Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1980-03-13 / 72. szám
1980. március 13., csütörtök Dunántúli napló 3 Kettesen élnék a lehetőséggel Baranyában tíz tsz vette igénybe Felszámolják az öreg tanyákat, majorokat • Jó tendenciák a termőföld védelmében Búzatermő földön épülnek a pécsi Lvov-Kertváros lakótömbjei, mint ahogy termőföldön épült fel a monstre Beremendi Cementmű, vagy a hatvannál is több szakosított állattartó telep is. Földet von ki a művelésből a bányászat, az útépítés, a vízügy. Elnéptelenedő zselici és hegyháti falvainkban — Gyűrűfű, Kőn stb. — a lakosság a földet is elhagyja. Az idős, munkából kiöregedett falusi emberek, az államnak, vagyis a községi tanácsnak ajánlják fel zártkerti földjeiket, kertjeiket. S e földekkel aztán a tanácsok gyakran nem tudnak mit kezdeni. Lassítható folyamat Urbanizálódó, iparosodó megyénkben tíz év alatt mintegy 10 000 hektárral csökkent a mezőgazdasági terület, s ezen belül 5000 hektárral a szántóföld. A folyamat megállíthatatlan, de lassítható. Észrevehető eredményeket hozott megyénkben a földtörvény 1980. január 1-ig megszigorítása. Az, hogy az említett időpont óta a parlagon hagyott földek után magas büntetést kell fizetni: az aranykorona értéke ezerszeresét. Mellbevágóan magas lett a térítési díj is, amit a mező- gazdasági termelésből kivont területek után kell befizetni. Ez az összeg az aranykorona-érték minimum négyezer-, maximum nyolcezerszerese, illetve ez év január 1-től, az újabb szigorítás óta, maximum kilencezerszerese. Az összeg riasztó, fékező hatására jellemző, hogy míg 1978-ban 30 millió forint, addig 1979-ben már csak 6—7 millió forint térítést fizettek be azok a vállalatok, akik a mezőgazdasági művelésből tartósan, vagy véglegesen kivontak földterületeket. Egyfelől csökkent tehát a föld iránti étvágy, illetve az értékes termőföldek helyett igyekeznek a beruházó vállalatok 'kevésbé értékes, olcsóbb földeket kivonni a művelésből. Másfelől az állam jelentős támogatásával megindult egy ún. rekultivációs folyamat, ami lényegében a művelés alól kivont területek újrahasznosítását jelenti. S megkezdődött a községi tanácsok kezelésében lévő parlagföldek használatbavétele is. A 42/1979. PM—MÉM számú együttes rendelet (végrehajtási utasítása a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 1979. december 28.-Í számaiban jelent meg) lehetővé teszi, hogy azok o mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek 1980. január 1-től a községi szakigazgatási szervektől — tanácsoktól — mezőgazdasági hasznosításra parlagföldet vesznek át, a művelésbe vonáshoz hektáronként 10 000 forint állami támogatóst kapjanak, egyszeri alkalommal, fix ösz- szegben. Rekultivációnál az összköltség 50 százalékát fedezi az állam. Szorító határidő A minisztérium meglehetősen rövid határidőt adott, a támogatási kérelmeket február vécéig kellett bejelenteni. A Megyei Földhivatalnál kapott tájékoztatás szerint tíz termelő- szövetkezet — Dunaszekcső, Ge- resdlak, Kémes, Villány, Pécs- várad. Somberek, Dunaialva, Vajsiló, Boksa, Baranyahidvég, és egy állami gazdaság jelentette be támogatási igényét, amelyet a Megyei Tanács jóváhagyás után továbbított a minisztériumba. Legnagyobb rekultivációs feladatra a Bátyi Mezőgazdasági Kombinát vállalkozott, amely a régi uradalmi időkből ittmaradt ivánszólősi és ormánypusztai majorjainak felszámolásával kíván több mint 18 hektár jó minőségű földet a szántóföldi művelésbe bevonni. A nagy táblákba beékelő régi puszták felszámolását a kombinát már évekkel ezelőtt és teljesen saját erőbői megkezdte. A két említett majorság területének rekultiváláso mintegy kétmillió forintba kerül — nem olcsó dolog az ilyen újrahasznosításba vonós — de ezt már 50 százalékos állami támogatással végezhetik. A villányi termelőszövetkezet egy régi uradalmi majort, a duno- falvi tsz néhány öreg, elhagyott tanyát kíván az állami támogatás igénybevételével megszüntetni. A kérelmező tsz-ek egy része a tanácsok kezelésében lévő parlagföldeket kívánja művelésbe vonni. Az említett 11 nagyüzem ebben az évben közel 100 hektár területet von művelésibe, s ehhez 2,5 millió forint állami' támogatást kap. Éljünk a lehetőséggel A 100 hektár nem túl sok különösen ha tudjuk, hogyszin te minden mezőgazdaság nagyüzem területén van kisebb nagyobb bevonható terület, ta nácsi kezelésben lévő parlag föld, illetve a művelésből ki vont újrahasznosítható terület. Nagy Endrének, a Megyei Földhivatal földhasználati osztályvezetőjének véleménye sze rint a termelőszövetkezetek nem éltek eléggé a lehetőséggel. Megyei szinten több száz hektárt tesz ki az a terület amire az állami támogatást igénybe vehetnék. Talán a rendelet túl friss még, s nem ment át kellően a köztudatba, vagy a saját erő letétele okoz gondot a tsz-eknek. Érthetetlen például, hogy a Szigetvári Állami Gazdaság egy folyamatban lévő rekultivációra — a volt uradalmi kisvasút felszámolására — nem vesz igénybe állami támogatást. A jövőre vonatkozóan érdemes felhívni o figyelmet arra, hogy az 1981, évi állami támogatási kérelmeket ez év novem. bér 30-ig kell benyújtani. — Rné — Kongresszustól kongresszusig (2.) indannyiunk számára egyszerű összefüggés: amennyit megtermelünk, annyit oszthatunk el, s ez társadalmi méretekben éppúgy igaz, mint a kisebb közösségekben. A feladatokról így szólt a népgazdaság V. ötéves tervéről a jóváhagyott törvény, melyet az országgyűlés 1975. december 18-án fogadott el: „A gazdaságpolitika fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése legyen. Ennek érdekében gyors ütemben kell fokozni a munka termelékenységét, jobban ki kell használni az álló- és forgóalapokat, s a felhalmozási eszközöket, fokozottan kell takarékoskodni az energiával és a termelés anyagi ráforditásai- val". Valamelyest elmarad a tervezettől az ipari termelés növekedése, / az 1976—1979-es időszakban évi átlagban öt százalékot ért el. Ami kedvező: a Amennyit megtermelünk XI. kongresszus határozata alapján megkezdődött a termelési szerkezet fokozott átalakítása, ám ez irama még — a lehetségeshez és a kívánatoshoz mérten — lassú. Ezekben az esztendőkben vált érzékelhetővé az egyes iparterületek termelésnövekedésének különbözősége; a szelektivitás, a differenciálódás kezdeti jegyei ezek. Könnyen kimutatható egyes iparcsoportok, iparágak — például a vegyipar, a műszeripar, a híradás- és vákuumtechnikai ipar — átlagosnál gyorBONTOTT CSIRKE: A hernádi Március 15. Mgtsz baromfifeldolgozó üzemében évente mintegy tizennégyezer tonna élőbaromfit dolgoznak fel. A szárnyasokat társgazdaságoktól, háztáji gazdaságoktól vásárolják, egyharmadát pedig saját baromfitelepeiken nevelik. Hárommillió dollár és tízmillió rubel értékű export M ásfél évtizeddel ezelőtt még a legoptimistábbak sem remélhették, hogy az akkori komlói kisüzem 1980-ra országos szinten is az elsők közé küzdi fel magát könnyűipari termékek gyártásában és exportjában. Bizony 1966-ban eseményszámba ment, amikor első exportszállítmányuk útnak indult o Német Demokratikus Köztársaságba, ma pedig már nem csak a Carbon Könnyűipari Vállalat dolgozóinak, hanem a komlóiaknak is természetes, hogy a Kossuth Lajos utcai köz. ponti üzem épülete előtt szinte mindennap osztrák, angol, NSZK-beli kamionok várakoznak. A vállalat idén minden eddi. ginéi többet küld határainkon túlra — tőkés és szocialista or. szágokba egyaránt, mint tájékoztatott dr. Sándor György ke. reskedelmi osztályvezető. Az er. re az esztendőre tervezett exportjuk 15 százalékkal haladja meg a tavalyit, s említést érdé. mel az a tény, hogy ezen belül is alaposan sikerült növelni a tőkés kivitelt, ami 1980- ban várhatóan meghaladja o hárommillió dollárt. A szocialista országokba irányuló termékeik értéke 10 millió rubelt tesz ki. A Carbon Könnyűipari Válla, lat divotos bőr és műbőr csizmáit kedvelik a szovjet vásárlók: ezt bizonyítja, ’hogy idén 560 000 párat rendeltek a szovjet külkereskedelmi vállalatok. Ez a mennyiség a Carbon cipő. termelésének mintegy 70 száza, léka. Csizmából a nyugati üzletkötések még javában tartanak, de néhány partnerrel már sikerült megállapodni. Európa legnagyobb cipőkereskedelmi vállalkozásával, az angol British Shooe Corporation-céggel az idei tárgyalások eredményeként nagyon előnyös üzletet kötöttek: a megrendelések alapján a BSC-nek 85 000 pár csizmát gyártanak, de várhatóan ez a mennyiség emelkedni fog. Érdemes megemlíteni, hogy a BSC naponta egymillió pár cipőt forgalmaz szerte Európában. Néhány évvel ezelőtt az angliai áruházakban még kosárban árulták a komlói cipőKomlói csizmák az Oxlonl Slreeten ■ A drágábbat is megveszik, ha kiváló a minőség ■ jól üzletei a Carbon Könnyűipari Vállalat két, míg tavaly már a londoni Oxford Street legelőkelőbb üzleteinek 'kirakataiba is bejutottak, s bizony néhány modelljükért 24 fontot is elkérnek a kereskedők. A komlóiak idén alaposan megemelték a csizmák öladási árát. Tehették, hisz ezzel párhuzamosan olyan minőséget produkálnak, mely az an. goi cég szakembereinek véleménye szerint a legnevesebb ci. pőgyórtók termékeivel is felveszi a versenyt. Jelenleg több nyugati céggel tárgyalnak: ottjártomkor éppen egy egyesült államokbeli kereskedőt vártak. Azt hiszem, az sem mellékes, hogy a termékszerkezet-változtatás eredményeként egyre gazdaságosabb az előállítás. Ágé— pesítés mellett profiltisztítást is végrehajtottak, s jelenleg már csak csizmákat qyártanak. A gazdaságossági mutatók megái, lapításóná'l az sem elhanyagol, ható szempont, hogy idén már magyar talppal készülnek a csizmák, szemben az elmúlt esztendővel, amikor még zömmel angol talpat használtak... A most készülő cipőüzem nyár közepére tervezett átadása után nő a termelékenység, s még gazdaságosabb lesz a gyártás. Ahhoz, hogy 1981-ben a többet is el tudják adni, magas minőségi követelményeknek kell megfelelni — s ezt nagyon jól tudják Komlón. A Carbon Vállalat másik fő exportterméke a konfekció. A Szovjetunióba és az NDK-ba farmeröltönyöket, műbőr kabátokat, női kosztümöket, női és férfi szabadidőruhákat, autóskabátokat szállítanak. A tőkés vevők között kiemelkedő helyet foglal el Hollandio, ahová a KLM-cégnek már 12 éve gyártanak különféle munkaruhákat. Fontos partner még az NSZK, Franciaország, Svájc, Dánia. Konfekcióruhákból idén több mint 1,5 millió dollár értéket tér. melnek. Tőkés termelésük 80 százalékát a bérmunka jelenti, s a fennmaradó húsz százalék csak a hazai alapanyagú gyártmány. A logiko azt kívánná, hogy ez az arány a saját anya. gos termékek felé billenjen, hisz az jobb üzlet lenne. A Car- bonnál is ezt szeretnék, s érdekes módon a nyugati cégek sem ragaszkodnak a bérmunkához. Igen, de ehhez olyan alap. anyagokat kellene előállítaniuk a magyar gyártóknak, hogy az megfeleljen a tőkés cégek által megkövetelt minőségnek. Sajnos olyat csak nagy ritkán tudnak produkálni, sakkor olyan magas áron, hogy a Carbonnak egyszerűen nem éri meg megvásárolni. Azt hiszem az alapanyag-gyártóknak ezen érdemes elgondolkozniuk ... A komlói Carbon Vállalat ed. digi eredményeinek tükrében bizakodással tekinthet a VI. ötéves terv jövőre kezdődő évei elé, hisz a termékek gazdaságossága és termelékenysége mellett fő hangsúlyt kap a kiváló minőség. A nagyvilágban, s egyre inkább itthon is, enél- kül nem lehet létezni. Roszprim Nándor sabb fejlődése, nemcsak a termelés mennyiségét, hanem a termelékenységet is tekintve. Ez egyébként — a központi irányítás szándékai szerint — tartós folyamat kell hogy legyen; ebben az irányban hatnak az 1980. januártól érvényes szabályozók is. A két kongresszus közötti időszakban az ipari termelés a leggyorsabban Szabolcs-Szat- már, Vas, Hajdú-Bihar megyében nőtt. Lényeges eleme a változásoknak az állóeszközök állományának bővülése. Itt a sorrend: Hajdú-Bihar, Tolna, Zala, míg a fölhasznált — ipari — villamos energia mennyisége —, ami az adott terület ipara korszerűsítésének egyik jelzője lehet — a legnagyobb iramban Csongród, Szabolcs- Szatmár, Hajdú-Bihar megyében emelkedett. A közös gazdaságok egy hektár termőterületre jutó termelési értéke — 1978-ban — Pest, Komárom, Bács-Kiskun megyében a legmagasabb, a legalacsonyabb Borsod, Nóg- rád, Zala megyében. A fontosabb növények egy hektárra számított termésátlaga a két kongresszust összekötő években erőteljesen nőtt a búzából Szolnok, Veszprém, Pest, Hajdú-Bihar, a kukoricából Szolnok, Tolna, Veszprém, Zala, a burgonyából Baranya, Békés, Fejér megyében. A száz hektár mezőgazdasági területre felosztott szarvasmarha-állomány Vas, Győr-Sopron, Zala megyében, a sertéseké Békés, Tolna, Csongród gazdaságaiban o legnagyobb. A mezőgazdaság gépesítése Nógrád és Zala megyében bizonyult a legfrissebb tempójúnak, míg az öntözött területet nagy iramban Győr- Sopronban és Bács-Kiskunban bővítették. Még az előbbi, vázlatos adatok, jellemzők birtokában is megállapíthatjuk, hogy a két kongresszus közötti időben a korábbiaknál sokkal nagyobb szerephez jutottak a területi adottságokhoz jól illeszkedő fejlesztések. A termelők — mind az iparban, mind a mező- gazdaságban — fokozott figyelmet fordítottak a gazdálkodós intenzív jellegét erősítő tartalékforrások feltárására és hasznosítására. Négy év alatt jelentősen túlléptük a középtávú terv előirányzatát a külkereskedelmi behozatalnál, ugyanakkor a tervcéloktól elmaradtunk a kivitelben. Ez — ismeretes — erőteljesen befolyásolta a népgazdaság egyensúlyi helyzetét, s a cserearányok számunkra kedvezőtlen változásával együtt határozott intézkedéseket követelt a kedvező átalakulások érdekében. A szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés lényegesen bővült ezekben az esztendőkben — az áruforgalom egészének növekedését jóval meghaladta a kooperációban és szakosítási egyezmények alapján gyártott termékek értékesítése —, s legnagyobb partnerünk változatlanul a Szovjetunió. A külkereskedelmi tevékenységben 1979-ben mutatkozó kedvező változások és kezdeti eredmények még inkább aláhúzzák annak a feladatnak o realitását, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága kongresz- szusi irányelveiben így fogalmaztak meg: „A nemzetközi munkamegosztásban való hatékonyabb részvétel nagy feladatokat ró a külkereskedelemre: váljék szorosabbá a termelő és a külkereskedelmi vállalatok együttműködése, növekedjék közös érdekeltségük, erősödjék a szállítási legyelem, javuljon a piaci munka, a termelő és a kereskedelmi tevékenység gyorsabban és rugalmasabban kövesse a piac változásait". Mészáros Ottó (Következik: 3. A teljesítmény rangja)
