Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-02 / 1. szám
,0 Világ proletárjai, egyesüljetek! he na Dunántúli napló XXXVII. évfolyam, 1. szám 1980. január 2., szerda Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja _________________________________________________________ A tartalomból: Az afgán kormány nyilatkozata Határ menti dollárok ■ Orvosmeteorológia Pécs Addis Abebában ■ Első újszülötteink Hírességek az új évtizedről ■ Kártyát vet a jósnő Székely betlehemes ■ Könyv az iszlámról Labdarúgó-rangsor ■ Nyilatkozik a „vasprefektus” * Üdvözlet a szovjet néphez Moszkva Az SZKP KB Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Minisztertanács újévi üdvözlettel fordult a szovjet néphez, s ebben egyebek között megállapítja : Országunk 1979-ben folytatta a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott harc programjának következetes végrehajtását. Fontos esemény volt a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szovjet— amerikai szerződés aláírása. A megállapodás ratifikálása és életbe léptetése új lehetőségeket nyit a nukleáris rakétafegy- ver-'készletek növekedésének megállítására. A néptömegek fokozódó mértékben követelik kormányaiktól: hallgassanak az ész szavára, álljanak el a fegyverkezési versenytől. A Szovjetunió — a szükséges mértékben gondolkodva biztonságáról — barátaival és szövetségeseivel együtt a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz a béke nagy ügyének diadaláért. Békegyűlést tartottak az év első napján A SZOT szociálturisztikai irodájának hagyományos szilveszteri rendezvényére érkezett 550 olasz vendég az új esztendő első napján az európai atomrakéták telepítése elleni tiltakozás és o világbéke megteremtésének óhaja jegyében békegyűlésen vett részt. A SZOT központi iskolájának nagytermében megtartott nagygyűlésen Vittorio Magni, az olasz csoport vezetője tolmácsolta hazája haladó dolgozóinak békevágyát. Felszólalt Harmati Sándor, az Országos Béketanács aleínöke, a szolidaritási bizottság elnöke és Palotai Károly, a SZOT aleínöke. A lelkes hangulatú békegyűlés háborúellenes filmek vetítésével zárult. Baranya, Somogy, Tolna, Zala Szilveszter, 1979 H étfőn mór kora este országszerte megkezdődött a vidám, az utolsó hetvenes esztendő búcsúztatása. A városokban karneváli forgatag hömpölygött az utakon, álarcos, csákós seregek masíroztak a papírtrombiták rivalgása közepette a járdán és az úttesten egyaránt, hiszen erre az éjszakára felfüggesztették a közlekedési szabályokat Másfél napi pihenő után széles kedvvel indult ki-ki, hogy baráti társaságban tévé, rádió mellett, avagy valamelyik vendéglátóhelyen töltse az év utolsó napját, köszöntse az új esztendőt. Tisztelt honfitársak! Az új év első napján számvetést készít az ország és az állampolgár egyaránt. Szám t vetünk az elvégzett munkával és egyben előrenézve, megszabjuk a jövő feladatait is A közösségi és az egyéni számvetés jól megfér egymássc j mi társadalmunkban és jól osz- sze lehet hangolni azokat a feladatokat, amelyek a haza sorsának további alakulását meghatározzák. Milyen évet hagytunk mögöttünk? Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy olyan esztendőn vagyunk túl, amelyet — gondjaival egyetemben is — alapjában eredményesnek ítélhetünk. Fejlődésünk kézzelfogható eredményei öltenek testet abban, hogy új gyárakkal, lakóházak tízezreivel, iskolákkal, óvodákkal, kulturális, egészség- ügyi intézményekkel gyarapodtunk. Népünk békében, nyugodt körülmények között élhetett és dolgozhatott. Eredményeink értékét csak növeli, hogy nehezebb külső és belső feltételek közepette értük el azokat. Sikereinkben népünk egészének tudatos erőfeszítése, akarata és igyekezete ölt testet: a munkások becsületes és fegyelmezett helytállása, a természet erőivel is megbirkózó parasztok munkája, az értelmiség mind hatékonyabb erőfeszítése. Más szavakkal: népünk közös akarata és erőkifejtése áll a teljesítmények mögött. Népünk a gazda szemével nézi dolgainkat, felelősen mérlegel, józanul ítél. Politikai érettségéről, a szocializmus eszméihez való ragaszkodásáról t^sz tanúságot, amikor fegyelmezetten és megértőén vállalja az olyan intézkedéseket is, amelyek az országos gondok megoldására irányulnak, jóllehet ezek áldozatot is követelnek tőle. Több évtizedes tapasztalat alapján meg van győződve, hogy a párt és a kormány politikáját népünk érdekei vezérlik. A munkában edzett és politikailag tapasztalt népünk jól tudja, hogy a szocializmus építése nem mentes a gondoktól sem. De erősíti hitét és bizalmát az a tudat, hogy országunk az emberiség élvonalában a szocializmus építésének útján halad. Igaz, terveink az idén szerényebb célokat tűznek ki, de valójában nem kisebb jelentőségű feladatokat kell megoldanunk. Mindezek arra irányulnak, hogy megvédjük eddigi eredményeinket, amelyeket a gazdaság, a kultúra és az életszínvonal terén oly sok harccal és munkával vívtunk ki. Érdemes értük dolgozni, érdemes értük cselekedni! Kedves barátaim! Teljes joggal mondhatjuk: nem gondtalanul, de reménykedve nézhetünk az új év elé. Előrehaladásunk fontos feltétele ma, hogy minden területen fegyelmezettebben, jobban dolgozzunk: hogy takarékosabb gazdálkodással, a hatékonyság és a minőség javításával növeljük népgazdaságunk eredményeit. Meg vagyok győződve róla, hogy eleget tudunk tenni e követelményeknek, hiszen történelmünk során nem egy esetben, a mainál rosszabb körülmények közt is úrrá tudtunk lenni a nehézségeken. Jó alapot adott ehhez a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, amikor kendőzetlenül és őszintén tárta fel a valós helyzetet és mutatott rá a követendő tennivalókra. Népünk abban a tudatban végezheti nyugodt alkotó munkáját, fiogy a párt következetesen folytatja azt a fő politikai irányvonalat, amely a múlt évtizedekben történelmi sikereket hozott. Olyan eredményeket és vívmányokat, amelyekért szoros nemzeti egységbe tömörülve, határozott eltökéltséggel, elemi érdekeitől vezéreltetve kell dolgoznia, alkotnia minden magyar állampolgárnak, akinek drága a haza üdve és további felvirágoztatása. Bizton építhetünk a nemzetet szocialista egységbe tömörítő összefogásra! A társadalom egésze és a kisebb közösségek azonosan ítélik meg szocialista nemzetünk sorskérdéseit és a ró váró tennivalókat, amelyekről a XII. pártkongresszus irányelvei így szólnak: „Az előttünk álló időszak fő feladata az, hogy támaszkodva eddigi nagy vívmányainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megszilárdítsuk a termelés, az életszínvonal és az életkörülmények területén elért eredményeinket, és biztosítsuk népgazdaságunk fejlődését, szocialista építőmunkánk sikeres folytatását.” Kedves elvtársak és elvtársnők! Bizakodással nézhetünk a jövőbe! Hazai tennivalóinkkal (Folytatás a 2. oldalon.) Királynő-koronát viselő tizenéves lányok, zsirárdi- és cilinderkalapba bújt ugyanilyen korú fiatalemberek rikító rózsákkal arcukon, tetovált, festett punkok, indián hajcicomákat hordó fiúk: ők mind a pécsi éjfél utáni belvárosi szilveszteri éjszaka kavalkádjának a figurái. Tőlük idősebbet egyet sem lehetett látni, legfeljebb az elárusítókat, akik ugyanúgy elégedetlenkedtek, mint két nappal előtte. Nem ment a portéka, még a trombita se, éjfél után kettőkor sem. Fél egytől kisebb-nagyobb csoportokat vonzott a Széchenyi tér két órán át: az igazi utcai szilveszteri csúcsot a baranyai megyeszékhelyen a hagyományoknak megfelelően c téren felállított nagy karácsonyfa körüli vidám csoportosulás jelenti. Ezúttal nem gyűrűztek az önfeledt táncolok karikái, bár né. gyen-öten egybeborultak, próbálták ropni a táncot, de se diszkó, se népzene nem lendített a jókedven. Gyimesi László taxisofőrrel benn rekedtünk a Kossuth utcában, de szinte ugyanez várt azokra is, akik kétségbeesetten nyomták autójuk dudáját és még a kocsiablakból is kihajol, va nagyokat trombitáltak. Imbolygó testű, kurjongató utcai ünneplők hasaltak a kocsitetőre. A kiáltozó tömeg csak a Színház térig hömpölygött tömötten, addig mintha szállt volna az ember. Néhány éve az utcai vidámság áradása a Búza térig tartott Feltűntek a különleges alakok is, magányosan, semmi har- sányság nem zökkentette ki őket Az egyik egy hatalmas seprűvel hajtotta maga előtt az eltaposott kalapokat, tarka papírszalagokat, másik a szódás- csengőt lóbálta némán, egy harmadik pedig mindkét kezében régi fakereplővel száguldozott. Kevés volt a harsány BÚÉK-kiáltás, még kevesebben szóltak át a másik menetelő csoporthoz, vagy kínálgatták volna az itókájukat. Túl kijózanítólag hatott, ha nagyot csattant egy petárda, ha égő csillagszórók surrogtak a magasba és túl sokan szorongtak a járdaszegélyen, az útszé. len, hogy bámulják vagy megcsodálják réveteg vagy csillogó szemmel a másikat. A jugoszláv, olasz, nyugatnémet, török és holland vendégekre csak a kocsijuk emlékeztetett a Nádor és a Pannónia Szálló előtt. Álarcot alig viseltek a szilveszteri utcai mulato- zók. csupán néhány vöröses fátyol, eny-két szemet fedő fekete papírdísz tűnt fel. Jobban a trombiták szóltak, mint az emberek. Petárdák robbantak, csokorba kötött égő csiilagszórók hullottak, egyszóval a Lvov-kert- városiak most is kitűnő hangulatban töltötték az óév utolsó és az új év első fél éjszakáját Igaz, sok ablakban éjfélkor sem gyúlt fény — viszont ahol égtek a hangulatlámpák, ott népes társaság tolongott az ablakokban. erkélyeken, hogy harsány kiáltással, integetéssel köszönt, se a szemben lakókat. Pár pillanatnál tovább nem maradtak — ingujjban és lenge estélyiben még előmelegített állapotban sem lehetett sokáig elviselni a metsző szelet, hideg levegőt. Persze azért akadtak vállalkozó kedvűek, akik a hideggel nem törődve éjfél után pór perccel útnak indultak, hogy barátaikat, rokonaikat, ismerőseiket személyesen köszöntsék. Természetesen útravalóval — konyakos-, sörös-, borosüvegek, kel. Egy jókedvű társasággal a Sarohin tábornok útján találkoztunk: a Fülep Lajos utcából indultak, hogy a Dóra utcában lakó barátaikat köszöntsék. Köztük volt Dzsingisz kán is — legalábbis egyikük így mutatkozott be. Amilyen gyér volt éjfél után az utcai forgalom, an. (Folytatás a 2. oldalon.) Losoncy» Pal mevi köszöntőié. Vidáman telt el a szilveszter éjszaka Pécsett a nyilvános szórakozóhelyeken, a házi mulatságokon és az utcákon Fotó: Kálmándy Ferenc és Cseri László
