Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-02 / 61. szám
Jubileum helyett lUlíre kellett a kaució...? Adalékok a szigetvári lapkiadás történetéhez 200 éve lett szabad királyi város Pécs Kapronczai József nyomdász közel negyedszázadot töltött a valamikori szigetvári lapkiadás szolgálatában. Ma, nyugdíjason ideje nagy részét a hajdani nyomdák, és a bennükszü. letett újságok történetének szenteli. Az általa összegyűjtött dokumentumok gazdagíthatják az 1966-ban kiadott Szigetvár bibliográfiának a hírlapokra vonatkozó fejezetét. Az idős nyomdásznak sikerült a néhány régi, szigetvári család által őrzött, több száz újságból folyamatosan összeállítani a hajdani helyi újságok megjelenésének időpontját. E munka során kiderült, hogy az 1899 és 1944 között eltelt közel fél évszázad alatt több mint tíz különböző sajtótermék látott napvilágot Szigetvárott- Többségben hetilapok voltak, egy részük inkább napilap szerepet betöltve, hetente kétszer, csütörtökön és vasárnap jelent meg. Vajon miért volt szükség az akkor talán négy-ötezer lelket számláló településnek ennyi újságra? Természetesen az újságok alapítása hátterében itt is politika lappang: képviselőválasz, tási harcok, a demokratikusabb programú képviselők összeütközése a kormánypártiakkal. A nézeteltérések nemegyszer szakadáshoz, s az illető álláspontot képviselő lap csődbe jutásához vezettek. Ugyanakkor a gyakori lapalapitások anyagi fedezete sem volt mindig biztosítva. Gyakori eset, hogy egyik lap beleolvad a másikba. Azok az újságok éltek a legtovább, amelyek saját nyomdával is rendelkeztek. Ezért elválaszthatatlanul összefügg a szigetvári lapkiadás története a helyi nyomdák történetével. A föllelt évfolyamok tanúsága szerint az első szigetvári újság, a Délsomogy 1899-től 1915-ig működött. 1910. és 1915 között Szigetvár és Vidéke címmel adtak ki újságot. 1915-ben Szigetvár és Délsomogy címmel egyesült a két lap, s így jelent meg 1919-ig. 1919-től Délso- mogyi Munkás Újság címmel adtak ki újságot. Mivel az előkerült 1919. július 13-i szám már a XX. évfolyam 27 száma, valószínű, hogy a Délsomogyi Munkás Újság folytatása az 1899-ben alapított Délsomogy- nak. 1921 végéig, az újjáéledő munkásmozgalom teljes eltip- rásáig élt a Délsomogyi Munkás Újság, mint a szigetvári Szocialista Párt hivatalos lapja, Tursics Imre szerkesztésében. Tursics Imre emigrációba kényszerülése után nyomdájában adták ki Szigetvár címmel a fehér terrort, Horthy politikáJelentős évfordulónak számít települések életében az a döntés, amely városi, majdan szabad királyi városi kiváltságokkal biztosította a fejlődés útját. Ilyen évfordulóhoz, a kétszázadikhoz közeledik Pécs városa: 1780. április 19-én hirdették ki a hosszú küzdelmek árán kivívott, az uralkodó, Mária Terézia által adományozott előjogot a város polgárainak. Több mint 18 karátos aranyornamentikával díszített piros bőrkötésben, bőrre nyomtatva, aranyzsinóron függő királyi pecséttel érkezett meg Pécsre kétszáz évvel ezelőtt a kiváltság- levél, amely szabad királyi várossá nyilvánította Pécset. Az évfordulóra a Baranya megyei Levéltár hívta fel a figyelmet, ahol Sándor László levéltáros és Tímár György helytörténész végzi el az oklevél fordítását, levéltórtudomá- nyi, oklevéltani elemzését. Sándor Lászlótól kértünk tájékozta, tást e királyi kiváltságlevél megszületéséről: — Pécs lakói földesúri hatalom alatt álló polgárok voltak, az egyházi és világi hatóimat a püspök képviselte, aki 1703- ban „új adományként" kapta a várost. A polgárok jelentős kiváltságokkal rendelkeztek, s ezek kiterjesztése, megvédése késztette őket az uralkodóhoz intézett kérelemre. — Kik voltak az indítványozók? — Magyar, délszláv és német nemzetiségek éltek együtt békésen a városban. A XVIII. században betelepült németek hoztak egy haladóbb szellemet, s azokat a kiváltságokat akarták új lakhelyükön is élvezni, melyekben óhazájukban részesültek. — A püspökök hogyan védelmezték előjogaikat? — Valamennyien ragaszkodtak ezekhez, hangoztatván, hogy ez az ő városuk. 1751- ben lesz püspök Klimó György, humanista szellemisége rendkí. vül sokat ad a városnak a művészetek, a zene, az iskolahálózat bővítése, a könyvtáralapítás terén. Bár jobbágysorból emelkedett ki, bár a szabad királyi rangra emelést szükségesnek látta, de mivel nem kapta meg a Vatikán hozzájárulását, meg- hasonlást jelentett számára az egyházi birtok feladását célzó polgári törekvés. Hiszen a kánonjog szerint az egyházi tuZoltán és özörényi Károly szellemi támogatásával a Délsomogy című társadalmi, szép- irodalmi és közgazdasági lapot ..(Névy Zoltán szentlász- lói plébónös volt; özörényi Károly pedig földbirtokos, akinek versei gyakorta megjelentek az újonnan alapított újság lapjain.) A továbbiakban hosszan fejtegeti a cikkíró azokat a nehézségeket, amelyeket az első világháború előtti politikai helyzet, majd a háború kitörése jelentett az „ifjú hévvel” alapított lap életében. Vajon milyen politikai arculatot mutatott az első szigetvári újság? Mivel a politikai állásfoglaláshoz ez idő tájt nagyobb pénzösszeget, úgynevezett „kauciót” kellett letenni, Duchon Ödön szigetvári ügyvéd 1910-ben, miután megválasztották képviselőnek, s karrierjében az újság támogatta, letette a megfelelő ösz- szeget. Ettől fogva a Délsomogy felelős szerkesztője, megtehette, hogy amennyiben nem értett egyet a kormány határozataival, kifejezzen bizonyos ellenzéki álláspontot is. Hegedűs Magdolna lajdont elcserélni sem lehetett. Ugyanakkor Kiírná lekötelezettje volt Mária Teréziának is, aki támogatta, s megerősítette őt püspöki székében. — Az uralkodónak érdeke volt a szabad királyi városok szaporítása? — Hogyne, hiszen ezekben támogatásra talált a nemesi rendekkel szemben. Klimó halála után, amikor Pécsnek hosz- szabb ideig nem volt püspöke, írta végül alá 1780. január 21- én Mária Terézia a pécsiek kiváltságlevelét. Ezzel a közigazgatásért a városi magisztrátus, a tanács a felelős, ők képviselik a város érdekeit. Ezt a testületet önállóan, püspöki jóváhagyás nélkül választják ezentúl. A gazdasági, államigazgatási döntéseken túl a város veszi kezébe a törvénykezési jogot, sót pallosjoggal is rendelkezik, Mindent összevéve Klimó humanista lépései, a polgárok törekvései, majd a királyi kiváltságlevél jelentős fejlődési lehetőségeket teremtenek a város számára, amelyek igazán majd a XIX. században bontakoznak ki. — Hogyan fogadta a polgárság Pécs szabad királyi várossá emelését? — Nagy ünnepségek voltak a városban, örömujjongás, c magyar, német, délszláv lovasok díszfelvonulása, ógyúsortű- zek a Havihegyről, hálaadó istentisztelet, amit a püspök celebrált, ökörsütés, népünnepély. A századik évfordulót hasonlóan méltó körülmények között akarták megülni a pécsiek, az ünnepséget, a szegények és árvák megvendégelését, az ökörsütést, a banketteket azonban az akkori gazdasági válság elsöpörte. A kétszázadikra elkészült a latinnyelvű oklevél fordítása. Ennek, és az akkor kapott, kékarany tónusú városcímemek az elemzése a Baranyai Helytör- ténetírós 1980. évkönyvében lát majd napvilágot Timár György és Sándor László tollából. Gállos Orsolya A Mária Terézia által adományozott kiváltságlevél díszes kötése és pecsétje ját szolgáló újságot, amely 1925-ig jelent meg. A Délsomogy ekkor Új Délsomogy cím. mel folytatta tevékenységét, egészen 1935-ig. Ekkor múlt ki csaknem 4 évtizedes múlt után, anyagi fedezet hiányában. 1927 és 1940 között Délvidék, ri939 és 1944 között Szigetvári Hírlap címmel adtak ki újságot Szigetváron, A Szigetvárra bevonuló felszabadító bolgár csapatok lefoglalták a Zrínyi-nyomdát, s nyomdászaik itt készítették 1944 decemberében cirill betűkkel a Front Újságot. Az idős nyomdász, Kapronczai József élő lexikonként tartja szó. mon a sok adatot, eseményt Megtalálta többek között az Új Délsomogy azon számát, melyben a lapszerkesztő az első Szigetvárott kiadott újság alapításáról ír. Az 1899-ben Bárvárth Gyula felelős szerkesztésében megjelenő Délsomogy „társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági” lapnak vallja magát. Az Új Délsomogy 1921. évi- 59. számában így emlékezik Bárváth Gyűlő az első szigetvári újság születésére: „22 évvel ezelőtt, ifjú hévvel alapítottam meg szülővárosom, ban, itt Szigetváron Dr. Névy 980. MÁRCIUS 2. HAGYOMÁNY DN HÉTVÉGE 7. 11 Délsomogy és társai Az emigráció évei Pertzel Miklós amerikai naplója Az 1848/49-es magyar emigráció történetének érdekes dokumentuma Perczel Miklós hon. véd ezredes naplója. A napló első részét két esztendővel ezelőtt jelentette meg a Tankönyvkiadó, a folytatása pedig a közelmúltban látott napvilágot (Amerikai napló). Perczel Miklós, aki nagynevű tábornok bátyja, Perczel Mór oldalán végigküzdötte a szabadságharcot, majd a bukás után követte idegen földre, pontos föl jegyzésekben örökítette meg a menekülés napjait, továbbá az emigráció első éveinek eseményeit. Munkáját főleg a krónikás tárgyilagossága és a személyes megnyilatkozás őszintesége teszi számunkra érdekessé. Perczel a közvetlen megfigyelő szemével láthatta hazátlanná vált sorstársai mindennapjait, Kossuthot és környezetét, s módjában állt olyan dolgokról is szólni, melyek emberi vonatkozásban feltétlenül gazdagítják az emigrációról kialakult képet. Az Amerikai napló 1851 szeptember elsejével indul. A menekültek elhagyják Törökországot, s az amerikai kormány meghívására az óceánon túlra tartanak. Perczel bőven foglalkozik az utazás bonyodalmaival, ennél azonban jóval fontosabbak azok az észrevételei, melyeket az útközben érintett európai or. szágokról tesz. Kénytelen-kelletlen tapasztalják a reakció előretörésével bekövetkezett változásokat. Rokonszenwel csak az egyszerű nép fogadja a magyar forradalom menekültjeit, a hivatalos körök hűvösen tartózkodóak. Szeptember 28-án keserűséggel vegyes indulattal jegyzi naplójába.: „Kossuthnak az átutazás Franciaországon Párizsból megta. gadtatott. Szégyen, gyalázat: és ez a kormány köztársaságinak vallja magát." De érzi azt is, hogy a szabadságharc ügyét méltató szavak mögött legtöbbször csak üres lelkendezés rejtik. Érdemes idézni egy "angol tüzér őrnaggyal folytatott beszélgetésének konklúzióját: „Mondó, mily rokonszenwel kísérte az angol nép küzdelmün. két, még azt is állító, hogyha néhány hónappal tovább tartottuk volna magunkat, az angol kormány is valószínűen valamely kedvező lépéseket tett volna érettünk. Szép szó, sokszór hallottunk ilyent, ki mondhatná meg, mennyi az igazság benne. Annyi bizonyos, hogy elbuktunk, és sem az angol, sem más még csak a ikisujját sem nyújtotta segélyünkre.” A napló tetemes részét az amerikai — közelebbről a New York-i — események, benyomások leírása teszi ki. Perczel ap. rólékosan beszámol mindenről, ami velük történik. Jóleső érzéssel veszi tudomásul a szabadsághősöknek kijáró ünnepléseket, az amerikai polgárok segítőkészségét, de gyakran szkeptikusan jegyzii meg: „Nem tudom, mennyi hasznot származik ebből ügyünknek." Mert bizony a hathatós segítség egyelőre késik, s hónapok múltán is csupán magánéletük szorító gondjai oldódnak meg. Tény azonban, hogy már ezzel is jóval többet tesz a magyarok ér. dekében az Egyesült Államok, mint az európai országok. Az Amerikai napló feljegyzéseiből megismerhetjük a korabeli New York életét a gazdag iparral és kereskedelemmel rendelkező város mindennapjait az embereket. Perczel természetesen európai szemmel nézi az Újvilágot, szól az ottani furcsaságokról, nemegyszer szelíd kritikával illeti a szokásokat. Számunkra mégis az emigrációval foglalkozó részek a legtanulságosabbak. Észreveszi az elkerülhetetlenül bekövetkező bomlás jeleit, az egységet megbontó, nem éppen hazafias törekvéseket. Kossuth és Perczel viszonya mindvégig meglehetősen hűvös. Ennek oka, hogy a szerző többnyire nem ért egyet Kossuth távlati elgondolásaival, politikai elképzelései túlságosan gyakorlatiasak. Kisebb-nagyobb viszontagságok után Perczel is — mint any. nyi menekülttársa — otthonra lelt Amerikában, de igazi hazára nem. Ezzel magyarázható, hogy az első adandó alkalommal felszámolja kis gazdaságát, s többekkel együtt áttelepül az Európához közel eső Jersey szigetére. Egyszer azonban még visszatér amerikai földre. Becsülettel megszolgálja az ott kapott segítséget, támogatást, mint szabadság szerető ember az északiak oldalán küzd o polgárháborúban. Ezekről az évekről írott összefoglaló beszámolója zárja naplóját A kiegyezés után Perczel Miklós szakított Kossuthékkal és hazajött Magyarországra. 1868— 87 között Pécs és Baranya főispánja volt, majd öt éven keresztül Pécs város országgyűlési képviselője. Kovács Sándor
