Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-13 / 43. szám

e Dunántúli napló 1980. február 13., szerda BÉLYEG HORGÁSZÁT Horgászvizek halgazdálkodása Mindenkit érdekei! Új, horgászokat érdeklő könyvek jelentek meg a mezőgazdasági könyvhónap keretében. A Horgászkönyvtár-sorozat egyik kiadványa a Horgászeszközök, horgászmódszerek című, melyet a kezdő hor­gászoknak ajánlunk. Antos Zoltán irta A ponty és horgászata című könyvet, melyben több éven keresztül szerzett tapasztalatait adja közre. Érdemes a könyveket gyorsan beszerezni, mert mint a soro­zat előző darabjai, valószínűleg ezek is hamar elfogynak majd a könyvesboltokban. Felhívjuk még a figyelmet dr. Molnár Kálmán— dr. Szakolczai Kálmán: Halbetegségek című könyvére is. Ifjúsági vetélkedő Ifjúsági bélyeggyűjtők dél­dunántúli területi vetélkedője volt február 3-án a Pécsi Úttö­rőházban. A vetélkedőt két kor­osztályban (úttörő és KISZ) ren. dezték meg. Az úttörő korosz­tályban 6 csapat (2 pécsi, 2 bóiyi, 1 mohácsi és 1 magyar- atádi) vett részt és az elsőséget a pécsi Építők úti Általános Is­kola szakköre nyerte a Pé­csi Úttörőhöz és az egyik bólyi csapat előtt. A nyertes három csapat jogot nyert arra, hogy részt vehessen a nyári zánkai táborozáson. Az első két csa­pat tagjai (3—3 fő) egyúttal tárgyjutalomban is részesültek. A KISZ-korosztályban 3 csapat indult (Építők úti, 500. és 508, Ipari Szakmunkásképző), de itt csak az első helyezést elérő Építők úti csapat részesült tárgy, jutalomban. Ugyancsak tárgyju­talmat kapott a 3 legjobb egyé. ni teljesítményt elérő verseny­ző is. Az Építők úti Általános Iskola csapatainak sikere Elek László tanár nevelőmunkáját di. cseri. Az országos vetélkedő döntőjét majd Csillebércen ren­dezik meg. A BÉLYEG JÖVŐJE Az elmúlt évtizedek alatt a a postaüzemek gépesítésének és automatizálásának eredmé­nyeként sokan azt jósolták, hogy a bélyegek forgalma visszafej­lődik, csökken a bélyegkibocsá­tások száma. Ennek ellenkező­je történt és nem várható ebben változás a közeljövőben sem. A bélyeg egyre inkább „az ország névjegye" lett, tartalmában, ki­vitelében visszatükrözi a kibo­csátó állam társadalmi, politikai és gazdasági helyzetét. INNEN-ONNAN CJj szolgáltatásként, a vidéki gyűj­tők jobb ellátása érdekében a terü­leti irodákat a MABÉOSZ egy hónapi időtartamra gyorscsere-anyagokkal lát­ja el. így a kisebb körök, kisvárosok, falvak gyűjtői is a tényleges forgalmi áron juthatnak a bélyegekhez. * Már most felhívjuk filatelista olva­sóink figyelmét, hogy február 29-én az ókori világ hét csodáját bemutató 16 Ft névértékű bélyegsorozat jelenik meg, melynek ismertetésére annak idején még visszatérünk. * A Fi latéi iái Szemle februári száma részletesen bemutat több, márciusban és áprilisban megjelenő magyar bé­lyegújdonságot, ismerteti a filatelista irodalmi pályázat eredményét, vala­mint az újabban elégetett bélyegek listáját, a megváltozott példányszá­mokat. * A MABÉOSZ elnöksége f. é. január havi tájékoztatójában — többek ké­résére — összefoglalva megismételte az elsőnapi borítékszolgálat igénybe­vételére vonatkozó előírásokat. Az ér­deklődők részére részletesebb felvilá­gosítást a MABÉOSZ dél-dunántúli területi irodája (Pécs, Rákóczi út 39/d) ad. Már csak az idősebb horgá­szok emlékeznek azokra a hal­fogási lehetőségekre, amelye­ket a Duna, Dráva és egyéb természetes vizek adtak régen. Akkoriban még nemigen be­széltek mesterséges telepíté­sekről, ha volt is, csak kismér­tékű pótlás célját szolgálta. A természetes vizeink környezeti ártalmainak növekedésével arányosan csökkent azok hal­fogási lehetősége. A vízszeny- nyezések, vízszabályozások egyre inkább korlátozzák a halak természetes szaporodá­sának lehetőségeit, a vizek élővilágának természetes kör­forgását. Ma már horgászvizeinken, ha eredményeket akarunk el­érni, okszerű halgazdálkodást kell folytatni. A baranyai hor­gászegyesületek múlt év végén felmérték anyagi lehetőségei­ket és ennek arányában álla­pították meg a vizeikbe a hal­kihelyezés mennyiségét. A szá­mítások során derült ki, ha megfelelő mennyiségű halfo­gást kívánnak biztosítani tag­jaik részére, akkor több halat kell kihelyezni, mert a termé­szetes szaporulatra és egyik­másik vízen a súlygyarapodás­ra csak kismértékben lehet szá­mítani. A fokozott mértékű hal­kihelyezésnek azonban anyagi vonzatai is vannak, ezért több egyesületnél a korábban meg­állapított területi jegyárakat fel kellett emelni. A cél az, hogy a horgász által kifogható halmennyiség értékével ará­nyos legyen a megállapított területi jegy ára. A horgász­egyesületeknek saját vizeik fenntartásához, halasításához, őrzéséhez, az esetleges takar­mányozáshoz szükséges pénz­ügyi fedezetet a területi jegy­árakból kell fedezni. Ezért ott, ahol a tagság több halat sze­retne fogni, nagyobb anyagi áldozatot kell hozniok. Több egyesület meghatároz­ta az egy horgász által kifog­ható halmennyiség felső hatá­rát. Ez azt a célt szolgálja, hogy egy horgász ne vigyen el 100 kilogramm vagy annál na­gyobb mennyiségű halat, mely­nek árát lényegében a többi horgásztárs fizeti ki. Az egyesületben kialakított új horgászrendek, területi jegyárak célja tehát, hogy a jövőben minden horgász ré­szére az elmúlt évekhez ha­sonló arányosabb elosztású halfogási lehetőséget biztosí­tani tudjanak. K. Z. Sok horgász érdeklődik ezekben a napokban a me­gyei Intéző Bizottság irodájá­ban, hogy érvényes okmányok birtokában hol szabad hor­gászni. Kovács Zoltán, az ib titkára a következőkre hívta fel a figyelmet: — Azok, akik or­szágos érvényű területi jegyek­kel rendelkeznek, az azon fel­sorolt vizeken a helyi horgász­rend szerint horgászhatnak. A megyében februárban az élő folyóvizekben horgászható a csuka, a süllő és a keszegfé­lék. A zártkezelésű horgászvize­ken, melyekhez a tavak és holtágak tartoznak, február 1- től tilos a csuka horgászata. A Pécsi-tavon március 1-én kezdődik a ponty horgászata, de a jég elolvadása után már lehet a tavon március 3-ig sül­lőre horgászni. * Nagy az érdeklődés a me­gyei I. B. által szervezett téli előadássorozat iránt. Eddig két előadást tartottak meg: dr. Kilényi Géza, a MOHOSZ fe­gyelmi bizottságának elnöke adott tájékoztatást a kiadott horgász BTK-ról és az etikai szabályzatról, majd a gyermek és ifjúsági horgászok részére Rácz József és Kiss Gyula tar­tottak előadást a horgászati alapismeretekről, a kezdőknek ajánlott felszerelésekről. Ezeken a rendezvényeken minden al­kalommal húsz darab, a me­gyei horgászvizekre érvényes területi jegyet sorsoltak ki a jelenlévők között. A sorozat harmadik előadására február 24-én kerül sor a pécsi Ifjúsági Házban, a baranyai horgászvi­zek új rendjéről. Ezt horgász­cikkek árusítása és felszerelés börze követi, az érdeklődők az igényeiknek megfelelően a helyszínen cserélhetnek, vásá­rolhatnak. * A megyei I. B. elvégezte a baranyai horgászok 1979. évi halfogásának összesítését. Hor­gászaink összesen 186 695 kg halat fogtak, az egy horgász­ra jutó fogás: 23,6 kg. A me­gyei horgászvizeken 1979 őszén kihelyezett halak értéke (tényleges áron): 12 185 375 forint. Vadászlársaságaink1979. évi mérlege Díszcserjék szaporítása hajtással A bujtás olyan ivartalan sza­porítási mód, amelynél a cserje szárrészét úgy gyökereztetjük meg, hogy összefügg az anya­növénnyel, az táplálja mind­addig, amíg járulékos gyöke­reit ki nem fejleszti és belőle önálló életképes növény nem lesz. A bujtás nagyon eredmé­nyes szaporítási módszer. Prak­tikus és ajánlható a KÖZÖN­SÉGES BUJTAS. (Neve csupán egyszerű elsajátíthatóságát fe­jezi ki.) Lényege, hogy ősszel vagy kora tavasszal a díszcser­je lombtalan, érett vesszőit a tőtől 10—20 cm távolságra 20— 25 cm mély árokba fektetjük úgy, hogy 2-3 rügyes csúcsuk a talajból kiálljon. 6-8 vessző­nél többet ne hajtsunk le. Az ív alakú árokba lefektetett vesszőket rögzítsük. E célra leg­megfelelőbb a gallyból készült fakampó. Ezután az árkot por- hanyós földdel betemetjük. A kiálló vesszők mellé kis karót tegyünk a fejlődő hajtás oda- kötése céljából. A bujtások gyökeresedése a vesszők meg- csavarásával, a föld alá kerülő rügyek környékének enyhe megsértésével vagy gyűrűzéssel segíthető elő. A gyűrűzés vé­kony, rozsdamentes dróttal történik a rügy felett 1—2 cm- re. Ezek a beavatkozások a seb- zési inger hatására hatóanyag- és tápanyagtorlódást idéznek elő, melynek következménye a jobb járulékos gyökérképződés. Nyáron a bujtás környékét nyirkosán és gyommentesen tartsuk. A gyökeres bujtások felsze- dési ideje: ősszel lombhullás után. Letermeléskor az anya­növény közvetlen közelében vágjuk el a lehajtott vesszőket, majd az árkok kibontása után kiemeljük a gyökeres bujtáso- kat. Közönséges bujtásról szapo­ríthatok 1 év alatt: füge, kösz­méte, ribiszke, mogyoró, birs, japánbirs, ecetfa, kínai lila­akác stb., 2 év alatt: nagy vi­rágú liliomfa, hárs, orgona, gyöngyvessző, esetenként a mogyoró stb. A SUGARAS BUJTAST ta­vasszal készítjük. Az egészsé­ges, erős vesszőket sekély, 10 cm mély barázdába fektetjük vízszintesen. Több helyen a rög­zítés miatt lekampózzuk. Csu­pán annyi talajt teszünk a le­fektetett vesszőkre először, hogy ne látsszanak (3—5 cm). A nap melege hatására gyor­san megindul a hajtásképző­dés. 20 cm hajtás esetén 10— 15 cm feltöltést eszközöljünk. Később, ahogy növekszenek a hajtások, a feltöltést két-há- romszor megismételjük, hogy a feltöltés 40 cm nagyságú le­gyen. A növekvő hajtásokból mindenkor 5—6 cm álljon ki. Kalla Gábor HASZNOS TANÁCSOK KISTERMELŐK TANÁCSADÓJA Kistermelők figyelmébe A vadászat sportjellege mel­lett egyre inkább előtérbe ke­rül annak gazdálkodási jellege és gazdasági eredményei. Ez különösen vonatkozott oz el­múlt esztendőre, amikor va­dásztársaságainknak olyan le- lövési tervet határoztak meg, amely elsősorban nagyvadféle- ségből lényegesen magasabb volt az előző évek tényszámai- nól. Ennek teljesítéséhez igen szakszerűen kellett hozzáállni és fel kellett tárni azokat a tar­talékokat, amelyekkel vadgaz­dálkodásunk, ezen belül törzs- állományunk rendelkezett. A tervek óllománybecslésünkre, gyakorlati tényszámainkra a központi elvárás érdekeinek megfelelően lettek meghatároz­va. Alapvető célkitűzés volt, hogy a tervek teljesítése nem mehet a törzsállomány rovásá­ra. Ez így is történt, terveinket megfelelő szinten teljesítettük, a szükséges és kívánatos törzs- állomány nagyságrendjét nagy­vad-vonatkozásban biztosítot­tuk. Szarvaslelövésből 1300 fölötti mennyiséget teljesítettünk, amely magasabb minden előző évi teljesítésnél, özlelövésün- ket 3000 fölötti mennyiségben teljesítettük, amely ugyancsak felülmúlja a korábbi évek le- lövési szintjét. Vaddisznóból a lelövésünk 1000 vaddisznó volt. Ez ugyancsak magasabb az előző évinél. Apróvadállomá­nyunkból már nem volt ilyen eredményes a lelövés, így az ebből tervezett bevételi forrá­sunk is kisebb volt a tervezett­nél, de ezt a kiesést bőven pó­toltuk a nagyvadkilövések ma­gasabb szintű teljesítésével. Külföldi bérvadásztatásunk is többet hozott a tervezettnél, holott nem minden társaságnál sikerült o bérvadásztatást teiv­szerűen végrehajtani. A felso­rolt eredmények alapján lőtt­vadból több mint 10 millió Ft bevételünk volt, külföldi bérki­lövésből kétmilió Ft fölötti be­vétel, míg egyéb bevételeink is meghaladták a kétmillió Ft-ot. Ezeket összesítve a vadásztár­saságaink év végi összbevéte­le 15,5 millió Ft, amely minden eddigi megyei éves eredmény­nél jobb. Ennek megfelelően növelték vadásztársaságaink kiadásaikat is. Elsősorban a vadgazdálko­dásban dolgozó hivatásos állo­mány munkabérét rendezték, és a vodgazdálkodási kiadásokat növelték ésszerű befektetések­kel és célirányos berendezések létesítésével. Növelték takar- mányfelfiasználásukat és az eh­hez szükséges szállítási gépjár­művek kapacitását is. összességében a fenti bevé­telből 13 millió Ft-ot fordítottak gazdálkodási kiadásokra. 2,5 millió Ft az év gazdálkodási eredménye, amelyet tartalékol­tak az 1980. évi tervek végre­hajtásához és amely majd az ez év gazdálkodási eredményé­vel összesítve növeli vadásztár­saságaink biztonsági tortalék- alapját. Ezeket a gazdálkodási eredményeket a szakszerű vad- gazdálkodás továbbfejlesztésé­vel, a vadászati fegyelem foko­zottabb betartásával, és nem utolsósorban vadászaink ön­fegyelmük fokozásával érték el. Vadásztársaságaink 1980. év­re ugyancsak olyan gazdálko­dási tervet készítettek, amely tagjaik részére biztosítja a va­dászati sportot, a szabad idő célirányos és hasznos eltölté­sét, emellett eleget tesz a népgazdaság központi elvárá­sainak valutaexportunk növelé­se terén és a belföldi ellátás­ban is. Farkas János A mezőgazdasági termelé­sen belül továbbra is fontos szerepe van a kistermelésnek. A termelés növelése mellett fontos további cél, hogy a pia­ci igényeknek megfelelő, jó minőségű árut állítsanak elő a kisgazdaságokban is. Ennek feltétele, hogy a termelők tisz­tában legyenek a fogyasztói igényekkel, a piaci követelmé­nyekkel, és ugyanakkor Ismer­jék a gyakorlatban is alkal­mazható tudományos eredmé­nyeket, a jól bevált termelési módszereket, szervezési meg­oldásokat, szervezeti kereteket. E cél érdekében a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium több intézkedést tett. Ide tartozik a szaklapok­ban megjelentetett cikkek so­ra, a téli tanfolyamok szerve­zése és most a Kistermelők Tanácsadójának megjelenteté­se is. A Tanácsadó elsődleges cél­ja, hogy a termelők egy cso­korban megkapják a korszerű kistermeléshez nélkülözhetetlen alapvető tudnivalókat. A kister­melés ezer szállal kötődik a nagyüzemekhez, ezeket a kap­csolatokat a kiadvány részlete­sen ismerteti. Beszámol továbbá a legkor­szerűbb, nagy termelőképessé­gű, a fogyasztói igényeknek jobban megfelelő jövedelme­zőbb fajtákról. Szorgalmazza a gyakorlatban bevált egyszerű, olcsó műszaki megoldásokat. A lap beszerezhető postahi­vatalokban, hírlapárusoknál, és az áfészboltokban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom