Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-24 / 23. szám
*. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Négyszáz tanuló ismerkedik a magas, és mélyépítés szakmai alapfogásaival a pécsi Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolában. Képűn kön a falazás alapműveleteit gyakorolják az elsőévesek. NDK-magyar barátsági nap Szentlörincen Dr. Siegfried Siegert előadását tartja Tapasztalatcsere a mezőgazdaságról Néhány hónapja, hogy az NDK Kulturális és Tájékoztatási Központjának igazgatója, Erwin Skeib a baranyai népfrontvezetőkkel megállapodott: o következő időszakban olyan baráti találkozókat rendeznek, melyek adott témakörben tapasztalatcserének számítanak. Nos, tegnap délután Szentlörincen a községi pártházban sor került az első idei baráti rétegtalálkozóra, az NDK—magyar barátsági napra, melyen a mezőgazdaság került reflektorfénybe. A Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága és a HNF Szentlőrinc nagyközségi Bizottsága által rendezett bo- ráti találkozón dr. Siegfried Siegert, az NDK Mezőgazda- sági Akadémiájának tagja, a cobbeladorfi tsz elnöke beszélgetett az állomi gazdaság és a termelőszövetkezet szakembereivel és szakmunkástanulókkal. Elmondta, hogy a termelő- szövetkezetük kevésbé jó adottságú földeken gazdálkodik. S munkájuk egyik legfontosabb része a föld minőségének javí- tása. Szántóföld kartoték rendszer segítségével évről évre ellenőrzik a földek állapotát Ennek a folyamatos ellenőrző és javító munkának az eredménye is, hogy az utóbbi években hektáronként 10-15 mázsával emelkedtek gabonahozamaik. A gabonafélék mellett elsősorban vetőmag-burgonyát, illetve takarmánynövényeket termeszt a cobbeladorfi tsz. Ez utóbbi jelenti a bevételeik 60 százalékát. Állattenyésztéssel csak közvetett úton foglalkoznak: érdekeltségi olapon együttműködve dolgoznak állattartó termelőszövetkezetekkel. Dr. Siegfried Siegert elmondta, hogy termelőszövetkezetükben 550-en dolgoznak, 34 százalékúk fiatal. A tagok 98 százaléka szakképzett. A termelő- szövetkezet szoros kapcsolatot tart mezőgazdasági szakmunkásokat képző iskolával. A hozzájuk kerülők közül a legjobbakat egyetemre küldik. Támogatják a lakásépítésüket, gondoskodnak az egészségügyi ellátottságukról, nem utolsósorban kultúrprogramokat szerveznek részükre, illetve a legjobb dolgozóikat jutalomútra küldik. Hogy ki a legjobb, arra nincs más mérce, mint az elvégzett munka. A fizetés 20 százaléka a munka eredményességének függvénye. Érdekességként hatott: mivel náluk is gond a cukorrépa gyomtalanítása, jelenleg még úgy próbálnak rajta segíteni, hogy minden tsz- tag - beleértve az elnököt is — negyed hektárnyi cukorrépa rendbentartásáért felelős a betakarítás nopjáig. Elmondta, hogy az év háromnegyed részében többnyire két-három műszakban dolgoznak, és a tennivalókat kollektívákra osztják. A cobbeladorfi tsz elnöke a Szentlőrinci Állami Gazdaság illetve termelőszövetkezet munkájáról érdeklődve nagy elismeréssel beszélt a magyar mezőgazdaság eredményeiről, és egyöntetű tetszést aratva ösz- szegezte a tegnapi baráti találkozó lényegét: „A legolcsóbb, de egyik leghasznosabb beruházás a baráti tapasztalat- csere.’’ T. É. Ülést tartott a szovjet Minisztertanács Moszkva Az elmúlt évi terv teljesítéséről, a tapasztalatokról és az idei tervteljesítéshez szükséges intézkedésekről tárgyalt szerdán a Szovjetunió Minisztertanácsa. Megvitatták a költségvetés kérdéseit is. A Minisztertanács megállapította, hogy tavaly az ipari termelés az előző évhez képest 3,4 százalékkal növekedett. A kedvezőtlen időjárás ellenére a mezőgazdasági termelés volumene 1979-ben magasabb volt, mint a kilencedik ötéves terv időszakának évi átlaga. Tavaly folytatódott az SZKP XXV. kongresszusán meghatározott szociális program teljesítése is. Befejezték a nem termelő ágazatokban a szükséges bérrendezésj.'A.^áljö- vedelem 3 százalékkal noft,- ezen belül a munkások és alkalmazottak átlagos havi fizetése 2,2 százalékkal, a kolhozparasztok munkájáért kifizetett fizetés 4 százalékkal nőtt, a társadalmi fogyasztási alapok 4,3 százalékkal emelkedtek, 103 millió -négyzetméter lakás épült fel, igen sok kórházat, iskolát, gyermekintézményt, más szociális és kulturális létesítményt készítettek el. A Minisztertanács ugyanakkor megállapította, hogy egyes minisztériumok, főigazgatóságok, szövetséges köztársaságok nem biztosították a feltételeket a terv teljesítésére, a termelékenység és a jövedelem emelésére. Nem teljesítették a tervet a szén- és az olajbányászatban, a hengereltáruk gyártásában, a vegyiparban. A fafeldolgozó, a cellulózé- és papíriparban, valamint más iparágakban sem, nem volt kielégítő a vasúthálózat működése és súlyos hibák mutatkoztak a beruházásoknál. A Minisztertanács ennek megfelelően minden érintett szervet arra kötelezett, hogy az SZKP KB múlt év novemberi teljes ülése határozatainak megfelelően elemezze a gazdasági munka tapasztalatait, számolja fel a hiányosságokat, biztosítsa az 1980. évi terv teljesítését és túlteljesítését, a munka hatékonyságának és minőségének következetes javítását, hogy — a határozat szavai szerint — „a tizedik ötéves terv befejező éve méltó legyen a lenini évfordulóhoz”. Külön aláhúzzo a határozat a beruházások terén a munka megjavításának feltétlen szükségességét. A beruházásokat a megszabott időben és a megszabott teljesítménnyel kell átadni. Növelni kell a közszükségleti cikkek termelését, növelni kell választékukat, javítani minőségüket. A Minisztertanács felhívta a figyelmet arra is, hogy növelni kell a munkafegyelmet és csökkenten a munkaerő-vándorlást. Cossiga Washingtonba utazott Szerdán délután Rómából Washingtonba utazott Francesco Cossiga olasz miniszterelnök. Az olasz politikust Carter elnök hívta meg hivatalos látogatásra. Cossiga elutazása előtt a Fiumicinói repülőtéren „kényesnek" nevezte a nemzetközi helyzetet, de sikraszállt az enyhülési politika folytatásáért Hangot adott reményének, hogy utazásával hozzájárul a béke megerősítéséhez és az olasz—amerikai közös biztonság elmélyítéséhez. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli Panto XXXVII. évfolyam, 23. szám 1980. január 24., csütörtök Ara: 1,20 Ft Gazdasági bumeráng nemzetközi politikában az elmúlt hetekben megszaporodtak a viharfelhők. Az amerikai középhatótávolságú rakéták nyugat-európai elhelyezéséről szóló NATO-döntés, a SALT—2 szerződés amerikai megtorpe- dózási kísérletei, az iráni túszügy és az ezzel összefüggő omerikai katonai tervek, az Irán elleni gazdasági bojkott, s végül az afganisztáni események körül mesterségesen szított hidegháborús hangulat — mind-mind sötét folt a politika égboltján. A politika és a gazdaság szoros oksági összefüggése alapján ezek az események nem moradnak hatástalanok a világgazdaság fejlődésére sem. Az Egyesült Államok reakciós körei az olajproblémáik túlértékelésével, a politikai fejlemények ürügyén nemcsak gazdasági szankciókat helyeztek kilátásba, honem felvetették azt a gondolatot is, hogy az olaj- államokat — legalábbis azokat, amelyek nem tetszenek az amerikai politikusoknak — katonai felügyelet alá vonják. A hivatkozási alap az, hogy az olaj nem egyszerű termék, hanem stratégiai anyag, amellyel „nemzetközileg” kell gazdálkodni. Igen ám, de az USA éppen a nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva nem termeli ki olajkincseinek jelentős részét, s az importot helyezi előtérbe, amely ilyen gondok forrásává vált. Ráadásul emögött az is meghúzódik, hogy az amerikai olajmonopóliumok a behozott olajon többet keresnek, mint a hazai kitermelés során. A zsarolás másik formája az az amerikai felszólítás, hogy az olajtermelők fejlett tőkés országokban elhelyezett tőkéit államosítsák, legalábbis fagyasszák be, ezzel torolva meg az olajár emelését. Az aggasztó jelenségek másik vetülete, hogy az amerikoi kormány, élén Carter elnökkel, aki újraválasztásához politikai tőkét kíván kovácsolni, az afganisztáni fejleményekért vadul támadja a Szovjetuniót. Mégpedig a hidegháború szinte valamennyi eszközét felújítva, a gazdasági megtorlás fegyverét akarja alkalmazni a Szovjetunió ellen, s erre kívánja rávenni nyugat-európai szövetségeseit is. Ilyen lépések: a gabonaszállítások befagyasztása, a különböző kereskedelmi megállapodások felülvizsgálása és részleges betiltása, a légiforgalom korlátozása stb. Ezekben a jelenlegi intézkedésekben nem sok új vonás von, az 50-es években hasonló módszerekkel szép számban találkozhattunk. Ezek az eszközök azonban már akkor is kudarcot vallottak és gyorsítólag hatottok a szocialista országok együttműködésének elmélyítésére. Ráadásul ebben az évben a helyzet amúgy sem kedvező az USA számára, így a megtorló intézkedések bumerángként ütnek vissza az Egyesült Államokra. Ennek okai: — az amerikoi gazdaság súlya a nemzetközi gazdaságban összehasonlíthatatlanul kisebb, mint 30 évvel ezelőtt, amikor az anyogi és pénzügyi függés erős lánca kényszerítette az USA szövetségeseit az ilyen politika követésére; — a tőkés világgazdaság az 50-es években az újjáépítési konjunktúra nagy lendületében volt, a piacbővítés széles lehetőségeivel, ma azonban még nem heverte ki az 1974—75. évi világgazdasági válság következményeit, a strukturális átrendeződés korszakában tart és o piacszerzés létkérdés az egymással versengő tőkés országoknak; — a KGST-tagállamok szerepe jelentéktelen volt az 50-es években, jelenleg viszont a világgazdaság több szektorában is számottevő a szocialista országok jelenléte; — a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerében ma már olyan együttműködési for mák alakultak ,ki a szocialista és tőkés országok között, amelyek a kölcsönös érdekeltségen és előnyökön nyugodva az egyes, igen jelentős és befolyásos vállalkozók (például a búzatermelők) számára létkérdést jelentenek; — világosan kell látni azt is, hogy a KGST-országok jelenleg a világgazdaság legkülönbözőbb szektoraiban szükség esetén függetleníteni tudják magukat o tőkés országok szállításaitól, bár nem kétséges, hogy ez a nemzetközi munkamegosztásból eredő előnyök mérsékeltebb kiaknázását hozza magával mindkét régió számára. M em kétséges tehát, hogy a gazdasági fenyegetés eszközével az USA nem érhet el sikert. Ellenkezőleg, még azokat ai nemzetközi együttműködési programokat is visszavetheti, amelyek az energetikában, a környezetvédelemben, a tudományos és műszaki tapasztalat- cserében kontinensnyi gondok megoldását jelenthetnék a jövőben. Mindenki tudja, hogy a gazdasági kapcsolatokat lerombolni könnyebb, mint kiépíteni. Tapasztaltuk, hogy az ötvenes évek embargó-politikáját követően csak a hetvenes évekre lehetett lépésről lépésre normalizálni a kereskedelmi kapcsolatokat. Világosan leszögezhető az is, hogy a katonapolitikai megfontolások, a diszkriminációs lépések a konfliktusok veszélyét növelik; az igazi biztonságot csak o kapcsolatok fejlődése, a békés egymás mellett élés elvének következetes érvényesítése je. lentheti. W. I,
