Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)
1980-02-04 / 34. szám
netföi □ Miért idegenkedik a néző a magyar filmektől 7 Azért lesz miből fa házat építeni Korlátozták a fenyőfa-felhasználást Hazánkban ma mintegy százezer családnak van már faháza, de ennél sakkal többen vannak, akik lakásuk díszeként alkalmazták a faburkolatot, s még többen, akik ezután szeretnék. Nos, hát ennek ellenére sajnos egyet kell érteni a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter 21/1979. (XII. 6.) MÉM. számú rendeletével, amely kimondja, hogy 1980. január 1-től a fa- vázszerkezetek és válaszfalak ki. vételével korlát, kerítés, redőny, lambéria, hajópadló, mezőgazdasági szerelőláda, gépláda- alátét nem készülhet fenyőfűrészáruból, 1981. január 1 -tői pedig faház és rakodólap sem. A rendelkezéssel azért értek egyet, mert egyszerűen nincs Ugyancsak nem vonatkozik a tilalom a javításokra — ostobaság lenne ugyanis azt követelni, hogy a meghibásodott állmennyezetbe műanyag ele. met építsenek, vagy a szuvasodó faház falát cementkötésű fa- forgácslappal pótolják. A rendelkezés alkotói ugyanis a fenyőfa helyettesítéséről is gondoskodtak, (közbevetőleg: a fél méternél kisebb hulladékanyagra ugyancsak nem vonatkozik a rendelkezés, ésszerűtlen lenne ugyanis a hulladék felhasználását tiltani). Miből építsünk hót faházat? Évente 10—15 ezer köbméter fenyőfát használtak eddig fel erre, A szociális, az oktatási épületek és a kis települések más választás: hazánk erdő- állományának mindössze 12 százaléka fenyőfa, ugyanakkor a fafelhasználás mintegy kétharmada fenyőfaféleség. Az árak évről évre nőttek, a szocialista országokból származó import zuhanásszerűen csökkent az elmúlt évek alatt, a hiányt csak tőkés importból lehetne pótolni. A szükség logikája megértést parancsol — az emberek többsége azonban aligha érti ilyen könnyen meg, hogy egyik napról a másikra újból és újból le kell valamiről mondania, amelynek megvalósítása eddig reális elképzelés volt. De valóban le kell-e mondanunk a faházakról, a modern lakáskultúra egyik legszebb díszítő eleméről? A rendelkezés a vállalatokra, szövetkezetekre és ma. gánkisiparosokra vonatkozik, a barkácsolásban jártas, ügyeskezű honpolgáraink tehát minden további nélkül fenyőfából is építhetnek maguknak továbbra is faházat, (ha persze építési engedélyt kapnak) díszíthetik lakásukat. üzletei nem esnek tiltó rendelkezés alá — más faház jellegű épületeket pedig lombos fával, cementkötésű fdforgácslappaf, farostlemezzel és nem utolsó sorban, az 1981-től nagyobb mennyiségű, az eddig itthon gyártottal csaknem azonos árú cseh import faházzal lehet pótolni. A bútorioar 1971-ben még 1 millió forint értékű bútortermelésére 16,8 köbméter fenyőfát használt fel, míq 1978-ban csak 5,4 köbmétert. Tehát eddig is törekedtek a fenyőfafelhasználás csökkentésére, most a heverők kárpit rámáját is nyárral, vagy fűzzel helyettesítik. Az építőipar zsaluzó anyag, ként enyvezett lemezt használ, amelyet nyolcvanszor, nyolcszor annyi alkalommal lehet felhasználni, mint a fenyő zsaluzóanyagot. A külső és belső falburkolatokat (8—10 ezer köbméter volt az eddigi felhasználós) ugyancsak lombos fűrészáruval lehet helyettesíteni, nehezebben megmunkálható, drágább is, de a fenyőnél szebb díszítést lehet belőle készíteni. Mint a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalának főelőadója, Delia Kálmán mondotta, az in. tézkedésnek két fő célja van: az ésszerű takarékosság a fenyőfa felhasználásban és más anyagokkal való helyettesítése is. Ha egyszer nincs, mást úgysem tehetünk. Vagy talán még. is? Jónéhány minisztérium további helyettesítő anyagok bevezetésén gondolkozik, vállala. taikat, a szövetkezeteket ezek felhasználására ösztönzik. A lakosságot is még az eddiginél is szélesebb választékkal és árpolitikával kéne ösztönözni, ta. Ián akkor nem berzenkednének ennyire. Lombosi Jenő Balázs napján yy Somogy megyei Szent- balázs községben nem balázsoltak tegnap. öreg tanítók tudnának még arról mesélni, hogy valamikor pedig mennyire várták február 3-át — Balázs napját. Egykor ezen a napon iskolás gyerekek csapatostól járták a falut. Beköszöntöttek a házakba, azzal a mondókával, hogy kisdiákot verbuválnak az iskolába. A köszöntés tulajdonképpeni célja, azonban más volt. Ilyenkor gyűjtöttek adományokat tanítójuknak a régi időkben az iskolamesternek. Egyes helyeken írásban, díjlevélben is biztosított járandósága volt ez a lámpási missziót vállalóknak. A Bolózs-járók, Balázs- katonák versikéit sok helyen megörökítették. Dunántúlon például így buzdították a gyerekek, a gazdát. Gazda gyorsan kelj föl mostan, / Hozz m inékünk bor, / valamid van a házadnál / mindenedet csak hozd! / Nézd a nyársunk üres, a hasunk is éhes, / Ha sajnálod szalonnádat, légy magad is éhes! Nyársaikkal így fenyegetőztek: „Szalonnát, szalonnát! / ha nem adnak szalonnát, kifúrjuk o gerendát!" A legenda szerint Balázs püspök mentette meg egy özvegynek a fiát, aki halszálkát nyelt és már fuldokolt. Innen táplálkozik a hiedelem, mely szerint Balázs pontosabban a fájdalommentes torok védőszentjé. Ezen a napon történt Jász- ladányon a torkoskodás, Dunántúl egyes helyein pedig a toroknyomás. Zalabaksán a torokfájóst almával füstölik. Költészetünkben szép emléket állított a balázsolásnak a tordkbetegséggel küszködő Babits Mihály: „te meghallgattad és megóvtad gyermeki / életem a fojtogató / torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák / lobjaitól, hogy fölnővén / fé- száz évet megérjek, hólá- datlanul, / nem is gondolva tereád." „Mert orv betegség öldös íme engemet / és fojtogatja torkomat, / gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm, / zihál, s mint aki hegyre hág, / mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, / kifúlvo, akként élek én / örökös li- heqés'ben." Balázs napián Pécsett sem balázsoltak. Pedig hát torokfájással, manduladuzzadással sokan próbálunk praktikákat. Bizony nem véletlen, hogy e téli napon jegyzi a naptár Balázs napját, hiszen ez idő tájt ér el a legtöbb embert a nátha és más torokfájás betegségek. Balázs-napi gyertyák helyett ma már patikusok szerében hiszünk. Megduzzadt mandulánk kúrálásához nem Balázs nevét vesszük a szánkra, hanem Glikoseptet, Faringoseptet emlegetünk. S nem tudni, hogy szent Balázs vagy más okon, de Balázs napján egyik szert sem keresték hiába a betegek. S ha mai korunkban nem számítanak hiánycikknek fontos gyógyszerek, úgy ezt még szívesen írjuk Balázs számlájára is. S ha ez Bclázs-napi hagyománnyá nemesedik, úgy mégiscsak jól járnak a mandulagyul- ladóssal, torokfájással küszködök. E. A. A vonal végén: Huszárik Zoltán Az előjelekből ítélve nem tűnik merésznek a jóslat: 1980 igazi hazai filmszenzációja a Csontváry. Ősbemutató: Pécsett, a XII. Magyar Játékfilmszemle zárónapján . A film e sorok megjelenésekor még nincsen készen. Megérkezik-e időben , Pécsre? — ezt kérdeztük telefonon a rendezőtől, Huszárik Zoltántól. — Háromesztendős munka ér véget a napokban. Még én sem láttam a filmet abban a formában, ahogy az majd a mozik- bo kerül. Rendkívül fontos alkotómunka folyik még, nevezetesen a fényezés. Szeretnénk, hogyha a filmnek olyan egységes színvilága lenne, amely szépen harmonizál a Pécsen is látható Csontváry- képekkel. Hétfőre—keddre készül el az első korrekciós kópia. Biztos, hogy időben megérkezik Pécsre és én a magom részéről nagyon örülök annak, 'hogy abban o városban láthatják először a nézők, ahol múzeum és szobor is jelzi a festő iránti szere- tetet, tiszteletet. A film tehát „még meleg lesz", remélem, hoqy sokan lesznek rá kíváncsiak a pécsiek közül. E. A. Filmkockák a tavalyi magyar filmekből Siker és bukás a moziban Beszélgetés a MOKÉP igazgatójával — A magyar film és a magyar közönség oz elmúlt esztendőben nem került közelebb egymáshoz — kezdte beszélgetésünket dr. Gombár József, a MOKÉP igazgatója, akivel a pécsi játékfilmszemle előestéjén találkoztunk. — A hazai filmforgalmazás vezetője hogyan értékeli az új magyar film és a közönség viszonyát 1979-ben? — Változatlanul nagy a távolság az alkotók és a befogadók között, s ezt a látogatottsági adatok naponta bizonyítják. Nagyon sok oka van nézőink idegenkedésének. Noha készülnek jelentős művek, s gyakran ezeket sem táblás házak előtt vetítik, egyetértek Tóth Dezső miniszterhelyettes elvtárssal. oki az MTI-nek adott nyilatkozatában elmondotta: a magyar filmek jórésze — sajnos — nem eléggé érdekes, izgalmas, látványos. Az érem másik oldala: a különféle előítéletek is meggátolják a nézők folyamatos találkozását a magyar filmmel. — Az elmúlt évtizedekben alaposan át kellett értékelni a siker és a bukás jelentését. Hogyan változtak meg — számszerű adatokkal is és a filmcímekkel illusztrálva — ezek a fogalmak? — Mindenekelőtt arra hívnám fel a figyelmet, hogy a számokat semmiképpen sem szabad abszolutizálni. Filmek zsúfolt nézőtér előtt is megbukhatnak s megfordítva: elképzelhető, hogy eqv szerény fogadtatású film naqy társadalmi visszhangot keit. A konkrét kérdésre válaszolva: számos körülmény miatt — ezeket most nem részletezem — valóban más eqy mai mozisi- ker és bukás, mint eqy-két évtizede volt. Világszerte megfigyelhető, a filmet moziban meatekintők számának csökkenése. A tavalyi év legnaqyobb látoaatottsóqú filmjei a következők voltak: Csillagok háborúja (1 763 195 néző), Piedone Afrikában (1 405 080 né^ő), a Dzsunqel könyve (1 257 787 néző). a szocialista országok filmjei közül Anacsok (585 955 néző), Lolka és Boi^a a Föld körül (458 145 néző). Az erőd (452 936 néző) — utóbbi egyúttal a leanaavobb közönséasi- kerű magvar film volt. De közvetlenül ezt követte az Angi Vera és az Októberi vasárnap is. — 1979 fekete esztendő volt a 26 új magyar film számára. Könnyű lenne mindezt a filmstúdiók, a művészeti kollektívák. az alkotók számlájára írni. Nyilván nem is lehet pontosan meahatározni azt, hogy a hűvös nézői fogadtatásban mennyi része volt az alkotónak és mennyi a forgalmazónak. Hogyan látja ön ezt a kérdést? — A maavar filmek látogatott, sáaa 14 millióról valóban 12.5 millióra csökkent, s az is igaz, hogy eavetlen úi film sem érte el a félmilliós látogatószámot. Ezért az úi filmeknek mindössze 4 millió látoaatóia volt. Fekete esztendőről méasem beszélhetünk. mert oéldául a magyar filmek előadásszámai — 1978-at, a maqvar film évét leszámítva — magasabbak voltak, mint az utóbbi öt évben. A forgalmazás tehát nem hagyta magára a magyar filmeket. Hogy ki miért felelős, ebben az esetben elég nehéz megállapítani. Az eddigi gyakorlatban a siker többnyire a rendező érdeme volt — jogosan, a bukásnál viszont minden esetben fellángolt a vita: milyen a mozik állapota, mennyire recsegnek a székek, jók-e a plakátok stb. — A MOKÉP igazgatója szerint milyen filmekkel lehetne visszacsalogatni a nézőket? Ha ön filmstúdió vezető lenne, akkor kitől és milyen alkotást rendelne? — Jó magyar filmekre lenne szükség, melyek a nézőt személyesen is érdekeltté teszik abban. hogy állást foglaljon — ugyanakkor megajándékozzák a művészi élmény erejével. A szórakoztatás kielégítésének fontosságát ugyancsak aláhúzom. Az segítene, ha „zsinórban” megjelentethetnénk nagy érdeklődést kiváltó magyar filmeket, mert ez helyreállítaná a megrendült bizalmat a hazai produktumok iránt. Például egy Szindbád, egy Hideg nanok egy Szegénylegények, egy Szerelem stb. Stúdióvezetőként - bár a kérdés költői — természetesen ilyesfajta művek megszületését szorgalmaznám. — A forgalmazás két igen fontos tényezője a mozik korszerűségének foka, valamint a propaganda. Kérem, értékelje ezeket! — A magyarországi mozik korszerűsítésére elég sokat áldoztak az illetékesek az utóbbi időben, de méq mindig van kívánnivaló. Gyakran nem ideális a vetítés, baj van a hanggal, recsegnek a székek, elavult o berendezés stb. Őszintén meg kell vallani, hogy jelentős előrelépésre nem számíthatunk ezen a téren. Ami a propagandát illeti: tekintélyes összegeket áldozunk arra, hogy a filmekre felhívjuk az érdeklődők figyelmét. Úgynevezett nyugati stílusú reklámra nincs pénzünk (szükség sincs rá), de határozott törekvésünk, hogy a filmek értéke szerint a propagandamunkában, módszereiben és formáiban is differenciáljunk. Egy új magyar film propagandájára átlagosain 400 ezer forintot fordítunk. Tavaly mintegy 12 millió 680 ezer forintot költöttünk ilyen célra. Osszkeretünk kb. 28 millió forint! Sok ez vagy kevés? Nyilván lehetne több is, de a mostani gazdasági helyzetben ugrásszerű javulást nem várhatunk. Amiben előreléphetünk: megpróbálunk ötletesebb, frissebb, vonzóbb propagandafogásokat alkalmazni.- Magyarországon napjainkra kialakult az úgynevezett stú- dióvetitések, filmklubok hálózata. Hogyan töltik be ezen intézmények hivatásukat? — A FBK hálózat — a filmbaráti körök rendszere — bevált, hiszen ezekben a mozikban jutnak el a nézőkhöz a különleges, értékes filmek, a nehezebb fajsúlyú és esztétikai is- kolázottsáqot feltételező alkotások, a kísérleti filmek stb. Korábban bírálat ért bennünket amiatt, hogy a FBK-előadásokat a fejlődő országokban készült filmek gyűjtőhelyévé tettük és ritkán szerepeltettünk a programban igényes szórakoztató műveket. Ezt a gyakorlatot megváltoztattuk. FBK-műsorunk iqénves és változatos. A hálózat életképesséqét bizonyítja, hogy jelenleg 179 filmszínházban vetítünk úgynevezett stúdiófilmeket s idei terveinkben olyan kiváló alkotások szerepelnek, mint Tarkovszkij Tükör, Vilcsa- nov Az ismeretlen katona lakk- cioőie, Lumet Hálózat. Visconti Meahitt családi kör, Olmi A facipő fája című műve.- A hagyományos pécsi filmszemlék nyújtanak-e valamilyen segítséget a forgalmazással foglalkozó szakembereknek? A MOKÉP milyen fórumokon érintkezik még ezen kívül az alkotó- műhelyekkel? — Pécs nem válthatja meg a magyar filmet, de sokat tehet annak érdekében, hogy alkotó módon és felelősséggel vitassuk meg közös gondjainkat. Eddigi tapasztalataink kedvezőek. Az 1980-as szemlétől is sokat várunk. Kérdése másik részére reflektálva: az alkotóműhelyekkel folyamatos a kapcsolatunk, a filmeket úgyszólván a tervek megszületésétől kezdve ismerjük e számos fórumon elmondhatjuk a véleményünket. Mi sem akarunk mást, mint a szakma valamennyi munkása: azt szeretnénk, ha a magyar filmművészet hosszú idő után itthon is visszaszerezné kissé megtépázott tekintélyét. Erdős Ákos
