Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-08 / 336. szám
1979. december 8., szombat Dunántúlt Tlapio 3 Hanglemezújdonságok A karácsonyi vásárra újabb komolyzenei felvételekkel, prózai-irodalmi nagylemezekkel bővül a Hungaroton-hangleme- zek választéka. A mai magyar szerzők sorozatát gazdagítják azok a lemezek, amelyek Durkó Zsolt, Láng István, Kása György és Jeney Zoltán műveit tartalmazzák. A két utóbbi szerző alkotásairól készült felvételek már kaphatók, a másik két lemez pedig előreláthatólag az ajándékvásárlások „csúcspontján” kerül oz üzletekbe. A napokban jelenik meg két, archív felvételekből összeállított újdonság: Bajor Gizi és Dohnányi Ernő lemeze. Az ünnepi hanglemezvásár egyik legjelentősebb kiadványa a Traviata teljes albuma. FILMJEGYZET A lakásfilmek otthonta lansága Virányi Endre festményeiről Ha évszázadok múltán lesz filmtörténész, aki érdeklődik (még) a magyar filmek iránt, ugyancsak elcsodálkozik mojd, hogy az 1970-es években menynyi „lakáskérdéses” filmet forgattak Magyarországon. Történészünk bizonyára előveszi majd a korabeli újságokat és statisztikai jelentéseket, amikből azonban megtudja, hogy hány százezer lakás épült ezekben az években. Megállapítja, hogy minden tizedik lakás avatására jut egy lakástémájú magyar film. Ha felületes az illető, arra a következtetésre jut, a magyarok különös szokásai közé tartozott, hogy a lakásépítésben elért sikereiket a lakásínségről szóló filmekkel ünnepelték. De bizonyára alapos kutató lesz az illető, ezért inkább azon tűnődik, hogy amikor a világ kétharmada éhezett, miközben egyharmada pazarolt, hogy amikor a térképészek naponta rajzolták át az atlaszokat, amikor az energia- és nyersanyag- gondokról beszélt minden napilap, amikor már annyi atomfegyver volt felhalmozva, hogy csuda, akkor a magyar filmeseknek miért az volt a legnagyobb gondja, hogy hol, laknok kisszerű hőseik. • Történészünk — akinek talán már természetes lesz, hogy lakik — ennyi film után bizonyára felteszi magának a kérdést, mit jelképezhetett a lakás a huszadik század második felében. Akkor, amikor már erősen megkérdőjelezhető volt az a még régebbi s nem is magyar mondás, hogy az én házam az én váram — épp az előbbi felsorolás következtében. Ha már a lakás biztonsága sem elég ahhoz, hogy megvédjen a világ gondjai ellen, miért mégis, hogy a magyar filmesek a nehezen megszerezhető otthon bonyodalmaiba helyezik hőseiket? Miért a lakáskérdés konfliktusaiban fejeződnek ki az épülő szocializmus egyéneket boldogító vagy éppen nem nagyon boldogító ellentmondásai? Lévén, hogy történész, tudjo, hogy az 1970-es évek (mínusz harmincöt, plusz iksz év) az átmeneti korszakot jelentették, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetét. így esetleg kifundálhatja azt, hogy ennek az átmenetnek a jellemzésére az otthontalanságot vagy inkább a kényelmes otthon hiányát találhatták a magyar filmesek o legmegfelelőbb példabeszédnek. Mivel azonban azt is tudja, hogy keveseknek adatott meg, hogy saját koruk nagy kérdéseit képesek legyenek egyáltalában feltenni, nemhogy megválaszolni — a feltárt anyag rendszerezésébe kezd, hogy ki- választhassa a 70-es évek magyar „lakásügyi” filmjeiből a legjellemzőbbet, a legkifejezőbbet. Talán nem téved a jelen kor jegyzetelője, ha arra tippel, hogy a jövő történésze Gothár Péter Ajándék ez a nap című filmjét választja majd a sok közül. Történészünk minden bizonnyal értékeli mojd, hogy mennyi szeretettel és egyúttal mennyi megvetéssel szemléli kisszerű hőseit a rendező. Választását talán a film utolsó jelenetével indokolja majd, s ebben a rendező öniróniáját véli felfedezni. Egy üres, kihalt aluljáróban ugyanis egy férfi megy keresztül, közben csap- dos, rúgdos mindent, összevissza handabandázik. Nem tudni, korlátoltságában, dühében, vagy csak úgy, levezetésképp. Tulajdonképpen jó film Gothár Péter első játékfilmje, jól megcsinált film. Ezzel képes feledtetni témájának közhelyét, nevezetesen azt, hogy miképp is ürülnek ki emberi életek azon célok elérése közben, melyeknek eszközöknek kellene csupán lenniük, S azt is, hogy a sokadik a „lakás”-filmek sorában. Bodó László Szívet dobogtatóan szépek azok az erdélyi hegyek, amiket az idős mester december 4-én nyílt kiállításán láttam az építőmunkások könyvtárában, a Szántó Kovács János utcai munkásszálláson. Szívesen írnék Juhász Gyulával Munkásotthont is. Én ilyennek képzelem. Egy könyvtár olvasó részében pora. vánokon néhány kép. Az új otthonok többségéből pont e kettő hiányzik: könyv és kép. Itt megtalálható. Kék hegyek zárják a megörökített tájakat. Nem a slágerek kékje, inkább Jeszenyiné. Az emlékeké, az álmoké, a meséké. Becsült XX. századi mestereknél tanult Virányi End. re. Vaszary, Rudnay és Aba-No- vák neve önmagában is művészettörténeti érték. Munkásságukat összegzi, egyéniségéhez alakítja a ma is dolgozó „tanítvány". Nem akar túltenni az elődökön, s így teremti meg fes. tészetében azt a nemes klasz- szicizmust, amit irodalmunkban a Nyugatosok második generációja fémjelez. A meghívó aggasztóan puritán külseje nagyon tömör, nagyon hasznos, információkban gazdag belsőt takar. A meghívó negyedik oldalán felsorolt 19 képből csak 14-et tudtak kiállítani. Sajnos kimaradt az ellenpontként érdekesnek ígérkező Égő olajkút, melynek fehértől vörösig lobogó színvilága elüt a többitől. Nehéz választani. Ta. Ián a Marosmenti délután helyére raknám. Egységes stílus, azonos tematika, erős egyéniség. Hasonlóak a képek? Első látásra. Sugárzó gondolatiságával ragad magával a Református templom. A képszerkezet és a színek kontrasztja egyszerre mutatja és véleményezi a mai életünket befolyásoló történe. lem egy lényeges aspektusát. A táj-festészetnek meghatározó eleme a mindig eredeti látásmód, „Ilyent már láttam, de ezt még nem” — vagy „Ezt már láttam, de így még soha” mondhatja a néző. Nem fotót lát, bár reális az ábrázolás, mert olyan érzelmi többletet kap, amelyik egyszeri és megismételhetetlen. (Pincesor, Fák és hegyek, Román kori templom, Királyhágói táj.) Két képét éreztem szokványosnak (Faluvég, Erdélyi táj I.). Három festménye egyszerre idézte a mesét szokatlanul rafinált naivitásban, az emléket és a vágyat, a vágyakozást az elmúlt újraélésére. (Erdélyi táj II., Erdélyi táj szénaboglyákkal, Gyergyái kaszáló.) Az Őszi szőlőhegy és a Régi templom külön elemzést érdemelne. A festői eszközök közül az előbbi a színJrülönbséget, a másik az egyezést használja az ábrázolt tartalom mögötti többlet megmutatására. Nem hittem volna, hogy féltenyérnyi zöld teszi tragikusan hitelessé az őszt, a nyár elmúltát, s nem a sárgák, barnák. A másikban megdöbbentő, hogy a háttér kékes-fekete hegyeibe úgy nyúlik bele az ódon zsindelyes torony feketéskékje, hogy szinte beleolvad. Eggyé válik toronv és hegy. A látott képek méretével kapcsolatban jut eszembe, hogy ezekkel ma is együtt lehetne élni. Gondolok a házgyári lakások minimális nagyságú szabad falfelületére, a családok nagy részének anyagi lehetőségeire. Emberméretű, emberközeli ez a' festészet. Nem avantgárd képe. két dicsérve könnyen konzervatívnak tűnhetek. Naqyon szeretem a modern művészetet. De tudomásul kellene venni, hogy van egy korosztály népességünkben, amelyik ezen a „tárgyhű" festészeten már nem tud és nem is akar túljutni. Ezt viszont szívesen vásárolja. Aztán van egy számottevő réteg, amelyiknek képzőművészeti analfabetizmusán az ilyen míves munkával lehet segíteni. Ha akarunk. Akkor is, ha a XXL századot nem lehet beléjük látni, belőlük magyarázni. Képernyő előtt „E nyelv bűvöletében” A Kalász Mártonról készült portréfilm, a pécsi körzeti stúdió műsora, több volt, mint portréfilm. Több volt annyiban, hogy — talán — nem is portrénak készült először, hanem a pécsi körzeti stúdió nemzetiségi részlege szárnypróbálgatásának. Mit tudnak, meddig merészkedhetnek azon a közvetlen feladaton túl, amit a nem. zetiségeknek saját nyelvükön készített műsorok jelentenek. Az is fontos, egy pillanatig sem vitás. De mégiscsak rétegműsor, szűkebb körben marad, azon egyszerű oknál fogva, hogy a magyar anyanyelvű többség nem érti. A nemzetiségi létből-probléma- körből-gondolatvilágból mit lehet és hogyan átvinni az országosba, érthetővé tenni a többség számára, vagy másképpen a körzeti stúdió nemzetiségi munkatársai saját „területükről” mit tudnak betenni a közös kalapba? Ha megfogalmazva, ha nem — ez lehetett a műsor születésének egyik oka, alapja. S mivel a derengő kérdésekre csupa bizonyító válasz született a műsor révén — az ilyenformán több lett egy portréműsornál: egy helyes gondolat igazolása is lett. Igaz persze, hogy Kalász Mártonnal nagy szerencséjük volt a műsor készítőinek (Wolfart János szerkesztő-riporternek és Erdőss Pál rendezőnek). Kalász Márton csen. des, tiszta, erős egyénisége bőségesen elegendő ahhoz, hogy egy képernyőt uraljon. Lassan bontakozó, ismétlésekkel hangsúlyozott szavai, mondatai mögött sajátságos hitelesség: a nyelvvel való haj. dani birkózás, a megszenve- dettség hitele érződik. A félig sváb — félig magyar ember, az egykori sombereki sváb gyerekből magyar költővé — s nem is akármilyenné! — érett személyiség kettőssége gazdagító kettősség. A „másik oldal” jelenléte nem bántja sem az egyik felet, sem a másikat. Mindannak, amit mond, igazát garantálja szerénysége, rokonszenves emberi tartása is. Ebben a felelős közegben., mindennek jelentősége van: az elmenés- nek és a visszatérésnek, a kultúraközvetítésnek és az itthon megválasztott lakóhelynek egyaránt. S mindannak, amit Kalász Márton, a költő nemzetiségről, emberi egyenlőségről, sebek és sérelmek elmúlásáról mond, úgy van még magasabbrendű értelme, hogy a költő előtte jár ugyan a népnek, de „övéi” követik őt, köztük nem tátong szaka, dék. Valahogy úgy, ahogy a költőtől — igen szerencsésen — választott szövegből kitűnt: kérdeztem, svábnak érzed-e magad vagy magyarnak; kis gondolkodás után válaszolt, természetesen magyarul: hát persze, hogy svábnak, de miért fontos ez? H. E. Mit mulat Baranya korfája? Demográtiai hullám az oktatásban • • Ötvenfős osztályok lesznek? Átmeneti megoldásokat a hiányzó 275 tanterem pótlására A Hét műsorában láthattunk a közelmúltban riportot o végsőkig zsúfolt budapesti óvodákról, az elutasított gyerekek ezreiről, s arról, hogy ezeknek a gondoknak oka az 1974—76- ban megugrott népszaporulat. A mondat máris zúg az ellentmondástól, s az olvasó kapkodhatja a fejét: mi az öröm, mi a baj, a gond ebben az ügyben. Tessék csak nyugodtan örülni az 1974—76- ban született gyermekeknek, és próbáljon ki-ki mindent megtenni az érdekükben. A sck gyermek ugyanis az öröm mellett feladatokat is ad a családoknak, a társadalomnak egyaránt. Ezerrel több első osztályos Az öt évvel ezelőtti magas élveszületéseknek az oka az volt, hogy akkor léptek szülőképes korba az ötvenes években, az úgynevezett Ratkó- korszakban születtek. Egy korábbi demográfiai hullám idézte elő tehát a mostanit. Ennek következtében tetemesen megnőtt előbb a bölcsődés, most az óvodás korú népesség száma. A demográfiai csúcs tehát lassan tolódik az általános iskola felé. Már 1980- ban, tehát jövő ősszel ezerrel több elsőosztályos kezdi meg az általános iskolát, mint idén. 1981—85 között 4400-zal több gyerek kopogtat Baranyában az általános iskola kapuján, az eddigi létszám Óknál. Ha ötvenfős osztályokkal számolunk, ami szinte képtelenség, akkor is 275 új tanteremre lesz szüksége a megyének ébben az időszakban. Ezek tények: a megduzzadt gyermeksereg valóban hullámként közeledik, \s elárasztja az iskolákat. Nézzük azonban, mi történt és mi várható a megyében mindennek tudatában. Baranya megye óvodahálózata az elmúlt 5 év alatt az országénál dinamikusabban fejlődött. Ezt részben a tervezettnél nagyobb fejlesztéssel, részben több községet ellátó körzeti óvodákkal és a gyermekek utaztatásával, vagy éppen a zsúfoltság növelésével sikerült elérni. Komló és Pécs óvodái köztudottan telítettek, és még így is 2500 gyermek felvételi kérelmét kellett elutasítani. Az elmúlt években sok bölcsőde, óvoda létesült termelőüzemek, munkahelyek kezdeményezéséből, támogatásával. Az ilyen gyermekintézmények mindig kedvezően hatottak az adott üzem munkaerőgondjaira. Különösen ott, ahol sok a nődolgozó. A zsúfolt óvodákban tehát már a következő ősszel felsóhajthatnak, s újra itt az ellentmondás: sajnos kevesebb lesz a gyerek, szerencsére csökken az óvodai zsúfoltsági A probléma pedig áttevődik az általános iskolába. Társadalmi összefogás A tanácsok az államigazgatás erőit ezért a tanteremfejlesztésre összpontosítják, ez azonban nem lesz elég. Továbbra is szükség van az üzemek segítségére, a társadalmi összefogásra, különösen városokban és centrumközségekben. Általános iskolai tanteremfejlesztésre, közös összefogásra láttunk már jó néhány példát a közelmúltban is: helyi tsz-ek, gazdaságok támogatása Somberekén, Bikaion, Két- újialun, Nagypeterden, Szabadszentkirályon bizonyítja, hogyan lehet problémákat helyben megoldani, mégpedig hosszú időre. Ilyenfajta társadalmi összefogás lehetőségeit kell megtalálni a városokban is, bár az iskolai tanteremfejlesztés rövid távon nem jelent olyan nyilvánvaló hasznot egy üzemnek, mint a gyári óvoda, bölcsőde építése. A cikk elején említett 275 tanterem másfélszerese a VI. ötéves tervben előirányzottaknak, és ha ötvenszemélyes tantermekben gondolkodunk, akkor még éppen csak leültettük a gyerekeket. Márpedig min. den gyereknek részesülnie kell a szakrendszerű oktatásban. — Fejlesztésekkel biztosan nem tudjál követni a megye ezeket az igényeket, ezért fel kell készülni az átmeneti megoldásokra — összegezte a demográfiai hullám adta feladatokat Piti Zoltán, a Baranya megyei Tanács tervosztály vezetője. — Minden alkalmas helyiséget igénybe kell venni közművelődési célokra: a köz- művelődési létesítményeket, a szaktantermeket, csapatottho. nokat, úttörőszobákat. Felül kell vizsgálni a korábbi körze- tesítési törekvéseket. Ilyen körülmények között feltétlenül lelassul az iskolák összevonása, nem fokozhatjuk egyik helyen a végsőkig a zsúfoltságot, míg másutt üresen maradnak tantermek. — Sajnos több gyereket kell utaztatni ezekben az években. Igaz, 1980-ban újabb 25 tan. terem épül meg a Pécsi Nevelési Központban, Kertváros iskolái mégis zsúfoltak lesznek, ugyanakkor Uránvárosban kevesebb lesz az iskolás korú gyerek. Uránváros ugyanis egy évtizeddel ezelőtt volt fiatal családosok lakta település. Most a Kertvárost jellemzi ez tömegméretekben: fiatal szülők, nagyon sok óvodás és iskolás korú gyerek. Fontossági sorrendben — Mint annyi más ellátási igény, o lakótelepeken ez is koncentráltan és egyszerre jelentkezik és egy időben vonul le. Éppen ezért valószínűleg át kell rendezni Pécs iskoláinak kerületeit is. Folytatni kell a tornaterem építési akciókat, de első helyen a tanteremépítés kell hogy szerepeljen mindenütt. Ezt követi fontossági sorrendben a tornaterem-, majd hormadikként a napközi- építés. Abszolút sorrendet azonban mindig az adott hely. zetben lehet csak megállapítani. — Ezek az igények a demográfiai hullám levonultával természetesen elcsitulnak, ügyelni kell tehát orra, hogy a fejlesztés ne a pillanatnyi igényeknek a jegyében történjen. Ott kell elsősorban fejleszteni, ahol arra hosszú távon szükség van, téhát a körzetközpontokban, a városokban. Másutt pedig az exponált néhány évben az átmeneti megoldásokat kell megtalálni. Gállos Orsolya
