Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-16 / 75. szám
DN HÉTVÉGE 4. GAZDASÁGPOLITIKA 1980. MÁRCIUS 16. Erőforrás és egyben piac a város Jó úton a Pécsi Állami Gazdaság Stabilizálódás, lassú, fokozatos gazdasági megerősödés: így jellemezhetnénk tömören a Pécsi Állami Gazdaság elmúlt három esztendejét. A városlakók is érzékelik már, hogy valami mozdult. Megnyílt az üszögi lovasiskola, renoválják a kastélyt, amely ez év őszétől étteremmel, 30 szobával szállodaként nyit kaput a turizmus előtt, és hogy a város alatt — a sokat kárhoztatott A talpon maradás nyitja: a jobb gazdálkodás Hasznosítják a pécsi pincéket Külföldi turisták az üszögi kastélyszállóban Vas Tibor és Jobbágy Csaba a gép mellett Helyreállítják a kastélyszállót pincékben — termelt gombát árulják a pécsi boltokban. Ezek azonban csak külső jelei annak, hogy benn a 8800 hektáros, csaknem ezer embert foglalkoztató nagyüzemben, új szelek fújdogálnak. A dolgozók a pénztárcájukon érzik — három év alatt 10 000 forinttal nőtt az egy főre jutó éves jövedelem —, hogy szilárdabb lett a vezetés, szervezettebb a munka. A kezdeti tömeges kilépések után — nem tartottak senkit vissza, aki a nagyobb szigor miatt menni akart — megállt az erre a gazdaságra mindig is oly jellemző fluktuáció, a munkáslétszám stabilizálódott. Új lakótelep épült üszögön a volt cselédlakások helyén, 12 lakás Pécsett az Asztalos János utcában. Teherautó helyett autóbuszok szállítják a dolgozókat, sajnos nagyon is szétszórtan fekvő gazdaság telepeire. Tehát nemcsak a bérek, de az élet- és munkakörülmények is összehasonlíthatatlanul javultak. Kérdés, az 1980-as év megkeményedett közgazdasági viszonyai között ez a lendület nem szenved-e törést. Az új helyzetben, hogy tud talpon maradni és a megkezdett úton továbblépni a Pécsi Állami Gazdaság? Egy átlagosnál rosszabb, aszályos és fagykáros —a gazdaságban tavaly 200 vagon gyümölcsöt, hektáronként 10 mázsa búzát „vitt el" a tavaszi fagy és a nyári szárazság —■, tehát igen nehéz év után tettük fel a kérdést Cser László igazgatónak, mit akarnak tenni 1980-ban, hogy boldoguljanak? — Mivel a termelés nagyszabású bővítésére nincs mód, az adott lehetőségekkel akarunk jobban gazdálkodni. Hogy melyek ezek a lehetőségek? Vannak mindenekelőtt szellemi erőforrásaink, tág teret adunk a szakvezetők és dolgozók alkotó energiáinak kibontakoztatásához. Ha ezzel jól sáfárkodunk, már ez önmagában növeli teljesítőképességünket. Anyagi eszközeinket a műszaki felkészültségünk javítására fordítjuk, hogy a jelentősen megemelt árukibocsájtá- si tervünket teljesíteni tudjuk. Több mint 7000 tonna búzát, 13 500 tonna kukoricát, 5000 tonna lucernát, csaknem 20 000 tonna silókukoricát, 7600 tonna gyümölcsöt, 4,3 millió liter tejet, 3300 tonna vágósertést, 510 tonna vágómarhát, 7,6 millió tojást tervezünk előállítani egyebek között, s ekkora áruvolument ez a terület- még sosem bocsátott ki. Az egy tehénre jutó tejtermelésben, az állományunk gerincét adó HolstJein-Fríz fajtánál el akarjuk érni a 6070 litert. Mindehhez persze tovább kell növelnünk az élőmunka-hatékonyságot, szakosítani és gépesíteni a termelést. Szervezési megoldással — létrehoztunk egy harmadik önálló kerületet. Ez nem került pénzbe — és lehetővé tette az ésszerű szakosodást. A régi férőhelyek olcsó házilagos átalakításával, a legeltetésre alapozott szarvasmarha-tartással és még egy sor apró intézkedéssel kívánjuk megszüntetni telepeink jelenlegi „vegyes bazár” jellegét. Azt, hogy egy telepen lehetőleg csak egy ál latfaijt tartsu n k. Szokosítottu k a takarmánykeverést, összevontuk és gépesítettük a szállítást, rakodást, ezzel lehetővé vált, hogy irányvonatokat tudunk indítani és fogadni. — A termelési szerkezetet alapvetően nem változtatjuk meg, kisebb módosítást azonban végrehajtunk az ún. piacos árunövények javára, minta repce. Keressük az új eljárásokat, megpróbálkozunk a fa- célia vagy más néven mézelőfű termelésével. Komoly bevételi forrást láttunk a pécsi pincék hasznosításában. Köztudott, hogy 2500 pince van a város alatt, s ezek megerősítésére már eddig 600 millió forintot fordított az állam. Az idén újabb 250 milliót kell a pincékre fordítani. A pincék hasznosítása megoldatlan, mivel 70—90 százalék relatív páratartalmúak, ezért sem élelmiszerek, sem vasáruk vagy más termékek tárolására nem alkalmasak. A gomba ezzel szemben pontosan ilyen magas páratartalmat kíván. Termelését már tavaly megkezdtük igen jó eredménnyel. Az idén már mint volumen lép be. 1980-ban több mint 100 tonnát akarunk előállítani 5000 négyzetméter felületen. Annyi a pince, hogy el tudnánk látni gombával a várost, sőt exportra is jutna. Ami ma még ezt költségessé teszi, az az, hogy a gombatermeléshez szükséges lótrágyát és szalmát Budapestre a Duna Tsz-be szállítjuk fermentálásra — csíramentesítésre. Tízmillió forint állami hozzájárulást kértünk, hogy egy saját hőkezelőt létesítsünk s akkor nemcsak magunkat, de az egész Dél-Dunántúlt, sőt Eszéket és környékét is mi látnánk el gombafölddel. Ez a 10 millió elenyésző töredéke a 600 milliónak, vagy az újabb 250 milliónak, amit a pincék megerősítésére fordít a város. A megye politikai és állami vezetői támogatják kérelmünket. Nemcsak a város és mi látnánk hasznát, jól járna az egész régió. A 10 millió forint 3 éven belül megtérülne. — Erre a gazdasági évre a hivatalosan 312 millió forint nettó árbevételt és 25,2 millió forint nyereséget terveztünk. De titkos tervünk a 30 milliós nyereség, mert véleményem szerint ebben a nagyüzemben 30 millió nettó nyereség benne van. Vannak belső tartalékaink. Ilyen a szolgáltatás fejlesztés is, az ALFA—LAVAL szervizünk bővítése. Létrehozunk egy ládaüzemet, s ebben önköltségi áron állítjuk elő a 700 vagon gyümölcstermésünkhöz szükséges göngyöleg egy részét. Komoly lehetőséget látunk az idegenforgalomban is. Az Idegenforgalmi Hivatal fejlesztési alapot utalt át az üszögi kastélyszálló kialakításához. Főként külföldieket vonz majd, de ezzel tehermentesítjük Pécs város szállodáit. Terveink közt szerepel egy Motel építése is, amely télen, nyáron működne, gyümölcsszedéskor KISZ-táborként, más évszakban a belföldi turisták elhelyezésére szolgálna. A Pécsi Állami Gazdaságnak erőforrása s egyben piaca is a 160 000 lakosú város, amelybe mind szervesebben illeszkedik be, s amely számos lehetőséget kínál. A városi üzemekből szerzik be olcsón a takarmányt, a Sörgyárból a trébert, a Tejüzemtől a savót, a Baromfifeldolgozótól a felfőzött csirkehulladékot. Egyúttal mind többet nyújtanak is a városnak: pincehasznosítás, lovaspálya, idegenforgalom. Februárban nyílt meg a két egységből álló — élelmiszer mintaboltjuk az új vásárcsarnokban, ahol részben saját termékeiket árusítják, részben az ÁGKER révén széles választékot biztosítanak a társ állami gazdaságok termékeiből. Talpon maradni — sőt tovább lépni annyi, mint jól gazdálkodni, vallják a pécsiek. Nem külső segítségre várnak, de saját lehetőségeiket térképezik fel, jó szemmel, sok-sok ötlettel. így akarnak 1980-ban boldogulni. —Rné — Milyen munkás vagynk? Azt, hogy valaki saját szakterületén, mindennapi munkájában mennyire jó, nagyon nehéz megállapítani. Még a mérhető teljesítményeknél is. Egy szakmunkásvetélkedő igen alkalmas arra, hogy előjöjjenek azok a hibák, melyeken hétköznap átsiklik az ember, s ha csak részben is, de kiderüljön, hogy valóban olyan munkás e az illető, mint ahogy hiszi, jobb-e mint a szomszédos gépen dolgozó. A közelmúltban az EIVRT Sopiana Gépgyára rendezett egy ilyen versenyt, melynek során a fenti kérdésekre is igyekeztem választ keresni. Szombat délután. A forgácsoló műhelyben a monoton gépzajt tompítja a hangszórókból érkező lágy zene. Esztergályosok, marósok, csiszolósok vállalkoztak arra, hogy felmérjék tudásukat, szakképzettségüket, bebizonyítsák, hogy ebben a gyárban csak az képes megélni, aki a szakmai átlag felett van. A televízió a Videoton—Újpesti Dózsa meccset közvetíti, a különböző típusú gépek tokmányai vadul pörögnek, s azok akik talán most a tv előtt ülnének, csak akkor állnak le egy pillanatra, ha a munkadarab méretét ellenőrzik. Vas Tibor csiszoló a köszörűkő állását szabályozza be, az egész nem tart tovább- tíz másodpercnél, majd megnyomja az indítógombot, s a kő rásimul a munkadarabra. — Milyen munkásnak tartom magam? - kérdez vissza Vas Tibor, mintha tőlem várnái a feleletet. — Talán olyan jó közepesnek. Vannak nálam jobbak és rosszabbak is. Nagyon nehéz erre válaszolni. Egy biztos: szeretni kell, amit csinál az ember. Nálam, ebben nincs hiba, örömmel dolgozom a gépen. Persze az az "igazság, hogy ebben a gyárban nemigen talál _ rossz szakmunkást. Itt olyan magasak a követelmények, hogy aki nem érti a szakmáját, nem, él meg. A Sopianába megkövetelik a mennyiséget és a minőséqet is, S bizony ennek nem- könnyű megfelelni. Vas Tibor neqyven éves, nem olyan régen fejezte be estin a gépipari szakközépiskolát. Három éve dolgozik a Sopianában. Az órabére 19,70, de mint elmondta, a teljesítménye szinte minden hónapban magasabb, mint 100 százalék. — Jó szakmunkás talán az, akinek az elméleti és gyakorlati felkészültsége (is olyan magas, hogy a többiek felnéznek rá, tisztelik. De azt hiszem nagyon lényeges szempont, hogy mint ember, mint munkatárs milyen, hogyan viszonyul a többiekhez, mennyire közösségi. — Ez a vetélkedő ön szerint eldöntheti, hogy ebben a szakmában a gyárban ki a legjobb? — Biztos, hogy aki megnyeri, az kiváló szakmunkás. De véleményem szerint, az már közel sem biztos, hogy a mi munkaterületünkön ő a legjobb. Szerintem a mindennapi munkából kiderül, hogy dolgozunk. Ennek ellenére én is azért indultam, hogy felmérjem — mégis hogy állok a többiekkel. Munka közben nem nagyon van idje az embernek arra figyelni, hogy mit nem tud. Most könnyen kiderülhet. A maró előtt egy hátrafésült hajú, bajuszos fiatalember dühöng. — Sajnos elrontottam a darabot. Tizennyolc helyett 10 milliméter szélesre csináltam. Igaz, hogy idő előtt adtam be, de ezért sok büntetőpontot vonnak majd le — mondja Jobbágy Csaba. Mutatja, hogy miért rontotta el, gyorsítani akarta a tempót, hogy minél előbb végezzen. Mikor megkérdem:, hogy milyen munkásnak tartja magát, kissé lehangoltan válaszolja, hogy közepesen képzettnek. Kilenc éve dolgozik a szakmában, de mint nyomatékkai hangsúlyozza, rengeteg mindent meg kell még tanulnia. — Biztos tudnának olyan munkadarabot adni, amit nem tudnék egyedül megcsinálni. Egy éve vagyok a gyárban, de eddig itt sikerült mindennel megbirkóznom. Persze apróbb gondjaim: vannak... — ... szakmai? — Igen, de ekkor elmegyek egy idősebb szakmunkáshoz, aki naqy a melóban, s tanácsot ad. Egy pirosképű fiatalember, mintha meghallotta volna az előbbieket, odajön Jobbágy Csabához, kérdez egy méretet, értetlenül bámul, majd nevetve bólogat, s visszamegy a gépéhez. Jobbágy Csaba látja, hogy csodálkozva nézek rá. — Csak azért tőlem kérdezte, mert fiatalabb nálam.. Nem hiszem, hogy van különösebb jelentősége. Talán tényleg nincs, de a fél óra alatt, amíg beszélgettünk, raita kívül még kerten ballagtak Jobbágy Csabához. — Miért indult a versenyen? — Jó tudni, hogy aiz ember, hogy áll a másikkal szemben és az sem mellékes, hoqy lehetőségünk van kipróbálni, drukkban, hogyan megy a munka. Huszonhat évesen még nem szégyen „kikapni” ... A hangszórókból egy melankolikus Beatles-szám árad, sokan már befejezték a gyakorlati részt és indulnak fürödni, átöltözni. — Az anyag nem viselte el jól a fordulatot így a felület nem lett olyan, mint amilyet szerettem volna csinálni —, mondja Arnold József, aki már 18 éve dolgozik a gyárban mint esztergályos. - Jó, hogy elindulhat oz ember ilyen vetélkedőkön, mert valahogy saját magát helyre tudja tenni. Itt kiütköznék azok a hibák, hiányosságok, melyek munka közben nem derülnek ki. Most például egy egész alkatrészt kellett legyártani, hétköznap ennek csak egy részét csinálom. — Milyen esztergályosnak tartja magát? — Jónak, de még sok mindent meg kell tanulnom. Ahogy mondják, jó pap is holtig tanul. Persze ébben a gyárban nálam jobb esztergályosók is vannak. Ezt tudomásul kelj vennem. — Akikkel beszéltem, azt mondták, hogy a Sopianában nagyon magasak a követelmények. — Ez igaz, de érthető is. Precíz munkákat csinálunk, le- zserséget nem lehet megengedni. Nagyon oda kell figyelni arra, amit csinálunk. * A verseny után. Jobbágy Csaba: — Jobb helyezésre számítottam. Mindenesetre annyi kiderült, hogy van még mit tanulnom. Arnold József: — örülök, hogy megnyertem a versenyt, de most is azt mondom, hogy vannak nálam jobb esztergályosok is. Számomra azért volt hasznos, mert ibébizonyosodott, hogy a szakmai fogásokat életem végéig sem lehet tökéletesen megtanulni. Vas Ti'bor: — Hátrébb kerültem, mint ahogy számítottam, de különösebben nem bánom. Az ember a hétköznapökon csak azokat a könyveket bújja, melyből az adott munkához szükséges ismereteket bővítheti. Ez a vetélkedő felhívta a figyelmemet, hogy egyéb, részletkérdéseknek tűnő dolgokra is oda kell figyelni. Előbújtak azok a dolgok, amiket nem tudók. Ha másért nem, már ezért is érdemes volt részt vennem. Roszprim Nándor A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem burgonyakutatási osztályo foglalkozik hazánkban az új burgonyafajták előállításával. A kísérletek során eddig tizenöt új fajtát nemesitettek. Ezek a betegségekkel szemben ellenállóbbak, termőképességük nagyobb, jobb étkezési minőséget biztosítanak és az éleímezésiparban is jobban feldolgozhatóck. Az épülő üszögpusztai lakótelep
