Dunántúli Napló, 1980. március (37. évfolyam, 60-90. szám)

1980-03-02 / 61. szám

1980. MÁRCIUS 2. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. arszamadasok után Elismerésre méltó munkát végeztek a termelőszövetkezetek Növekedett a szövetkezetek vagyona, magasabbak a jövedelmek, fiatalodott a tagság Téli gépjavítás az ócsárdi műhelycsarnokban Föld alatt és föld felett Az élelmiszer az egész vilá­gon egyre inkább létfontossá­gúvá válik. Ez a felismerés tük­rözi pártunk agrárpolitikáját, a termelés dinamikus növelésé­nek megjelölésében is. A termelőszövetkezetek az 1979. évi zárszámadást és az 1980. évi terveiket december­ben és január hónap első fe­lében elkészítették. A zárszám­adást és tervvéleményezést, megerősítést szolgáló rendez­vények (vezetőségi, brigád- és üzemegységi gyűlések, párttag­gyűlések, közgyűlések és kül­döttközgyűlések) az elmúlt he­tekben zajlottak le mind a 63 mezőgazdasági termelőszövet­kezetben. Az elmúlt évi mérlegekről, az ez évi tervekről a legfőbb ada­tok és tapasztalatok ma már — megközelítő pontossággal — ismeretesek. Mit mutatnak a számok és a tapasztalatok? Üt és fél milliárd forint termelési érték A legfontosabbnak tartom a közgyűléseknek az optimista hangvételű, alapjában az ered­ményeket méltató, gondokat, hibákat bátran felszínre hozó, s egyben előremutató, kritikus és önkritikus beszámolóit, amelyeket megerősítettek, ki­egészítettek a hozzászólások. A nyugodt, bizakodó hangula­tot még a kedvezőtlen évet zá­ró közgyűlések aggodalmai sem változtatták meg, itt is a kivezető út keresése volt a jel­lemző. A beszámolókban kellő hangsúlyt kapott a termelőszö­vetkezetek társadalompolitikai célkitűzéseinek megvalósítása, az önkormányzati, mozgalmi feladatok teljesítése, a dolgo­zók érdekében végzett szociá­lis, kulturális tevékenység. A mezőgazdasági termelés — jellegénél fogva — a termé. szeti hatásoknak erősen kitett, az nagymértékben befolyásolhat­ja eredményét. Az 1979-es évet tekintve a természet nem volt kedvező a mezőgazdaságra. Fagykár és aszály egyaránt súj­totta. Ennek következtében a termelőszövetkezetek a terve­zett termelésnövekedést ösz- szességében nem tudták reali­zálni. Az egyik legnagyobb volument képező árunövényből — búzából — hektáronként közel 6 mázsa kiesés volt. A tsz-ek nagy erőfeszítéseket tet­tek a kiesések pótlására, a ki­fagyott búza helyébe kukoricát, a korai betakarításé növények helyébe nagyobb arányú má­sodvetéseket (takarmány- és zöldségféléket) vetettek. Növel­ték az állat- és állati termékek termelését, — ahol lehetett — a melléküzemági termelést, s mérsékelték a költségeket, ki­adásokat, közöttük a beruházá­sokat is. Mindezek következté­ben az ossz mezőgazdasági termékek termelési szintje Ba­ranya megyében elérte, sőt, ki­sebb mértékben meg is halad­ta az 1978. évi rekordszintet. Néhány termékből, mint pél­dául a kukoricából, cukorrépá­ból, napraforgóból rekordter­mést értek el, az állattenyész­tésben pedig soha nem ta­pasztalt állat- és állati termék­termelést produkáltak, túltelje­sítve éves tervüket is. A mintegy 5 és fél milliárd forint termelési érték 85—90 százaléka alaptevékenységből származik. A termelés feltéte­leit szolgáló eszközök javultak: — több erő- és munkagép (traktor, kombájn, szállító jár­mű) állt rendelkezésre; — megfelelő mennyiségű műtrágyát és növényvédőszert alkalmaztak, — jobb minőségű vetőmag- vöt, nagyobb hozamot produ­káló állatfajokat (illetve ezek keresztezett utódait) szélesebb körben vettek igénybe. A termelési rendszerek, tár­sulások előnyei is közrejátszot­tak az eredményes munkában. A termelőszövetkezetek szinte mindegyike tagja valamilyen termelési rendszernek vagy tár­sulásnak. E kereten belül ter­mesztik például a kukorica 60, a búza 50, a borsó 66, a szója 73 százalékát és ez egyre ter­jed a kertészetben és az állat- tenyésztésben is, amelynek eredménye a hozamok növe­kedésében az egységnyi ter­mékre felhasznált abrak csök­kenésében jelentkezik elsősor­ban. A sokirányú társulások közül külön figyelmet érdemel az elmúlt években alakult 6 agrokémiai és növényvédelmi társulás, amely a megye mű­velt területének több mint fe­lét látja el. A rendelkezésükre álló 4 helikopter és 4 repülő­gép a nagyüzemi terület 54 százalékán végzett műtrágya­szórást és növényvédelmet. A talajerő-gazdálkodásban nőtt a szervestrágya szerepe, a laboratóriumi vizsgálatokon alapuló és takarékosabb mű­trágya-felhasználás. Ez évben már csökkent a földeken a szervesanyag (tarló) égetése. Úrrá tudtak lenni a nehézségeken A feltételek között legfonto­sabb azonban mégis a felké­szültebb, általános, politikai és szakmai műveltség növekedése, mind a fizikai dolgozók, mind a vezetők körében. Ez képezte alapját annak, hogy ilyen mos­toha időjárási viszonyok között is úrrá tudtak lenni a nehézsé­geken. Jól érzékelték ezt a párttaggyűlések és közgyűlések beszámolói, a mindjobban te­rebélyesedő szocialista brigád­mozgalom és munkájuk tényei. A dolgozók létszáma mintegy 2 százalékkal csökkent (döntő­en a nyugdíjba menők na­gyobb száma miatt,) de az át­lagéletkor a fiatalodást mutat­ja. A dolgozók átlagéletkora ma már 39 év. Az egész éves gazdálkodás eredménye — amely ugyan el­maradt az 1978. évitől 19—20 százalékkal, — mégis kedve­zőbb lett, mint amivel év köz­ben vagy még november hó­napban is számoltak a terme­lőszövetkezetek. Növekedett a szövetkezetek összes és teher­mentes vagyona (5 milliárd fe­lett van), az álló- és forgóesz­közérték aránya és mennyisé­ge. Igaz, 11 szövetkezet zárta az évet veszteségesen 24 mil­lió forint összeggel, és 4 szö­vetkezetnél keletkezett alap­hiány. A szövetkezetek mind­ezt — egy kivételével — saját maguk tudják kigazdálkodni, s csak egy szövetkezetét kell szanálni. A veszteség ugyan több, mint az előző években volt, de ha azt vesszük figye­lembe, hogy csak a búza-ter­méskiesés ennek többszörösét jelenti és az ossz szövetkezeti eredmény romlását is pótolta volna, akkor már egyértelmű következtetést is levonhatunk: a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek nincsenek válságos helyzetben. A szövetkezetekben dolgozók (tagok és alkalmazottak)' kö­zösből származó jövedelme is nőtt, egy főre átlag 3,7 száza­lékkal, vagyis az előző évi 38 900 Ft-ról 40 320 Ft-ra. A kiegészítő év végi részesedés pedig 53 millióról 53,8 millióra nőtt. Mindezek alapján a ter­melőszövetkezetekben dolgozók havi átlagkeresete meghaladja a 3300 Ft-ot. Itt meg kell je­gyezni, hogy az alapok képzé­sének lehetősége viszont csök­kent és ez elsősorban a fej­lesztés egyébként is szűkös le­hetőségét tovább mérsékli. A háztáji gazdaságok terme­lését elsősorban a közös gaz­daságok szervezik, segítik, — nem kis eredménnyel. Az el­múlt évben csak a tsz-en ke­resztül történt értékesítés 10— 11 millióval volt nagyobb, mint egy évvel korábban. (Főleg az állat, állati termékek termelé­se és értékesítése nőtt, ezek közül is a hízósertés, tej és részben a hízott szarvasmarha.) Mi volt, ami a közgyűlése­ken még kiemelt hangsúlyt ka­pott? A termelés és a gazdálkodás gyenge pontjaira, a meglévő tartalékok jobb kihasználására mutattak rá élesen. Ezek közül is elsősorban az energiatakaré­kosságra, a gépek túlfogyasz­tásaira. Az istállókat az egyre dráguló tüzelőolajos fűtés he­lyett — ahol csak lehetséges — váltsák fel olcsóbb energia- hordozóra. Kiemelték az állat- tenyésztésben az abrak taka­rékos felhasználását, az egyre dráguló takarmánytápot — ahol lehetséges — helyettesít­sék szálas-, tömegtakarmány- nyal és melléktermékkel. Jelen­tősen javítani szükséges a rét- és legelőgazdálkodást. Csak­nem mindenütt szóltak a mun­kafegyelemről, az irányítás és végrehajtás minden területét érintően. A nők több helyen szóvá tették, hogy a „holt sze­zonban" nincs munkalehetősé­gük, így a kötelezően előírt munkanapok ledolgozását ez problémássá teszi. Javasolták a vezetőségnek, vizsgálják meg, milyen melléküzemág létesíté­sére volna lehetőség, amelyet „csúcsidőszakban" szüneteltet­ni is lehetne. Ez főleg a kedve­zőtlen termőhelyi körülmények között gazdálkodó termelőszö­vetkezeteknél nagyobb jelentő­ségű. Az idei tervek Mit mutatnak a szövetkeze­tek 1980. évi tervei? Mindenek­előtt azt, hogy az összes nehe­zítő körülmény mellett is az üzemi tervekben szereplő elő­irányzatok megfelelnek a nép­gazdaság! célkitűzéseknek. A folyóáras termelési értéküket mintegy 8 százalékkal tervezték növelni. Növénytermesztésben a búza vetésterülete 4 száza­lékkal nő, de a termésmennyi­ség több mint 20 százalékkal, a kukorica területe csökken, de a hektáronkénti hozam nő. Az ipari növények közül nagyará­nyú (közel 50 százalékos) terü­letnövelést terveznek a napra­forgónál, és csökkenést a cu­korrépánál. A zöldségtermő te­rület további jelentős csökken­tését tervezik (17 százalékkal) elsősorban konzervzöldségből (borsó, paradicsom). Ez viszont a női munkaerő-foglalkoztatás és kereset lehetőségét fogja mérsékelni. Reméljük, a tervnek ezt a részét még több helyen módosítják, amelyet a termel­tetők is elősegítenek. Az állat- tenyésztésnél az összesnek sze­rény növekedése mellett min­den állatfaj kisebb-nagyobb növelése szerepel, de mégis külön figyelmet érdemel, hogy néhány termelőszövetkezet a szarvasmarha-állományát csök- •kenteni vagy teljesen felszá­molni tervezi. Ezek a szándékok további meggondolást érde­melnek, különösen most, hogy az állattenyésztés pozíciója az új árrendezésekkel javult. Szá­mos példa bizonyítja, hogy az állattenyésztés erősítése a gaz­dálkodás stabilitását, kiegyen­súlyozó szerepét növeli. A gaz­dálkodás jövedelmezősége sze­rényebb növekedést mutat. A bruttó jövedelem 4 százalékos, a munkadíj, ill. személyes jöve­delemben pedig 3 százalék kö­rüli növekedés szerepel. A tervek reálisak, teljesíthetők Mennyire lehet megalapo­zottnak tekinteni az 1980. évi üzemi terveket? Megvannak-e teljesítésük feltételei? Ha egy­szóval kellene válaszolni, akkor is igennel válaszolhatnánk. Az igen szó azonban kevés. A ter­melőszövetkezetek 1980. évi termelési feltételei kedvezőb­bek, mint egy évvel korábban. Az őszi vetések időben, jó mi­nőségben lettek elvégezve, megerősödtek, jól teleltek. Az őszi mélyszántást mindenütt el­végezték. Szervestrágyából és műtrágya-felhasználásból egy­aránt többet állítottak a terv­be. A géppark is jobb, 100 hektár mezőgazdasági terület­re jutó traktorkapacitás 65 LE- ről 71 LE-re nőtt, az arató­cséplőgéppark a kalászosok betakarítását 12 munkanap alatt képes elvégezni, több a szállítóeszköz, és az 1980. évi fejlesztésekben további 108 db traktor, 23 gabonakombájn, 100 db tehergépkocsi vásárlá­sa szerepel. Igaz, hogy a fej­lesztésre fordítható összeg ke­vesebb, de a legszükségesebb­re összpontosítva beosztható. Nagy istállóépítési program nem lesz, de szerényebb mér­tékben folytatódik a rekonst­rukció. összegezve a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek elmúlt évi munkáját, nem könnyű, de mégis elismerésre méltónak, eredményesnek lehet minősíte­ni. Az 1980. évi terveik pedig a további erőfeszítést, fejlődést szolgálók, előremutatók. Czégény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága titkára A légajtónál suhant át elő­ször rajtam az érzés: ér­demes-e egész életemet a bányában ledolgozni. Koráb­ban egy rántással kinyitottam a vaslemezzel borított, tölgypalló­ból készült ajtót, amelyre a túl­oldalon a bányamező ezer köbméternyi fáradt, dohos le­vegője nehezedett, talán né­ha jól is esett, amikor a lég­áram a csorgában folyó vizet arcomba fröcskölte. Éjszaka volt, az ötszáz méteres mély­ségben meglegyintett az idő, itt minden esztendő kettőnek számít, jó néhány negyvenéves vájár megvárja itt az ajtónál társát, ketten rugaszkodnak a légajtónak. S ha átérnek rajta, ha átmegyünk rajta, várnak a gázkitörésveszélyes munkahe­lyek, az üvöltő ventillátorok, a por, a meleg, a kegyetlen ré- selőgép .. Nekem talán köny- nyebb volt: nem kellett a fét- mázsányi acél biztosítóíveket emelgetni, a lapát sem rémisz- tett. Az aknászok a felelősséq- től rettegnek: nincs meg a szál­lítás, nem vette észre a bizto­sítás hiányosságait. Jó néhány­szor a fürdőből rohantam vissza a bányába — szárazon is un­dorító volt felhúzni a verejték­től ' kőkeményre merevedett, szénporos munkaruhát, izzadton visszaöltözni különösen az — újból és újból meqnéztem a másfél kilométeres sötét bánya­folyosón valóban csők rémké­pek játszottak-e a bányában elburjánzott képzeletemmel, vagy valóban nem vettem ész­re. hogy veszélyben hagytam a rámbízott embereket. Évente 2500—3000 embert vesznek fel például a Mecseki Szénbányákhoz, ennél többen fordítanak azonban hátat a bá­nyának. Miért? Tévedés azt gondolni, hogy éppen elég okát soroltam fel, az elmondot­tak töredéke is elég lenne, hogv ne kívánkozzék az ember a föld alá. Amiről beszéltem, a hatvanas esztendők végén történt, amikor tulajdonképpen a bányában összehasonlítha­tatlanul jobb körülmények vol­tak, a bér is lényegesen na­gyobb volt, mint mondjuk a széncsaták idején, a felszaba­dulás előtti időkről nem is be­szélve. Hagyjuk azokat az idő­ket, amikor különös kegynek számított, ha a bányamester felvett egy fiút vízhordónak. A „miértre” az ötvenes évek, a hatvanas éveik eleje inkább segít választ adni: tömegesen jelentkeztek bányamunkára, pedig alig múlt el hét, hogy az aknatornyokon ne lengett volna a fekete zászló, s a többiek, akik harmincévesen nyugdíjba mentek, akik közül nagyon ke­vesen lettek nagyapák ... S mégis a legkisebb falvak­ból is özönlöttek az emberek a bányákba. Túlságosan egy­szerű lenne a bérre és a la­kásra hivatkozni, mert való igaz, hogy a bányában több­szörösét lehetett akkor keresni, mint bárhol másutt, és lakáshoz is jószerével csak a bányászok jutottak. Mondom, nem kizáró- Jag ezek voltak a vonzerők. ... Gyöngyi fekete volt, magas, karcsú, mi a barátom­mal húsz valahány évesek, a Tisza-parti homok forró volt, én azt hazudtam, repülős tisrt va­gyak, Misi azt mondta, bá­nyász. Megérdemelte Gyöngyit. Akkor még társadalmi rangja volt ennek a szakmának, nagy távlatokat, anyagi jólétet, ro­mantikus hivatást jelentett ez a szó. A Mecseki Szénbányák pártértekezletén hajlottam is­mét, hogy még véletlenül sem találni a vájártanulók között bányászgyereket. Ugyanott ol­vastam az írásos anyagban, hogy csökkent a halálos bal­esetek száma, lényegesen ke­vesebb a sérüléssel járó bal­eset, javultak a munkakörülmé­nyek, a szállítás csaknem tel­jesen gépesített, miként a ra­kodás nagyobb hányadát is a gépek végzik, a csákány, a la­pát lassan eltűnik a bányá­ból, a fejtésekben megjelentek a sok milliós értékű berendezé­sek, az aknászok rég nem ordí­tanak már a bányászokkal, mi­ként még tíz esztendeje is, naponta tiszta ruhát kapnak, teát, kávét, szörpöt tölthetnek kulacsaikba, a fürdőkben haj­szárítók működnek, a munkás- szálló sokkal irikább hasonlít az elsőosztályú szállodákra, mint o régi, emeletes vaságyakkal zsú­folt, éjjeli menedékhelyekre. Egyetlen év alatt 134 millió fo­rintot fordítottak munkásszállí­tásra, (aligha ülne ma fel bár­ki is a teherautókra, fabódés buszokra) 300 ezer könyve van a vállalatnak, csak a komlói oktatási központban hétszázan tanulnak, 23 művészeti csoport működik ... Miért nem mennek a bá­nyába a fiatalok? Kétségtelenül nem a bánya az egyetlen munkahely, ahol sokat, az átlagosnál többet ie- liet keresni, a lányok sem ájul- doznak a bányász egyenruha láttán. Amikor országos mére­tekben ésszerűtlennek ítéltük, hogy a szenet kibányásszuk, amikor százezernyi^ bányász hi­vatásának fontosságát megkér­dőjeleztük, persze nem tudhat­tuk, hogy micsoda erőfeszíté­sekre lesz szükség, hogy ennek a szakmának rangját újból meg lehessen teremteni. A föld alatt és a föld felett ezer­nyi jelentős és még sokszorta több aprónak vélt jóvátételre lesz szükség. Komlón, a bá­nyászvárosban, a Mecseki Szénbányák, a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat pártértekezle­tein nagyon sokan megfogal­mazták ezt. Ma már nem két-_ séges, hogy hazánk minden de­kányi ásványkincsét kötelessé­günk felszínre hozni, kihasznál­ni. Ebben a munkában még na­gyon sokáig — mindig — az ember játssza a főszerepret, fi­zikai munkavégző képességével, eszével, irányítókészségével. Megjelentek az ember munká­ját könnyítő gépek, sok, nagyon sok pénzbe kerülnek. Mindaz, amit megszoktak, amit élet- és munkakörülményeik javításában már természetesnek vesznek a bányászok ugyancsak sok, na­gyon sok pénzért lehet megte­remteni, lakás nélkül predig szinte reménytelennek tűnik, hogy a bánya vonzó legyen a fiatalok számára. Új középtávú terv előtt ál­lunk, talán ebben a terv szer­ves részeként be kéne építeni mindazt, ami a magyar ósvány- kincsvagyon kiaknázásához el- enaedhetetlenül szükséqes a föld alatt és a föld felett is. Ebben a legfontosabb predig egészen biztosan az ember lesz. A mecseki feketeszénbá­nyászat jövője például aligha képzelhető el anélkül, mint amit a vállalat kommunistái kérnek: tekintettel a feketeszén nép­gazdasági fontosságára, kor- mánvoroaramot (liász-program) kell kidolgozni a termelésre, ku­tatásra. széndúsításra, beleért­ve a bányamunkásokról való gondoskodást is. M it jelent ez? Aligha tu­dom felsorolni. Talán, talán az egyik uránbá­nyában ráéreztem, mi minden tartozik ebbe: már messziről hallo*tnm a légajtó résein ót- süvítő levegőt, azt hittem, majd neki kell feszülnünk, hogy ki tudjuk nyitni. Az ajtó előtt azonban a körletvezető meg­nyomott egy gombot, kinyílt előttünk az ajtó, aztán az elektromos szerkezet újból be­csukta mögöttünk ... Lombosi Jenő ■r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom