Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-20 / 19. szám
DN HÉTVÉGE 6. NEMZETKÖZI MAGAZIN 1980. JANUÁR 20. Képek Kelet-Szlovákiából Csehszlovákia keleti csücske a háború előtt az ország egyik legszegényebb része volt A húszas-harmincas években az emberek tízezrével vándoroltak ki Kelet-Szlovákiából, mert a megélhetés legelemibb feltételei is hiányoztak. A terület szegénységét a háborús pusztítások csak fokozták. A visszavonuló német fasiszták tönkretették a hidakat, a vasútvonalakat és a lakóépületeket. Aki majd 35 év múltán keresi fel Kelet-Szlovákiát, csak elismeréssel nyugtázhatja azt a gyors fejlődést, ami Csehszlovákiának ezen a részén a második világháború után végbement. Csehszlovákiában 1978-ban több mint kétmillió tonna vasércet termeltek ki. Kassán épült fel a terület legnagyobb iparvállalata, a Kelet-szlovákiai Vasművek. Körülbelül 24 ezer ember talált munkára itt, ahol tavaly megközelítőleg négymillió tonna nyersacélt termeltek. A képen a hatalmas gyárkomplexum hideghengermű-üzemének egy része. Kelet-Szlovákiában épül az ország legnagyobb vízierőműve. A képen a Fekete-Vág folyónál folynak a 660 megawattos erőmű felső tárolójának munkálatai. Télen és nyáron egyaránt sok turistát vonz a Tátrai Nemzeti Park. A képen fiatalok egy csoportja a Magas-Tátrában. Óriásgát Leningrádban Egyedülálló hidrotechnikai berendezések rendszere védi a jövőben a Néva városát a pusztító tengerártól, A terv már elkészült; a moszkvai, a novoszi- birszki, a harkovi és a helyi szakemberek pedig már hozzáláttak a kivitelezéshez. Az árvíz ellen 25,4 kilométer hosszú gátat építenek, amely a Finn-öbölben északtól délre, egy Gorszkaja nevű falutól Kronstadton át egészen Lomo- noszovig húzódik. A 35 méter széles gátakból álló rendszer, amelyre hatsávos autóutat terveztek, 8 méterre magasodik majd a tenger fölé. Az építkezés megkezdődött A gátrendszerhez 15 millió köbméter földet kell kiemelni a Finn-öböl talajából. A Néva déli torkolatát védő gátrendszer része Nem varázslat, csupán akaraterő kérdése Valerij Lavrinyenko mutatványai A személyes találkozás előtt csupán annyit tudtunk róla, hogyValerij Lavrinyenko bámulatos emlékezőtehetséggel rendelkezik. Egyszeri hallásra képes megjegyezni 50—100 kétjegyű számot, s ezeket bármilyen sorrendben elismétli, leírja azoknak az embereknek a külsejét, akik az egyes számokat diktálták. Ezenkívül megtalálja a teremben ülő kijelölt személyt, az elrejtett tárgyakat, s megmondja, hogy egy bizonyos könyvben a jelenlévők milyen szövegrészre gondoltak. Médium nélkül könnyedén teljesíti a gondolati utasításokat, még bekötött szemmel is. S mindezt a vele született képessségek mellett az emlékezet, az akarat, a figyelem intenzív fejlesztésével, gyakorlással érte el. Kíváncsiak voltunk rá, azért meghívtuk a Tyehnyika Mala- gyozsi szerkesztőségébe. Kiderült, hogy az imént felsoroltakon kívül, jóval fantasztikusabb dolgokra is képes. ♦ Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a szerkesztőség konferenciatermét. Mintegy százötven ember várta türelmetlenül a demonstráció kezdetét. Az egyik szabad sarokban fekete mágneses tábla állt, a mutatvány fontos eszköze. Lavrinyenko a nézők elé lépett. — Kezdjük el! Felkérek huszonöt embert, álljanak fel és sorban mondjanak egy-egy kétjegyű számot. Én megjegyzem a számot, s az illető külsejét, aki a számot mondta. A számokat az asszisztensem felrakja a táblára. Én, természetesen mindvégig háttal állok a táblának. A nézők diktálták a számokat: 18, 99, 77, 71, 38, 14, 52. 13... Lavrinyenko figyelmesen megnézte mindegyiket. Végre megtelt a tábla, öszszesen öt sor, mindegyik sorban öt-öt kétjegyű szám. A táblára azért volt szükség, hogy ellenőrizni lehessen Lavrinyenko válaszainak helyességét. Lavrinyenko körülhordozta a tekintetét, s rámutatott az egyik nézőre. „Az ön száma a 77-es volt, a táblán az első sorban található, a harmadik . .." Aztán megmondja a következőt, és így végig mindet. . . ♦ — Most pedig megállítom a szívemet — jelentette be Lavrinyenko. — Kérem, jöjjön ki valaki, s ellenőrizze egy stopperórával. Egy fiatalember vállalkozott. Megfogta Lavrinyenko karját, s kitapintotta a pulzusát. „Kezdhetjük!” A pulzus verését hangosan számolta; egy, kettő..., kilenc ..., tizennyolc ... A számolás lassult. Két másodperc alatt egy pulzus. Aztán még ritkább, még . . . Nincs számolás, nincs pulzus!! A fiatalember szemmel láthatóan elsápadt. Lavrinyenko pedig nyugodtan ült a széken, de mintha önkívületi állapotban lett volna — a szemét lehunyta, a feje ernyedten félrehajlott. A légzése azonban egyenletes és mély volt. A ki- és belégzés négy másodpercenként követte egymást. Lavrinyenko szíve nyolc másodpercig nem vert! Aztán megint érezhető volt a pulzus lüktetése. Mi ez? Jóga? Különleges gyakorlatok és hosszú tréninge- zés eredménye? És milyen gyakran lehet ezt megismételni, hiszen a szívvel nem szabad tréfálni? — Később mindent megmagyarázok. Most pedig fogok egy tűt. .. Lavrinyenko levetette a zakóját, az inge ujját a könyöke fölé gyűrte. Hosszú, vékony, körülbelül egy milliméter vastagságú kötőtűvel kezdte átszúrni a karját a könyökhajlatnál. A tű áthatolt a bőrön, az izmok és a csontok között, s a vége hamarosan előbukkant a túloldalon. Vér egy csepp sem buggyant ki. — Fáj? — kérdezték a megdöbbent nézők. — Nem, nem fáj — felelte Lavrinyenko. — Ha van vállalkozó, átszúrhatom az ő karját is ... Nagy sokára egy lány jelentkezett. A művelet ugyanúgy zajlott le most is, mint az előbb. Igaz, előzőleg Lavrinyenko valamit a fülébe súgott, s az uj- jával „bűvös kört" rajzolt a karjára. Vérnek megint nem volt nyoma sem. — Egy cseppet semf fájt — mondta nevetve a lány. ♦ Ahogy elmesélte az életét, úgy tárultak fel Lavrinyenko titkai. Most 28 éves. Tizenhét éves korában olvasta Wolf Messing cikkét, melyben arról volt szó, hogy az átlagos emlékezőtehetség gyakorlással a tökéletesség határáig fejleszthető. Elkezdte a tréninget. Először számokkal. — Néhány hónap múlva már meg tudtam jegyezni húsz kétjegyű számot, s a hozzájuk tartozó személyeket. Természetesen a gyakorláshoz megszállottság, kitartás és hit kellett abban, amit csinálok. Le kellett győzni a néha jelentkező fáradtságot. Minden szabad időmet gyakorlásra fordítottam. Hogyan történik az edzés? Az első lépés minden zavaró inger kiküszöbölése, a koncentráció lehetőségének megteremtése. A gondolkodás összpontosítása nagymértékben fejleszti a figyelmet, s azt a képességet, hogy mindent a szükséges cselekedetre irányítson az ember. Ezek a gyakorlatok bizonyos tekintetben a jógára emlékeztetnek, Lavrinyenko azonban inkább „önhipnózisnak” nevezi. Második lépésben elérhető — a tudat ébrentartása mellett — az az állapot, mintha a test aludna. Majd elő- idézhetők látomások. Például vizet szeretnénk látni, s meg is látjuk ragyogón, tisztán. A tudat most már szabad, kész a nagy mennyiségű információ befogadására. Lényegében arról van szó, hogy meg kell tanulni uralkodni magunkon. — De mi történt a pulzussal? — Őszintén szólva ez a kísérlet nem veszélytelen. Ritkán mutatom be, s csak azért, hogy az emberek higgyenek az „önedzés" lehetőségeiben. Félálomba merülve azt parancsolom magamnak, hogy a szívem a lehető leglassabban verjen. A ritmus lelassul. Ennyi az egész... — De miért nem láttunk vért, mikor átszúrta a karját, s miért nem érzett fájdalmat? És mit súgott a lánynak? — Csupán annyit mondtam, hogy nem fog fájni, és hogy higgyen ebben. A kört azért rajzoltam a karjára ujjammal, hogy figyelmét arra a pontra összpontosítsa, hogy „tudja" — nem fog vérezni. így is történt. De be kell vallanom — s ezt az orvosok is jól tudják —vannak bizonyos testrészek, melyek fájdalom nélkül átszúrhatók. Természetesen sok múlik itt magán az emberen is. Minden az elhatározás, az összpontosítás kérdése. A lánynak ez sikerült. S ezért megsérült hajszálerei gyorsan összeforrtak. (K. Arszenyev cikke alapján fordította: Kovács S.) A tenger kincsei Ivóvíz a trópusi tengerekből Kuba 5700 kilométer hosszú partszakasza, 1600 szigetecskéje és korallzátonya nagyszerű lehetőségeket nyújt a halászatra. Mint egy FAO-jelentésből is kitűnik, mindezt 1958 előtt alig használták ki, sőt, a szigetország belsejében a hal, mint táplálék, ismeretlen volt. Az 1958. évinél tízszerte több a halászzsákmóny, ami az előző évhez viszonyítva is 15 százalékkal emelkedett. Ma az ország minden lakosára 112 kilogramm hal jut évente. Szovjet segítséggel, 39 millió pesós beruházással, kiépítették a mai igényeknek megfelelő havannai halászati kikötőt, amely a maga nemében a kontinens -legnagyobbja. A halászflottát ebben a tervidőszakban — 1976—90. — újabb négy nagy egységgel, egyenként 6000 tonnás hűtő-szállítóhajóval bővítik. 1981-re már 65 000 tonna halászzsákmányt tudnak készletezni további feldolgozásra. A további fejlődést biztosítja a szakembergárda gyarapodása is: a három szakfelsőoktatási intézményben 1960 óta nyolcezren kaptak diplomát. Ez év eredményei újabb dinamikus fejlődést mutatnak: a „tenger kincseiből" 225 ezer tonnányit fogtak ki az idén. Ebből 112 ' ezer tonna a hazai piac, 113 ezer tonna pedig az export igényeit elégíti ki. Elképesztően egyszerű eljárással lehetne ivóvizet nyerni száraz, forró éghajlatú partokon a tenger sós vizéből. Az eljáráshoz sekély „napmedencékre" van szükség, amelyekben a Nap sugarai fölmelegítik a tenger vizét, majd az egy nyomás- csökkentő berendezésben elpárolog, Napi egy köbméter ivóvíz előállításához mintegy 5000 négyzetméter vízfelületre van szükség. A Nap melege 60 és 80 fok Celsius közötti hőmérsékletre melegíti a sekély medencék vizét. Az eljárást a frankfurti (Maine) Battelle Intézet termikus technológia osztálya dolgozta ki. Ugyancsak ennek az intézetnek a találmánya az a berendezés, amely ivóvízen kívül még elektromos árammal is képes ellátni kisebb trópusi településeket a fejlődő országokban. A vízlepárló egységhez csatlakozik egy naperőmű, amely nagy teljesítményű kollektorokkal (napenergiagyűjtő cellákkal) rendelkezik. Ezek 100 fok Celsius fölötti hőmérsékletre hevítik a vizet, s a keletkező gőz egy kis gőzturbinát hajt meg. Az általa termelt villamos energia a település hálózatát táplálja. A naperőműben keletkező fölösleges hő- mennyiíég hőszivattyúk segítsé. gével visszajuttatható a „napmedencékbe", s ott ismét hasznosítható.
