Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-01 / 31. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló H9h BMaaauBBMUMraauMaaiaKW XXXVII. évfolyam, 31. szám 1980. február 1., péntek Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A «fitt doktrína — ű| találásban A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny eredményeként Sikeres évkezdet Több szén, kelendőbb gépek, jobb minőségű vegyiáru „Varsó tegnap és ma” A lengyel főváros felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából „Varsó tegnap és ma” címmel fotókiállítás nyílt Budapesten a Lengyel Kulturális és Tájékoztató Központ Nagymező utcai bemu­tatótermében. A kiállításon másfélszáz fotó és reprodukció nyújt történelmi áttekintést a lengyel fővárosról. Segítenek a szocialista brigádok ilj gyermekintézmény épül Mohácson T örténelmi párhuzamo­kat keresnek világszer­te a politikai megfi­gyelők az Egyesült Államok elnökének a kongresszus előtt elmondott beszédét vizsgálva. Az unió helyzetéről szóló el­nöki jelentés — mutatnak rá — tartalmával és hangvételével egyaránt a hidegháborús évek­re emlékeztet. Az újraválasz­tásért küzdő Carter feleleve­nítette a harminc évvel ezelőtti stílust, s a demokrata' párti szavazók szemében „új Tru- manként" kíván tündökölni. A helyzet azonban az el­múlt három évtized alattalap- vetően megváltozott. Az ötve­nes évek elején Amerika veze­tői még az abszolút hadászati fölény tudatában, a szilárd szövetségi rendszer vezető ha­talmaként politizálhattak. Tru­man idejében még nem sza­badultak fel az imperialista hatalmak gyarmatai, s az Egye­sült Államok tőkés partnerei is a teljes gazdasági függés és alárendeltség állapotában voltak. Azóta mindez megváltozott. Igaz, hogy az Egyesült Álla- -mok ma is a tőkés világ ve­zető gazdasági és katonai hatalma, ám a másik oldal a döntő területeken kiegyenlítette az erőfölényt. Megváltoztak a tpkésorszógok közötti kapcso­latok: Japán és Nyugat-Euró- pa alárendelt partnerből ver­senytárs lett, s ma már a Fe­hér Házban sem számíthatnak arra, hogy a kisebb szövetsé­gesek fegyelmezett másodhe­gedűsként követik a nyugati zenekarban az amerikai vezér­szólamot. Mindez csupán azért van, mert például az európai tőkésországok és Japán az el. múlt évtizedekben igen gyors gazdasági fejlődésen ment ke­resztül. Meghatározó az új vi­szonylatokban a szocialista or­szágokkal való kapcsolatrend­szer: azok a politikai és gaz­dasági előnyök, amelyeket az enyhülés évtizedében a két fél kölcsönösen elért. Az sem mel­lőzhető, hogy napjainkban me­rőben új szerepet játszanak az egykori gyarmatok és félgyar­matok is. Politikai és gazda­sági súlyuk jövőjét jelzi az a hely, amelyet ma a kőolaj és más fontos termékek exportálói betöltenek. Nem lehet kétsé­ges tehát: igen nehéz lesz Jimmy Carternek „új Tormán­ként" másodszor bevonulni * a Fehér Házba. A jelenlegi hidegháborús hangulatkeltés, az „orosz med­vével” való fenyegetőzés per­sze nem teljesen hatástalan. Elsősorban az amerikai polgárt akarják befolyásolni, az ő na­cionalista érzelmeit kívánja Washington manipulációs ap­parátusa mozgósítani, talán nem is sikertelenül. Hiszen Carter lényegében azt ígéri, hogy visszaállítják az amerikai birodalmat*, azokat az időket, amikor az Egyesült Államok hatalma látszólag teljes volt, s a CIA kormányokat váltott le, s uralkodókat helyezett a trónra. A kétes értékű doktrína egy­értelműen ennek a „biroda­lomnak" a felélesztésére törek­szik. Több fokozatú tervről van szó. Az elmúlt évben ke­resztülvitték az új közép-ható­távolságú nukleáris rakéták nyugat-európai elhelyezésének tervét. Ez olyan hadászati tényező, amely jelentős ve­szélyt jelent a szocialista or­szágok (és a NATO-tagálla- mok) biztonságára. ‘Jelenleg — Afganisztán ürügyén — az amerikai haderő közép-keleti visszatérését készítik elő, lét­rehozzák az indiai-óceáni ha­diflottát és a légi szállítású gyorshadtestet, azaz Washing­ton globális csendőralakulatát. A katonai költségvetés ötszá­zalékos növelése újabb dollár- milliárdokat biztosít ezekre a célokra, s közben folyik a ha­dászati csapásmérő erők kor­szerűsítése — MX-rakéták, Tri­dent tengeralattjárók, B—1 típusú távolsági bombázók épí­tése, illetve gyórtáselőkészítése is. A tervek része továbbá Kí­na korszerű fegyverekkel való ellátása, amiben Brown had­ügyminiszter pekingi látogatá­sakor meg is egyeztek. Az amerikai fegyveres erők gyors fejlesztésével együtt (mint a hajdani trumani időkben) ismét erőfeszítéseket tesznek valami­féle katonai szövetségek létre­hozására a Közép-Keleten és a Csendes-óceán térségében. A kongresszusi beszédben Car­ter „amerikai övezetnek" nyil­vánította a föld több térségét azzal, hogy ott saját tetszése szerint alkalmazza az Egye­sült Államok fegyveres erőit. A harcias megnyilatkozáso­kat olvasva sokakban felvető­dik a kérdés: elfelejtették vol­na-e Amerikában a véres viet­nami leckét, azt, hogy a ha­talmas hadigépezet milyen csúfos és keserves vereséget szenvedett Indokínában? Úgy tűnik igen, s Washingtonbaa ismét hajlandóság van újabb katonai kalandokra vélt „be­folyási övezete" megvédésére. Az elmúlt hetek eseményeit vizsgálva világszerte rámutat­nak: veszélyes vízválasztóhoz érkezett Washington. Pedig a katonai kaland kockáztatását a jelenlegi helyzetben nem en­gedheti meg magának a még­oly nagy katonai erővel ren­delkező amerikai hatalom sem. Truman elnöksége idején az erőviszonyok még lehetővé tet­ték, hogy az USA a „szaka­dék szélén táncolás" politiká­ját folytassa, s ebben szolidá­risak voltak vele atlanti szö­vetségesei is, okik például a koreai háborúban segédcsopa- tokat küldtek az amerikai ex­pedíciói hadtest mellé. a más a helyzet. Igaz, a nyugati tő­kés középhatalmak készek arra, hogy bizonyos jelképes ügyekben szolidaritást vállaljanak az Egyesült Álla­mokkal, de ha a két világ- rendszer közötti viszony fontos politikai, gazdasági oldaláról van szó, akkor nem követik Washingtont. A józan nyugati politikusok számára egyre vi­lágosabb: a kockázatos lépé­sek, a fegyvercsörgetés, az erővel való fenyegetés politi­kája hosszú távon nem hozhat hasznot — az újsütetű (de oly régi divatú) Carter-doktrina tételei nem alkalmazhatók a nyolcvanas években. Már az esztendő első hó­napjában figyelemre méltó si­kereket értek el azok a válla­latok, ahol kellőképpen felké­szültek a szigorúbb követelmé­nyek teljesítésére. A Mátraaljai Szénbányák Thorez Bányaüzemében kima­gasló rekorderedménnyel zár­ták az év első hónapját: ja­nuárban kereken 700 ezer ton­na szenet hoztak felszínre, 60 ezer tonnával többet az előírt programnál, s így kielégíthet­ték a Gagarin Hőerőmű meg­növekedett igényét. Az erőmű­nek különösen a januári csúcs- időszakban volt nagy szüksége több szénre, s mivel ezt meg­kapta, minden korábbi havi teljesítményét túlszárnyalva, 408 millió kilowattóra villamos energiát szolgáltatott az orszá­gos hálózatnak. Megnövekedett kapacitással kezdte az új évet hazánk leg­nagyobb timföldgyára Ajkán: ez üzembővítés újabb szaka­szával készültek el, amelynek segítségével az idén 16 ezer tonnával növelhetik a terme­lést. A szabad telepítésű gyár­ban a rendkívül hideg idő el­lenére januárban a tervezettnél 7 százalékkal több timföldet állítottak elő. A növekedő ter­meléssel párhuzamosan nagy­szabású üzemi kísérleteket kezdtek a költségek csökken­tését szolgáló új módszerek al­kalmazására. Egyebek között eljárást dolgoztak ki a maró­nátronlúg felhasználásának csökkentésére, mert ennek az anyagnak a világpiaci ára rö­vid idő alatt csaknem megkét­szereződött. Az Egyesült Izzó Pécsi So- piana Gépgyárában azt tartják a legfontosabb eredménynek, hogy januárban az éves felada­tok időarányos részét teljesí­tették, vagyis hosszú idő óta először az év egyenletes mun­kával indult. Ez elsősorban úgy volt lehetséges, hogy az egész évre tervezett 300 millió forint értékű vákuumtechnikai beren­dezéseiket, festékcsomagoló gépeiket, tubusgyártó gépsorai­kat már teljes egészében lekö­tötték a hazai és külföldi ve­vők, így a munkát szinte ideális körülmények között szervezhették meg. A munka­erő átcsoportosításával körül­belül félszáz ember került most közvetlenül a termelőhelyekre. Januárban összesen 25 millió forint értékű készárut bocsátott ki oz üzem, ötször annyit, mint tavaly ilyenkor. A Tiszai Vegyikombinát csök­kenő létszámmal teljesítette ja­nuári feladatait, beleértve koo­perációs kötelezettségeit is, amelyek alapján jelentős meny- nyiségű etilént szállítottak a Borsodi Vegyi Kombinátba és a szovjetunióbeli Kalusba. • Bevált az új ösztönzési rend­szer. A minőségi és mennyiségi teljesítmények alapján ugyanis a prémiumok elérhetik a fizetés 30 százalékát, a műanyag­gyárban pedig, ahol az egyéni teljesítményeknek különösen nagy a jelentősége, a fizetés 60 százalékát. A Győri Közúti Építő Vállalat csütörtöki munkásgyűlésén ar­ról tájékoztatták a dolgozókat a vállalat vezetői, hogy 100 millió forint értékű gépparkju­kat sikeresen felkészítették a kora tavasszal kezdődő útépí­tési munkákra. Vállalkozásaik közé tartozik az M—1-es út Mosonmagyaróvár és az or­szághatár közötti szakasz bur­kolatának megerősítése, a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszer felvonulási útjainak megépítése, Tatabánya térsé­gében az M—1-es autópálya alatti aluljáró, a Pápa—Sár­vár útvonalon pedig a Marcal folyót átvezető híd építése. Mohács új városrészén, a Fel­szabadulás-lakótelepen az év végére mintegy 700 lakás lesz készen. A városban az egy la­kásra jutó lakók átlagszáma 2,9, tehát a Felszabadulás-la­kótelepen a közeljövőben mint­egy 2000 ember él majd. A többségük olyan fiatal háza­sok, akik szociálpolitikai ked­vezményt ^kértek az OTP-től és a lakás árából hiányzó több tízezer forint fejében szerző­désben egy vagy több gyer­meket vállaltak. Aligha könnyelmű feltétele­zés, hogy a lakótelep hama­rosan nemcsak területbeépí­tésének dátumai miatt, ha­nem a lakóinak életkora miatt is legifjabb városrésze lesz Mohácsnak. A városi tanács­nak tehát az új lakóházak megépültének örömei mellett a gyermekintézmények fejlesz­tésének gondjaival is szembe kell nézni. A mohácsi Városi Tanács és a helyi társadalmi szervek négy évvel ezelőtt hirdették meg az „Építsünk óvodát" ak­ciót. Az üzemektől az anyagi támogatás mellett a szakipari szerelőmunkák segítését vár­ták. Mohácson jelenleg 755 gyerek számára van hely az óvodákban, s a meghirdetett akció sikerére mi sem jellem­zőbb, mint az, hogy ebből a 755 helyből 140 <iz utóbbi egy­két évben létesült, részben tár­sadalmi munkában. Tavaly nyá­ron készült el például a mo­hácsi kórház és a MOFA 65 gyereket befogadó óvodai komplexuma. Az óvodák ki­használtsága azonban így is jóval 100 százalék felett van. A Felszabadulás-lakótelepen most épül az első közintéz­mény: közös tömbben egy 75 személyes óvoda és egy 40 kisgyereket befogadó bölcső­de. A beruházás jelentőségét jól érzékelteti egy adat: Mo­hácson jelenleg 90 gyereket tudnak bölcsődében elhelyezni. Az L-alakú modern épület kivitelezője a tanács költség- vetési üzeme. A beruházás mintegy 12 millió forintba ke­rül. A társadalmi munkák ter­vezésekor 150 000 forint értékű segítséget határoztak meg az óvoda-bölcsőde építéséhez, de mohácsi üzemek kollektíváinak eddigi vállalásai közel fél­millió forint értékű társadalmi munkát ígérnek. A beruházás jól halad, az épület már tető alatt van. A gyermekintézménynek szerző­dés szerint december 31-re kell elkészülnie, de a tervek szerint már az őszi tanévkez­désre birtokukba vehetik a Fel­szabadulás-lakótelep gyerekei. D. I. Szederkényben a Karasica Gyöngye Tsz és a Bólyi ÁFÉSZ közös beruházásában a termelő- szövetkezet részére új irodaházat, ÁBC-áruhá zdt, fodrászatot és kozmetikai részleget építe­nek. A létesítményt ez év végére szándékozzák átadni rendeltetésének. Miklós 'Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom