Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-09 / 39. szám
6 Dunántúlt napló 1980. február 9., szombat JutolovnűCofi a. SzouJetunlAbcsvi Pécsi diákok a moszkvai tv műsorálian Össztánc Moszkvában, a barátságesten Wirth László felvétele „Csiszolódott” az orosz nyelvtudásuk Sport, ős nem üzlet Decemberben még csak a térképen nézték, merre is visz az út vonaton Moszkvába: Lvov—Vinnyica, Kiev, Konotop, Brjanszk, Moszkva. Most, alig egy hónappal az utazás után az emléktárgyak és fényképek között idézi fel a nagy kirándulást a pécsi Zipernovszky Ipari Szakközépiskola hat diákja osztályfőnökükkel és egyben KISZ-tanácsadá tanárukkal, Wirth Lászlóval együtt. — Nemcsak a IU./E osztály kirándulása volt ez az út, 'hanem részben jutalomüdülés is — mondja Wirth László. — Iskolánkban 1973 óta 'hagyomány, hogy a jól dolgozó KISZ-aktivistákat külföldi utazással jutalmazza az IKB. így az osztálykirándulásunkon most hat megjutalmazott vett részt: az ö utazási költségeik felét az iskola KISZ-szervezete fedezte. Minderre az iskola KlSZ-szer- vezetének eddigi eredményei adtak lehetőséget: az utóbbi években négyszer nyerte el a KISZ KB vörös vándorzászlaját, csapata kétszer országos első lett a ,,Ki tud többet a Szovjetunióról?" vetélkedőn, legutóbb pedig országos nyolcadik helyezettek voltak a „Kell a jó könyv" olvasópályázaton. A 12 napos kirándulásról, amelyből négy-négy napot Moszkvában, Leningrádban, illetve utazással töltöttek, valósággal az emlékek, élmények nagy „perzsavásárát" rendezi meg a hat diák: Tóth János KISZ-titkár, Schmidt József osztálytitkár, Békési Zsigmond, Mikola Gábor, Szerdahelyi László és Verke Judit, a két lány egyike, aki részt vett az utazásban o harminchat fős diákcsapatban. — Mór az utazás előtt meglepetés ért bennünket — meséli Tóth Jancsi. — Az utunkat az Expressz szervezte a szovjet Szputnyik ifjúsági utazási irodával együtt. Még jóval az indulás előtt érdeklődtek Moszkvából, hogy milyen jellegű az iskolánk, meg hogy hány évesek vagyunk. Kiderült, hogy megszerveztek számunkra egy 'barátsági estet a 7. számú moszkvai tanító- és óvónőképző főiskola diákjaival. — Erről a december 29-i találkozóról a moszkvai tv esti híradója is tudósított, így aztán vagy kétszázmillió szovjet tvnéző hallhatott iskolánk és KISZ-szervezetünk eredményeiről és láthatta, hogy kis küldöttségünk nevében megkóstolom a kenyeret és sót. — Remek volt a fiangulat a barátságesten — veszi át a szót Békési Zsiga. — Rengeteg ajándékot kaptunk, rengeteget játszottunk, táncoltunk. Beszélgettünk iskoláinkról, ifjúsági mozgalmunkról, s nagy sikert arattunk, hogy mennyire ismerjük a szovjet filmeket és irodalmat Talán sikerül is tartó- sabb baráti kapcsolatot kialakítani ezekkel a moszkvai főiskolásokkal. Tizenhét-tizennyolc évesek és nagyon csinos lányok — teszi hozzá. — Láttátok is magatokat a szovjet tv-ben? — Sajnos nem. Éppen akkor indult a vonatunk Lenin- grádba. Leningrádban egy új 17 szintes ifjúsági szállodában laktak o világ sok országából érkezett fiatalokkal együtt. Számba is veszik gyorsan: legalább tíz nemzet fiataljaival találkoztak a Szovjetunióban. — Igazi nagy nemzetközi ka- valkád volt a szilveszter este is, amit Leningrádban a szállodánkban ünnepeltünk — meséli Schmidt Jóska. — Nagy sikerünk volt a magyar nótákkal, rekedtre is énekeltük magunkat Egyre több emlék tolul elő, hiszen a nyolc nap alatt any- nyi mindent láttak Moszkvában és Leningrádban: a Kreml, a mauzóleum, Tretyakov-képtár, Ermitázs, olimpiai létesítmények, a GUM, a Moszkvai Nagycirkusz káprázatos jubileumi előadása, a csodálatos leningrádi történelmi múzeum, Petropavlovszk, I. Pál cár palotája. Jártak szovjet diszkóban is. „Körülbelül ugyanazok a számok mennek, mint nálunk, legfeljebb annyi a különbség és egyben különlegesség, hogy ott együttesek is fellépnek." Vásárlásra is jutott idő: mint elsősorban műszaki érdeklődésűek, főként szerszámokat, műszereket hoztak hazo, no meg praktikus Jermak-hátizsákokat, s több ki'lónyi jelvényt. — Hogy boldogultatok orosz nyelven? — Ha az ember „megszorul", olyan szavak is eszébe jutnak, ami felelés közben még vélet. lenül sem. E két hét alatt sokat csiszolódott az orosz tudásunk. Azt hiszem, orosz nyelvtanárunk elégedett lett volna, ha hallja, milyen leleményesen vágjuk ki magunkat a nyelvtani csapdákból. D. I. Hajnali kettőig tart nyitva a film- siemle idején a Mecsek cukrászda. Tíztől Cintula diszkózik, de ne reménykedjenek a pécsi tinédzserek: belépni csak filmszemlés kártyával lehet. Megfordul Itt sokféle ember: híresek és kevésbé híresek, idősebbek és fiatalabbak, magyarok és külföldiek. Egy közös jellemzőjük van: jól érzik magukat. Itt eltűnnek a különbségek a foglalkozást, életkort illetően, csupán a nemek közti differencia nem oldódik föl, sőt kidomborodik. „Nagyon jól csinálja” — szól fel Cintulának az ismert tv-riporternő egy feltupírozott szöveggel beharangozott twist után. Cintula elégedetten mosolyog, és a „nép akaratának” engedve, időntúli diszkózásba kezd. Az engedményt a cukrászda kedves és türelmes dolgozóitól egy jónevű rendező sirta ki. Örömujjongással adja Fekete mez —bírói síp Nem zavarják a nézők megjegyzései Mit tagadjuk, ezt a beszélgetést egy válogatott futballista hozta össze, Tóth András, akivel a közelmúltban készített nagy port felverő interjút a Magyar Ifjúság sportújságírója. — Engem nem is a kevesellt jövedelme háborított fel mondja Fülöp Zsolt első éves pécsi orvostanhallgató, aki egyben Baranya megye egyik legfiatalabb futballbírája —, hanem az, hogy unja a focit és az edzéseket. Hát ki kényszeríti, hogy ezt csinálja? — Hány éve vagy futballbíró, Zsolt? — Három és fél éve. 15 éve- _ sen tettem le a vizsgát Akkor a Nagy Lajos Gimnáziumban fizika tagozatos osztályba jártam. Rajtam kívül még két osztálytársam végezte el a tanfolyamot Zsolt eddig közel 150 ifjúsági és serdülőmeccsen közreműködött mint bíró vagy partjelző. A tavoszi idény első meecse lesz a 150-1 k. Elfoglaltsága, tanulmányai miatt szinte kizárólag csak vasárnapra vállal játékvezetést, olykor kettőt is. Néhány éve még ezekért a meccsekért 40—50 forint volt a játékvezetői tiszteletdij, most körülbelül a duplája. Csacska kérdés lenne, megéri-e ezért sáros pályán, olykor esőben futkosni néhány tucat heccelődő néző előtt, vagy éppen edzéseken róni o százmétereket. Elvégre is, Zsolt esetében „csak" szórakozásról, sportról, sport- szeretetről és nem üzletről van szó. — Mindig imádtam a focit, de olyan tehetségem nem volt hozzá, hogy egy komolyabb csapatba bekerüljek. Valamivel többet akartam tenni érte, mint hogy csak nézzem a pálya széléről, Ezért lettem futballbíró. — S össze lehet ezt egyeztet, ni a tanulással, jövendő hivatásoddal? — Eddig is lehetett, s azt hiszem, a jövőben is lehet majd, hiszen ez nekem tulajdonképpen kikapcsolódás, amire szüksége van az embernek. — Milyen futballbírói terveid vannak? — Szeretnék az NB l-es keretbe feljutni, ez körülbelül 10 —12 éves szakadatlan küzdelmet jelent. A többi szerencse dolga. Fülöp Zsolt meglehetősen szigorú bíró, elég sok a kiállítás a meccsein. Állítja, hogy őt nem zavarják a nézők megjegyzései, legfeljebb az, hogy nem ismerik a szabályokat — És ha te is néző vagy csak, és a bíró rosszul vezeti a mécsesét? — Ilyenkor nagyon dühös vagyok, és én is fütyülök a töb. biekkel. D. I. Szemle-pillanatok tudtul a hírt: még egy fél óráig mehet a tánc. És még mondja valaki, hogy ez nem fesztivál . .. * Balázsovits Lajos olyan izgatottan nézi a filmjét, mint a kisdiák, akit először örökített meg a papa az új Quarz-felvevőveL Ö maga sem tudja, hányadk filmje az Élve vagy halva, ám egy tekintetben mindenképpen az első: most lovagolt, csatázott először mint egy történelmi kalandfilm főszereplője. Noszlopi kormánybiztost alakítja Rényi Tamás filmjében. Balázsovits kicsit fáradtan fogadja a gratulációkat a Petőfi mozi halijában, — Még ma éjjel vagy hajnalban visszamegyek Pestre — mondja. — Annyi elfoglaltságod van, hogy még a szemlén sem tudsz ittmaradni? — Ebből élünk. Én is szeretném, ha évente csak egy filmet forgatnánk, és abból megélne az ember. A minőségnek is csak hasznára válna, de ez utópia. Igaz, hogy én még nem panaszkodhatom: mint a MAFILM színésze, végre eljutottam oda, hogy magam gazdálkodom a fizikai és szellemi energiámmal. H. J. Elvis Presley A popvilág egy korszaka volt A memphisi Sun stúdió egy kislemezt jelentetett meg 1955-ben, melyet azonban a disc- jockey-k közül — akik akkoriban élet-halál urai voltak a popszakmóban — csak egyedül Jim Randle volt hajlandó műsorára tűzni. Óránként négyszer-ötször lejátszotta és nagy meglepetésre a slágerlistákat vezető szentimentális, hazafias, romantikus dalok között ezek a felvételek úgy hatottak, mint a dinamit. Három nappal később Randle fel is hívta az egyik hanglemeztársaságnál dolgozó barátját: „Én nem tudom, hogy mit esznek ezen a lemezen" — kiabálta izgatottan a kagylóba —, „de azután, hogy először lejátszottam, egymás után futnak be a kérések. Nem értem ennek a két nótának a szövegét, de úgy tűnik, a srácoknak ez egyáltalán nem fontos. Olyan hatással van rájuk, mint egy villámcsapás. Én a helyetekben azonnal megvásárolnám minden dalát. Hallgassatok rám, ez a fickó mindenkit hazavág a szakmában és a legnagyobb szám lesz, amit ez az üzlet valaha is látott.” Randle nem tévedett. A fiatalember — Elvis Presley — egy éven belül fent volt a csúcson. Amikor először mikrofon elé lépett, a szakemberek már érezték, hogy hamarosan történik valami a popzenében, de hogy mi lesz a változás, még senki nem tudta. A két világháború között és 1945 után is romantikus balladák, szentimentális dalocskák, szerelmi epekedések szórakoztatták az embereket, kizárólag a felnőtteket. A szerzők nem akartak semmit kifejezni, csupán az átlagember igényeinek, kívánságainak tettek eleget. A dalok tele voltak közhelyekkel, zenei szö- vegi ismétlésekkel. Az énekesek — lenyalt fejű, örökké mosolygó, szívtipró baritonok és szőke csinibabák — álmokról, 'magányról, csalódottságról énekeltek. A popzene egy álomvilágot épített, amely elringatta, elandalította az embereket. A fiatalok számára ez a zene, az általa közvetített hazug giccsvilág idegen, unalmas volt. Ennek a nemzedéknek már nem volt többé szüksége a gazdasági nehézségek előli menekülést kínáló szirupos hazugságokra, őket már nem nyomta any- nyira a háború utáni évek politikai feszültsége. Új ideálokat, új szórakozási formákat, a maguk társaságát keresték, ki akartak törni abból a légkörből, amely elnyomta őket. Angliában, Amerikában is feltűntek „az ok nélküli lázadók", a beatek, a vándorok. Nyugtalanságukat, útkeresésüket, érzéseiket egyelőre csak az o zene fejezte ki, amely a feketék gettóiban volt hallható. Ezek o srácok otthon elforgatták a rádió gombját és ezeket o hangokat keresték, de egyelőre csak a helyi kis állomásokon hangzottak fel új dallamok. Presley, a nyomorban élő teherautósofőr is ezekhez a dalokhoz, az érzéseit, életét tükröző, kifejező bluesok- hoz, gospelekhez menekült. Gitárt vett és szabad idejében szívesen játszotta a feketék dalait, melyek közül az egyik — That-s all right mama — első felvételén is elhangzott. Ilyen körülmények között igazán nem csoda, hogy amikor először felhangzott a „hail-hail rock and roll” bűvös jelszava, a fiatalok csapatostul tódultak a rock zászlaja alá és egy új műfaj indult el a világhódító útjára. Szükség volt azonban egy olyan új ideálra is, aki megtestesíti ezt a lázadást, fiatal, jóképű, felkavaró azonosulási lehetőséget kínál. S akkor jött Presley, a „fekete fehér" az extatikus mozgású, kacsafrizurás új bálvány, aki új divatot, új táncot, új hangot, új életstílust, csupa olyant ígért és testesített meg, ami kifejezte azt, amire a fiatalok már annyira vágytak. Trónfoglalása gyors volt és vihart kavaró. A hagyományos tánczene képviselői még fel sem ocsúdhattak, már elsöpörte őket ez a könnyűzenei forradalom és egy új szubkultúra született. E lvis Presley dalai, a rock, néhány év múlva Magyarországra is eljutottak. Az első beatkon- certeken, a házibulikon mindenütt jelen volt ez a zene, s ahogy legújabb nagylemezén Cseh Tamás is énekli: „valami I love you so” hozta össze a fiatalokat. Hatása azóta is folyamatos és csak a legutóbbi két évben Szörényi Levente, Máté Péter, Komár László, Cseh Tamás szentelt dalt Presley emlékének. Sebők János „Hail-hail rock and roll”
