Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-21 / 51. szám

6

Dunántúlt napló

1980. február 21., csütörtök

24 ezren alapvégzettség

nélkül

Dolgozók az iskolapadban

Vizsganap a Dolgozók önálló Általános Iskolájában. Sürgés-forgás, szurkoló felnőttek, izgatott tanárok. Egy hetedik osztálynak hirdetnek eredményt a vizsgaelnök, az iskola igazgatója, tanárai jelenlétében. A padban huszonévesek, harmincasok, negyvenesek. Arcuk most visszafiatalodik jó néhány esztendőt — kicsit újra diákok lettek . . . Született egy csupa ötös bizonyítvány is — Sípos Tibornéé, akit otthon a család várt mindennap, a tízéves kislánya, meg egy kisunoka is.

— Sok minden összejött otthon — mondja az eredmény- hirdetés, a gratulációk után Siposné — mégis mindenki segített, hogy elvégezhessem az általános iskola két utolsó osztályát. Akaratomon kívül, tulajdonképpen a munkahelyem, a munkám miatt jöttem el tanulni. A Tímár utcai szociális otthonban vagyok ápolónővér, nagyon megszerettem az öregeket, a gondozói munkát. A főnővér mindig úgy szervezte, hogy ritkábban kerüljek délutános, éjjeli műszakba, és egyébként is minden segítséget megadtak a tanuláshoz.

Betegség, családi és szociális nehézségek, nemegyszer tragédiák állnak a tény mögött, hogy a most vizsgázó felnőttek annak idején nem tudták befejezni az általános iskolát. Aztán múltak az évek, és éppen mert felnőtt, dolgozó emberekről van szó, egyre jobban bántotta önérzetüket, hogy nincs meg az alapvégzettsé- gük.

— Mert lenézik azt, akinek nincs meg a nyolc osztálya. Éppen ezért én nem is mondom el a munkahelyemen, hogy ide járok, hogy nekem ez még hátra van. Csak a közvetlen főnököm tud róla és a családom. Most betanított munkás vagyok, de ha elvégeztem, valami szakmát szeretA vizsga izgalmas pillanatai...

is átéltek. — Micsoda érzés volt, mikor újra kézbevettük a krétát... — mesélik nevetve.

— Nagyon nagy dolog — fordítja újra komolyra a szót az egyik „hetedikes", —hogy a munkahely engedi, támogatja a tanulásunkat. Hogy az állpm áldoz erre. Viszont erélyesebben kellene fellépni azoknál, akik ezt a lehetőséget sem használják ki, akik ennek ellenére sem végzik el a kötelező nyolc osztályt.

Mert 24 ezerre tehető Barar nyában (Pécset is beleértve) azoknak a száma, akik fiatalabbak 45 évnél, és nincs meg a nyolcosztályos végzettségük. Ez pedig már nem „a múlt rendszer bűne”, ami éveken át hivatkozási alap volt. Ez a nagy létszám a felszabadulás után termelődött ki, amikor pedig adva voltak a lehetőségek, hogy mindenki tanulhasson.

De nézzük tovább a számokat: a Dolgozók önálló Általános Iskolája a Székely Bertalan úton most kevesebb mint 500 hallgatót tudhat magáénak. Pedig ennek a kétszeresét tudnák fogadni — csak kevés a jelentkező — és nagy a lemorzsolódás... Az iskola nemegyszer szabályos nyomozást folytat egy-egy eltűnt hallgatója után. Pedig mindenre van lehetőség: ha egy üzemben több az érdeklődő, ott kihelyezett tagozatot indítanak. Ezzel a lehetőséggel él a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat, a Húsipari Vállalat és a MÉV. Kihelyezett csoport működik Vasas II. területén, Pécsújhegyen, Pécsett, a Kisegítő és Foglalkoztató Iskola tanulói számára, valamint a

Petőfi laktanyában — hála az Oktatási és a Honvédelmi Minisztérium megegyezésének és a katonaélet szigorúságának. Bárcsak másutt is rá lehetne szorítani a felnőtteket, főként o független fiatalokat!

A Dolgozók önálló Általános Iskolája mindenkit fogad az elsőtől a nyolcadik osztályig. Tavaly 18 felnőtt végezte el az 5 hónapos kurzuson az első két osztályt, azaz tanult meg írni, olvasni, számolni. De 6—8 ezerre becsülik azoknak a számát a megyében, akiknek itt kellene kezdeniük a tanulást, magyarán, ennyien nem írnak, nem olvasnak.

Menjünk tovább: 5 hónap alatt végzik el a hetediknyolcadik osztályt a felnőttoktatás keretében a huszadik életévüket betöltött hallgatók. 10 hónap alatt a 16 éven aluli tankötelesek és a 20 évnél fiatalabbak. Más formát is választhat, aki képes az önálló tanulásra. Ez a televízió, a rádió által sugárzott Mindenki Iskolája. Ám téved, aki azt hiszi, hogy fotelben üldögélve, csupán tévénézéssel, erőfeszítés nélkül megszerezheti a vizsgához szükséges tudást.

üzemekben, vállalatoknál évenként propagálják, propagálniuk kell a felnőttoktatás lehetőségeit, a jelentkezés időpontját. De bárki felkeresheti a Dolgozók önálló Általános Iskoláját a Székely Bertalan úton.

Társadalmi érdek, hogy csökkenjen az a- 24 ezres létszám —, de ehhez az egyénnek és a munkahelynek is akarnia, tennie kell.

Gállos Orsolya

Üdülés

télen

Csaknem tízezren pihennek ezekben a napokban kedvezményesen a SZOT 37 téli üdülőhelyén, a hegyvidékeken, a gyógyvizek mellett, a Balaton partján és a Du- na-kanyarban. Legkelendőbb a hegyvidéki üdülés, ezeken a helyeken teltház van, csakúgy mint a gyógyüdülőhelyeken. Sok viszont az üres szoba, a siófoki, boglárlellei és visegrádi üdülőházakban.

Az idén az elmúlt évhez hasonlóan 388 ezren részesülhetnek kedvezményes szakszervezeti üdültetésben. A SZOT üdültetési és szanatóriumi főigazgatósága már szétosztotta a jegyeket a 19 megyei és a 19 szakmai szokszer- vezet között, s ezekből az első negyedévre a vállalatok, üzemek, intézmények dolgozói is megkapták a beutalókat.

Javában formálódnak már a főszezon kulturális programjai is. Az előzetes adatok tanúsága szerint növekszik majd a rendezvények száma. Amíg tavaly 400 művészeti előadáson vehettek részt az üdülővendégek, addig az idén több mint 600 közül válogathatnak, igaz, a korábbi gyakorlattól eltérően belépődíj ellenében. A programokba bevonják a megyei színházakat, a szakszervezeti táncegyütteseket is. Az első nyári üdülők május 9-én nyitják meg kapuikat

Baranya megyei pályázat a felszabadulás 35. évfordulójára

A Baranya megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya a Hazafias Népfront Baranya me. gyei Bizottságával, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa kulturális osztályával, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Baranya megyei Bizottságával — a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Mun. kásmozgaími Múzeum új. és legújabb kori történeti pályázati rendszerével összhangban — az 1980, évre megyei honismereti pályázatot hirdet.

O A legújabb kori helytörténeti kategóriában: Felszabadulásunk óta elért (megyei, helyi) kulturális eredményeink. (Iskola, óvoda, ifjúsági szervezet, szakszervezet, művelődési otthon jellegű intézmény, könyvtár, múzeum, levéltár, mozi, ön. tevékeny művészeti csoportok, szakkörök, klubok fejlődése stb.)

Q üzemtörténeti és társada. lomvizsgálati kategóriában: A felszabadulás óta elért (megyei, helyi) gazdasági és társadalmi eredményeink. (Ipari, mezőgazdasági és erdőgazdasági üzemek és kereskedelmi vállalatok, a szövetkezeti mozgalom, az egyes ipari, mezőgazdasági, fo. gyasztási és hitelszövetkezetek 35 éves fejlődésének története: üzemi évkönyvek, krónikák és az ilyen jellegű szocialista brigádnapló, párt. és tömegszervezetek története.) — Az életmód változása a felszabadulás óta (életkori csoportok, társadalmi rétegek, foglalkozási ágak szerint.)

A pályázatot egyéni és csoportos tagozatban hirdetjük meg. Az egyéni tagozatban kü. lön bíráljuk az ifjúsági pályamunkákat (középfokú oktatási intézmények tanulói, illetve dolgozó fiatalok 20 éves korhatáA MEGYEI PALY AZAT DIJAI:

rig). A csoportos tagozatba soroljuk a társszerzős pályaműve, két is. Az egyéni pályázók mellett várjuk az iskolai és a honismereti szakkörök, KlSZ-alap- szervezetek, valamint az üzemtörténeti és krónikaírói közösségek, szocialista brigádok közösen elkészített pályamunkáit

Más pályázatra benyújtott, il. letve nyomtatásban megjelent dolgozatokat beadni tilos. A történeti kutatással foglalkozó intézetek tudományos munkatársai a pályázaton nem vehetnek részt. Megyei pályázatunk az országoshoz csatlakozik.

A pályamunkák terjedelme (2-es sortávolsággal gépelt) 20—25 oldal. A pályamunkák nemzetiségi nyelven is készülhetnek, A pályázat jeligés. A szerző(k) nevét, pontos címét és foglalkozását lezárt, jeligés bo. rítékban kell mellékelni. A jelige a borítékra fölírandó.

A jeligés pályamunkák a Baranya megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályához kül. dendők be, 2 példányban. (Pécs, Rákóczi út 34. 7601 Pf.: 121.). A borítékra szembetűnően fölírandó: PALYAZAT!

A beküldés határideje: 1980. szeptember 1. A pályamunkákat szakzsüri minősíti. Ez a kiíró szerveknek javasolhatja a pályadíjak módosítását.

A megyei eredményhirdetés 1980 októberében, az országos múzeumi és műemléki hónapban lesz. Az arra érdemes pályamunkák egy példányát a megyei szervek az országos pályázatra továbbítják, ahol az ér. demes dolgozatok külön díjazásban részesülnek.

Az országos eredményhirdetés 1981. április 4-e megünnep. léséhez kapcsolódik. Kéziratot vissza nem adunk.

I. A legújabb kori történelem, helytörténet

EGYÉNI TAGOZAT:

1. db I. dij á.: 2500 Ft

2. db II. dij á.: 2000 Ft

3. db III. dij á.: 1000 Ft

CSOPORTOS TAGOZAT:

1. db I. dij á.: 4000 Ft

2. db II. díj á.: 3000 Ft

3. db III. dij á.: 2000 Ft

II. Uzemtörténeti és társadalomvizsgálati kategória.

EGYÉNI TAGOZAT:

1. db I. díj á.:

2. db II. díj á.:

3. db III. dij á.:

CSOPORTOS TAGOZAT

1. db I. dij á.:

2. db II. dij á.:

3. db III. dij á.:

A Magyar Kommunista Ifjúsá. gi Szövetség Központi Bizottsága a legjobb három ifjúmunkás pályaművét 5000—5000 Ft díjazásban részesíti.

A nemzetiségi nyelven írt pá.

2500 Ft 2000 Ft 1000 Ft

4000 Ft 3000 Ft 2000 Ft

lyamunkákat a Kulturális Minisztérium külön is jutalmazza. A beküldött pályaműveket lel- tárbavétel után kéziratnak tekintik és az érvényes jogszabályok szerint kezelik.

nék tanulni — talán egészség- ügyi vonalon. Nagyon tetszik nekem az ápolónői pálya — mondja az egyik fiatalasszony.

— Ha majd végzek ... —

így kezdődik a beszélgetések második mondata, és utána jönnek a tervek. Hiszen a nyolc általános nélkül jogosítványt sem lehet szerezni. Ez a feltétele a különféle gépkezelői és egyéb tanfolyamoknak, a szakmákról nem is beszélve. Mert az osztály tagjaiban ilyen ambíciók élnek — tovább akarnak lépni, igényesebb munkát akarnak végezni, nem akarnak örök életükre segédmunkások és betanított munkások maradni. És segíteni akarnak a gyerekeiknek, önérzetesen akarnak a másik ember szemébe nézni. Akarnak... — mert ez a mostani tevékenységük legfontosabb eleme. A munkahely segítsége ugyanis kevés, a kitartás, az esténkénti tanulás már rajtuk múlik.

Vgo azonban sok öröm is az iskolában: mert ebben a hetedik osztályban kialakult egy kis baráti közösség, mert újra felfedezték az irodalmat, a számtani ismereteket, a történelmet, amit részben maguk

M

i köthet valakit egy községhez, egy közösséghez? Mi köti Böhönyei Gizella nyugalmazott tanítónőt Nagyharsányhoz, a falu múltjához, hagyományaihoz és megújuló jelenéhez? E ragaszkodás gyökerei több nemzedékre nyúlnak vissza, és megtapadtak a nagyharsányi talajban.

— Nagyapám, Makai Márton került ide majd száz éve tanítónak. Úgy „lopták el” a nagyharsányiak Zengővárkony- ból, mivel „olyan szép hangja volt” ... Melegszívű emberek laknak itt, akik mindig megbecsülték azt, aki törődött velük. Előző tanítójuknak díszsírhelyet adományoztak, az én nagyapómnak viszont élő emléket állítottak. Amikor 1937- ben elvégeztem a tanítóképzőt, három évet kellett volna várnom állásra. Nehéz helyzetben volt a családunk, kellett a kereset, és a falu ekkor is mellénk állt. A három év alatt kilencszer írtak ki tanítóvá la sztást, és az iskolaszék mind a kilencszer engem jelölt. „Az öreg Makai unokáját”. Elmentek egész a főispánig.

Böhönyei Gizella a községben nevelkedett, ismerte annak múltját, hagyományait.

»»Nagyharsány most egy kis Magyarország.,.”

Egy krónikaíró gyökerei

Böhönyei Gizella nyugállományú tanítónő portréjához

így amikor 1936-ban dr. Berze Nagy János körlevelet intézett a megye iskolaigazgatóihoz, őt bízták meg néprajzi gyűjtéssel.

— Mondákat gyűjtöttünk, a népi írókért lelkesedtünk. Én nem lehettem ott, de kolléganőim elhozták a balatonszár- szói tábor hírét, ahol Németh László, Veres Péter tartottak előadásokat, melynek óriási kisugárzása volt, és éppen a német expanzió ellenében. Ak. kor már volt egy kis csoportom, meséket, népi játékokat, balladákat vittünk színpadra a nagyharsányi gyerekekkel. A háború idején eljöttek hozzánk falujárásra a pécsi egyetem diákjai. Énekeltük együtt a népdalokat, ők előadásokat tartottak az ázsiai őshazáról,

a magyarok vándorlásáról, kultúránk eredetéről. Megvoltak nekem Kodály népdalgyűjtései is — azokból tanultuk a népdalokat.

— 1949-ben Sellyére kerültem tanítani, s itt folytatni tudtam a korábbi munkát, hiszen ott volt az Ormánság gyönyörű népdalaival, faragásaival, viseletéivel. ' Minden decemberben kiállítást rendeztünk, s az egyikre ellátogatott ifj. Kodolányi János néprajztudós. Ö küldött el 1952-ben a Népművészeti Intézet tanfolyamára. Olyan nagyszerű néprajztudósokkal találkoztunk ott, mint Manga Já. nos, Sárosi Bálint, Muharay Elemér, Pesovár Ernő — akik további gyűjtésre ösztönözték az embert.

Nagyharsány mégis visszakapta tanítóját. 1955-ben Böhönyei Gizella visszatért falujába.

— A horsányiak vártak engem. Nem lehet innen elszakadni. Sellye jobban fejlődik, mint ez a község. Itt eléggé szétszóródtak az emberek, s kell lennie valakinek, aki megmenti azt, ami szép volt bennük. Most is azért vállaltam a népszámlálás munkáját, hogy lássam, kik élnek jelenleg a faluban. Mert Nagyharsány most egy kis Magyarország. Jöttek ide Erdélyből, Tiszántúlról, Felvidékről, Palócföldről, Ormánságból, Szabolcsból, Szatmárból, Békésből, a Dráván túlról.

Mindegy, hogy honnan hozták a néprajzi anyagot, ezt össze kell gyűjteni. Ugyanakkor folytatom tovább a községi krónikát, s ami említésre méltó, például a jeles napok, azt bejegyzem a krónikába is...

G. O.