Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-30 / 29. szám
6 Dunántúli napló 1980. január 30., szerda Képek Lengyelországból Az elmúlt években Lengyelország nagyszabású beruházásokat hajtott végre az ország ipari termelésének növelésére és korszerűsítésére. Bővítik az együttműködést a nyugat-európai államokkal is. A „Predom-Lucznik” Fémművek saját varrógépei mellett — licenc alapján — a Singer varrógépek öt típusát is gyártja. Az üzem modernizálása után az évi termelés: 400 ezer Singer és 200 ezer Lucznik tipus. Képünkön: szerelőszalagon a Singer elektromos varrógépek. Árnyék a havon Fotó: Tóth Károly ki erdő fohásza Mezőtúron az alig néhány éve még ütött-kopott városházát gondosan újjávarázsolták és a vele szemközti teret, amelyen a hatvanas években alig volt egy szál cserje, néhány haszontalan fa, s ahol heti vásárokat rendeztek, ma városligetnek becézik. Jogosan, hiszen egyre magasabbra szöknek a díszcserjék és a díszfák: alattuk nemrég elhelyezett szobrok, Móricz Zsigmondé, Erdei Ferencé, Veres Péteré. Papp Jánossal, Mezőtúr tanácselnökével beszélgetünk. — A várost megnyertük a fásításnak, parkosításnak — mondotta. — Ez a tér az első lépések eredménye. Remélem, hogy minden őszön és tavaszon közelebb jutunk a megálmodott és gondosan megtervezett célhoz. Ami az erdőt illeti: nekünk a végtelen pusztán csak erdő- sávjaink vannak. És a folyók partján nyár és fűz. Ez utóbbit nevezik a szakemberek lágy lombfának, amelyben keményfa, például tölgy csak szórványosan akad. Igaz, a folyamok árterületén lerakódó iszapos homok a talaj termőerejét fokozza, itt gyorsan nőnek a fák, pusztításukat nem engedjük meg. Védi a gátakat, szállása és búvóhelye a vadnak, sokaknak még ma is az ártéren szedett gally adja tűzhelye melegét. Hiszek az emberekben, bízom abban, hogy hallgatnak az erdő fohászára. Természetesen a szakszerű fakitermelés itt is szükségeltetik, a vandál pusztítást viszont a törvény szigora sújtja. Tóth János a Tamási Állami Gazdaság erdei munkása. Az idős favágó így vall életéről és az erdőről: — Tizenöt éven át nagy gondom volt az egyetlen nadrág és bakancs, amelyet gyakran egész éjjel szárítani kellett, hogy reggel ismét napszámba mehessek az uraság erdejébe. Sivár életemet nem sokra becsültem, hiszen lépten-nyomon azt tapasztaltam, hogy két kezem munkájával, emberségemmel semmire sem megyek. Emberhez méltó munkát, jó jövedelmet, kényelmes otthont és együttérző, jó társakat az állami gazdaságban leltem. Vannak, akik errefelé is gátlástalanul bánnak a fával. Úgy, ahogy a professzor úr mondta: ha útjukban van, kivágják. De jó jel, hogy az utóbbi években egyre többször megálljt vezényelnek. Nem tudok betelni az erdővel. Azzal, hogy mennyi ott a vékony, szinte átlátszó levél, mennyi a törékeny, üvegfinom- ságú szár és mennyi a lehelet- szerűen finom, kényes virág. Én, ha csak lehet, úgy irányítom a kidöntendő fát, hogy a megmaradónak még egy levele se sérüljön. Kőszegi Frigyes (NAPLÓTÖREDÉK) A Debreceni Orvostudományi Egyetem nagyerdei klinikájának sebészprofesszora, dr. Schnitzler József — aki immár több mint egy évtizede ország- gyűlési képviselő is — dolgozó- szobájának falán szilfából vágott lapocskán olvasható ékes betűkkel: „Az erdő fohásza". ,,Vándor, aki elhaladsz mellettem, Ne emelj rám kezet, Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon. Én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, Én vagyok asztalod lapja, Én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakod építed. Én vagyok házad ajtaja, Bölcsőd fája, Koporsód fedele. Vándor, ki el mégy mellettem, hallgasd meg kérésem, Ne bánts!" Mindenekelőtt Schnitzler professzort kérdezem: mit ébresztenek benne ezek a szép gondolatok? — Az erdő fohásza? Én ezt a verset — jóllehet nem tudom, ki fabrikálta — tulajdonképpen erkölcsi normának tartom, mely minden emberre vonatkozik. Meggyőződésem, hogy erdők nélkül az ember biológiai léte veszélyben forog. Sajnos tapasztalatom, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az életünkben az erdő, a fa mit jelent. Ha útjukban van, kivágják. Nem tudom, hogy ez hová fog vezetni. Egy biztos, hogy nemcsak egészség- védelmi szempontból fontos az erdő, sok élvezetet és gyönyörűséget találhat benne az ember. No és az erdőnek van még egy nagyon fontos szerepe. Erre legtöbben nem gondolnak. Tudniillik a fák alján, az erdőben finom, az egészséget szolgáló avar van, benne zajlik az élet, s a biológiai folyamat tisztítja a levegőt. Debrecen jó levegője a Nagyerdőnek köszönhető; és feltartja az északnyugat felől rohamozó viharos szeleket. Pedig ez a Nagyerdő már nagyon kicsike. Valamikor Nyíregyházáig húzódott. És még napjainkban is pusztítják, vagdossák. A város terjed, beépítik. Félve mondom ki, de úgy gondolom, hogy unokáink ebből a nagy erdőből már csak nagyon keveset fognak látni. Szeretném, ha nem lenne igazam. A jövő gépmesterei Folyamatban van a hazai nyomdaipar rekonstrukciója, s ennek eredményeként egyre korszerűbb technikával készült lapok kerülnek az olvasók kezébe. Ez a törekvés nemcsak új gépek beszerzését teszi szükségessé — ezek többsége magyar —NDK együttműködés keretében a plaueni gyárból kerül hazánkba -, hanem a gépek kezeléséhez értő munkások képzését is. Ilyen új gépet kap rövidesen a Szikra Nyomda is, s ezen dolgoznak majd azok a fiatalok, akik jelenleg a Neues Deutschland nyomdájában tanulnak. Közülük héttel — leendő ofszet gépmesterekkel - Kapocsó- nyi Gáborral, Simon Lászlóval, Rapos Ferenccel, Horváth Jó-, zseffel, Egyed Józseffel, Papp Sándorral és Farkas Józseffel beszélgettünk a berlini nyomdában, tapasztalataikról, munkájukról. Amolyan számvetésszerű összegezést készítettek a három évről, amit itt töltöttek, s ez azért is időszerű, mert néhány hónap múlva lejár a szerződésük, s indulnak haza. — Ismét végigjártuk a szakma valamennyi állomását a segédmunkától a bonyolult ismereteket igénylő szakmunkáig - mondja Kapocsányi Gábor. — Természetes, hogy először olyan, munkát bíztak ránk, amihez nem kellett különösebb szaktudás, de azután fokozatosan nőtt a terhelés és mind magasabb fokú szakismeretről kellett számot adnunk. Először könyvkötői képzést kaptunk, végül pedig nyomdász szakmunkásképesítést szereztünk. Egyed József így egészíti ki kollégája szavait: — Az eleje nehéz volt, mert söpörtünk, gépet takarítottunk, csomagolóban 'dolgoztunk, tekercsváltóként foglalkoztattak bennünket, de most már valamennyien gépen vagyunk... Volt lemorzsolódós is, de akik maradtunk, nem bántuk meg. A beszélgetés lassan munkaértekezlet jelleget ölt, s már nemcsak arról folyik a vita, hogy mit tanultak, s mindennek hogyan veszik hasznát otthon. A vélemények abban az irányban is tapogatóznak, hogy az itt szerzett munkaszervezési tapasztalatokat jó lenne otthon is alkalmazni. Sorolják a példákat; érveket, ellenérveket sorakoztatnak egymás mellé. Abban megegyezik a véleményük, hogy a magyar és az NDK-beli munkások között szakmai téren nincs különbség. — Amire szükség van a munkához, az itt rendelkezésre áll — szögezi le Horváth József, — Anyaghiány miatt nem áll a gép. Ha elromlik, másodperceken belül ott van a szerelő ... egyszóval úqy látjuk, lehet okosan gazdálkodni az emberi erővel, a szellemi kapacitással. Otthon ilyen szervezettséggel, egy hasonló adottságú nyomdában jelentősen növelni lehetne a termelékenységet, a szakemberek képességeinek kihasználását. Itt a szerelő a gépek között sétál: az a jó, ha nincs dolga, de mindig kéznél van, ha szükség van rá. Otthon sajnos keresni kell, s addig a gép áll. . . Amikor összegezik hároméves kintlétük eredményeit, gondjait, teljes az egyetértés abban, hogy hasznoson töltötték idejüket. Nyelvet tanultak: különösen azok dicsekedhetnek a nyelvtu- ciással, akik vállalták az önálló beilleszkedést, s nem a régebben kintlevőkre hagyatkoztak, ha valamire szükségük volt. Az itt szerzett szakismeret révén pedig olyan szakemberként akarnak munkába állni otthon, akikre bizton számíthat a rekonstrukció előtt álló magyar nyomdaipar. Buni Géza „Az átlagember évi terveket sző. A népgazdasági tervek öt évre szólnak. Milyen távlatokban gondolkoznak az erdei munkások? — Mi bizony 20— 25 években gondolkodunk. Mert a fa lassan nő'. Amit most már szinte nagyapaként vágunk ki, azt még legénykorunkban ültettük eir (Udvardi Sándor, a Nyugat-dunántúli Erdőgazdaság favágó brigádvezetője.) Tudósaink az emberi kéz által nem érintett, természeti állapotban lévő erdőt őserdőnek nevezik. Ilyen azonban ma már a földkerekségen is mind kevesebb van, hazánkban pedig a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Vasban, az Őrségben, Tolnában és Baranyában akad még néhány hektár. Természetes dolog, hogy a mai kor embere részben fontos építési célból, részben pedig ipari fahasználat miatt nyúl az erdőhöz: elsősorban a Mátrában, a Zempléni hegységben, a Bakonyban, Tolnában, Baranyában, a Pilisben és az Őrségben, de máshol is. Az utóbbi célból óvja és gondozásba veszi az erdőt, vágás után felújítja, .csemetét ültet, gondozza, kezeli. De nem természetes az erdő, a fák esztelen pusztítása. Erről szóinak napló- töredékeim, melyek elbeszélői derék erdő- és természetvédők, az ország más vidékén, tájékán. Az építőipar teljesítményét dicsérik a lengyel városokban létrehozott új lakó- és üzleti negyedek. 1990-ig hétmillió új lakás átadását tervezik! Képünkön: Varsó egyik modern városközpontja, középen a Fórum Hotel. Lengyelország egyik fontos iparága a jövőben is a hajóépités marad. Fejleszteni akarják a tengeri szállítást, a halászatot és a halfeldolgozást is. Képünkön: Szczecin kikötőjének látképe. REPÜLTEK AZ INKÁK? A Peruban kutató régészek feltételezik, hogy a terület legrégibb lakói, az inkák a repülés úttörői voltak. Úgy gondolják, hogy a régi inkák repülő sárkányokat vagy ballonokat tudtak konstruálni. A régi kerámiákon és a szentélyek falain még láthatók ezeknek a ballonoknak a rajzai, a régi legendák pedig olyan emberekről tesznek említést, akik a levegőbe tudtak emelkedni. RÉGÉSZETI LELETEK SZÍRIÁBAN Újabb érdekes leletre bukkantak a szíriai Alep- pótól 50 km-re fekvő egykori Ebi a állam fővárosának ásatásait végző archeológusok. Már több mint 10 éve tanulmányozzák a szakemberek ezt az érdekes és sajátos civilizációt. Ez alkalommal a1 tudósok két sírt tártak fel. A sírokból számos fa és bronz háztartási eszköz, fegyver, aranydísz került elő. Az előzetes becslések szerint a lelet az időszámítás előtti XVIII—XVII. századból való. VISSZA AZ ÜVEGEKHEZ! Ezzel a felhívással fordult Gerhardt Baum nyugatnémet belügyminiszter a lakossághoz. Árról van szó, hogy annak a 3 milliárd liter tejnek a 99 százalékát, amelyet évente a lakosság elfogyaszt, a tejgyárak kartondobozokba csomagolják. Az üres dobozok — közel 4 milliárd dobozról van szó, amelyek összsúlya 70 000 tonna — azonban szó szerint megtöltik a szemétládákat. FAGYLALT AZ ESZKIMÓKNAK Egyedülálló üzleti sikert könyvelhetett el magának nemrég egy dán cég: nagyobb mennyiségű fagylaltalapanyag szállításáról kötött szerződést a grönlandiakkal. A grönlandiak — hangzott a hivatalos tájékoztatás — maguk keverhetik ki az alapanyagot, s azután már csak meg kell fagyasztaniuk jégszekrényeikben. Ami pedig a tartós tárolást illeti, az ottani éghajlat mellett elég, ha az év legnagyobb részében egyszerűen a kapufélfa mellé állítják. HORDÓRALI Két teljes napon keresztül, 202 kilométeren át görgetett 15 lengyel diák maga előtt egy söröshordót, ami új világrekordnak számít. Jutalmul a diákok a hordó tartalmát kapták.