Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-03 / 33. szám
DN HÉTVÉGE 4. GAZDASÁGPOLITIKA 1980. FEBRUÁR 3. A bank minden indokolt hiteligényt kielégített A mezőgazdaságban csökkent a beruházási kedv Beszélgetés dr. Kisvári Andrással, a Magyar Nemzeti Bank megyei Igazgatóságának vezetőjével Az elmúlt esztendei aszály okozta kiesések Baranya mezőgazdasági üzemeit sem kerülték el. Néhány mezőgazdasági kultúra termésátlaga elmaradt a tervezettől, ennek következtében több állami gazdaság és termelőszövetkezet nem érte el az év elején tervezett bevételeket Üzemeink tehát egy nehéz gazdasági év után kezdték el 1980-at, amely a szabályozó módosítások következtében, szigorúbb feltételeket diktál, mint korábban. Ennek tükrében tekintettük át a baranyai gazdaságok elmúlt évi eredményeit es a jelen feladatait, i Nemzeti Bank Baranya megyei — Kezdjük talán a következővel: ön, mint bankszakember, hogyan értékeli üzemeink elmúlt esztendei munkáját? — Az elért eredményeket nagyban befolyásolták a kedvezőtlen időjárási viszonyok és az eszközellátottság. Az állami gazdaságokat tekintve a kalá_ szosokból és a borsóból volt kiesés, de ezt más tekintetben pótolni tudták. Ezekben az üzemekben a termelési érték az előző évhez képest valamelyest nőtt, a gazdálkodás eredményessége várhatóan a bázisévvel megegyező lesz. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek jelentős része nem tudta kivédeni az időjárás kedvezőtlen hatását. A termelési érték az előző évihez hasonlóan alakult, ugyanakkor a költségek nem elhanyagolhatóan emelkedtek: ennek következtében a nyereség, illetve a bruttó jövedelem elmarad az 1978-as évitől. Előzetes felméréseink szerint a megye termelőszövetkezeteinek közel egyharmada hat. vanmillió forint körüli veszteséggel, illetve alaphiánnyal zárja a tavalyi esztendőt — Hogyan képesek rendezni a hiányt ezek a gazdaságok? — Elemzéseink szerint várhatóan mindössze egy termelő- szövetkezetnél szükséges szanálást végrehajtani, a többi saját eszközeiből rendezni képes a hiányt. Természetesen ez azt jelenti, hogy a veszteségek pótlása jelentősen csökkenti majd fejlesztési lehetőségeiket. Az érintett tizennyolc termelőszövetkezetből kilenc tavaly, illetve annak előtte is alaphiányos volt. Véleményem szerint a veszteséghiány egyszeri rendezésén túlmenően mélyebb elemzésekre és intézkedésekre is szükség volna már csak azért is, mert az említett gazdaságok közül csupán Szentlászló és Diósviszló a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó nagyüzem. Ha az üzemviteli hiteleket nézzük, akkor a következőket mondhatom. A bank, a tavalyi évben minden indokolt és jogos ilyen irányú igényt kielégített még a munkabért is beleértve. Azoknak a gazdaságoknak, amelyek fizetőképtelenekké váltak, rövidlejáratú hitelt biztosítottunk, hogy működésükben ne érezzék az említett zavarokat. — Mit mondhatunk a beruházásokról? — Az előző évről néhány be. ruházás húzódott át az állami gazdaságoknál. Ezek a bólyi és a görösgali tehenészeti telep, valamint a pécsi haibisztró építése voltak. Az állami gazdaságok egyébként az elmúlt évben kevesebb beruházásba fogtak, mint azt 1978-ban tették. A termelőszövetkezeteket tekintve: az előző évhez képest csökkent a beruházás, az hetvenöt százaléka az ezerki- lencszázhetvennyolc évinek. Ugyanakkor a beruházási hitelek változatlan szinten maradtak, közel kilencvenhárom- millió forintot tettek ki. Ir. Kisvári Andrással, a Magyar Igazgatóságának vezetőjével. — A gazdasági szabályozók változása következtében mező- gazdasági üzemeinkben is szigorúbbá válnak a gazdálkodás körülményei. Gondolom, ennek következtében a beruházások tovább csökkennek. — Az idei beruházási szándék jóval alatta marad a tavalyinak. Mindezt természetesen az üzemek belső helyzete és a szabályozók határozzák meg. Ebben az évben jóval kevesebb fejlesztési alap képződik a gazdaságokban. Úgy gondolom, hogy a nyolcvanas esztendő nagy erőfelmérés lesz és ha a belső tartalékokat, a rejtett kapacitásokat az üzemek feltárják az elkövetkezendő egy-két évben, még emelkedhet a termelés. Példaként elegendő, ha megemlítem, hogy a megyében működő szakosított telepek nem adnak annyi sertést, mint amennyire képesek lennének. Vagy: voltunk olyan termelőszövetkezetben, ahol egy traktor kapacitása háromezer normál hold, ugyanakkor ezret művel meg, és a gazdaság új gépet kívánt vásárolni. Azt hiszem, ebből is érzékelhető, hogy az önköltség terén van mit javítani, ami az erő-, és munkagépek hatékonyabb kihasználását tételezi fel. Nem azt mondjuk, hogy az üzemek értelmetlenül spóroljanak, de az elvárható gondolom, hogy gépeik szakszerű javításával, megóvásával, a férőhelyek kihasználásával, az olcsóbb megoldások keresésével jussanak előrébb. — Az új szabályozókat tekintve, a bank milyen segítséget tud adni a gazdaságoknak az idei esztendőben? — A beruházások szerkezetében lényeges változások lesznek és ez már érezhető is. Nem véletlen, hogy új telepek építésére nincs igény. A bank ebben az esztendőben alapvetően csak a gépi beruházásokhoz tud segítséget nyújtani. Emellett természetesen támogatjuk azoknak a folyamatban lévő agrokémiai telepeknek az építését, amelyek befejezés előtt állnak. Véleményem szerint a gazdaságok helyzetét és terveiket tekintve, a bankkal közös nevezőn vannak. Ami az egyéb Hiteleket illeti: ebben az esztendőben is támogatjuk az export árualapokat bővítő beruházások kezdeményezését. Továbbra is állami támogatást élvez a sertés-, a juhtenyésztés, a szőlő, és a gyümölcsösök telepítése, bővítése. Szükségesnek tartom megjegyezni viszont, hogy a hitelek elbírálásánál nem csupán a gazdaságok teherviselő képességét nézzük, hanem több, részletesebbnek tűnő dolgot is. Végezetül hadd tegyem hozzá, hogy az elkövetkezendő két esztendő ugyan nehezebb lesz, mint a korábbi évek, voltak, de ezt az időszakot kell felhasználni arra a gazdaságoknak, hogy az 1982. évben továbbléphessenek a termelés bővítésével, a korszerűsítéssel. Salamon Gyula Vasutak és életutak A 6423-as pontosan menetidejének megfelelően 17 óra 20-kor érkezik a pécsi állomásra. A hídról nézem az új, cseh motorvonatról leszálló utasokat, o tucatnyi vágányt, a távolabb álló budapesti gyorsvonatokat, amelyek majd röviddel egymás után indulnak a főváros felé. Az előbb érkezett bátaszéki vonatról többen o „Zselic” felé futnak, amely előtt már dohog a hatalmas, téglavörös dízelmozdony. Az egybeszaladó, majd szétváló vágányok, az állomás zűrzavara, a hangosbemondó közleményei, az egymást üdvözlő és búcsúzó utasok ezen a hideg, ködös vasárnap délutánon kicsit segítenek megérteni dr. Szabó Tibort, a Pécsi Vas- útigazgatóság nemrégiben nyugdíjba vonult vezetőjét és Mészáros Andrást, az utódját. Az 1901-es, 17 óra 35 perckor induló „Zselic” közben lassan kigördül az állomásról, a Megyeri útnál már bizonyára lezárták a sorompókat, a pályaőr zászlajával tisztelegve áll az őrház előtt. Pályaőrök, váltókezelők, a több tucatnyi állomáson szolgálatot teljesítő vasutasok százai figyelik mostantól az 1901-est. A Pécsi Vasútigazgatóság területén több mint 14 ezren teljesítenek szolgálatot. * Dr. Szabó Tibor haja ezüst- fehér, arca kemény vonásokkal barázdált, mégsem látszik rajta, hogy túl van a hatvanon. Régi munkatársai azt tartják róla, hogy azok közé a MAV- tisztviselők közé tartozik, akik megkövetelték a fegyelmezett, pontos munka mellett a katonás magatartást is. Tiltakozik. — Régen a vasútnál az altiszteket csak Kovácsnak szólították. A segédtisztek már urak voltak, míg a tisztviselők különösen megkövetelték maguknak az úrázást, feleségeiknek a nagyságos asszony megszólítást. Vak fegyelem, az éberség és •félelem fegyelme uralkodott. Aki nem tartotta be az utasításokat, mehetett. Többé nem alkalmazták a vasútnál. Én nem ezt a magatartást kívántam. Nálunk a milliméter és a századmásodperc pontosságo szabja meg a munka minőségét. Ennek van formai és tartalmi oldala is. A jelentésekben a legkisebb pontatlanság is félreértésre adhat okot, azért követeltem mindig a megjelenésben, a beszédben pontosságot, egyértelmű fogalmazást. Soha nem tűrtem, ha szolgálat közben le- zserkedett valaki. Aki lezser a beszédben, az öltözködésben, a viselkedésben, az lezser a munkában is. Szeretem az embereket, de felelősséggel. Meg kell fizetni a munkásokat, jogaikat érvényre kell juttatni, szociális ellátásukról mind magasabb és magasabb szinten szükséges gondoskodni, de a fegyelmezetlenséget bűn elnézni o vasútnál is, másutt is. Dr. Szabó Tibor és felesége gyermekkoruktól ismerik egymást és a síneken csattogó kerekek, a fáradtan hazaérkező apák, az állomások mozgalmas világát is. Mindketten vasutas szülők gyermekei. Szabó Tibor nagyapja mozdony- vezető, apja forgalmi szolgálattevő volt, a családban ma is többen a MÁV-nál teljesítenek szolgálatot. Úgy tűnik, természetes volt, hogy o vasút nem maradt gyermekkori ólom. — Akkoriban főnyeremény volt a vasúthoz bejutni. A falunkban kirúgtak egy fiatal popot, de csak püspöki segédlettel vették fel a MÁV-hoz. Valóban egész kisfiú koromtól a vasútról ábrándoztam — •mégis előbb jutottam be a szegedi egyetem jogtudományi karára, mint a vasúthoz. Két év után otthagytam az egyetemet, mert segéderőként alkalmaztak. Ez azt jelentette, hogy a szakvizsgák után a váltókezelőnek, a forgalmistának, vagy akár az állomásfőnöknek kellett segítenem. Persze, már mielőtt a vasúthoz került, alapos ismeretei voltak a vasútról, a nyári szünidőkben ott dolgozott, az első szakvizsgát például, a morse-táviró kezelését 10 nap alatt letette. A Szeged—Felsőtanya állomásról, ahol szülei éltek (most Balás- tya) Kiskurtmajsára, majd az erdélyi Mádéfalvára került. Aztán Békéscsaba, majd Miskolc következett... A debreceni igazgatóságot kivéve mindenütt teljesített szolgálatot, mígnem 1957-ben Pécsre került helyettesként, majd 1966-tól az igazgatóság vezetőjeként dolgozott mostanáig. * Ügy érzem, Mészáros András az elmúlt hetekben ezerszer is átgondolto életét, gyermekkorának legapróbb emlékei is előbújnak, o sok megálló és állomás után ugyanis most úgy tűnik, olyan pályaudvarra érkezett, ahol sokáig tartózkodik, hacsak nem ez volt éppen úticélja. Negyvennégy esztendős, éppen tegnapelőtt volt a születésnapja. Szobája egyik falán hatalmas fotó: fénycsíkká mosódik o száguldó vonat, a tárgyaló- asztalon egy csokor szegfű. Még a kinevezési ünnepségről való, egyébként a szoba olyan, mint dr. Szabó Tibor idején. Már kétszer elkezdett gyermekkoráról beszélni — azt szeretném először inkább tudni, hogy másként akarja-e az igazgatóságot irányítani, mint elődje? — Másként? Mindent meg kell őrizni, amit Szabó elvtárs a vezetésben magas fokon csinált: a fegyelmezettséget, a szervezettséget, o rendszerességet, a következetességet. Persze lesz, amit nekem majd másként kell, miként elődöm is, bizonyára önmagához viszonyítva is változtatott módszerein ... — ... szóval, apám o valamikori pécsi üzletvezetőséghez tartozó (Pécsi Igazgatóság) Bácsbokodon teljesített szolgálatot, pályamunkás, raktáros, váltókezelő volt. Altiszt. A kis- állomások mindenesei voltak ők. Három esztendős koromban helyezték át Fácánkertre — itt nőttem fel, inenn jártam a szekszárdi gimnáziumba is. Még kicsi koromban, amikor már felértem a pénztárablakot, segítettem a jegyet pecsételni, volt olyan nap, hogy kétszáz kanna tejet vettem fel zöldvevényre (express áru). Még a nemzetközi elszámolást is megtanította apám. így hát nem is volt különös, hogy az érettségi után csak egyetlen helyre akartam menni, mégpedig a Szolnoki Közlekedési Műszaki Főiskolára, ahova a kitűnő érettséginek köszönhetően fel is vettek. Itt is a vasút érdekelt, el sem tudtam mást képzelni, mint ezt a hivatást. A MÁV a főiskolát, amelyet egyébként 1957- ben, amikor másodéves voltam, Budapestre helyezték, saját oktatási intézményének tekintette és a vasúti karon tanulókat már a harmadév után létszámba vette. A diploma megszerzése után a szabályos áthelyezési utasítást kaptuk első állomáshelyünkre. Még az egyetem idején az állami díjas Turányi István professzor mellett dolgoztam, o szakdolgozatom így tulajdonképpen már akkor készen volt, amikor az utolsó félévben kezdeni kellett volna. A pénz nagyon kellett, így már a diplomám megvédése előtt fél évvel dolgoztam, a bácsbokodi állomáson teljesítettem szolgálatot. Baja, majd a Szegedi Igazgatóság területén tucatnyi állomás következett, aztán 26 éves korában a Kecskeméti állomás műszaki állomásfőnöke lett. A megtiszteltetés nagy volt, sajnos lakás ezzel nem járt, így további vándorélet következett: Baja, Kaposvárés végül Pécs. Jó néhány beosztásban dolgozott, közben négy évig o pécsi városi pártbizottság osztályvezetője is volt, mígnem 1975-ben igazgató-helyettesként már tulajdonképpen mostani beosztásának előszobájába ért. * — Az idő múlik, az ember egyszercsak rájön, hogy nem elég amit csinált, a jövőre is gondolni kell. Tudatosan választottam ki utódomat, öt esztendeig volt a helyettesem, biztosan tudom, hogy jó kezekben van az igazgatóság. Még nem beszéltünk arról, hogy mi is az, ami Szabó Tibor idejében változás volt itta Pécsi Vasútigazgatóság területén. 1957-ben még 17 ezer ember dolgozott itt, a korszerű dízelmozdonyok aránya azonban még két százalékot sem ért el. Most 94 százalék. Ehhez javítóbázist kellett teremteni, az embereket átképezni, hogy csak a leglényegesebb dolgokról szóljunk. Kicserélődött csaknem az egész kocsipark, már rég eltűntek a tehervagonokból átalakított személykocsik, a bocipullmanok. Az állomásokat, az iparvágányokat, a pályát át kellett alakítani a sokszorta nagyobb forgalomra. Huszonhárom esztendeje a Pécsi Igazgatóság még csak 9 millió tonna árut szállított, 1979-ben 18,4 milliót. Átépítették a Kaposvár— Fonyód, a Nagykanizsa—Székesfehérvár, a Budapest—Pécs vasútvonalakat, hogy csak néhányat említsünk az ide tartozó mintegy 1600 kilométeres vasúti pályákból. Új vasútvonalak épültek, kibővült a nemzetközi forgalom, az. egykori 24 szolgálat — 24 szabad helyett az egységes 191 órás munkarendben teljesítenek szolgálatot o vasutasok. A kibernetika, az automatika egyre nagyobb teret nyert, a Bala- ton-parton például teljesen automatikus vonatbiztosító berendezések működnek. Az elmúlt években óriásit. változott a MÁV-alkalmazottak szemlélete is: nem hatóságnak, hanem kereskedelmi partnereknek tartják magukat. Mondom o régebbi igazgatónak, hogy majd bizonyára sokat bejár ezután is, lehetetlen, hogy ezt a munkát ne folytatná. — Együtt csináltunk valamennyien mindent. Egyébként az igazgató, ha leköszönt, maradjon otthon, zavaró és félreérthető lenne, ha bejárnék. Természetesen, ha valóban szükség lesz rám, bármikor segítek ... * — Nagyon gyorsan felismertem, hogy Szabó elvtárs az utódjának tekint. Soha nem dobott gyeplőt rám, de a próbák sorozatával ellenőrizte, hogy valóban alkalmas vagyok-e. Apránként adta a feladatokat — eleinte berzenkedtem is emiatt —, de azokat pontosan végre kellett hajtanom. Ügy érzem, hogy az utolsó időkre amolyan apa—fiú kapcsolat is kialakulóban volt köztünk. Hagy]uk a múltat, hiszen az is érdekes, hogy Mészáros András előtt milyen feladatok állnak az elkövetkezendő másfél évtized alatt. — Már egészen a közeljövőben megkezdődik a Budapest—Pécs vasútvonal villamosítása, amelyet később újabbak is követhetnek az igazgatóság területén. Ez azt jelenti, hogy a pályát, a kocsikat, a mozdonyokat, az állomásokat erre alkalmassá kell tenni, az embereket erre fel kell készíteni. De nem csupán erre, hiszen a következő években a vasútkorszerűsítés éppen az emberek életében, munkájában hoz gyökeres változást. Már most is futnak tehervona- taink 100 és 100 kilométereket, a 2000 lóerős mozdonyokon, az egész vonaton egyetlen ember van. Elképzelhető, mennyire nyomasztó érzés lehet először ez. A technika tömegével váltja majd ki az embereket, ugyanakkor nagyobb tudóst is követel tőlük. Lesznek majd állomásaink, ahol egyetlen forgalmi szolgálattevő látja el a munkát, saz is lehetséges, hogy a pálya- szakasz egy másik részén fagyos váltókkal, tekerős sorompókkal küszködnek ... A vasutas hivatás sosem volt könnyű életút, az egyszerű ember életében egyetlen utazás is eseményt, esetleg megrázkódtatást, örömet, vagy éppen áldozatot jelent. Űk mindig utaznak... Lombosi Jenő
