Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-06 / 5. szám
DN HÉTVÉGE 8. KULTÚRA 1980. JANUAR 6. Tisztelet a táncművésziknek Gondolatok a Pécsi Balett jubileuma előtt A Pécsi Balett alapító tagjai: Tóth Sándor, Hetényi János, Bretus Mária, Uhrik Dóra és Eck Imre nevétől és sikereitől volt hangos az ország. Az iszonyat balladája, a Változatok egy találkozásra, a Concerto a szivárvány színeire; majd az 1514., a Bányászballada, az „Oly korban ...", a Pókháló, A parancs, az Etűdök kékben vagy a Mit takar a kalapod? bemutatásának évei voltak ezek és hosszan sorolhatnánk a hatvanas évek második felének nagy sikereit is. A Pécsi Balett megalakulása, léte, jelenléte a kulturális élet egész atmoszférájában, a hatvanas években korszerű és fiatalos lendületű nagy tett. Ahogyan a magam számára összegezhetem ezt: megkíséreltek és fényes sikerrel teljesítettek egy akkor (1960) nagyon is kockázatos vállalkozást: megteremtették a mi életünk időszerű kérdéseit sugárzó, mai modern balettet. Mindebben nyilván közrejátszott a magyar kulturális életnek az a pezsgése, föllendülése, amely általában a hatvanas éveket jellemezte: a költészetben, a próza- irodalomban, a zenében, a filmművészetben és a képzőművészetben egyaránt kimagasló és korszerű művészi értékek születésének egész sorozatával. Ebbe a folyamatba kapcsolódott bele a Pécsi Balett a maga eszközeivel és lehetőségeivel. Művészetük lényege azóta is az, hogy a máról a mához kívánnak szólni, folyamatában igazolva a változó társadalom új igényei iránti érzékenységüket. Eck Imre és Tóth Sándor koreográfiáiban a Pécsi Balett produkciói pontosan ugyanazt jelentik, mint amit a filmművészetben Jancsó, Kovács András, Fábri Zoltán vagy Szabó István alkotásai. A Pécsi Balett ennek a művészi hitnek és célnak a fölvállalásával haladt első tízéves jubileuma felé. Új utakon, újat keresve: műhelymunkájuk folyamatosságában az új tartalom és az annak megfelelő új forma állandó keresésével. Igazolja ezt 1970-es jubileumi műsoruk majd a magyar est (Magyar babák, Kötelékek, Fölszállott a páva); a Kamarabalettek (1972) vagy a Tavaszünnep, a Mahler-est (Szimfonikus balett, Sikoltások, Körtánc), a Tavasz, 1975. Majd a rendkívül gazdag 1976-os év (pl. a h-moll szvit, a Megdicsöült éj, a Kulcslyukak) után az 1977- es Verdi-Rekviem, amelyről a szakma és a közönség egyaránt úgy érezte hogy a Pécsi Balett új csúcsponthoz érkezett. Ezen a produkción — Vitányi Iván szavaival - „átsüt egy izzig vérig profi együttes hivatástudata, feszültsége, ám ez is csak kezdet s annak nagyon is ígéretes". Itt, a Rekviemben érezhettük igazán először azt, hogy a hetvenes évek elején bekövetkezett korszak- váltás új fiataljai először vannak jelen ebben az óriási méretű „csapatmunkában” a Pécsi Balett európai rangú színvonalán; hogy itt érlelődtek meg igazán a hatalmas művészi feladat egészének teljesítéséhez. * '> Mit kaptunk mi, a közönség, akikért mindez történt és történik? Erre a húsz év bemutatói felelnek. És mi hogyan támogattuk ezt az itt született és itt felnőtt együttest? Az első tíz évben nem éltem Pécsett, így csak hallomásból tudom, hogy a szakma, a művészvilág ide zarándokolt egy- egy Pécsi Balett-bemutatóra. Azután jó ideig alig 50—60 nézője akadt előadásaiknak. Többnyre diákok, egyetemisták. Az akkori Pécsi Balett kortársai, lelkes fiatalok, akik elsőként re- zonáltak a táncjátékokban a ma emberéhez küldött gondolatokra, érzésekre. Később (az első külföldi sikerek után) kezdett szélesedni a közönségtábor. Mióta figyelemmel kísérhetem őket, emlékszem, viharos sikerekre és olykor hűvösen fogadott produkciókra is, ahogyan ez már lenni szokott. De egy biztos: mi formálódtunk közben. A Pécsi Balett szinte észrevétlenül alakította ízlésvilágunkat, kitágította zenei érdeklődésünket. Amikor 1974- ben felújították (fiatalokkal) az együttes első három bemutatóját, ezt kitörő lelkesedés fogadta — ami 1961-ben még elképzelhetetlen volt. Egy éve, az Interbalett pécsi előadássorozatán a közönség a gondolatteljes, mai érzéseinkre ható, modern baletteket fogadta melegén. Igen, mert 20 év alatt felnőtt és ennek a táncművészetnek a stílusán, a Pécsi Balett stílusjegyein nevelődött fel több fiatal generáció is. És Budapest: a hatvanas évek elejétől a Pécsi Balett egyre gyakrabban vendégszerepei a fővárosban is. Néhány év múlva a klasszikus balett fellegvárában a Magyar Állami Operaház Erkel Színházában bemutatták az első Bejárt-balettet. Azóta az Opera — növekvő igények mellett — rendszeresen műsorára tűz mai modern balettet is. De tovább megyek és megkockáztatom: aligha hihető, hogy a Pécsi Balett húszéves példája nélkül olyan sikerrel és olyan magas színvonalon jelentkezhetett volna 1979-ben a harmadik együttes, a Győri Balett. Persze van más is. Sokszor türelmetlenek voltunk, vagyunk, s van, aki mindig „még újabbat" követel.. . Sőt azt a revelóciót várná el az együttestől folyamatosan, mint amikor még úttörőmunkát végeztek. Ebben a kérdésben egy neves tánc- esztétával értek egyet: „Ha a művész, a koreográfus kialakított egy művészi nyelvet, ne kívánjuk tőle rögtön, hogy találjon ki újabbat. Nem az a lényeges milyen (újabb) nyelvet használ, hanem hogy mit mond általa, vele...” * Mi ettől a* együttestől sok, szép produkciót kaptunk. Ezek a művek hatottak ránk, formáltak bennünket és formálták ennek a városnak a zenei arculatát, művészi ízlésvilágát. És formálták az ország újra, maira fogékony közönségét is. Mindenekelőtt ezt köszönjük most a Pécsi Balettnek. Most amikor jubileumi műsoruk előtt a közönség nevében tisztelettel adózunk a város nevét viselő, húszéves együttes valamennyi táncművészének, alkotójának és művészeti vezetőjének. W. E. Századunk új és új csodákra ébresztett rá a művészetek fejlődésében. Születtek újobb művészeti ágak, ágazatok, hajtások. Múzsák nélkül, vagy azok csupán nagyon távoli rokonaiként. Terpszikhoré, a kilencek egyike viszont immár két-há- romezer éve pengeti lantját, hogy az emberi test harmonikus mozgásának szépségében gyönyörködve feloldódjunk, újjászülessünk. Hogy ráébredjünk az élet valamilyen mozzanatára, jelenségére, amit magunk is úgy érzünk, de éppen ennek az érzésnek az élményét hivatott az egyetemes művészet és benne az évezredes lantpengés őrök szimbóluma megadni. Csodák persze nincsenek, ha néha úgy érezzük is a friss élmény hatása alatt. Csakhogy mi ebben a városban egy kicsit el is lehetünk kényeztetve. Hiszen mind a kilenc múzsa szellemi hagyatéka a mienk, a tudományokban és a művészetekben. A táncművészet is, ami keveseké csupán, lévén összesen három balettegyüttes az országban. Köztük a második, a Pécsi Balett, amely most 20 éve alakult meg sajátos céllal, sajátos vizsonylatok és feltételek közepette. * Emlékidéző beszélgetésre kértem az együttes két vezetőjét, Eck Imrét és Tóth Sándort és három vezető táncosát: Bretus Máriát, Hetényi Jánost és Uhrik Dórát: az alapító tagokat, akik szülői és szülöttei egy személyben a most jubiláló együttesnek. Húsz év emlékeiről, állomásairól és főbb tendenciáiról esett szó közöttünk. Hiszen arról, ahogyan elindultak, kötetnyi tanulmány és kritika szólt már e két évtized alatt. Ez az indulás tehát részben ismert, mégis feltűnt, milyen örömmel és szeretettel emlékeznek az alapító tagok, a „hőskorszak’’ éveire. A hatvanas évekre, amikor — legendás nélkülözések és hiányzó feltételek közepette — a Pécsi Balett Sólymos Pál ^fiatal, jó alkatú művész i972^jqnuárjától tánckari tagnak szerződött a Pécsi Baletthez. Első kiugró szerepét az „Egyszer volt..." (1973) mesebalettben táncolta, s ugyanakkor kapott szólisztikus feladatot a Társaság című balett darabban is. Jelenleg az együttes egyik elsőszámú szólistája. Két évvel ezelőtt a Magyar Táncművész Szövetség „Az évad legjobb férfi táncosa" címét nyerte el. Az elmúlt évadot a Leningrádi Balettintézetben töltötte. Tanulmányai után ott szerzett diplomát. Rendkívüli technikai készség és kiemelkedő virtuozitás jellemzi táncát. Különleges képességeiről győzte meg a közönséget és a szakembereket nagy ugrásaiban, ugyanakkor forgáskészségére is felfigyeltek. A hetvenes évek közepétől már több balettprodukció abszolút főszerepét táncolta el. Mai Murdmaa a neves szovjet koreográfus A tékozló fiú című balett címszerepét író tervezte, de ilyen „egyszemélyes balettet" táncolt el Schönberg Megdicsöült éjében is. Az elmúlt években balettfőszerepek egész sorát oldotta meg nagy művészi igényességgel és magabiztossággal, egyebek közt felújításkor a Pókháló férfi főszerepét — Tóth Sándor egykori nagy sikerű főszerepét — is. A társulat egyik legdinamikusabban fejlődő táncos egyénisége, akire társai és az együttes vezetői szerint igen sok művészi feladat megoldása vár még. A drámai szerepek megalkotása mellett igen jó humorérzékéről is tanúságot tett, például a Kulcslyukak című balettben. Jelentős feladatot kapott a Rekviemben és az öt etűd cimbalomra c. sorozat egyik kettősében is, Bretus Máriával. Zarnóczai Gizella 1973 augusztusában szerződött Pécsre. 1977-től nevezték ki a Pécsi Balett magántáncosának. Házastársa Kuli Ferenc magántáncosnak, aki mostanában épült fel súlyos lábsérüléséből. Zarnóczai Gizella igen határozott művészegyéniség, aki a színpadon a legkisebb rábízott feladatot is hangsúlyossá tudja tenni. 1978-ban a Magyar Táncművész Szövetség „Az évad legjobb női táncosa" címmel tüntette ki. Lendületesen fejlődő művészegyéniség, aki magasfokú tánctudása mellett egy különös adottságával is felhívta magára a figyelmet. Lábemeléseivel artisztikusan ritka magasságokat ér el, de főszerepeiben kitűnt jó ugrás- és forgáskészségével, valamint szerepformáló készségével. Született táncművészként emlegetik, akinek tehetségére korán, még az Állami Balettintézetben felfigyeltek. Először a Tóth Sándor- koreográfiákkal előadott „Balettek fehérben" című Mahler- est darabjaiban kapott jelentősebb feladatokat. Majd még abban az évben, 1974-ben a tíz év előtti darabok felújítása között a Változatok egy találkozásra című balettben Árva Eszter egykori főszerepét táncolta el. A „Balett '77" pedig szinte „Zarnóczai-est” volt, ugyanis rá épült az öt etűd ... egyik szólója és A tűz fiai börtön-duettjének női főszerepe is. Robbanékony táncával és hatalmas lendületű lábemeléseivel pedig óriási sikert aratott a Discóban. Számos más darabban is bebizonyosodott, hogy személyiségének varázsa jelentékeny húzóerő a színpadon, ugyanakkor nagy hatással van a közönségre is. Tamás Gyöngyi 1972-ben végzett az Állami Balettintézetben, azóta tagja, 1977 óta magántóncosa a Pécsi Balettnek. Tóth Sándor balettigazgató felesége. Az elmúlt évadbon egy évig a Leningrádi Balettintézetben N. Mihajlov- na Dugyinszkájánál tanult és szerzett diplomát, Sólymos Pállal együtt. Sok fontos főszerepet bíztak rá az elmúlt években, előadói művészegyénisége, technikai felkészültsége és kiváló tánctudása' egyre színesebben bontakozik ki. Szorgalmával és példás szakmaszeretetével művésztársai között is elismerést szerzett. Ügy ismerik, mint aki a kötelező mindennapos gyakorlatokon túl is nemegyszer részt vesz balettgyakorlatokon. Pécsre szerződése után nem sokkal érdekes művészi feladatokat kapott a Merítiáb cimű balettest kis darabjaiban, a vele egy idő tájt ide került fiatalokkal együtt. Jelentős szerepet kapott a „Balettek fehérben" című Mahler-esten és az 1974-es felújításkor is, amikor Árva Eszter női főszerepét táncolta el Az iszonyat balladájában. Ezenkívül láthattuk a „Balett, 1976" egyik főszerepében (h-moll szvit), majd Murdmaa Daphnis és Cloé című balettjének főszerepében. Fontosabb szerepe ezenkívül a „Balett 77" öt etüd-jében volt, újabban pedig a „Balett, 1980" készülő II. brandenburgi versenyében lesz. Tehetségével és szorgalmával érte el, hogy a Pécsi Balett repertoárjába beépülve a gazdag műsorprogram keretében sokféle feladatot bízhattak rá az utóbbi években.
