Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-08 / 38. szám

1980. február 8., péntek Dunántúlt napló 3 Egészségügyi célprogram Ilii # ||; | Nincs jobb* egészségesebb tápláíék! Fontos információk fiataloknak 800000 KISZ-tag A KISZ-évkönyvek kinyom­tatásával befejeződött a tag­sági igazolványok cseréjekor kitöltött személyi adatlapok gépi feldolgozása. Az egyes táblázatokban szereplő szám- adatokelemzése, összehasonlí­tása jelentős segítséget nyújt- 'hat az évkönyvek címzettjei­nek, a nagyobb szervezetek munkáját irányító, valamint a területi KISZ-bizottságoknak — a hatékonyabb munkához. Az alábbiakban ízelítőül az or­szágos adatokból kiválasztott néhány érdekes adatot köz­lünk, amelyek nemcsak a KISZ-vezetők számára, hanem minden KISZ-tag számára is fontos információkkal szolgál­nak. Az adatgyűjtés oz1978— 79-es mozgalmi évet fogta át, így az 1979. május 15-i hely­zetet rögzíti. A KISZ-tagság létszáma 1979. május 15-én 855164 volt, 18 200-zal több, mint egy évvel korábban. Az olapszer- vezetek száma 29 726, a fizi­kai dolgozók száma 244119, a tanulóké 275 762. A nők aránya a tagságban egytized százalékkal csökkent, _vagyis 46,8 százalék. A párttagok aránya háromtized százalék­kal nőtt: május 15-én 8,1 szá­zalék volt. Előtérben az anyatejes táplálás Szoptatás. Kiben milyen gon­dolatokat, érzéseket ébreszt ez a szó? Sokaknak nyomban meg­melegszik a szíve: hófehér pó­lyába bugyolált, csillogó szemű csecsemőt képzelnek maguk elé, akit épp most ölel mellére az édesanyja. Ez a mozdulat, ami egyszerre és legszebben fejezi ki az édesanyai gyöngédséget, szeretetet, féltést és felelősséget. Kevés csecsemő anyatejen Mégis nehéz a dolguk az or­vosoknak, védőnőknek, akik már a várandósság ideje alatt is igyekeznek meggyőzni az édesanyákat, hogy csak végső esetben nyúljanak a tápszerek­hez, hígított tehéntejhez. Ma­napság egyre kevesebb oz olyan csecsemő, akit édesanyja fél­éves koránál is tovább szoptat. Viszont lényegesen több a cse­csemőkortól sokat betegeskedő, gyenge ellenállóképességű kis­gyermek. Hazánkban az utóbbi évtized­ben folyamatosan csökkent a gyermeküket szoptotó édes­anyák száma. Ezen az általá­nos tendencián belül területen­ként, megyénként nagyon elté­rő a kép. Borsod és Szolnok me­gyében például ma is kétszer annyian és kétszer olyan hosz- szú ideig szoptatnak, mint ná­lunk. Baranyábon a csecsemő egyhónapos koráig az édes­anyák 70 százaléka, 2 hónapos koráig 50 százaléka, a harma­dik hónapban már csak 25—30 százaléka szoptat. Ezeket a be­csült adatokat dr. Horváth Mihály, a Baranya megyei Ta­nács Gyermekkórházának igaz­gatója mondta el, akivel egy­részt orról beszélgettünk, hogy milyen okok húzódnak meg e mutatók mögött, illetve miért lenne oly fontos a csecsemők anyatejjel való táplálása. A szoptatás csökkenését elő­idéző okok nagyon összetettek. Nem célunk sorrendet felállíta­ni, a kényelemi az anyatej fon­tosságának nem ismerése, illet­ve azon kellemetlenségek kö­zött, amik a szoptatás elején át­menetileg jelentkezhetnek, de az tény — mind a szülész, mind a gyermekgyógyász szakorvosok tapasztalatai ezt igazolják -, hogy az édesanyák egy része már közvetlen a szülés után be­szerzi a tápszert. Az ilyen „elő­relátások" arra utalnak, hogy ezek az édesanyák eleve le­mondtak a szoptatásról. Lehet, hogy „jószándékból”, hiszen az közismert, hogy a tápszerrel etetett bobák is jól gyarapod­nak. Való, hogy a tápszerek igye­keznek utánozni az anyatejet, de ez a mai napig messze el­marad a tökéletességtől. Óriási vívmánya az orvostudománynak, hogy léteznek ilyen póttáplálé­kok, és hogy ezek, illetve tej hiányában egyetlen csecsemőt sem fenyeget sorvadás, éh- holól. De egy percig sem sza­bad azt hinni, hogy az orvosok mindezt az anyatej helyett talál­ták ki. Sőt pont ők azok, akik mai napig js váltig elemzik az anya­tejet, és tudományos kísérletek alapján újra és újra megerősí­tik: az anyatej a fiatal csecse­mők részére o legtökéletesebb táplálék. Azért, mert a legmeg­felelőbb mennyiségben és ösz- szetételben tartalmazza azokat a tápanyagokat, melyekre a ba­ba szervezetének szüksége von és ezeknek a felszívódása, a szervezetbe történő beépülése szintén utánozhatatlanul tökéle­tes. Az anyatej egyben gyógy­szer is. Méghozzá megelőző ha­tású. Olyan védőanyagokat — többek között immun-globulino- kat — tartalmaz, melyek nagyon sok fertőzéstől óvják meg a kis­gyermeket. Jogos lehet az aggályuk azon édesanyáknak, akik attól félnek — vagy éppen tapasztalatból tudják —, hogy a szoptatás fi­zikai kellemetlenségekkel jár. Az anyatej képződés egyenes folytatása a várandósságnak, szülésnek, vagyis az anyai szer­vezet a szülés után egy újobb biológiai folyamatra rendezke­dik be. Az úgynevezett tejbelö- vel’lés mellduzzadással, feszü­léssel járhat együtt, ami azon­ban csak néhány nopig tart. Akik megijednek ettől, és in­kább a tápszert választják, mes­terségesen megállítják a tej­képződést, mivel ennek alapja a rendszeres szoptatás, illetve a szoptatás után — mellszívóval való — alapos mellkiürítés. Ugyanígy fosztják meg cse­csemőjüket megfelelő ideig tar­tó anyatejes táplálástól azok az édesanyák, akik jobb étvágyú, követelőző kisbabájukat türel­metlenségből tápszerrel hall­gattatják el. Fontos érzelmi kapocs Végül még valami, ami bele­szólhat annak eldöntésébe, hogy miként táplálja gyerme­két az édesanya: a szoptatás alatti életmód, ami fegyelme­zettséget követel. Egyrészt a táplálkozásban. Zsíros ételek, krémek, tésztafélék fogyasztása nem ajánlatos. Tejet, tejtermé­ket, tojást, húst, főzeléket, gyü­mölcsöt kedvére ehet. Folyadé­kot — tej, gyümölcsszörp, gyü­mölcslevesek — bőven ihat, sőt erre kifejezetten szükség van. Lehetőleg ne dohányozzon vagy csak egész minimális mennyisé­get szívjon, mivel a nikotin ki­választódik a tejben. Gyógysze­reket is csak orvosi engedéllyel szedhet. A szoptatás az édesanya és a gyermek biológiai kapcsola­tán túl nagyon fontos érzelmi kötődést is kialakít, aminek a modern pszichológia igen nagy jelentőséget tulajdonít. Az anyatejjel való táplálás gyako­riságának és időtartamának nö­velése ilyen okok miatt egész­ségügyi célprogram. Török Éva Szalai József „párttag nyugdíjas” Tiszteletre méltó életelv A telefonszám, amelyen megtaláltam Szalai Józsefet, a Pécsi Közúti Építő Vállalaté volt, pedig én úgy tudtam, hogy 1979. december 31-én nyugdíjba ment. Vagy mégsem?... A találkozót is a vállalat személyzeti osztályá­nak irodájába beszéltük meg délután, munkaidő utánra. — Furcsa átmeneti időszakot élek most — mondja. — Bár hivatalosan már nyugdíjba mentem, megkértek, hogy he­lyettesítsem az utódomat egy hónapig, mialatt ő továbbkép­zésen van. így aztán a nyug- díjasságom első hónapja iga­zán semmi változást nem ho­zott. Szalai József így 'hatvanéve­sen is tele van jól fegyelme­zett energiával. Beszédstílusá­ban, mozgásában van némi katonás vonás. Szóvátettem, ő nevetve helyesel: — Látja, erre utaltam a te­lefonban, amikor figyelmeztet­tem, hogy rólam már írtak önök mint egykori partizán­ról. Tizenegy hónapig harcol­tam 1944-45-ben a jugoszláv felszabadító hadsereg 51. di­víziójában a Dráva mentén, a Fekete-hegy környékén, Szlové­niában, végül Ausztriában is. 1919-ben született Siklóson „föld nélküli földművelő" csa­ládban. Alig egy héttel eskü­vője után, 1942-ben behívták katonánok. Akkor felesége Sza- lántáról a nagyszüleihez köl­tözött Újbezdánba. Miután le­szerelték, Szalai József is oda­ment. Itt érte őket a félszoba, dulás 1944-ben. Akkoriban ju­goszláv partizáncsapatok tábo­roztak Új'bezdánban, és tobo­rozták az új harcosokat. — A faluból negyvenketten jelentkeztünk. Akkor volt a lá­nyom nyolchónapos, s majd­nem egy évvel később talál­koztam csak újra a családom­mal, de már Szalántán, aho. va ők időközben visszaköltöz­tek. A partizánemlékek mély nosz­talgiával elevenednek meg. — A közös harc, a bajtár- siasság tanított meg arra, hogy milyen nagy erő különböző nemzetiségűek között az, ha von egy nagy cél, amiért — s akkor igazán nem hatásos szó­lam volt — érdemes élni, s ha kell — tolón nem nagy szavak -, halni is. 1946-ban kezdett el dolgozni a Pécsi Közúti Vállalat jog­elődjénél mint útőr. 1948-ban Garé községben lépett be a pártba, majd hamarosan az alapszervezet titkárává válasz­tották. A helyi termelőszövet­kezet szervezője, megalapítója volt. Mozgalmas időszakot élt át. Felfigyeltek a munkájára, s mint akkoriban mondani szo­kás volt: kiemelték. Előbb az szb-tiAár helyettese lett, majd szállítási művezető a Közúti Építő Vállalatnál. Közben ta­nult: elvégezte a felsőfokú közgazdasági technikumot is. Nyugdíjba vonulásáig a válla­lat személyzeti előadója volt. A vállalatnál végzett munká­jáért, a Magyar Partizánszö­vetségben folytatott és egyéb társadalmi tevékenységéért 1951-től 1979-ig 12 kitüntetést kapott. Harminchárom évet és hét napot töltött a Pécsi Köz. úti Építő Vállalatnál. — Ez alatt a 33 év alatt a szinte kizárólagos kubikosmun­káról áttértünk a gépesítésre, a gépek munkájára. Nem is lehetne másképpen olyan ter­melési volument elérni, mint például amit tavaly elért a vállalat: 320 millió forintos értéket.- Miféle változást hoz az életében a nyugdíjazás?- Átadtam a stafétabotot a fiataloknak. Akad szép szám­mal társadalmi funkcióm, meg­bízatásom, s az ezekkel járó kötelezettségek ellátásáról nem mondtam le, ezekből nem le­het nyugdíjba vonulni. Hogy csak néhányat említsek példa­ként: elnöke vagyok a Magyar Partizán szövetség Baranya me­gyei Társadalmi Bizottságának, tagja vagyok a városi tanács munkaügyi bizottságának sül. nők a munkaügyi bíróságon. S ha megengedhetem magam­nak ezt a szójátékot: párttag nyugdíjas leszek, s nem nyug-' díjas párttag. Természetesen sokkal több a szabad időm, mint eddig volt, s ezt az uno­kákkal, a családom körében fogom tölteni; talán kertészke­dik is egy kicsit. S zalai József életelve tiszteletet érdemel: a hatvan év, a nyugdíj nem sorscsapás, s korántsem olyan határkő az ember életében, hogy alapvetően megváltoztassa ad. digi életmódját. Aki még tud aktivan tevékenykedni, az ne üljön otthon, teljesen magába fordulva. Dunai Imre Magyar gyógyszerek Jamaicában A magyar gyógyszerek évről évre ismertebbek és keresettebbek a világpia­con. Gyógyszeriparunk ter­mékei a világ több mint 90 országába jutnak el, köz­tük két év óta a távoli ka- rib-tengeri szigetországba, Jamaicába is. A magyar gyógyszerek fogadtatásá­ról, a kapcsolatok további elmélyítéséről nyilatkozott az MTI munkatársának dr. Winston Davidson, a ja­maicai egészségügyi mi­niszter első helyettese, aki az Egészségügyi Miniszté­rium meghivására tartózko­dik hazánkban. A magyar készítmények, amelyekre nagy szüksége van országunknak az egész­ségügyi ellátás javítása ér­dekében, jó minőségben és időben érkeznek. Ez tet­te lehetővé, hogy a magyar Medimpex Gyógyszerkül­kereskedelmi Vállalat ta­valy szeptemberben már ki- rendeltséget létesítsen Kingstonban, s bizunk ab­ban, hogy még ebben az évben megalakul főváro­sunkban a Medimpex ke­reskedelmi vállalata is. — Nagy lehetőséget lá­tunk abban, hogy gyártási együttműködés is kialakul­jon a jamaicai és magyar gyógyszergyárak között. Ez annál is inkább indokolt, mert a jamaicai gyógyszer- gyárak kapacitása sok eset­ben kihasználatlan, s ter­melési programjuk is kor­szerűsítésre szorul. Egy kö­zös vállalat létesítésével mód nyílhatna arra, hogy magyar technológia alap­ján, magyar alapanyagokból Kinsgtonban készítsenek gyógyszereket. Most vizs­gáljuk ennek lehetőségeit Miért nem? A tanárnő napokon át borí­tékokat címzett. Vállala­toknak, intézményeknek, már végzett tanulóknak küldte el a stencilezett levelet, mely­ben arról értesítette a címzet­teket, hogy Pécsett, a Dobó István utcai Gimnáziumban minden hónap első hétfőjén délután öt órai kezdettel to­vábbképzés lesz gyors- és gép­íróknak. Az első alkalommal csaknem ötvenen jöttek össze. Aztán, ahogy elindult a munka — jegy­zőkönyv-vezetői, irodai levele­zői, helyesírási, nyelvhelyességi, szótagszám, leütésszám. növelő, versenyre felkészítő foglalko­zás — egyre kevesebben jöttek. A jegyzőkönyv-vezetői tanfolya­mot például, amire 24-en je­lentkeztek, nvndössze öten fe­jezték be. A tanárnő, Radnóti Adél, a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége Pécsi Cso­portjának elnöke, azóta is azon „morfondírozik”, hol hibázott, mit csinált rosszul, hogy ekko­ra érdektelenségbe ütközött a továbbképzés. Ő társadalmi munkában, egyetlen fillér ho­norárium nélkül vállalkozott cf gyors- és gépírók továbbképzé­sére. A tanfolyamok díjmente­sek, pontosabban azok vehet­nek részt rajtuk, akik tagjai az országos szövetségnek, ami évi 60 forint tagsági díjjal jár. A teremért sem kell fizetni, a Do­bó utcai gimnázium készségesen rendelkezésükre bocsátotta a tanuláshoz szükséges eszközök­kel — magnó, írásvetítő — együtt. Az egves tanfolyamok elvégzéséről pedig hivatalos igazolást kapnak a résztvevők. D e mi is a célja a gyors- és gépírók továbbképzé­sének? A tanárnő és egv-két kitartó résztvevő szerint elsősorban a jobb munka. Igaz, a továbbképzéseken való rész­vétel nem jelent egyet azzal, hogy minden munkahely növeli a fizetést, de kérdés, hogy csak akkor érdemes és kel! tanulni, ha ezért azonnal több pénzt ad­nak. ha jutalmaznak érte, vagy ha kötelezően előírják?! Hasonló kérdés fogalmazó­dott meg bennem, amikor a közelmúltban arról olvastam, hogy az egyik baranyai érdek- védelmi szervezet testületi ülé­sén arról döntött, hogy 160 kö­zépvezető közül 68-at mentesít a munkaköre betöltéséhez szük­séges politikai, állami iskolai végzettség megszerzése alól. Nem kétséges, hogy különböző okok — meglévő szakmai gya­korlat, életkor — figyelembevé­telével megalapozottan hozták ezt a döntést. Ám oz elgondol­kodtató, hogy a 68 középvezető többsége nyilván élni is fog ez­zel a mentelmi joggal és való­színűleg nem mozdul meg ben­nük az a belső kényszer, ami a mentesítés ellenére mégis a ta­nulásra ösztönözné őket. Hogy mi az a belső kényszer? Hadd mondjam el annak a dohány­gyári munkásnőnek a vélemé­nyét, aki több mint negyven­éves fejjel, két műszakban, tel­jesítménybérben dolgozva most jelentkezett mezőgazdasági szokközépiskolába. mm .... O tizenöt even at o keres­kedelemben dolgozott, két képesítést szerzett. A dohánygyárban betanított munkásként kezdte, aztán elvé­gezte a szakmunkásképző tan- folyamot. Akkor érzi jól magát, ha valamivel mindig többet tud a munkájáról, mint amennyit feltétlenül tudni kell ohhoz, hogy elvégezhesse. Lépéselőny nélkül mindig a változások, az új követelmények után kullog­na. Pedig a követelmények elé kell menni, akkor nyugodt az ember. Akkor vannak ötletei ar­ra, hogy mit lehet holnap job­ban csinálni. Ehhez pedig tanulni kell. T. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom