Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-23 / 53. szám

1980. február 23., szombat Dunántúli napló 3 fi hónap művésze Orgonakoncert Két óra Virágh Endrével Vallai Péter kél előadó­estje Üj tartalmi és formai utak keresése A „Hónap művészei” sorozat igen szerencsés 'kezdeményezés. Már indulása is érezhető pezs­gést hozott Pécs kulturális éle­tébe. Olyan bemutatkozások, előadóestek, melyek idáig rend­szertelenségük, szétszórtságuk miatt elsikkadtak: érezhetően gazdára leltek — így segítve szűkebb pátriánk művész egyé­niségeinek és közönségének egymásra találását. A hónap színművésze: Vallói Péter. (A kitüntető cím elnye­résének apropójául minden bi­zonnyal Camus: Az igazak c. drámájában nyújtott kiemelke­dő teljesítménye szolgált. En­nek elemzésére a Dunántúli Napló egy későbbi számában még visszatérünk.) A rendez­vénysorozaton két önálló esttel mutatkozott be. Az utolsó óra története c. összeállítás az Ifjúsági Házban hangzott el. Indíttatásul a gel­lérthegyi földrengés megjöven­dölésének álhíre szolgált. Az est groteszkbe hajló hangvéte­lét már a szerzők puszta felso­rolása is jelzi: Led Zeppelin, Szent Pál, Black Sabboth, Ör­kény István, Pinck Floyd, Gre­gory Corso, Emerson, Lake and Palmer, Déry Tibor, John Up­dike, Tim Rice, Petri György. A műsort Wilpert Imre sokkoló, a groteszket képi oldalról kereső Formájában elegáns, tartal­mában gazdag és mindenki szá­mára értékes népdalkiadványt jelentetett meg az elmúlt hetek, ben a Baranya megyei Nép­művelési Tanácsadó a berkesdi, bicsérdi. nagyharsányi, nagy- kozári, nagypeterdi, pellérdi és a szentlőrinci tanács, valamint a Szentlőrinc-tarcsapusztai Ál­lami Gazdaság anyagi támoga. tásával. A kötet ötven dallamot tartalmaz, Várnai Ferenc szer­kesztőnek és Olsvai Imre lek­tornak köszönhetően még aZ ismertebb dallamoknak is ér­dekes, izgalmas változatait. Az Erre alá a Baranya szélen című népdalfüzetnek több ér­demét sorolhatjuk föl. Várnai Ferenc szakszerű átigazításai következtében a Berze Nagy ál­tal gyűjtött anyag minden népi együttes, énekes, iskolásgyerek vagy tanár számára egyformán jól használható. Ugrós, csárdás dallamokat, betyár- és rabéne­keket találunk zömmel a 100 oldalas könyvecskében, változó, tos elrendezésben. Talán nem ártott volna, ha a szerkesztő stílus vagy tánctípus szerint csoportosítja az anyagot, úgy, ahogy például a betyárnóták egymás mellé kerültek. Talán diaporámáinak keretébe illesz­tették. A Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola klubjában Beckett: Mur­phy c. novellája volt hivatva összefogni Petri György elhang­zott verseit. Az alaphangulatot — az élet dolgainak fonákjáról való szemléletét - már a kere­tül választott mű megadta: skizofrén elmebeteg és ápolója vív sakkjátszmát. A beteg — lelki élete zavarából adódóan- elkerül minden akciót. A tár­sadalmi érintkezést még abban a formájában is kerüli, hogy partnere bábuivol érintkezésbe lépjen, azaz leüsse őket. így áll elő az a fura helyzet, hogy a 43. lépésben a fekete tisztek sora visszatér a kiindulási pozí­cióhoz. A két est groteszk vonala még egy tudatosan vállalt „csavarintással” is szolgált: szinte kimaradt Vallói Péter, a színművész. A „hagyományos” előadóesten túllépő, új formai és tartalmi utak keresése csak helyeselhető törekvés. Kétség­telenül érdekes és Vallói Péter­ről sokat elmondó a Vallói szer­kesztővel való találkozás, de mi vártuk a hónap színészét is. Nem o vagylagosságot propa­gáljuk, az egymósmellettiséget szeretnénk élvezni. Igen, élvez­ni, megmártózni benne, mint egy-egy tájegység is rendező­elv lehetett volna. Ennek híján egy kissé zavaróan hat az egyébként dicséretes sokszínű­ség. (A Ma két hete és az Es­teledik, alkonyodik kezdetű ju­hásznóták közé például kissé érthetetlen módon került a Be­süt a nap kezdetű csárdás.) Ügy érzem, a magyar nép­dalkiadványok színvonalát elérő, bizonyos tekintetben meghaladó megyei kiadványt tartunk a kezünkben. Igényes­ségét a közölt képanyag is jel­zi. Láng Oszkár és Várnai Fe­renc fotói a dalok gyűjtésének helyszíneiről mutatnak be egy- egy szép épületet, falurészletet. Éppen azért, mert a füzet ké­szítői ennyire törekszenek az illusztrativitásra, talán nem ártana, ha egy hasonló kiad­ványban legközelebb térkép is jelenne meg a dalok gyűjtési helyéről. Mindent egybevetve, az eddi­gi legszínvonalasabb népdal, füzet jelent meg Baranyában, méltó arra, hogy Berze Nagy János születésének centená­riumát köszöntse. Remélhetőleg minél többen forgatják majd. H, J. ahogy ezt tettük Updike Ken­gurujának előadott részleté­ben, és hiányoltuk, amikor el­veszett a főszereplővé előlépő képi effektusok mögött, és foly­tonosan megtört a sakkjátszma papírjainak váltogatásakor. Szilárd István Négy évvel ezelőtt tanulmány­úton Magyarországon járt H. S. Srivastava professzor, az In­diai Köztársaság Nevelésügyi Kutató Intézetének egyik vezető­je. Az indiai—magyar állam­közi szerződés alapján oktatási rendszerünk egészét tanulmá­nyozta. A legfontosabb infor­mációkat Budapesten szerezte meg, az Országos Pedagógiai Intézetben. Az elméleti tájéko­zódás után gyakorlati tapasz­talatok gyűjtésére indult Bács- Kinkun és Baranya megyébe. Megyénkben, mint annak ide­jén beszámoltunk róla, a tele­pülésszerkezetről, az oktatási intézményhálózatról és néhány olyan sajátos körülményről, mint az aprófalvak, a nemzetiségiek, tájékozódott. Ellátogatott a me­gye több iskolájába az itt töl­tött napok alatt. Magyarországi tapasztalatairól az elmúlt évben egy tanulmányt jelentetett meg, amelynek tiszteletpéldányát el. küldte dr. Bárdi Lászlónak, aki elkísérte baranyai látogatásai­ra, Dr. Bárdi Lászlót, a Baranya megyei Tanács oktatási csoport- vezetőjét arra kértem, ismertes­se a magyar oktatásügyről szó. ló indiai tanulmányt. — Évente öt-hat külföldi de­legáció látogat meg bennünket. Ahogyan visszaemlékszem, Sri­vastava professzor az összes kül. földi látogatónk közül a legak­tívabb, a legérdeklődőbb volt. Sokat és gondosan jegyzetelt egész idő alatt, és éreztem, nem udvariasságból búcsúzott azzal, hogy igen sokat tanultok nálunk. Ez kiderül ebből a kis­monográfiából is. Ehhez A ne­velésügy Magyarországon című kiadványhoz az indiai kutató- intézet igazgatója írt előszót, Ebben kifejti, hogy a nyelvi aka. dályok miatt a nevelésügyi szakértők nem tudják megismer­ni, hogy a világ más részein Majdnem két órán keresztül vártuk a maradéktalan zenei élményt Virágh Endre február 20-i, Liszt-termi hangversenyén, és az csak az utolsóként elő­adott G-dúr prelúdium és fú­gával (BWV. 541.) érkezett meg, valóban az orgonakon­cert „finisében”. Sportnyelven szólva, maratoni hangver­seny volt, de izgalmas esemé­nyek helyett inkább kocogás­nak tűnt. Bach vallásos ihletésű mű­veinek hangversenytermi elő­adása különleges feladatot je­lent az előadóművésznek. Játé­kával nemcsak a leírt hango­kat kell megszólaltatnia, ha­nem igenis fel kell idéznie azt a lelkületet, kort és közeget, amelyben a löjj, szent Szellem vagy a Trónusod előtt kezdetű koráinak hitele és közösségi ereje von. Ha ezt nem teszi meg művészi és emberi alázat, tál, akkor 35 percen keresztül korálelőjátékot hallgatva, óha­tatlanul elálmosodik minden zenebarát, és a becsülendő fi­zikai teljesítményt is csak lan­gyos tapssal jutalmazza, mert közben nem jut eszébe semmi. (Nekem is csak az, hogy a plakáton a Komm, heilige Geist Bach-jegyzék száma nem 561., hanem 651.) Jobban sikerültek a „világi” művek, bár az O Goíf, du from­mer Gott kezdetű koráira épü­lő kilenc partita esetében ez a jelző csak a feldolgozás technikai módozataira vonatko­zik. Virágh Endre e művet (BWV 767.) biztosan lejátszot­ta, érezhetően jobban ura volt a hangszernek, mint a korál- előjátékok alatt. Technikai szempontból a G-dúr triószo­náta (BWV. 530.) is jól sike­rült, pedig ez nem könnyű mű. Ugyanez nem mondható el Vi­valdi kéthegedűs versenyművé­nek átiratáról, az a-moll Con- certo-róI (BWV. 593.). A szóló és tutti részek folyamatos vál­takozása állandó zökkenőkkel járt együtt, és alapvetően hi­ányzott az a mediterrán han­gulat, amelyért Bach átírhatta e művet orgonára. Jóleső érzelmességgel adta elő Marczis Demeter a Jesus, Jesus, bist du mein és a Komm, süsser Tod kezdetű da­lokat (BWV. 470., 478.), bár hangja ekkor még kissé fá­tyolozott volt. A Magnificat rö­vid áriájában és még inkább az egyórás várakozás után előadott h-moll mise részleté­ben (Et in spiritum sanctum) feltűnt, hogy népszerű ének­művészünk milyen világos és hajlékony hangon énekelte a nagy ugrásokkal tarkított ne­héz áriát. Az intonációs és együttjátszási problémák elle­nére (a kísérője Virágh Endre volt) is megérdemelt sikert aratott Marczis Demeter. Szkladányi Péter Szombati séta a Magyar Nemzeti Múzeumban Baranyai példákat is elemez Indiai professzor tanulmánya a magyarországi nevelésügyről Education kg ín Hungary élő kartársaik hogyan oldják meg problémáikat, amikkel lépten-nyomon szembesülnek. Ennek az információs szaka­déknak egyfajta hídverését vé. gezte el professzor Srivastava. „A nevelésügy Magyarországon című kismonográfiát nagy öröm­mel ajánlom az angol nyelvű világnak, és remélem, hogy lég­ürestér kitöltő szerepét melegen fogadják a nevelésügy terüle­tein" — írta S. K. Mitra, az Indiai Nevelésügyi Kutatás és Képzés Tanácsának igazgatója. — A tanulmány témája sze­rint teljes áttekintést nyújt a magyar oktatásügyi rendszer­ről. Részletesen szól az óvodák, általános iskolák és középfokú iskolák típusairól, a tanterv fej­lesztéséről és a kutatásokról. Külön fejezet foglalkozik az ér­tékelés, osztályzás, az eredmé­nyek megállapításának módsze­reivel, és külön ír a magyar pe­dagógusképzés rendszeréről is. Végül az indiai magyár neve­lésügyi együttműködés néhány lehetséges területét vázolja fel. A kismonográfia egészére jel. lemző annak rendkívül korrekt, tisztességes hangvétele, s az, hogy a magyar nevelésügy problémáiról is tárgyilagosan és megértőén szól. Sok észrevé­tele szociális fogékonyságra és gondolkodásra vall. Nyilván nem ok nélkül, igen részletesen foglalkozik a kistelepülések ok­tatásügyével, s itt baranyai pél. dákot is elemez. Nagy elisme­réssel szól a különböző hát­rányokat enyhítő, mérséklő tö. rekvéseinkről, a korrekciós osz­tályokról. Végül megállapítja: úgy érzi, Magyarország sokat nyújthat Indiának, főleg a szak­középiskolai képzés tartalmát, a szakmunkás-nevelés program­ját és az egytanerős iskolai ok­tatás nevelési programját ille­tően. Minden szombaton 11 órakor várja a szocialista brigádokat, ifjúsági és egyéb munkahelyi közösségeket Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum. Új, „Szabad szombat" elnevezésű programjukon múzeumi sétára invitálják mindazokat, akiket érdekel hazánk ezer évének izgalmas története, akik meg akarnak ismerkedni az 1802- ben alapított múzeum impo­záns klasszicista épületével. A vendégeket a Magyar Nemzeti Múzeum bejáratánál várják a patinás intézmény „háziasszo­nyai". A csoportok megismerhetik a< múzeum lépcsőházának híres freskóit, majd rövid tájékozta­tás után a magyar koronázási jelvények kiállítását látogatják meg. Ezután következik a „történe ti séta”, amely a honfoglalástól 1849-ig mutatja be a magyar ság történetét. A program házi asszonya megismerteti a ven dégeket a honfoglalók minden napi életével, a régészeti ása tások során előkerült tárgy emlékekkel; a középkori falvak kai, városokkal, királyi és főúr portákkal, a múlt gazdaság életével, iparával, bányászató val. A kincstárban művészien megmunkált ötvösmunkákkal, ékszerekkel, aranykíncsekkel tér. lálkozhatnak a látogatók. A „Szabad szombat” prog­ramján a részvétel díjtalan. A szocialista brigádok vagy más munkahelyi közösségek levélben vagy telefonon jelentkezhetnek a látogatásra a Magyar Nem­zeti Múzeum közművelődési csoportjánál. (Budapest Vili., Múzeum krt. 14—16. 1088. Tele­fon: 134-400,42.) Értékes népdalkiadvány Berze Nagy János gyűjtötte dallamok Tanárok és diákok egyaránt jól hasznosíthatják eWt T örténelem, haza, ifjúság A Fiatalok órája — noha ké­sei jelentkezését még mindig legalábbis vitathatónak tartom — az utóbbi időben „rendezte sorait", az esetlegesség helyé­be koncepciót teremtett, s mű­sorait újabban valóban „érde­mes megnézni”. Ezzel együtt jár, hogy túllépte a rétegmű­sorok határát, omi persze egyál­talán nem baj, egyébként sem, de azért meg különösen nem, mert az ifjúság minden társadalom­ban egészen sajátos réteg, a legátmenetibb, legvegyesebb, alsó- és felső határai nehezen meghúzhatok. A kérdések jó része pedig, amelyek a fiata­lokat izgatják, szükségszerűen izgatják a tegnapi fiatalokat is, az „öregek" legjobb réte­geit, jószerivel az egész társa­dalom gondolkodó részét. Ilyen kérdés került legutóbb is napirendre, Történelem, ha­za, ifjúság címmel. Szerkezeté­ben a műsor egyszerű interjú- füzér volt, s mint ilyet, min­den bizonnyal még nagyon so­káig folytatni lehetne, érdemes is volna. Három fiatal beszélt a hazaszeretet és a „magyar­nak lenni" problémáiról, Fe- ledy Péter kérdezett, s ez a műsor is mutatta, hogy a fia­tal riporter egyre jobban oldja meg a feladatait, a rokonszen­ves szerénység és a még ro­konszenvesebb őszinte kíván­csiság mellé sikerült egy har­madik erényt is megszilárdíta­nia: a célratörő, meggondolt, okos kérdezősködést. A három fiatal jórészt mind „híres em­ber” a maga területén. S mind­hármuknak volt a témáról mondanivalója. Magyar Zol­tán olimpiai bajnok a hazasze­retet hatalmas lendítő erejé­ről, a nemzeti büszkeségnek erről a legaktívabb oldaláról mondott emlékezetes gondola­tokat, olyanokat, amelyeket sok helyütt kellene példának tekinteni. A sportban minden­képpen! Kocsis Zoltán zongo­raművész, aki a magyar társa­dalom szemében ugyanúgy „a mi küldöttünk" a világban, más oldalról beszélt a témá­ról: a „hírünk a világban” fontos dolog, de a kisebbségi érzés kiküszöbölésének, az ön­becsülésnek belülről kell fa­kadnia, táplálkoznia. F. Szabó Mihály fazekas a hagyomá­nyok megtartó erejéről, szű­kebb világunk öntudatos ala­kításáról mondott költőien szép vallomást. Mindenki világosan érezhette: nemcsak tányérok­ról, népi motívumokról van itt szó, hanem arról, hogy min­dennapjainkat béleljük ki úgy, hogy tudjuk, kik vagyunk, hon­nan jöttünk, mert enélkül az élet minősége sohasem javul­hat igazán. A műsorban egy „örökifjú öreg" is megszólalt, Illyés Gyu­la. Történelmünkről, annak is­meretéről, oktatásáról mon­dott el néhány kritikus észre­vételt. A téma néhány év óta napirenden van, föl-fölforrósul- nak a viták körülötte, a törté­nelemoktatás ma sem egészen megoldott, hibás lépések sora és az azokat követő fölzúdulás jelzi, hogy a történelem az ér­deklődés középpontjában van. Elég, ha csak arra a vitára emlékeztetek, ami a történe­lemnek mint érettségi tárgynak az eltörlését követte. Illyés Gyula most a fiatalok számára is elismételte főbb gondolatait, amelyek korábbi publikációi ré­vén már a közgondolkodás ré­szévé váltak. Abban a szel­lemben foglalta össze a kér­dést, amely a Hajszálgyöke­rekben így szerepel: „A nemzeti, helyesebb megfogal­mazásban: a közösségi érzés.” H. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom