is, hogy a vezető testületek mindenütt jól tükrözzék az adott összetételt. Arányuknak megfelelően válasszanak fizikai munkásokat, nőket és fiatalokat is. — A bizalmiak megválasztásával egyidőben kerül sor a helyettesek megválasztására is. Javaslatunk az, hogy ott, ahol erre lehetőség van, fiatalokat válasszanak e funkciók betöltésére, mert így lehetőség nyílik új, friss erők bevonására, akik fiatalos lendületet tudnak hozni a szakszervezeti munkába. I — Hogyan Ítéli meg a választási előkészítő munka jelenlegi állását?- Tapasztalataink azt mutatják, hogy időarányosan teljesítettük feladatainkat. Ez alatt értem azt, hogy sikerült a szak- szervezeti tagsággal tudatosítani a választási munka jelentőségét és fontosságát. Szót váltottunk az új, az alapszervezetekben történő szervezeti változások szükségességéről, helyességéről. Ennek során hangsúlyoztuk azt, hogy a bizalmi testületek feladatuknál és hatáskörüknél fogva egyszerre fogják betölteni oz üzemi, intézményi, a hivatali demokrácia legfelsőbb szintű fórumát, valamint az alapszervezet legfelsőbb irányító vezető testületének szerepét és feladotát is. Közvetlenebbé válik a munka irányítása, erősödik o demokratizmus, csökken a fórumok száma, közvetlenebbé válik o tisztségviselők és a tagság: kapcsolata. Szóltunk arról is, hogy o változások során ne veszítsünk el egyetlen egy olyan tisztségviselőt se, akik mint osztálybizottsági tagok vagy műhelybizottsági titkárok jól végezték munkájukat. — Igen nagyra értékeljük azt, hogy a választási előkészítő munka nem jelent befelé fordulást az alapszervezetek, de oz irányító szervek életében sem. Ezt igazolja pl. az, hogy gondosan es jól előkészítették az év elején megtartott együttes üléseket, termelési tanácskozásokat, a szocialista brigádok értekezleteit. Sikerült a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny lendületét tovább vinni. — A vállalati kollektívák többsége ott, ahol az igény és a feltételek erre megvannak, csatlakoztak a Vörös Csillog Gépgyár „Sziklai Sándor" szocialista brigádjának felhívásához és a következő hetekben, a kongresszus tiszteletére kommunista műszakokat tartónak, s az ezért járó bért a gyermek- intézmények terven felüli építésére vagy más, a kisebb-na- gyobb közösségeket érintő szociális, kulturális igényeket kielégítő létesítmények megvalósítására ajánlották fel. — A termelést, a gazdálkodást segítő tevékenység mellett sok helyütt most foglalkoznak oz élet- és munkakörülmények javítását szolgáló, ez évre szóló szociálpolitikai tervek, kollektív szerződések módosításával. Több helyütt pedig a rendelkezésre álló bérnövekmény igazságosabb elosztásán munkálkodnak. És végezetül, de nem utolsósorban említem meg, hogy ma már mindenütt dolgoznak a csoportértekezletek, a taggyűlések, a bizalmi testüle- tóek ülése elé terjesztendő, a munkát értékelő és a feladatokat meghatározó beszámolók elkészítésén. A tavaszközei jószagúvá teszi a kerteket, munkára csábítja a lankadt izmokat. A kertek, családi házak körül érdemes ilyenkor meg-meg- állni és elnézni micsoda kedvvel, aprólékos gonddal dolgoznak az emberek. Folytatódnak az ősszel félbehagyott építkezések, a csattogó metszőollók nyomán megújul a gyümölcsös, a fóliasátrak alatt pedig már ott zöldell minden, az egész veteményeskerti teríték. Pergőn, zökkenőmentesen folyik a munka, pedig senki nem sürget senkit, ki-ki magától teszi a dolgát. Mert magának dolgozik. Mert a saját tulajdonát műveli adhatnánk meg a csat- tanós, de alighanem nagyon is elsietett magyarázatot. Magyarázatot? Igen, mert a jelenség most, ebben az időszakban, amikor a munka hatékonyságára és minőségére koncentrálunk, úgy látszik, magyarázatra szorul. Pontosabban: nem is azt kellene megmagyaráznunk, hogy a fenti munka miért ilyen olajozott, frappáns menetű, hanem azt, hogy a „másik”, az amit a munkahelyünkön végzünk. az, amit a társadalomért, a társadalom asztalára teszünk, miért hagy mindezzel együtt annyi kívánnivalót maga után, hogy szinte naponta szóvá kell tennünk hiányosságait, fogyatékosságait. A kérdés eléggé egyszerűvé válna, ha pusztán a tu- lajdon^ a tulajdonviszonyok alapján dőlne el a munkakedv, a „munkához való hozzáállás” milyensége a munkahelyeken. Ez esetben csak a dolgozók tulajdonosi tudatát kellene befolyásolni abba az irányba, hogy belássák: a munkahelyükön is maguknak dolgoznak, nem másnak, nem egy idegen erőnek, hatalomnak, amely adok-ve- szek alapon elidegeníti tőlük munkájuk termékeit, azaz tárgyiasult munkájukat. A tulajdonosi tudat is igen fontos, de a munkahelyeken en. nél sokkal többről, viszonyok egész rendszeréről van szó. Ezek a viszonyok vagy tudató, sulnak a dolgozókban, vagy nem. Egészen bizonyos azonban az, hogy a munkahelyen történtek, a termelésben szer. zett tapasztalatok alapvetően meghatározzák az ember tu. datát. Az imént vázolt házkörüli tevékenységben a legkülönfélébb foglalkozást űző emberek kerülnek közös nevezőre. Egyet akarnak. Azt, hogy legjobb képességeik, tudásuk alapján végzett mun. kéjük szép eredményt hozzon, kedvteléssel használhas. sa, gyönyörködhessen benne a család minden tagja. Orvos, segédmunkás, zenetanár — milyen ragyogóan kaszálnak, micsoda pompás sétautat épí. tenek, milyen kiválóan termő lugast türelmeskednek ki a semmiből.1.. Azt bizonyítva ezzel, hogy mindenféle munka elvégezhető kellő méltósággal, derűs közérzettel, mint ahogy a legnemesebb munkák is meg ront hatnak embereket, deformálhatják a személyiséget. Ebben kétségtelenül fontos az, hogy milyen az egyén, oki a munkát végzi. Milyen a képzett, sége, műveltsége, embersége? Hosszú távon azonban mégis az a döntő, hogy milyen az emberi közeg, a légkör ott ahol dolgozunk. Mert ez határozza meg a közérzetet, ez tartja életben, vagy öli meg a kapcsolatokat, ez hozza létre, vagy sorvasztja el a kol. lektív munkához nélkülözhetetlen partneri Viszonyokat Könnyű lenne azt mondani, hogy a kiinduló példánkban vázolt munka leegyszerűsíti ezt a viszonyrendszert, hiszen abban a munkaadó és a munkavállaló egyazon sze. mély. Ez igaz. De a munkahelyen sincs választóvonal. Sőt, ez a kettőség is csak elvileg létezik, hiszen társadalmunkban, amely a munka társadalma tulajdonképpen mindenki munkavállaló, a ■ munkaadó pedig nem ember, hanem úgynevezett jogi személy. Mégis ott kezd el kó- kadözni. kisiklani a munkakedv, ahol a dolgozó belemerevedik az egyoldalú munkavállalói szemléletmód, ba. nem tud vagy nem akar túllátni az esztergapadján vcgy az íróasztalán. Beletörődik, beleszokik a rész-szerepbe, a rész-munkába, a rész)-felelősség beií Kizárólag a munkaideje köti a munkahelyhez, holott a munkavállaló ember, akinek a munkaerején túl még sok egyéb lényegi tulajdona van. Olyan tulajdonok, tulajdonságok, amiket éppen a kenyérkereső munka változtat meg, fejleszt ki, tökéletesít vagy szorít háttérbe. Ezért se mindegy milyen tudattal végezzük mindennapi munkánkat. Sajnos még mindig igen sok helyen tudatosításra szorul annak az egy. szerű ténynek a belátása, hogy nemcsak a nevünkön szereplő ingatlan körül dolgozunk magunknak, hanem a munkahelyünkön is. Sőt, ott talán még inkább! Bebesi Károly B. K. Szőnyegek Sopronból A Soproni Szőnyeg- gyár a hagyományos ún. szőtt velúrszőnyeg (gépi perzsa) mellett tűzött szőnyegeket is gyárt. A termékük felét szőnyegpadlóként, elsősorban az építőiparnak készítik. 1980- ban három és fél millió négyzetméter szőnyeg gyártását tervezik. A gyár negyvennégy brigádja az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére vállalta, hogy hárommillió forint értékű anyagot és energiát takarítanak meg.
