Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-28 / 27. szám

Orvos András a súlyemelők olimpiai előkészületeiről Lénáit még mindig biznnyithat E lőször 1957-ben emelkedtek a magasba a súlyzók a magyar súlyemelő válogatottak edzésein az ő elkép­zelései, terveinek megfelelően. A következő megbíza­tás már két évre szólt: Orvos András 1961—62-ben dirigálta ismét az erős embereket 1968-ban azután hosszútávon az ő kezébe tette le a sportvezetés az egyre fokozódó nemzetközi konkurrenciaharcban is a világ élvonalába tartozó magyar súlyemelő válogatott felkészítését Orvos András immár negye­dik ,,M"-betűs olimpiájára ké­szül: Mexikó, München és Montreal után Moszkva. — Hogy mekkorát fejlődött a sportág működésem ideje olatt, alighanem felesleges bi­zonygatnom. Ha csak a leg­utóbbi korszakot nézzük - az­az a müncheni olimpiát követő éveket - hát ebben is bő­ven van feljegyezni való vál­tozás. A nyomás eltörlése ugyanis alapvetően új helyze­tet teremtett. Szinte egyik napról a másikra mindenki a szakítás felé fordult, ami túl­kapásokhoz is vezetett. A ma­gyarok számára oly sok sikert hozó első fogásnem kiiktatását követően ugyonis nemcsak a nyomást felejtették el legtöb­ben, hanem az ehhez szüksé­ges erőgyakorlatokat is levet­ték a műsorról. Inkább a de­rék- és a csípőizmokat fejlesz­tették. Az eredmény ismeretes: a lökéseredmények fejlődése jelentősen lelassult. A tévely­gőknek - köztük a mi ver­senyzőinknek is — hámor rá kellett jönniük, hogy a felső­test erősítő gyakorlatokat ugyanúgy kell végezni, mint azelőtt. • A három olimpiát, 14 világ- és 10 Európa-bajnokságot, 14 Duna- és 9 Druzsba Kupát megjárt Orvos András ma már befejezett múlt időben beszél­het a történtekről: a nyomás okozta átmeneti nehézségek­ről. A világ súlyemelősportja ismét dinamikusan fejlődik, s készül a rbham léptekkel kö­zelgő ötkarikás vetélkedőkre. — Tizenhárom tagú olimpiai keretünk hat tagja — Hornyák, Oláh Béla, Száraz, Baczakó, Sólyomvári, Szalai - már biz­tos utazónak tekintheti magát. A többiek még ezután dönte­nek a további négy hely sor­sáról. A követelmények igen magasak, bármelyik súlycso­portot is nézzük. Lepkesúlyban például 245 kiló körüli ered­ményre lesz szükség az arany­éremhez. Erre Hornyákot és Oláh Bélát is képesnek tar­tom, Az 56 kilósok között 5fe- fanovits és Kőszegi közül bár­melyik bekerülhet a moszkvai küldöttségbe. Ebben a kategó­riában legalább 270 kiló kell majd a győzelemhez. A ma­gyar résztvevő 260 kiló körüli eredménnyel a 4-6. hely vala­melyikén végezhet. Pehelysúly­ban Száraz a tőle várható 275 ikilós teljesítménnyel esetleg a dobogóra is felkapaszkodhat, de az első hatbon mindenkép. pen ott kell lennie. Könnyű- és váltósúlyban nincs jelöltünk, középsúlyban viszont hárman — Stark, Mandzák és a fiam, ifj. Orvos András — célozzák meg a repülőjegyet. Itt Varda­nyan messze kiemelkedik a mezőnyből, a magyar színek várható képviselői 355 kiló körüli teljesitménnyel a 4—5. hely várományosai. Félnehéz­súlyban Baczakót kell jól fel­készítenünk. A 390 kiló körüli eredménnyel várható győztes mögött a tervezett 375 kiló do­bogót eredményezhet a BKV Előre sportolójának. A vezetőedző szerint szintén az első három közé futhat be a tavalyi év nagy felfedezettje, a tatai Sólyomvári János, ha eléri a számára reális 390 ki­lós összteljesítményt. A legne­hezebb magyar, a 110 kilós Szalai 400 kilóhoz közeli ered­ménnyel az első öt között vé­gezhet. — A még meglévő kérdőjele­ket igyekszünk mielőbb eltün­tetni. A jelöltek - légsúlyban Kőszegi és Stefanovits, a kö­zépsúlyban a már említett há­rom versenyző, valamint a két félnéhézsúlyú — Antalovits és Rehus Uzor — a februári Cse­pel Kupán, illetve a Duna Kupán, majd a márciusi ma­gyar bajnokságon bizonyíthat. Igaz ugyan, hogy az egyesüle­tek vezetői legszívesebben még a Ferihegyi repülőtéren is ren­deznének egy „pót-pót váloga­tót", ebbe azonban — a si­keres felkészülés érdekében — a szövetség nem mehet bele. Ezért a magyar bajnokság után tizenkettesre szűkítjük a keretet azzal, hogy a versenyzőknek azt is megmondjuk: ki készül­het csapattagként és ki tarta­lékként. • — Tizenhárom jelöltről bő­széit, ráadásul az idő, s a ver­senyek száma is kevés. Ennek ellenére elképzelhető-e, hogy más is helyet szoríthat magá­nak az olimpiai súlyemelő kü­lönítményben? — Nyugodtan mondhatom, a lehetőség mindenki előtt adott, bár kétségkívül nehezebb az egyesületekben eredményesen felkészülni, mint a tatai edző­táborban. Csak egy példát említenék: az 1978-as ifjúsági világbajnok, az azóta már többször visszavonult pécsi Lé­náit Istvánra számítunk első­sorban, aki ismét edzésbe állt, fogad közi k, hogy még nem kell lemondanunk róla. Rend­kívüli tehetség, továbbra is várjuk a válogatottba, ha bi­zonyít. Az első, és nem kis lé­péseket azonban neki is klub­jában, a PMSC-ben kell meg­tennie.- A majdan kialakuló moszkvai 10-es csapattól mit vár a vezető edző? — Legalább 22 olimpiai pon­tot és az ezzel együtt járó ötödik helyet az országok kö­zötti pontversenyben. Kis sze­rencsével ennél előbb is vé­gezhetünk. Jocha Károly Egy-iksz-ketto A HDN totó- tippjeit az 5. hét­re Osztojnics Lász- ^ ^ lő géplakatos, a P. w I Vasas, majd a Vo­. w lón egykori labda­^ * rugója, az űjme­csekaljai totózó törzstagja állította össze. Tíz éve to­tózik rendszeresen, totókulcsot ritkán használ. Legtöbb találata eddig 11-es volt, amire 1200 forintot kapott Az 5. hét tippjei: 1. Avellino—Catanzaro. Az Avellino tartja jó formáját. Tipp: 1. 2. Florentine—Torino. A Fiorentiná- nak nagyon kell a két pont — meg is szerzi. Tipp: 1. 3. Internazionale—Bologna. Tipp: 1, X. 4. Juventus—Milan. Tipp: x, 1. 5. Perugia—Lazio. Tipp: 1, x. 6. Roma—Napoli. A Napoli krónikus gólszegénységben szenved. Tipp: 1. 7. Atalanta—Bari. Tipp: 1, x. 8. Lecce—Palermo. Tipp: x, 1. 9. Matera—Genoa. Tipp: 1, x. 10. Sambenedettese—Monza. A dön­tetlennel mindkét csapat elégedett lesz. Tipp: x. 11. Sampdoria—Lanerossi. Tipp: 1, x. 12. Spal—Pisa. A Spalnak még fel­jutási reményei is vannak, ezért hajtani fog. Tipp: 1. 13. Ternana—Como. Tipp: x, 2. 4-1 14. Verona—Cesena. Tipp: 1. vyyf § Pálinkás Csaba meggondolta Vissza a kerékhez Pálinkás Csabát, a szekszár­diak versenyzőjét tavaly június­ban eltiltották három évre a kerékpározástól. A szilveszteri újságok rövid hírben közölték, hogy megkezdte eltiltásának letöltését. Január elsején már újra nyeregben ült. Azóta rend­szeresen edz. — Hogy történhetett ez meg? — Azért nem ilyen egyszerű a dolog. Tavaly nyáron sze­mélyi problémák miatt bejelen­tettem, hogy abbahagyom a versenyszerű kerékpározást. Nem mondom, rosszkor tettem ezt. Az egyik legrangosabb országos verseny előtt hagy­tam cserben — mint mondták — az egyesületemet, de addigra annyi minden összejött. A ve­zetőség és köztem rengeteg kisebb-nagyobb öszecsapás, veszekedés volt. Meguntam, azt hittem, tudok a kerék nélkül is élni. — És tudott? — Azóta rájöttem: nem! Nyolc éve rendszeresen edzettem, ver­senyeztem. Az összes barátom kerekezik, minden szép élmé­nyem a kerékpársporthoz kap­csolódik, ezt nem lehet máról- holnapra abbahagyni, elfelej­teni, — Tehát az eltiltás után kérte felmentését? — Igen kértem. — Elfelejtette az előző össze­csapásokat, sértődést, a vissza­vonulás okait is? — Igen. A bringáért mindent el tudok felejteni. Az igazság az, hogy a visszatérésem óta jó a kapcsolatom a vezetéssel. Ami volt, arra meg jobb fátylat borítani. Most minden erőmmel azon vagyok, hogy behozzam a féléves kiesést, hogy újra a régi formámba kerüljek. — Sikerülni fog? — Bízom benne. Mindeneset­re mindent megteszek őzért, hogy minél előbb oda jussak, ahol visszavonulásom, illetve eltiltásom előtt voltam. Jelen­leg katonai szolgálatot teljesí­tek, de azért lehetővé teszik, hogy részt vegyek az edzéseken, sőt engedélyezték, hogy — egyesületem költségére - a felnőtt válogatott munkájába is belekapcsolódhassak. — Elképzelhető, hogy láthat­juk az olimpián? — Ha most kijelenteném, hogy igen, holnaptól nem győz­ném visszaverni a támadásokat. Inkább azt mondom, hogy nem rajtam fog múlni. — Ha ott lesz, szekszárdi szí­nekben áll rajthoz? — Magyarország színeiben, de szekszárdi sportolóként. Az el­tiltásom előtt is hívtak buda­pesti sportegyesületek, de el­döntöttem, amíg versenyzek, csak szekszárdiként teszem. Tamási János a monitor ellol Olimpia, '80 U j sportágban mutatkoznak be Moszkvában a nők. A gyeplabdáról van szó, mely az utóbbi években rohamosan fejlődik mind az öt kontinen­sen, és ma már nemcsak a fér­fiak űzik nagy sikerrel. A Szov­jetunióban ez a sportág csak most teszi első lépéseit. A nemrég befejeződött országos bajnokságban, melyet egyéb­ként a Szpartak moszkvai csar­nokának kitűnő gyepén ren­deztek meg, az első helyet az üzbegisztáni Andizsón város csapata szerezte meg. Az olimpia gyeplabda-torná­ján hat csapat vesz részt, ha­sonlóan a montreáli női kézi­labda-versenyekhez. A Szovjet­unió válogatottja, mint házi­gazda selejtező nélkül kerül a legjobbak közé. Valószínűleg ezzel magyaráz­ható, hogy egyre gyarapodik nemcrak Üzbegisztánban, de a Szovjetunió más vidékein is a gyeplabdázó nők tábora. In­dia, Pakisztán és az NSZK együttese szeretne mielőbb megmérkőzni a szovjet lányok­kal, akiknek technikai képzett­sége még nem éri el a régi hagyományokkal rendelkező országok gyeplabdázóinak szín­vonalát, de kitűnő fizikai adott­ságaik révén remény van arra, hogy mielőbb a világ élvonalá­ba kerülnek. + A Luzsnyikiban lévő közpon­ti Lenin stadion csak egy ré­sze az ott lévő sportkombinát­nak. A már meglévő létesítmé­nyeken kívül a parkban új csar­nokot építenek, hol a női röp- labdázók küzdenek majd az érmekért. Ha ezt is átadják rendeltetésének, a kombinát ossz befogadó képessége 150 ezerre nő, ami azt jelenti, hogy naponta több váltásban kb. 350 ezren tekinthetik meg az ott folyó sporteseményeket. A nagy stadionban tartják a nyi­tó- és záróünnepséget, az atlétikai versenyeket, a labda­rúgódöntőt, valamint az utol­só napon hagyományos Nem­zetek Díja lovasversenyt. A kö­zelben lévő kisebb stadionban rendezik a férfi röplabdator­nát, az uszodában a vízilabda­találkozókat, a sportpalotában pedig a torna- és cselgáncs­versenyeket. Mindezeken kívül még több kisebb fedett- és nyitott pálya áll edzés céljából a sportolók rendelkezésére. + Idézet egy másik TASZSZ-je- lentésből: Az olimpia idején az előze­tes tervezés számai szerint na­ponta 20 millió utast kell majd szállítani különböző közleke­dési eszközökön. A tervek kö­zött két gyorsforgalmi sugárút építése szerepel, ezenkívül a közutakon külön úgynevezett „olimpiai sávot" jelölnek ki a forgalom meggyorsítása érde­kében az olimpiai falu és a különböző létesítmények között. A legsűrűbben a járatok a luzs- nyiki park irányában haladnak majd — itt egyébként a metró­nak is van megállója a Szpar- tyivnaja. Gondot okoz a Prosz- pekt Mirán épülő 45 ezres fe­dett sportcsarnokba igyekvő nézők szállítása is, a Dinamo Stadionnál viszont ugyancsak megáll a metró, így itt megol­dottnak látszik a közlekedés. T ermészetesen külön járato­kat indítanak a versenyző­kön kívül a sajtó, a tele­vízió és a rádió munkatársai számára is az egyes helyszínek, illetve a sajtóközpontok között. A cél világos: a szovjet fővá­ros közlekedési szakemberei azon fáradoznak, hogy a ha­talmas metropolisban a mini­málisra csökkentsék az olimpia alatt az utazási időt. Szönyi János Az ökölvívó CSB második fordulójában Nyíregyházán mérkőzött egymással a vasutas és a bányász válogatott. A PVSK öklözői közül Magyar 3:1-es pontozással kapott ki az olimpiai ezüstérmes Botos­tól. Szupernehézsúlyban Alvics döntetlent harcolt ki az EB ezüstérmes Somodi ellen. Győ­zelmet szerzett a vasutas válo­gatottban szereplő pécsi Kocs- ka és a bónyászegyüttesben a komlói Kalányos. A KMSC, tedettpalyas ver­senyén ismét hét egyesület mintegy 70 versenyzője állt rajthoz. Kiemelkedő eredmény nem született — ugyanis a pi­ros-feketék legjobb atlétái Eszéken vendégszerepeinek. Női eredmények: 60 m.: 1. Fe­renc (Szigetvár), 8,4 mp. 60 m. gátfutás: 1. Ulbert (Szekszárd) 9,6 mp. Távolugrás: 1. Gállosi (PMSC) 525 cm. Férfiak: 60 m.: 1. Szabó (PMSC) és Amb­rus (U. PEAC). 7,5 mp. 60 m. gát: 1. Verhás (Barcs) 9,7 mp. Hármasugrás: 1. Szabó (PMSC) 13,56 m. Távolugrás: 1. Hargi­tai (Barcs) 629 cm. fi Mecsek felett meg nem lathato Sárkány a levegőben M ilyen a sárkányrepülés? Csodálatos, veszélyes, szerel, mesétől áldozatot követelő, csak megszállottként művelhető, ugyanakkor látszólag a legolcsóbb, leg­egyszerűbb repülési lehetőség. Vitorlázórepülők, ejtőernyősök, vállalkozó kedvűek kezdték meghonosítani hazánkban ezt az új sportágat, úttöröszerepet játszottak térhódításában a Buda­pesti Műszaki Egyetem sárkányrepülő klubjának, a MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálatának fanatikus sárkány­rajongói. Végre „hivatalosak" lettek, az MHSZ védőszárnyai alá vette a sárkányrepülőket. Palásthy József, az MHSZ Baranya megyei repülőklubjá­nak titkára a kezdeti lépések­ről és célkitűzésekről: — Már van Baranyában sár­kányrepülő szakosztály. Az ala­kuló ülésünkre nemrég húszon jöttek el, tőlük tudom, hogy megyénkben 4—5 sárkány van. Ezek műszaki, statikai állapo­táról jobb nem beszélni. Pedig a biztonság az elsődleges, alapja a kötelező műszaki en­gedély, berepülés, állandó el­lenőrzés. Sárkányt csak szak­osztályon belül megfelelő el­méleti felkészüléssel és kifo­gástalan anyagokból lehet épí­teni. Február közepén indítjuk a szilárdságtani, aerodinamikai, repüléselméleti tanfolyamun­kat és ha minden jól megy, megkezdjük az építést, május­ban már szeretnénk repülni. A Pollack Mihály Műszaki Főis­kolán is szervezik, a sárkányre­pülő szakosztályt. — Mit ad az MHSZ és mit kér a jelentkezőktől? — A szakosztály létrehozá­sával még csak az első lépé­seket tettük meg, egyelőre csak a szakmai feltételeket és az oktatást tudjuk megteremteni. A repülőklub anyagi lehetősé­gei minimálisak, pedig egy sárkány anyagszükséglete 8— 10 ezer forint, készen vásárol­va is van 15 ezer. Nincs bázis­szervünk, így a megszállottak saját zsebből adják össze a sárkányra valót. A 10—11 mé­ter fesztávolságú gépek építé­séhez, tárolásához helyiség kellene ... Hát így állunk je­lenleg. Hangsúlyozom, tömeg­igényt nem tudunk kielégíteni, csak az jelentkezhet, aki orvo­silag alkalmas, anyagi áldozat- vállalásra is képes. A sárkányrepülés teljesít­ményfokozatai azonosak a vi­torlázórepülésével, az alapvizs­gák után a nagy cél az ezüst­koszorú feltétel teljesítése: 5 órás repülés megszakítás nél­kül, 1000 méter relatív magas­ság elérése és 50 kilométeres távrepülés. Tavaly nyáron Egerben már harmadszor rendeztek sárkány- repülő versenyt. Reméljük, a pécsi sárkány- repülők mielőbb a vitorlázd: repülőink nyomdokaiba lépnek és nemsokára akár Mecsek, vagy Tenkes Kupa versenyen nézhetjük irigykedve szárnyalá­sukat. Murányi L. Hétfői □ Alvics-SoMdi döntetlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom