Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-06 / 5. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1980. JANUÁR 6. Ahogy Budapesten csinálják... Karcolásmentes kiemelés és elszállítás a Fiat Isolival. Rendelet, szállítójármű, megőrző van A Man parkolók Pécsett nem félnek... Helyes intézkedés, dScügé végrehajtás Ha nem is keltett félelmet, mindenképpen érdeklődést váltott ki a pécsi autósok körében a hír: begyűjtik a közterületen tárolt, üzemképtelen járműveket és a tilosban parkoló, s ezzel a forgalmat akadályozó gépkocsikat. Az információ lapunkban is megjelent azzal, hogy a begyűjtésre szeptember 17-től kezdődően kerül sor. Azóta hórom hónap telt el, ám jóformán semmi sem történt. Illetőleg csupán annyi, hogy az akció beindult, de vajmi kevés sikerrel. Hiába alakították ki az elszállított roncsok és kocsik hatósági megőrzőjét, hiába van meg a különleges szállító-teherautó — rendszertelen a begyűjtés. a tilosban parkolók nem félnek, hogy távollétükben elfuvarozzák kocsijukat, így nincs visz- szatartó ereje a hozott intézkedésnek. Pécsett tehát egyelőre döcög a gépezet. Ezzel szemben Budapesten, ahol 1975-ben kezdődött a begyűjtés, jóval előbbre tartanak. A Fővárosi Szállítási Vállalat (népszerűbb nevén a FÖSPED) azóta rendszeresen gyűjti össze a rendszám nélküli roncsautókot, a főútvonalakról a karambolos gépjár. műveket és a tilosban parkoló, a forgalmat akadályozó kocsikat. A legtöbb gondot Budapesten is a tilosban parkoló autók elszállítása okozza. Naponta az előzetes rendőrségi kérésnek megfelelően 8—10 szállítóeszköz járja a fővárost, s a begyűjtők többször fordulnak. Tizennégy Barkas, illetve Avia gyártmányú csörlős autómentő, valamint négy Fiat Isoíi végzi a munkát, ez utóbbiak párnázott csápjaikkal, karcolásmentesen emelik ki az útban lévő kocsikat a tilosból. No jó, mondhatják sokan, könnyű a FÖSPED-nek, van 14 autómentője, négy ilyen, egyenként másfél millió forintot érő Fiat Isolija — így igazán gyerekjáték megtisztítani a rakodóhelyek környékét a szabálytalankodóktól. Ez idáig rendben is lenne, csakhogy ... Csakhogy >a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat is rendelkezik egy ilyen, e célra vásárolt csörlős teherautóval, de az majdhogynem munka nélkül rostokol a telepen, napokig várva fuvarra (a három hónap alatt mindössze húsz roncsot, két karambolos kocsit és három tilosban parkoló, forgalmi akadályt képező autót cipelt ki a Névtelen utcai hatósági járműtárolóba). Ugyan a vállalatnak nincs párnázott karokkal ellátott begyűjtőjárműve, de — ahoqy hallottuk — ezt is meg tudnák szerkeszteni és építeni — másfél millió forintnál olcsóbban is. Azonban ne legyünk telhetetlenek. Van Pécsett egy csörlős autómentő, amit ezért vettek. ezzel is menne a dolog. Mert a begyűjtésről tanácsrendelet született, megőrzőhely, a szállítóeszköz is rendelkezésre áll, tilosban parkoló, forgalmat akadályozó gépkocsik is vannak szép számmal. Akkor hát mi hiányzik? (h. i.) Több fényt a tantermekbe! Luxmérővel pécsi iskolákban Virágh István villanyszerelő, a jó tantermi megvilágításért zászlót bontó társadalmi aktívák egyike magával hozza a LUXMETR PO 150 cseh gyártmányú fényerősség mérőt és elindulunk, hogy találomra megnézzük néhány pécsi iskolábon, milyen is a fény a tantermekben. Az Acsády utcai iskolában napfényes időben sötétítő függönyökkel árnyékolnak, valamennyi tanterem ablaka délre néz. A földszinti és oz alagsori helyiségek este fénycsöves vilá- gításúak, a többiben opálgömbök díszítik a mennyezetet. (Az egyik pedagógus: „A bakelitfoglalatok nem bírják a százas égőt, elégnek, így rendszeresen cseréltetjük azokat. Ha meg a százas helyett hatvanas izzót csavarunk be, akkor még gyérebb a tantermi megvilágítás. A fényfogó burát meg baleset- védelmi okok miatt kell fent hagyni, mert ha felrobban az égő, akkor a búra megvédi o gyerekeket az üvegszilánkoktól.) Biztos, hogy borús időben vagy este nem a fényártól fájdul meg a szemük. A Köztársaság téri iskola 20- as tantermében 9 kis opálgömb világít három sorban, a fényerő 35—40 lux. (A szabvány sze. rint a megvilágítás minimum értéke 230 lux!) A folyosón az elkoszolódott üvegburkolat miatt az izzók csak 2,7—10 luxra képesek. A 18-as tanteremben az átlagérték 40—45, a tanáriban 55 lux. Nincs mit mérni A Petőfi utcai általános iskolábon az előzőnél is rosszabb a helyzet. A rajztanteremben a négy 40 wattos fénycsőből mindössze kettő ég, a műszer 40—60 közötti értéket mutat, a tanáriban már megközelíti a fényerősség o minimumot, az asztalokon 100-190 között mozog a műszer mutatója. A 27- es tanteremben felnőttoktatás folyik, ravatalozót idéző fényben. Virágh István szomorúan mondja: „Nincs mit mérni.” A négy fénycső közül egyetlenegy világít, az ad némi félhomályt a teremben, a műszer 6—8 (!) lux értéket mutat. (A padokban ülő osszonyok mondják: „Két éve járunk ide, azóta így vakoskodunk.") A második emeleti teremben négy 40 wattos fénycső világít, a mért értékek 30—70 közöttiek. Az iskolában este „csak” a napköziseknek és a felnőtteknek tartanak foglalkozást. Az Építők úti iskolában valamivel már jobb a helyzet, bár a fényerősség jóval alatta van az elvárhatónál. A fizika-előadóban az opálgömbökbe zárt nyolc 150 wattos izzó átlaga 60, a földszinti teremben a hat opálgömb százas izzói 50 luxot adnok. A tantermekben valamennyi izzó jó, az opálgömbijk is tiszták — nagyobb fényre mégsem képesek. Egyenetlen világítás Az Őz utcai 2. sz. Gyakorló Iskolában az egyik tanteremben két 3x40 wattos fénycsöves armatúra és négy opálgömb - az egyikben kiégett a villany- körte — fényereje igencsak változó: a tanári asztalon és az előtte lévő padokon az opálgömbök alatt a mért érték 50— 90, a középső sorból hátrafelé mérve 100-140, közvetlenül a fénycsövek alatti padokon eléri a 210—220 luxot. (Segítőtársam szakvéleménye: „Itt aztán hiába beszélnék egyenletes megvilágításról. Aki hátul ül, az jól látja a füzetét, de gyengén olvassa a táblára írtakat, elöl gyenge a megvilágítás.”) A földszinten balra a második tanteremben tizenkét 3x40 wattos fénycsőarmatúra keresztben a mennyezeten, nem is ég minden fénycső, a zárt félhenger olakú műanyag burák is csökkentik a fényerőt, mégis „megbolondul” a luxmérő mutatója, a mérések során 250— 400—450-es számokra mutat, a középső padsorban egy helyen a 600-ason állapodik meg. A lányok műhelyében két sorban 6—6 darab zárt műanyag burás armatúrában 3x40 wattos fénycső világít — nem mindegyik — egyenletes és eszményi a 390— 450 luxos fényerő. („Ez az ideális tanteremmegvilágítás, ez már tipikusan Debreczeni-mód- szerrel készült, csak kár, hogy nem fényterelő-lemezes, mert úgy még több fényt adna.”) A történelem-előadóban két sorban nyolc opálgömbből árad a fény, van ahol 70, van ahol 90- 100, a gömb alatt 130 luxot mér a műszer. A Felsővómház utcai iskolában Virágh István otthonosan mozog. A baromfifeldolgozó Bláthy Ottó villanyszerelő szocialista brigádja — ő is tagja — három tanteremben társadalmi munkában megvalósította a Debreczeni-féle korszerű világítást, újabb három tanterem is nemsokára sorra kerül. Kedvence a 24-es, lássuk, mit mutat ott a luxmérő? A mennyezet alatt másfél méterrel a tanterem hosszában két idomvas húzódik végig, mindegyiken 5-5 armatúrában, egyenként 2x40 wattos fénycső a terelőrácsok alatt, a táblát hosszában három 40-es fénycső világítja meg. A mért érték 350—400 lux közötti a 920 watt összteljesítményért cserébe. (Az Építők útján a fizikai előadóban nyolc opálgömbbe zárt 150 wattos izzó összteljesítménye 1200 watt, a teremben mért fényerő viszont csak 60 lux!) Az Egyetem utcai általános iskolában jó fényű, 200—300— 350 lux értékű tantermeket mérünk. Szakértő útitársom elégedett az Egyetem utcai tantermek fényviszonyaival, de nem maradéktalanul. — Kár, hogy az armatúrákat nem hozták lejjebb a 3,5 méter magas mennyezetről és kár, hoqv az elég sok fényt elnyelő, zárt, műanyag prizmás armatúrát választották. Ha lejjebb hozzák és a fényterelő-lemezes armatúrát választják, a műszer becslésem szerint 350—400 luxos értékeket mutatna. Ez az Igazi! A kapcsolókra mutat, minden fénycső-armatúra párt külön- külön is lehet kapcsolni. — Ez az igazi, a valóbon észszerű takarékosság. Ho kell, valamennyi fénycsövet bekapcsolva jó a fényerősség, ha viszont kisebb csoportnak tartanak foglalkozást, a gyerekeket oz első padokba ültethetik és akkor csak annyi fénycsővel világítanak, amennyire éppen szükségük lehet. Nem kell 5-6 qyerekért kivilágítani az egész tanteanet. Ta'álomra mentünk be pécsi általános iskolákba, hatba a 38-ból. A mért adatok önmagukért beszélnek. Társadalmi munkában eay sor szocialista briqád élen jár a „Több fényt a tantermekbe!” és a ,.Ki az iskolákból az opál- gömbökkel!” mozqalomban. A gyerekekért, gyerekeinkért teszik. Van, lenne mit csinálniuk. Egy tonterem korszerű megvilágításának anyagi szükséglete — tehát egyszeri beruházás — még a 18 000 forintot sem éri el, a fenntartási költségei, amint példákkal is bizonyítottam, nem visznek el többet, mint a jelenlegi áramfaló, mégis gyenge fényt adó opálgömbök. A hatékony oktató-nevelő munka feltételeit meg kell teremtenünk az iskolákban és ez a világításra is vonatkozik: adjunk jó fényt az osztálytermekbe. Murányi Az egyházaskozári újító ötlete A legolcsóbb hazai vetésellenőrzót szerkesztette Már megkezdődött a sorozatgyártás A most már 43 éves Plesz Jánost, az egyházaskozári Haladás Tsz csoportvezetőjét műszaki kíváncsiság, örökös elégedetlenség serkenti, hogy újra és újra új megoldásokat keressen. Nem egy ötletével elbukott, ahogy mások is a termelőszövetkezetben, de ez nem keserítette el. Ha máshol nem, hát otthon o műhelyében újból nekifogott ötlete megvalósításához. Nem is egyszer éri otthon a zsörtölődő asz- szonyi megjegyzés, hogy mindig csak a műhely jár az eszében. Mostani, legújabb újításo immár az ötödik, de ez is megjárta az évek, a várakozások kálváriáját. Igaz, már hat éve elismerte ésszerű voltát a tsz-vezetés, de a kivitelezésre nem voltak még felkészülve, elsősorban anyagilag. A román SPC vetőgépekhez tervezett újítása, a vetésellenőrző készülék egyedülálló újítás hazánkban. Azért, mert olcsóbban állítható elő q forgalomban levőnél, csaknem fele áron. Egyébként hazánkban kapható vetésellenőrző, de legalább 30— 35 000 forintért. Az egyházaskozári irányára 14 000 forint. A gépműhelyben az ő irányításával már gyártják is sorozatban: 16 szak- és betanított munkás. Elkészült az első ötven, becsomagolva útra készen állnak. A jelenlegi műszaki és anyagi felkészültséggel évente 800—1000-et is képesek előállítani. Hamarosan az Agrokernek is átadja a tsz az első 150-et. — A sógorom traktoros. Mindig mondta, hogy vetéskor volt a legidegesebb és örökké kiszállt, hogy nem hagyott-e ki sorokat, a magok tényleg a földbe kerültek-e, a megfelelő mélységbe és tőtávolságra. Otthon és itt a műhelyben két hónapig bütyköltem és sikerült a gyengeárammal vezérelt érzékelő és ellenőrző részt is kialakítani. A traktoros szeme előtt, a kormány felett az érzékelő színes gombon kékes fény villan, ha már egy szem nem jutott ki a földbe. Két- három szem kimaradásánál már hosszabban pislognak a lámpák, jelezve, hogy melyik sorban van baj. A román vetőgépeken nincs vetésellenőrző. A Rába Gépgyár USA-licensz alapján a Cykló-vetőgépeket gyártja. Eqy- nek az ára csaknem félmillió forint, a vetés ellenőrzője 60 ezer forint. Fotocellás vezérlésű, nagyon érzékeny a porra. Plesz János nem versenyre kelni akart a híres győri gyárral, csak takarékoskodni. És biztonságosabban működő műszert kísérletezett ki. Még annyit, hogy a román vetőgépet a hatsorosról nyolcsorosra szerkesztette át, forgásellenőrzőt is „újított” hozzá. A tsz-vezetés messzemenően támogatjo az újítókat, újabban a kudarcot vallókat sem ked- vetlenítik el, engedik, hogy ismét nekivágjanak, de sose a tsz-munka rovására. Jelenleg már több mint húsz aktív újítóról tudnak. Megalakult egy szervező-újítási bizottság is. Sokan még egyénileg indulnak, de a szárítóüzemből már kollektívák is jelentkeztek kivitelezhető ötletekkel. Csuti J.
