Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-14 / 73. szám

1980. március 14., péntek Dunántúlt Tlaplo 3 Kongresszustól kongresszusig (3.) A teljesítmény ygt rangja Köroruosí rendelő vagy korházi ambulancia? A járóbeteg-gyógyintézeti szakrendeléseket csak az illetékes orvos beutalása alapján lehet igénybe venni. A beteget a meg­felelő járóbeteg-gyógyintézeti szakrendelésre kell beutalni, ha szakszerű vizsgálata, gyógykezelése, vagy betegségének, kereső- képességének, illetőleg munkaköri (szakmai) alkalmasságának szakszerű megállapítása csak így biztosított. (Részlet az egész­ségügyi törvényből.) Oj egészségügyi törvényünk nyomán állampolgári jog lett az egészségügyi ellátás, általá­nos és ingyenes, mindenki azo. nos starttal indulhat a gyógyí­tás-gyógykezelés intézmény- rendszerében. A törvény alap­elveit mindannyion ismerjük — illetve hisszük, hogy ismerjük —, megpróbálunk élni vele. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nem minden vonatkozásban kamatoztatjuk megfelelőképpen a szocialista vívmányt. Emeljük csak ki e tör­vény egy mondatát: „Biztosíta­ni kell, hogy a lakosság a te­lepülési viszonyoktól lehetőleg függetlenül, kellő időben hoz­zájuthasson o számára szüksé­ges korszerű gyógyító-megelő­ző ellátáshoz.” Ebben a mon­datban megfogalmazódik az egészségügyi vezetés felelőssé­ge, kötelessége — azaz a meg­felelő gyógyító hálózat létreho­zásának szükségessége —, de megfogalmazódik az ellátást igénybe venni szándékozó joga és kötelessége is. Azaz: a szá­mára szükséges ellátást veheti igénybe. Informátoraink éppen ez utóbbi miatt ültek az asztalhoz. Dr. Berki László, a Megyei Kór­ház főigazgató-helyettese, dr. Bohenszky György megyei bel­gyógyász szakfőorvos és dr. Márton Zoltán megyei sebész szakfőorvos adatokkal támasz­tották aló a „betegvándorlós"- betegirányítás jelenlegi, nehe­zen tartható helyzetét. Ennék is azt a pontját, amikor a beteg „önállósul”, és maga dönti el, hogy melyik egészségügyi intéz­mény ajtaján kopogjon. Miről is van szó tulajdonkép­pen? Elterjedt, főleg az egészség- ügyi törvény megjelenése után, egy sajátos beteg-magatartás; megkerüli körzeti orvosát, ki­hagyja a megfelelő szakorvosi rendelőt, elfelejt beutalót sze­rezni, s panaszaival közvetlenül a kórház ambulanciáján jelent­kezik. Időről időre többen vá­lasztják ezt az utat: kényelem­ből, megszokásból, vagy csak úgy vélve, hogy itt jobb, maga­sabb szintű ellátásban részesül­nek. (?) Egy jellemző adat 1978-ból, amely éppen ezt a tendenciát hivatott alátámasz­tani: Baranya megyében 84 276 ember vette igénybe a kórhá­zak ellátását és mindössze 10162-en érkeztek körzeti orvo­si beutalóval. (Azok száma pe­dig egyenesen elenyésző, akik a szakrendelők beutalóit hoz­zák.) Csak jellemzésképpen: a Megyei Kórház belgyógyászati ambulanciájának beszélgeté­sünket megelőző napi adatai szerint 24 beteg közül csak 6 hozott beutalót. Miért rossz ez? A kérdésre könnyen meg lehet adni a vá­laszt. A kórházi orvosok felada­ta ugyanis korántsem merül ki az ambuláns betegek vizsgála­tával — a kórházi felvétel kér­désével —, sőt mindez felada­taik kisebb részét képezi csak. A legtöbb időt kötelesek lenné­nek a betegágynál tölteni, fenn a kórházi osztályokon. Az am­bulancián jelentkező roham azonban az esetek döntő több­ségében hosszú időre elveszi az orvost a tényleg rászoruló be­tegtől. így az ambulanciák, kórházi ügyeletek kritika nélküli igény­be vétele másutt egy magasabb szintű, minőségi ellátást aka­dályoz. Az egészségügyi tör­vény ugyan kimondja: sürgős szükség esetében a beteg: a kórházi ellátást orvosi javaslat nélkül, közvetlenül is igénybe veheti — ha a kórház orvosa a kórházi ellátás szükségességét megállapította. (Az ambulan­cia, az ambuláns ellátás szin­tén kórházi ellátást jelent.) Az orvos azonban nyilvánvalóan csak a vizsgálatot követően dönthet; a beteg felvételre ke­rül, avagy hazamegy? Az ese­tek döntő többségében az am­bulancián dolgozó orvos, ha kell, ellátja a beteget, meg­nyugtatja, s otthonába küldi. Etikai parancs számára, hogy ellátatlanul ne küldje el a be­teget, bár jószerivel „megtehet­né". Hiszen az egészségügyi törvény ezt is biztosítja számá­ra, amennyiben a „kórházi el­látás szükségességét nem álla­pítja meg ..Tovább folytatva a gondolatsort: az orvos szá­mára lelkiismereti parancsazis, hogy az osztályán fekvő bete­gét a lehető legmagasabbszin- tű ellátásban részesítse. Va­jon hogy megy ez, amikor mun­kaidejéből egyre többet az am­bulancián tölt? Az egészségügy megyei ille­tékesei — köztük beszélgető- partnereim, okik e kérdésről tá­jékoztattak és a sajtó segítsé­gét kérik — ezt az anomáliát saját hatáskörükben feloldani nem tudják. A kórházi ambu­lanciák, kórházi ügyeletek for­galmát adminisztratív intézke. désekkel nem lehet korlátozni: az egészségügyi törvény paran­csa a beutaló nélkül érkező beteg fogadása is. Státuskér­dés lenne esetleg több orvos­sal dolgozni: de megéri-e megerősített orvosi apparátus­sal a kórházak földszintjét „kör­orvosi rendelőkké, szakorvosi rendelőkké” alakítani? így hát marad a kérés, amelyet vagy megfogadunk, vagy nem: ki-ki keresse fel először az indulás, kor körzeti orvosát, este vagy éjjel a körzeti orvosi ügyeletet. (S ezt érdemes volna megszív­lelni, éppen a kórházban fekvő érdekében.) Legyen ez az első lépés, hiszen ha szükséges, a kórházi beutaló úgysem marad el. Kozma Ferenc Cement és csempe magán­építőknek A tavasz beköszöntővel dologhoz látnak az otthon­teremtők is. Idén a tervek szerint 82 ezer lakásból 57 ezer épül fel magánerőből. Ezzel az építőanyagiparra fokozott teher hárul, annál is inkább, mert oz elmúlt esztendők során néhány keresett termékből akado­zott az ellátás. Ebben az esztendőben — az ágazat- vezetés határozott intéz­kedése nyomán — javulás várható. Fontos feladat a lakos­sági igények kielégítése cementből, csempéből és azbesztcement lefolyó­csőből. A cement ellátási gondok a bélapátfalvai új gyár beindulásával várha­tóan megoldódnak. Az im­portáruval együtt 1 millió 850 ezer tonna cement ke­rül a kereskedelembe. Fal­burkoló csempéből 400 ezer négyzetméterrel több jut a hozoi piacra, mint 1979-ben, és tovább szé­lesedik a termékskála is. Az arbesztcement-lefolyó- csőből pedig garancia a magánépítők ellátására, hogy közel 1500 tonna többlettermelés várható. Tavaly a legtöbb ve- sződséget a födémszerke­zetek hiánya okozta a ma­gánerőből építkezőknek. Idén 3,3 százalékkal töb­bet ad az ipar a nélkü­lözhetetlen födémszerke­zeti elemekből. A lábatla- ni és dunaújvárosi beru­házás befejeződése pedig 1 millió 400 ezer folyó­méterrel több vasbeton gerendát jelent. Erősödnek azok az elvi-gya­korlati szabályok, amelyek be­láttatják velünk: fogyasztói sze­repünket megelőzi — logikai és Időrendi sorrendben egyaránt — termelői létünk, a társadalmi murVka megosztásban elfoglalt helyünk. S ez azért lényeges, mert a hetvenes években egyre többet igényeltünk fogyasztó­ként, s ehhez képest, valamint a világgazdaságban lezajló fo­lyamatokhoz mérten is, egyre szerényebb teljesítményekkel próbáltuk meg előteremteni er. re a fedezetet Magyarán: hite­leztük magunknak a növekvő életszínvonalat. Tavaly meg­kezdtük ennek a különleges hi. telnek a törlesztését. Csökkenő létszám Folyamatos mozgás tanúi le. hetünk o szocialista szektorban foglalkoztatottak ágazati, terü­letenkénti megoszlásánál. A szo­cialista iparban dolgozók száma 1975 és 1979 között 83 ezer fő­vel csökkent, s tavaly, az esz­tendő végén 1,66 milliót tett ki. Négy esztendő alatt az ipari dolgozók csoportja elsősorban Szabolcs-Szatmárban, Hajdú- Biharban, Szolnak megyében nőtt, míg Komárom, Veszprém, Csöng rád, Győr-Sopron megyé­ben csökkent. A legtöbb ipari kenyérkereső 1975-ben is, 1979. ben is Borsodban és Pest me­gyében volt, a legkevesebb pre­dig Tolnában és Somogybán. Érdekes, s az előzőektől el­térő sorrendet kapunk, ha a tízezer lakosra jutó ipari foglal­koztatottak számát választjuk mércének. Ez a kétségtelenül reálisabb, mert ez o társadalmi szerkezetre is fényt vető mérle­gelés azt mutatja, hogy első Komárom, a második Borsod, a harmadik Győr-Sopron. A leg. szerényebb arányt Szabolcs- Szatmár és Somogy könyvelheti el. Ami azonban nagyon lénye­ges: 1975 és 1979 között to­vább csökkentek — valamennyi megyét beleértve — az ilyen értelmű különbségek. Azaz: a X. és XI. pártkongresszusnak a területfejlesztés ésszerűbb irá­nyait, arányait megjelölő hatá­rozatai az ipari foglalkoztatás­ban is éreztetik mór hatásukat. A hetvenes években, egészen 1979-ig folyamatosan nőtt a ke­resők reálbére, s a lakosság reáljövedelme, ám ez utóbbiban mind nagyobb arányt képviselt — tavaly száz forint jövedelem­ből 28,80-at — a pénzbeni és természetbeni társadalmi jutta­tás. Mindez egyre kiterjedtebb körű és gazdagabb tartalmú szociális ellátásról tanúskodik. Napjainkban a munkások és alkalmazottak átlagbére 900 fo. rinttal nagyobb, mint a XI. kongresszus esztendejében, az összefoglaló adat persze terüle. tenként — és még inkább egyé­nenként — jelentős eltéréseket sűrít. Mint említettük, növekvő szerep jutott ebben az időszak, ban a társadalmi juttatásoknak, napi. heti, havi járandóságokra — illusztrációként: naponta a közlekedési dotációra, hetente az üzemi étkeztetési hozzájáru­lásra, havonta a családi pótlék­ra — most már a nemzeti jö­vedelemnek több mint az egy­ötödét költjük. A társadalmi gondoskodás kötelezettségeit egyetlen számadattal is érzé­keltethetjük: a két kongresZ- szust összekötő esztendőkben 300 ezer fővel gyarapodott a nyugdíjasok száma. Tavaly a szocialisto iparban foglalkoztatottak közül a bá­nyászatban és a kohászatban dolgozók kapták o legmaga­sabb havi átlagbért, míg a legalacsonyabbat a kézmű. és hóziiparban, a textilruházati iparban levők. Kedvezőnek tart. hatjuk, hogy a fizikai foglalko­zásúak havi átlagbére az egyéb alkalmazottakénál gyor. sabban emelkedett ebben az időszakban, bár hozzá kell ten. ni: a teljesítménybérben dolgo­zók aránya az összes ipari kere. sőn belül csökkent. A hatékony­ság javításának ugyanis lénye­ges eleme a teljesítményt elis­merő kereset. Itt hatalmasak a tartalékok, sőt szinte csak tar­talékok vannak, mert annyira bátortalan, kezdeti a hosszú évek óta emlegetett — de ma még alig gyakorolt — differen. ciálás. Az életszínvonal növelése A hetvenes évek világgazda­sági változásai közepette je­lentős eredmény volt az élet- színvonal növelése — amit köz­vetve talán az is bizonyít, ■ hogy négy év alatt a takarékbetét­állomány 50 milliárd forinttal emelkedett. Tavaly november­ben például csak munkabérként 19 milliárd forintot fizettek ki a népgazdaság különböző te­rületein dolgozóknak, s nyugdí­jakra — az egész esztendőben — 48,7 miiliárdot. Hiba lenne elfeledkezni arról: a XI. kong­resszus óta eltelt időben emel­ték központilag az egészségügy, ben, a közoktatásban dolgozók bérét, egységesítették a mű­szakpótlékokat, vált azonossá a népgazdaság minden területén — Így a termelőszövetkezeti ta­gok esetében is — a nyugdíj- korhatár. Azaz: gondjaink és teendőink számontartása elen­gedhetetlen. Eredményeinké — nemkülönben. Mészáros Ottó (Következik: 4. A jobbért többet) Tartalmas, sokszínű program Pécsett es Baranyában Forradalmi ifjúsági napok Beszélgetés dr. Varga Sabján Lászlóval A három tavasz ünnepét 1967 óta ünnepeljük forradal­mi ifjúsági napok néven, az­óta készül a Kommunista Ifjú­sági Szövetség megkülönbözte­tett figyelemmel március 15-re, március 21-re és április 4-re. Felkerestük dr. Varga Sabján Lászlót, a KISZ Baranya me­gyei Bizottságának első titká­rát, hogy megkérdezzük: az idén hogy ünnepel Baranya? Milyen programot kínál a KISZ a kiszistáknak és a KISZ-en kí­vüli fiataloknak? — Előrébocsátanám — mon­dotta bevezetőjében a KISZ megyebizottságának első tit­kára —, hogy e három törté­nelmi dátum egy-egy, a társa­dalmunk életében bekövetke­zett forradalom dátuma. Úgy érzem, hogy a fiataloktól nem lehet azt várni, hogy maradék­talanul megértsék a jelent anélkül, hogy történelmünk múltját ne ismerjék. Ezért fon­tos nekünk ez az ünnep nap­jainkban, amikor egyre na­gyobb hangsúlyt kap a törté­nelmi tudat kiolakításának- formálásának kérdése. A ma forradalimisága is természet­szerűleg felvetődik rendezvé­nyeinken, az a program, ame­lyet a KISZ IX. kongresszusa így fogalmazott meg: „Forra­dalmi leiadatunk és történelmi felelősségünk a lejlett szocia­lista társadalom építése." Azaz: ikinek-kinek a munkahe­lyén, oz iskolapadban kell fel­adatát egyre magasabb szin­ten teljesíteni. Ez valóban for­radalmi program.- Melyek lesznek a megyei kiemelt rendezvények? — Pécsett a március 15-i ko­szorúzásokkal kezdődik a FIN- rendezvénysorozat. Délelőtt a Kossuth-szabornól, délután pedig a Petőfi-szobornál lesz koszorúzás és nagygyűlés. Már­cius 21-én a Köztársaság té­ren koszorúzunk. Április 3-án este a pécsi felszabadulási em­lékműnél tartunk ifjúsági meg­emlékezést, 4-én pedig ugyan­itt KISZ-fogadalomtételre ke­rül sor. Április 4-ét szeretnénk színes ünneppé tenni: a város különböző pontjairól csillag- túrát és stafétát indítunk az emlékműhöz, az emlékmű kör­nyékén pedig különféle prog­ramok várják majd a város ap- roját-nagyját. Csak példaként: pol-beat program, különféle táncegyüttesek fellépése, kul­túrműsor, a Mandulásban me­seóra színesíti a programot. — Milyen események részese lesz ezen túl megyénk fiatal­sága? — Megyeszerte különféle kiállítások nyílnak, sportverse­nyek zajlanak ez idő alatt, sok­színű programból nyílik válasz­tási lehetőség. Március 22-én direktóriumi emléknap lesz Sásdon, Pécsett pedig az út­törő -teöhni kai szemle megyei döntőjét tartják. Ez idő tájt rendezik meg a VI. Pécs városi ifjúsági tömegsportnapokat is. Március 30-án pedig az „Egy napot a Mecsekért” társadal­mi munkaakciót tartjuk KISZ­szervezetek, ifjúsági brigádok, úttörőcsapatok részvételével. E napon Mohácson nemzedéki találkozót tartanak az ifjúsági házban, a szigeten pedig aka­dályversenyt „Tábortűznél, vö­rös őrségben" címmel. Meg­említeném még a művészet és az ifjúság hetét — március 30. és április 4. között, s az ez al­kalommal rendezendő egyete­mi-főiskolai kulturális napokat. — Természetesen ez csak a keret, nagyon sok megyei vál­lalati-intézményi KlSZ-szenre- zet tad majd külön megemlé­kezéseket- rendezvényeket. — Ez így van. Ezen túl nagy lehetőségünk és feladatunk, hogy a KISZ-en kívüli fiatalokat is bevonjuk a FIN ünnepségei­be. De elmondhatom még azt is, hogy ez idő alatt zajlik politikai vitaköreinkben az a „vitakampány”, melynek mottó­ja a munka, a munkához való viszony, K. F. Hol kopog a bete? Megkerülik a körzeti orvost Kezelésre várakozók a Megyei Kórház sebészeti ambulanciáján Fotó: Proksza László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom