Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-02 / 32. szám
1980. február 2., szombat Dunántúli napló 3 A program a jövő tanévben indul Öj egyetemi-főiskolai kulturális központ létesül Pécsett Az ötös számú vágóhíd Drezdában, az ötös számú vágóhídon „szállásolták" el a nácik az amerikai hadifoglyok egy részét. Abban a városban, amely egybehangzó vélemények szerint a lehető legbiztonságosabb: nyílt város, hadiipar -nélkül, miért is bombáznák. A hirosimai gombafeihő árnyékában később kevesen gondolták Drezda értelmetlen elpusztítására, az amerikaiak közül talán csak azok, akik hadifogolyként átélték. Billy Pilgrim fbeszélő név: Zarándok) átélte, s nem szabadulhat többé a második világháború embert állattá tevő élményétől. Pilgrim 'békés amerikai családapa lesz, s évekkel később átél egy légikatasztrófát. A látogatására a kórházba őrülten igyekvő felesége karambolsorozatok után meghal egy leszakadt kipufogódob miatti gármérgezésben. „A film első vágása után -munkatársaimnak tetszett a film, csak azt kérdezték: hogyan merészeltem összetörni ezt a Cadillac-et? Az amerikai presztízs jelképének a lerombolását látták a vásznon ... Sajnos kevesen vették észre, hogy az első autó, amit a Cadillac meglök (ekkor szakad le a kipufogódob), egy Mercedes Benz, a »siker« másik szimbóluma" — mondta egy interjúban a film rendezője, George Roy Hill. Az amerikai „presztízst” sem Drezda, sem a japán városok bombázása, de még a vietnami 'háború sem tépázza meg annyira egy átlagpolgár amerikai szemében, mint egy Cadillac pusztulása. Mert az magát az amerikai életformát jelképezi. De Billy Pilgrim érzi ennek a sokat idealizált életformának a bomlását, megéli, sőt átéli tárgyiasult ellentmondásait. Ö már tudja, hogy a veszély nem kívülről fenyegeti országát (fia önként jelentkezik Vietnomba, mert „fenyegetnek a vörösök"), hanem belülről. A bomlás oka pedig maga az életforma. S mit tehet egy kispolgár amerikai az amerikai életforma borzalmaival szemben? Mibe kapaszkodhat, ha minden széthullik körülötte. Ha még egy DC-típusú repülőgép is? (Egy másik amerikai presztízsjelkép.) Hová fordulhat, ha a reális világ elfogadhatatlan lesz számára? Irány az irracionalizmus. S mivel annak hagyományos formái, például a vallások is any- nyira összefonódtak az amerikai életformával, hogy az Zarándok számára elfogadhatatlan, az amerikai életforma új irracionalizmusához vonzódik egyre jobban. Ez pedig a tudományos-fantasztikus köntösbe burkolt mítosz: szebb világot, s biztosabbat ígér az híveinek, mint amilyent az Amerikai Egyesült Államok vagy Isten egyáltalában ígérhet. Pilgrim egy sivár bolygón összkomfortos búrát képzel magának, s odaköltözik a földi, érthetetlen borzalmak elől. Az összkomforthoz éppúgy hozzátartozik egy felfújt mellű csinibaba, mint a negyedik dimenzióban élő, olykor ugyan tapintatlan, de alapjában segítő (isten) tény. Ahogy a villámoktól félő ősember hajdanán istent teremtett magának, úgy az önmagától félő ember az irracionalizmusba menekül - ez az intés, óvás teszi remek formai megoldásain túl jó filmmé Az ötös számú vágóhidat. (A film alapjául szolgáló, azonos című regény, Kurt Vonnegut jr. műve, magyarul is megjelent.) Bodó László Sokakban keltett furcsa érzéseket, amikor néhány évvel ezelőtt a Pécsi Tanárképző Főiskola dísztermének falát magyar filmcsillagok képeivel aggatták tele. Egy-egy nagyobb főiskolai rendezvényen Pécsi Ildikó csábos mosolya vagy Huszti Péter szelíd tekintete vonta magára a hosszas üldögélésben elfáradt hallgatóság figyelmét. Napjainkra a diákok és az oktatók többsége megszokta, hogy a főiskola reprezentatív termében nyilvános mozi működik. Sőt, ezzel egy nagy jelentőségűnek ígérkező kezdeményezés is útjára indulhatott: létrejöttek a tárgyi feltételei az egyetemi-főiskolai filmvetítési és művelődési központ megalakulásának. Az elmúlt tanév végén állapodtak meg a pécsi felsőoktatási intézmények, valamint a Baranya megyei Moziüzemi Vál. lalat vezetői abban, hogy a főiskola dísztermét, a hozzá kapcsolódó színpadot és előcsarnokot felhasználva egy olyan művelődési központot alakítanak ki, amely a pécsi egyetemi ifjú. ság kulturális igényeit szolgálFurcsa ellentmondás, hogy a délszláv nemzetiség lakta Baranyában, a délszláv centrumként ismert Pécsett megtalálha. tó minden horvát-szerb nyelvű iskolai fokozat az óvodától a főiskoláig — a gimnázium kivételével. Az iskoláztatás lehetőségei a horvát-szerb anyanyelvű fiatalok számára a középfokon némiképp megtörnek; igaz, a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola évek óta képez középfokon horvát-szerb nemzetiségű óvónőket. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet pedig szakkör keretében nyújt nyelvi képzést tanulóinak. Gimnáziumot eddig viszont csak Budapesten végezhettek a hazánkban élő horvát és szerb anyanyelvű diákok. Az Oktatási Minisztérium döntése alapján 1980 szeptemberében horvát-szerb nyelvű gimnáziumi osztály indul a Janus gimnáziumban Pécsett Tanulót horvát-szerb nyelven tanulhatják magát a nyelvet és az irodalmat, a történelmet, a földrajzot és az oroszt. Így folynának az osztályfőnöki órák is. A ja majd. Első lépésként az egyetemek és főiskolák egy intézményközi kulturális és filmbizottságot hoznak létre, amelynek titkára a függetlenített köz- művelődési felelős lesz. Ő és a moziüzemi vállalat által alkalmazott üzemvezető állítja majd össze a játékfilm-programot, az alkalmi filmsorozatokat. Filmklubot és filmbaráti kört is szervez, nek. A hely alkalmas amatőr bemutatók, műsoros estek, filmviták megrendezésére is. Az említett testület mellett megalakul a szakmai filmbizottság, amelynek a legfontosabb feladata1 az lesz, hogy a felső- oktatási intézmények oktatási anyagához kapcsolódó szakmai filmsorozatokat állítson össze, oktatófilmek vetítését szervezze meg. Az új kulturális központ munkájának előkészítése már folyik, a program a következő tanévben indul. Megalkotói nem utolsósorban azt várják, hogy az új intézmény által erősödik majd a pécsi egyetemek és főiskolák között ma még meglehetősen laza kapcsolat. többi óra tannyelve a magyar lenne, de amint a személyi feltételek lehetővé teszik, horvát- szerb nyelven folynak a testnevelés, a rajz és a világnézetünk alapjaival foglalkozó órák is. A nemzetiségi osztály tanulói is a fakultatív gimnázium lehe. tőségeit élvezik: második osztályban tehát szabadon választhatnak azon tantárgyak közül, melyekre továbbtanulásukhoz szükségük van. Aki tehát műszaki pályára készül, nagyobb számban vehet fel matematika-, fizikaórákat; akit munkába állás gondolata foglalkoztat, részt vehet a gimnázium által kínált államigazgatási ismereteket és könyvtárosi alapképzést adó órákon. Ezek a fiatalok később a nemzetiségi falvak tanácsain, közművelődési intézményeiben dolgozhatnak. Várják a baranyai falvak, a nemzetiségi nyelvet oktató iskolák tanulóinak jelentkezését. Nagy érdeklődés nyilvánul meg Mohácson, o Dráva mentén, sőt Zala és Bács megyében is. A diákoknak biztosítják a kollégiumi elhelyezést. G. O. Várják a jelentkezőket Horvát-szerb gimnázium Pécsett Energia Különféle furcsa dolgokat eredményezhet, ha a laikus közvélemény hirtelen egy szakmai probléma felé fordul. Egy- egy jelenség ebben a szokatlan fénytörésben gyakran megváltoztatja értelmét. Úgy érzem, a laikus közvélemény szellemes „szövegnek”, alkalmi viccnek érzi azt a mondást, hogy „a legdrágább energia az, ami nincs” és talán már születnek is ennek analógiájára az egyéb viccek. Pedig, miként Bán János kérdése nyomán Simon Pál nehézipari minisztertől megtudtuk, ez a mondás „ami a minisztériumban járja" mostanáL bon, egyenesen a nemzetközi szakmai világból idegyűrűzött „szakmai szöveg”. Nyilván adatok tömege tudná bizonyítani, mennyire nem ironizálásról van szó. S noha ezt most országvilág megtudta, mégsem hiszem, hogy a hagyományosan kitűnő humorérzékkel megáldott magyar dolgozó lemondjon akár az imént vázolt meggyőződéséről, akár arról, hogy az energiahelyzetről és a takarékosságról tovább gyártsa — nem a halhatatlanságnak szánt. és remélhetőleg nem sokáig aktuális — vicceit. Az is érdekes volt, hogy ha már így „horgukra akadt" a nehézipari miniszter, az emberek mennyi mindent akartak megkérdezni tőle. Miért hiánycikk a Lucullin nevű gyógyszer, miért nem lehet nemtudommi- lyen átmérőjű pvc-csövet, gumiabroncsot kapni, miért nem tudunk rendes tejeszacskókal gyártani; miért ment fel az alumíniumedények ára, hiszen van alumíniumunk bőven; hévizeink is vonnak, mi lesz ezekkel; miközben külföldön tüntetnek az atomerőművek ellen, mi éppen építjük az elsőt ez hogyan van. Az ember elcsodálkozik, különösen akkor, ha maradt még benne olyan beidegződés, hogy vannak közügyek és vannak személyes ügyek, és ezeket éles határvonal választja el egymástól, jobban mondva: a közügy valami igen magasztos, csaknem elvont valami, aminek nincs köze — nem lehet köze — az emberek mindennapi dobogósaihoz, olyasmikhez, hogy például éppen kétliteres leve- sesfazekat vásárolnak a szomszédos edényboltban. Ez az energiatakarékosság — hogy a jelenlegi nehézségeink közül stílszerűen ennél maradjunk — jó arra is, hogy siettesse a felismerést, miszerint nincs közügy személyes érdekeltség nélkül és nincs személyes ügy, amely közös érdekeket ne érintene. Több ezer mecseki báA pályázatoktól az országos konferenciáig Bemutatjuk a Pécsi Akadémiai Bizottság társadalom- tudományi szakbizottságát Tíz évvel ezelőtt a tudományos élet decentralizálásának jegyében alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága. Munkájának középpontjában a déldunántúli régió, Baranya, So- mogy, Tolna és Zala tudományos életének koordinálása és orientálása áll. Ez az alapvető feladat jellemzője a PAB szak- bizottságainak is, így az I. sz„ filozófiai, pedagógiai és pszichológiai, azaz társadalomtudományi szakbizottságnak A szakbizottság elnökével, lóri János kandidátussal és titkárával, Komlósi Sándor kandidátussal beszélgettünk tevékenységükről. Ehhez nem apropót, de alapot adott, hogy nemrég jelent meq az Akadémiai Kiadó gondozásában a Filozófia — ember - szaktudományok című kötet, amely a szakbizottság által rendezett 1978-as konferencia anyagót tartalmazza, s hogy a napokban fejeződött be a Debreceni Akadémiai Bizottsáq pedagógiai munkabizottságával közösen szervezett kutatásmetodikai szeminárium.- Az emberről szóló konferencia a második olyan rendezvényünk volt, amikor a filozófia és a szaktudományok hazai jeles képviselői eayütt munkálkodtak eqy meghatározott témában. 197ő-ban a „Szocializmus és vallás" témakörben folytattak eszmecserét a szakbizottság által rendezett országos konferencián filozófusok és a vallást kutató szaktudomá- nv«k képviselői — mondja Jóri János. S talán mert viszonylag ritka, hogy filozófiai témában országos konferenciát tartsanak, a PAB szakbizottságának rendezvénye sikeresnek bizonyult. A tudományágak eqyüttgondolko- dása volt az alapja a második konferenciának is. Ezen a filozófia és az embert kutató természettudományok (antropológia, idegélettan, genetika, etológia, pedagógia, szociológia) hazai képviselői vetették eqybe az emberről szóló kutatásaik eredményeit. A rendezvény rangját jelzi, hoay munkájában részt vett Szentágothai János, az MTA elnöke is, aki elismerően szólt a szakbizottság azon törekvéséről, hoay kapcsolatokat teremt a tudományágak között. A konferencia anyagának kötetben való megjelenése bizonyára élénkítője lesz az akkor kiváltott vitának is. Más jellegű a szakbizottság pedagógiai, pszichológiai részlegének tevékenysége — noha nem választható el a filozófiai részleg tevékenységétől. A különbség elsősorban abból adódik, hogy míg a réqióban viszonylag kevés filozófus él, akik szinte valamennyien felsőoktatási intézményben dolgoznak, igy tudományos tevékenységük könnyen áttekinthető, addig pedagógus a legkisebb faluban is található. A szakbizottság „kányászt érint például az a döntés, hogy a mecseki feketeszén bányászását évi 900 ezer tonnára kell emelni, hogy Dunaújvárost nagyobb részben lássuk el hazai nyersanyaggal, mint eddig. Hatalmas jelentősége van annak, hogy a recski rézvagyon kiaknázására milyen nemzetközi megállapodást sikerül majd kötnünk. Egy-egy döntéstől „mindannyiunk pénztárcája lesz laposabb vagy kövérebb. Hát hogyne érdekelné az embereket a gazdaságpolitika? Szívem szerint sok ilyen műsört terveznék a televízióban, ahol az alumíniumlábasok árának kérdése megfér az elvi jelentőségű kérdésekkel. A dolgok világos megértése kamatozhat akár a jövő évi energia- mérleg alakulásában is. H. E. derutánpátlása” következésképp a pedagógusok tudományos érdeklődésének felkeltésével kezdődik, majd a tudományos munkájukban való segítéssel folytatódik. Ennek kézzelfogható eredménye, hogy 1978-ban két kandidátusi disz- szertáció nyilvános vitájára is sor került Pécsett, a neveléstudományok területéről. A szakbizottság kiemelt figyelmet fordít a régió aspiránsaira is. Aktívan vesz részt disz* szertációik munkahelyi vitáján, a Pécsi Tudományegyetemen és az Orvostudományi Egyetemen pedig az aspiránsok filozófiai vizsgáikra való felkészítését és vizsgáztatásét is ellátja. — Ugyancsak a káderutánpótlás biztosítása érdekében teremtettünk kapcsolatot az MTA Debreceni Bizottsága neveléstudományi munkabizottság gával — mondja Komlósi Sándor. — Háromszor egyhetes továbbképző szemináriumokat indítottunk közösen a pedagógusok számára. Ennek egyike volt a most másodízben megrendezett kutatásmódszertani konferencia is. A szakbizottság munkája tehát nem egyszerűen a szakbizottság tizenöt tagjának munkáját jelenti csak. Feladata, hogy a szakbizottság körébe eső tudományágakbon a régióban dolgozókat az országos kutatási főirányok felé onien- tólia. illetve, hogy a tudomány- politikai irányelveknek megfelelően elősegítse a tudományos kutatómunkába való bekapcsolódást olyanok számára is, akik tudományos kutatóhelyektől távol végzik gyakorlati tevékenységüket, de van bennük igény és tehetség is a tudományos munka1 végzésére. Melyek ezek a kutatási főirányok? A filozófusok például ,,A szocialista tudat fejlődése” témakörben vizsgálódhatnak. A pedagógusok kiemelt témái: „Az iskola és közvetlen környezetének személyiségformáló hatásrendszere”, ,,A cigánytanulók nevelésének kérdései” és az „Iskolatörténeti monográfiák" — meqannyi lehetőség az elmélyült munkára. A tudományos életbe való bekapcsolódást sokféle módon segítik. Egyik formája ennek az, hogy a PAB pályázatára a szak- bizottság is ír ki témákat — több pedagógusban keltette fel már az érdeklődést ez a forma. A tudományos fokozatok elérését azonban nehezíti — lévén, hogy a régióban nincs bölcsész, illetve természettudományi egyetem, —, hogy az ún „kisdoktori” cím elnyeréséért Budapestre, Debrecenbe, Szegedre vándorolnak a fiatalok a szák- bizottság tudományágaiban. Ezt az akadályt a szakbizottság nem háríthatja el, de hatását tompíthatja a tudományos élet és munka decentralizálásával, a már kutatómunkát végzők orientálásával. Ebbe éppúgy beletartoznak a gyakorló pedagógusok számára szervezett felolvasóülések, mint a kandidátusi nyilvános viták Pécsett való megszervezése. Ennek a munkának elismerése és serkentője, hogy a szak- bizottság tagjai egyben különböző akadémiai bizottságokban és testületekben is képviselik működési területük tudományos életének érdekeit. B. L.
