Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-28 / 27. szám
Avasárnap krónikája A szombati zúzmara és köd vasárnap virradatig tartotta magát. Reggel fél 8 és 8 között a város fölött kialakult gomolyfel- hőkből sűrű, nagy pelyhű hó hullott. Délelőtt még- egyszer nekiduráiták magukat a hófelhők, de már csak gyér szállingózásra futotta belőlük. Kora délután napsütés és hószál- lingózás váltotta egymást, fagypont feletti hőmérséklettel, ám ma hajnalra mínusz 10—15 Celsius fokot ígér az előrejelzés. * A városi közlekedésben nem okozott gondot a ha- . vazás. Egyedül a Szent István teret, illetve a mecseki utakat kellett megszórnia a Pécsi Köztisztasági Vállalatnak. * A KPM útügyeletéről a következő telexet adták Budapestre az Üíinformnak, Baranyában a főközlekedési utak nedvesek, az alsóbbrendű utak helyenként hófoltosak, hóbordásak. A veszélyes helyek szórása megtörtént. Veszélyes helynek számítanak többek között a vasúti átjárók, emelkedők, éles ívű kanyarok. A hajnali őrjáratban 21 só- és homokszóró dolgozott a megye útjain, hogy megelőzzék az utak csúszóssá válását. * Nem érkezett hibabejelentés tegnap a DÉDÁSZ ügyeletére. A Sörgyár, Szülészeti Klinika környékén lakóknak ezúton mondjuk el, hogy egy 10 kilovoltos kábel meghibásodása okozta a szombat délutáni, egy órán át tartó áram- kimaradást. * Sokan síeléssel, szánkózással töltötték a tegnap délutánt. A mecseki autó- buszjáratokat három 34-es, két 44-es és egy 35-ös jelzésű betétjárattal kellett megerősíteni. * Sokat dolgoztak a hét végén a Pécsi Vízmű ügyeletén szolgálatot teljesítők. A szombati, Bittner Alajos utcai fővezetéktörést helyreállították, ám vasárnapra virradóra csőtörés történt a Münnich Ferenc utcában. Arpíg a csőtörést helyrehozták, tankautókkal szállították ide a vizet. Végül is egyéb — már nem a vízműre tartozó — hiba miatt csak egyetlen ház maradt vezetékes víz nélkül: az, amelyikben a vízmű főmérnöke is lakik... T. É. A POLLACK MIHÁLY MŰSZAKI FŐISKOLA KOLLÉGIUMA gyors- és gépíró ADMINISZTRÁTORT FELVESZ. Jelentkezés a kollégium gazdasági vezetőjénél. nmrgTBTi „Gyerektől nőm fogadunk el jattot!" fl_ rikkancsnak standard standja van A rikkancskodás hőskora befejeződött. Ezt hiteles forrásból, Somorjai Péter rikkancstól tudom. Egyike a hét utcai újságárusnak Pécsett, akik a Hétfői Dunántúli Naplót árulják. — Amikor kezdtem, én is megpróbáltam kiabálni, szöveggel eladni a lapot. Csakhogy reggel akkora zaj van az utcán, hogy szinte lehetetlen túlkiabálni... Inkább csak az újság nevét mondom, azt is azért, nehogy véletlenül elfelejtse valaki megvenni. A Kon- zum Aruház előtt van a standom. Standard stand kell, ez nagyon lényeges! Somorjai Péter „civilben" üzemeltető technikus a SZÜV- nél. — Négy éve rikkancskodok. A Konzum előtti stand megüresedett, valaki szólt, bevitt a postához, vállaltam. Amúgy is mindig csináltam valamilyen mellékes munkát. — Mikor kel hétfőnként? — Fél 4-kor. Elmegyek az újságért, fél 5-kor már ott állok a standomon a Konzum előtt. Nyolcra, fél kilencre adok el. — Minden hétfőn reggel fél 4-kor zörög a vekker. Hogy lehet ezt megszokni? — Sehogy. Amióta rikkancs lettem, azóta becsülöm a tejeseket, a kenyereseket, akik kettőkor kelnek. És nemcsak hetente egyszer, mint én, * Szigeti László, a posta pécsi hírlaposztályának vezetője: — Bár 43 árusítóhelyünk van Pécsett, nagy szükség van a mozgóárusokra, rikkancsokra. Általában diákok jelentkeznek, de volt már nyugdíjas is. A városban most tizenketten vannak, kettő kivételével valamennyien alkalmi munkaként csinálják a hírlapárusítást. — Milyen a jó rikkancs? — Jó, ha kinyitja a száját! Az is számít, milyen a külseje. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy például ne legyen szakálla a fiúnak. Nemegyszer még előny is, ha van rajta valami feltűnő, érdekes. Még az sem baj, ha csúnya. Lehet, hogy éppen azért veszik észre... * A kedvenc rikkancsom a Kertvárosban száll fel a 39-es buszra. Karján a köteg lap, a hátán egy tarisznya, fején svájcisapka, orra hegyén több- dioptriás szemüveg, és bele- dünnyögi az utasok fülébe: kit öltek meg, hol mit loptak, s hogy súlyos viha* tombol valamelyik tenger partján . .. Még nem láttam, hogy túl sokat árult volna a buszon. Igaz, másutt is feltűnik. Hatvanéves lehet és a rikkancsok között ő képviseli azt a bizonyos hőskort. * Vannak íratlan szabályok, amelyeket a rikkancsok átadnak egymásnak, betartanak. — Amikor elkezdtem a munkát, az első dolog volt, amire A nagy történeti múltú, több nemzetiséget magába foglaló Baranyáról helytörténeti lexikon készül. Huszonöt tagú munka- csoport dolgozik az adatok feltárásán: geográfusok, történészek, néprajzkutatók, demográfusok, levéltárosok, közigazgatási szakemberek. A kutatómunka során magyar, latin, török, német és szerb-horvát nyelvű dokumentumokat vizsgálnak át, hogy minél alaposabb figyelmeztettek: gyerektől nem fogadunk el jattot! — meséli Somorjai Péter. — Csakhogy volt olyan eset, amikor a gyereknek visszaadtam, majd megint jött, hogy az anyukája visszaküldte a pénzt. Ismét nem fogadtam el. Legközelebb már messziről kiabálta: „Nem kérek vissza I” ... ötszáz lapot árul kézből, négyszázat kitesz az „automa- ta"-asztalra. Ö nevezi így találmányát, a perselyes, lelakatolható kempingasztalt, amelyet a standja közelében állít fel. Aki elveszi az újságot, bedobja a pénzt. Egyszer — esős időben — nem ment a lap. Otthagyta az asztalt és elment a munkahelyére. Délután megnézte, mi történt az újsággal. Három félrészeg suhanc ült az asztalon, félig fölfeszítették a lakatot. Rájuk kiáltott, azok már ütöttek is, majd kereket oldottak. Az újságárus öt napig nyomta az ágyat a kórházban. A következő héten már ismét ott állt a Konzum előtt. Egy sarokkal odébb az „automata". Simon Márta ismereteket szerezzenek a megye múltjáról. Nagyszabású tudományos vállalkozásról van szó, hiszen ezernél több élő és holt baranyai folu történetét kell feltárni, feldolgozni. A lexikonban ugyanis mindazok a települések helyet kapnak, melyek a honfoglalástól napjainkig ál- lamjogilag vagy közigazgatásilag a megyéhez tartoztak, illetve tartoznak. Hely történeti lexikon készül Baranyáról A legnagyobb gond a csizmasarok Csere nincs! Mi legyen az új, de hibás lábbelikkel? A Baranya megyei Cipőipari Szövetkezetei már a múlt év júliusában kijelölték garanciális cipőjavitásra. Idén mindenütt kötelezően bevezették: az újonnan vásárolt s a viselés első heteiben keletkezett hibák miatt nem cserélik vissza az üzletekben a lábbeliket, hanem az arra kijelölt szövetkezetek megjavítják — méghozzá 8 napon belül. A javítás költségei tér mészetesen a gyártót terhelik, aki még mindig jól jár: egy 800 forintos cipő levált talpának megjavításáért fizet mondjuk 50 forintot, s nem kell egy másik 800 forintos cipőt adnia a póruljárt vevőneki.. A Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet műszaki vezetője, Wágner József teli nylonzsákot mutat. A napi „termés”. delet bevezetése óta ebből keletkezett nyeresége több mint egymillió forint. Ezzel azt is megmondtuk — ez a cipészek és o kereskedők egybehangzó véleménye —, hogy a legtöbb minőségi kifogás éppen a Minőségi Cipőgyár termékeivel szemben van. Utána következik a szombathelyi, majd az Alföldi Cipőgyár. A legkevesebb reklamáció a szövetkezetek által gyártott lábbeliket éri - igaz, itt kisebb szériában készülnek a termékek. Wágner József szerint a szövetkezet csaknem minden hibát ki tud javítani. A legtöbb gondot a cipzár nélküli csizmák letört sarka okozza: a szakemberek nem férnek hozzá a javítás helyéhez. Egy sarokfelszegező gép pedig több mint félmillió forintba kerül, így csak A Cipőipari Szövetkezet Szabadság úti részlegében végzik a garanciális javításokat- Tizennégy üzletből érkeznek a reklamált cipők. A hibák 70-80 százaléka levált talp, letörött sarok.- A szövetkezét tevékenységében a javítási munkákkal szemben megnövekedtek az igények.- Át kellett csoportosítanunk a szakembereket, hogy győzzük a munkát. És mivel ezek a javítások nem drágák — általában 40—50 forintos tételek —, különösebb hasznot még nem hoztak. A hasznot egyelőre a gyár látja. Az a hír járja, hogy a Minőségi Cipőgyárnak a rena gyártónak érdemes beszereznie. Ráadásul a csizmák sarka kemény műanyagból készül, s ebben nagyon nehezen megy a szeg. — Februárban a Könnyűipari Minisztérium összehívja a javítókat, akkor szó lesz arról is, hogyan kellene a munkákat ösz- szehangolni a gyártókkal. — Megoldás lenne például az is, ha jobb minőségű termék hagyná el a cipőgyárakat. — Természetesen. Érdekes, hogy külföldön gyártott cipő a legritkább esetben kerül hozzánk garanciális javításra ... Eső verte a Fabulon-lányok arcát Tetszhalott a Balaton Zuhog az eső, a hó spongya- ként szívja magába a vizet, a bogiári hajóállomásról talán kétszáz méterre lehet a jégpáncéllal borított Balatont látni, onnan már összemosódik a látó. határ. A mólón hajlott hátú, feketekabátos, mozdulatlan férfi áll, esernyőjét mereven, magasan feje felett tartja, nem kell nagy fantázia, hogy a fájdalmát megsejtsem. A nyáritt fintorog körülöttünk: a Fabulon reklámon három gyönyörű, bronzbarna nő nevet a napfényzuhatagba, napozókrémet ajánlanak. Amott a vasúti átjáróban nyilak mutatják, merre kell a szabadtéri színpadra jegyet váltani és hol árulják a Balaton-part legjobb fagylaltját. A hajóállomáson az egyes stégtől feltehetőleg tizennégy óra harmincöt perckor indíthatták az utolsó hajójáratot még az őszszel. Néhány sirály tipeg a hajóállomás havas jegén, itt az öbölben sincs azonban nagyobb esélyük a halászásra, mint kinn a tavon, bár a nagy sötét folt mintha azt jelezné, hogy itt kissé elvékonyodott a jégtakaró. A férfi még mindig ott áll, valahol Egry festészetéről szólva azt olvastam, hogy a balatoni fényorgia, a napfényzuhatag káprázata úgyszólván isteni erőként, a természet jelképeként jelent meg a művész előtt és a kozmikus színjáték előtt el kellett törpülnie minden szubjektív fájdalomnak. Nos hát megkérdem: — Nő? Csodálkozva néz rám az eser- nyős férfi, most látom, sokkal fiatalabb, mint messziről látszott — Igen. A nyáron még itt voltunk, a nyáron még azt hittem ... Már be is mutatkozik, ő is pécsi, a hirtelen közvetlenség valahogy idegen a tetszhalottnak tűnő Balaton partján, talán a fájdalma sem annyira végzetes, mint látszott. Mondom, hogy jöjjön velem át Fonyódra, az előbb gimnazista lányok korcsolyáztak ott, ő azonban csak a magáét akarja mondani: — Hazudott, hazudott... Egyedül megyek vissza Fonyódra, ott is kihalt azonban már a kikötő, igaz, az eső most már zuhog, bizonyára a nádaratók is abbahagyták a munkát, velük még délelőtt találkoztam. A Balatoni Halgazdaság fonyódi kerületében már eddig harmincezer kévét vágtak le a keresett exporttermékből. Bekopogok a Művelt Nép Könyvkiadó apró boltjába. Alig hiszem, hogy itt a fonyódi mólón bárki is könyvet venne most Tévedek. Ma is (január 24) 300 forint volt a forgalom, de ennél sokkal több is szokott lenni. Krimit és szépirodalmat, szakkönyveket egyaránt vesznek. Az előbb benéztem a bogiári Hullámba, a pincérek panaszkodtak, alig van forgalmuk, talán csak a Kaposvári Rákóczi Bogláron tanyázó focistáira, az elektromos játékokat nyúzó fiatalokra lehet számítani. A SEA SCARE-n ottjártamkor éppen rekordot csináltak, egyik fiú több mint egymilliós számig tudta a golyót játékban tartani. Hazafele végigjárom Fenyvest, Máriát, talán találkozom pécsiekkel. Alig egy-két házban látni az élet nyomait, néhány helyen füst száll fel a kéményekből, itt biztosan helybeliek laknak, öreg néni meséli, hogy elkapták a környéken fosztogató rablókat, most már ők is, a nyaralótulajdonosok is nyugodtan alhatnak. Amott autó áll az alpesi nyaraló előtt (Fenyvesen, a Közép utcában), bundás hölgy, olaszos fazonú, sötétkabátos, kalapos úr készülődik hazafele. A néni azt mondja: itt voltak megint szellőztetni, hetenként kétszer jönnek. Az úr felesége bizonyára örül, hogy ilyen esős, zimankós téli napon is gondját viseli férje a nyaralónak. S hogy nem egyedül jön? Ott Bogláron o fájdalmával küszködő férfi elmondta, milyen szomorú ilyenkor egyedül a Balaton partján ... Lombosi Jenő
