Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-31 / 357. szám
Euuto a Duna menten Körtvélyesi László felvételei is meg kéne írni. Hogy a lakosság nagyon készséges volt, mert az útpótlásra és magához az építéshez is jó kétszázezer forintot adott össze, de nemcsak ehhez, hanem korábban a tornateremhez meg az óvodához is. Sokan — Martina Mihály például vagy a Heim János — még többet is adtak, mint amennyit vártunk... Kérsz egy kávét? Meg valamit bele? Ha már szilveszterről beszélgetünk... — Csak kávét... Átszól a másik szobába, aztán mondja, hogy az új évben rendbe kell hozni az óvodai konyhát KÖJÁL-előírásoik- nak megfelelően, meg az úttörőotthont, meg a politechnikai kiskonyhát, hogy csak a legfontosabbakat említse. — Milyen lesz az idei szilvesztered? — Fiamat várom Pestről, az. tán itthon összejön a család, lányom, vöm, lehet, hogy a rokonok is ellátogatnak. Újévkor meg elpoharazgatunk a köszöntőkkel, aki csak jön. Benyit egy lányka, „ ... áramszünet van, nem fői meg tese panaszkodik, hogy kevés a hal, Pécsről ígértek szállítmányt, de még nem érkezett ide, lehet, hogy szilveszterre sem lesz halétel a Halászcsárdában, ki látott ilyent? Pedig sok asztalnak van már gazdája. Ismerőssel találkozom, Ébert Ferenccel, o bajai Új Élet Halászszövetkezet halásza. — Már csak egyedül vagyok a partiban, innét Székeséről. Sokan nyugdíjba mentek ... Ha kell, brigádban dolgozik, ha úgy alakul, akkoregye- dül, kisszerszámokkal, varsával, balinthálóval, rámás kecével, kukucska hálóval, rác hálóval ... Patinás szerszámnevek. — Mit lehet megakasztani most? — Menyhal van többnyire, s ha nem halászunk, akkor is van munka, kitisztítom a var-, sa-csapósokat, javítom a hálókat ... — A halászok együtt töltik a szilvesztert? — Nem mondhatnám. Én a magom részéről otthon várom hangúan telnek a napok itt az otthonban, néha akad egy kései házasság is. * Krammer János a várhegy tövében lakik egy kis emelkedő utca elején, a tágas udvar egy részét feltörte és fát ültetett, meg néhány szőlővesszőt, valamikor ott köröskörül feltornyozva állt a hasábfa egész éven át, amivel a kemencét etette: jónevű pékmester volt, most nyugdíjas és kilencvenegy esztendős anyósával él ebben a nagy svábházban. A mama egészséges, csak délután lévén, lepihent egy kicsit, a veje kites- sókel bennünket először a pékségbe, ahol a kecskelábú asztalon lefordított decis poharak ragyognak és vizeskorsó. — Itt buliznak az öreglegények — mondja, és cinkos mosolyt enged meg, majd leakasztja a falról az üveglopót, kezünkbe nyomva egy-egy poharat. Az áramszünet persze még tart, de a pincében — a házhoz épülve — gyertyát gyújtunk. Amíg ereszti a vöH átha. Végül is a mai az első - mondjuk, „igazi" — decemberi nap, elég hideg van, hó ugyan nincs errefelé, csak az északi hegyekben esett valamennyi a rádió szerint, de azért az útpadka kerékvágásában a víz behártyásodatt, szóval, hátha elcsípünk, egy ... — Ti nézzetek balra, én a jobb oldalt lesem. Ahol füstöl a bogrács az udvaron, ott megállunk . .. A Szabadság út - Bár község főutcája — szokásos forgalmát bonyolítja, teherautók, vontatók kerülgetik egymást, a boltokba ki-be járnak, a nyugatnémet autó most érkezik a rokonokkal a terebélyes kertes ház udvarára, ölelések, kézrázások, jól fésült gyerekek kászálódnak elő farmerben, a vastagnyakú papa csomagokat adogat ki a kocsiból, aztán eltűnik a kép, futunk tovább, hanem amott, bent... — A disznó fönt van a fán, álljunk meg ... I A 80. szám udvarán füstöl a bogrács .könyökcsöve, bu- gyog az abalé, a fa alatt férfiak, asszonyok belet tisztítanak, az egyik disznó már föl- trancsírozva vár a sorsára, a másik pedig o rénfán lóg, és a gázlángtól feketére zsugorodik a szőrzet, pirul a bőr. Zsigovics István és a család és a népes rokonság (este vagy húszán ülik körül majd az asztalt) kalákában dolgozik, januárban pedig egyik sógor disznaja kerül majd sorra ... Zsigovics a mohácsi vízkieme- lőnél segédmunkás, ma szabadnapja van, tegnap megpucolták a rengeteg fokhagymát, fölállították a rénfát, bográcsot, hajnalban egy-egy kupica cseresznyét hajítottak be a férfiak, azt mondja a gazda, enélkül nem megy, jobb a hangulat is, és a hideg sem gyötri'annyi a ház népét. A gyerekek a isznósivítás elől a székeséi i kólóba menekültek, ráérnek délután lábatlan. kodni a nagy fölfordulásban. Gázzal perzselik a hízókat, szolma már nincs (még a tsz- nek is kevés van), a kolbász csak enyhe füstöt kap — ehhez az öregpapa ért legjobban —, a sonkákat, szalonnát öt hétig pácolják, utána kerül füst alá, és majd húsvétkor... De hol von még húsvét? * A tizenéveseknek cammogott, az idősebbeknek nagyon is elszaladt a hetvenkilences esztendő, itt a Duna-parti két községben is, Bárban és Du- naszekcsőn, ahol közel négyezer ember él és dolgozik, többnyire a tsz-ben, vagy bent Mohácson, de elég sokan utazgatnak át Szekszárdra is. A közös tanács elnöke Botz Lajos, éppen a közelmúltban kapta meg a Muniko Érdemrend ezüstjét elismerést érdemlő munkásságáért: huszonkét esztendeje dolgozik a a- nácson, kezdetben vb-titkárként, mint elnök pedig 17 éve már. — Hogy mi volt a legemlékezetesebb az óesztendőben? Az, hogy kellemesen csalódott a két község népe. Valamennyi kövesutat leaszfaltoztuk, holott ez két évre szóló munka lett volna. Kora tavasszal meg is mondtuk a lakosságnak, hogy legyenek türelemmel, de aztán olyan gyorsan ment minden, hogy magam is csodálkoztam. A megyei tanács nagyszerűen megszervezte a munkát és kellőképpen anyagilag támogatta is. Nyolcmillió nem kis ösz- szeg. Különösen a várhegyiek örültek — kimutat az ablakon, jól látni a meredek hegyoldalt — esős időben szinte lehetetlen volt feljutni, pedig ott is sokan foglalkoznak állattenyésztéssel, tápot, takarmányt csak föl kellett szállítani, meg a háztartási gázpalackokat. Most ez könnyen megy. Azért azt a kávé. ..” —, erre kissé elcsüggedünk, aztán egy meglepő ötlettel állok elő, mondom az elnöknek: „Akkor igyuk azt, amit a kávéba szántál..." Az új esztendőt emlegetjük, meg sok sikert és egészséget. * Amint a szekcsői komp kiköt, kiürül a part menti halászcsárda, az utasok szaladnak le a rámpán, a pincér összeszedi a poharaikat, és a kendővel megcsapkodja az asztalokat. Az üzletvezető helyetaz új évet, sőt, a harmadik gyereket. A halászléfőzés módszereiről beszélgetünk, ahány „szakember”, annyi szokás, ő azt vallja, hogy a hallének erős tűzön kell lobognia legalább húsz percen át, ez az „istene”, és persze a sokféle hal, kevés hagyma . . . Délután az öregek napközijébe nyitunk be, a kapu alatt két idősebb férfival futunk össze: „Na, megjöttek? Végre!” Szó sem volt arról, hogy várnak bennünket, de az otthon vezetője, Máté Fe- rencné mindjárt „kapcsol”, persze, a szerelőket várják, valami bojlert szerelnek fel a fürdőszobáiba, amit a sombe- reki szociális otthon adott át nekik. Fektetőre, fürdőszobára van most pénzük, negyvenezer forintot hagyott rájuk egy, a közelmúltban elhunyt házaspár, természetesen a tanácson keresztül. Az otthon lakói fotelekben, kanapékon üldögélnek, kötnek, szunyókálnak, a magnóról zene szól, nem vicc, a lehető legvadabb diszkózene.- Elviselik az öregek? — De még mennyire. Tavaly is, meg az idei szilveszteren is erre táncolnak, persze lassú ütemben, a maguk módján. — Együtt töltik a szilvesztert?- Igen. Lesz kocsonya, sü- * temény, bor, pezsgő. Ilyenkor ,,záróra”-hosszabbí- tás van az otthonban, egyébként délután négy-öt óráig tart a „műszak”, aztán hazaballagnak az öregek, és reggel már korai nyitásra érkeznek. Bőrhulladékból, fonalmaradékból és fából szőnek, faragnak, ragasztanak nagyon szép emléktárgyakat, a legszebb matyó babák pillanatnyilag Pesten a Duna Cipőgyárban kerültek kiállításra. Nem mondhatnám, hogy egyrös bort a poharakba, fölnézek a gerendára, megpené- szedett sodor-da rab lóg egy zsinegen, lehet vagy öt éve, hogy nem szeltek belőle .,. — Pontosan öt éve ... — mondja a pékmester —, szegény feleségem evett belőle utoljára. Azóta úgy van, senkinek sem kell. Tudja, ha már egy asszony kihal a háziból, akkor lassan elpusztul minden, hiányzik az asszonyi melegség... — Van itt egy demizsonban más fajta vörös bor is, a szomszédom hozta, nyaljuk meg ezt is... Megnyaljuk. Nem is egyszer. A demizson valóban kicsinek bizonyul. Rab Ferenc Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: Mitzki Ervin Főszerkesztő-helyettesek: Báling József és Hallama Erzsébet Szerkesztőségi ügyelet 8—20 óráig 10-053, 20 óra után 15-726 Kiadja a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pécs, Pf.: 134. Hunyadi út 11. 7601 Telefon: 15-00a 15-762, 15-852, 15-245* 15-264 Szerkesztőség telex: 12-421 Kiadó telex: 12-320 Készült ofszet rotációs eljárással Saphir 96-os gépen Pécsi Szikra Nyomda Pécs, Engel János u. 8. 7630 Tel.: 13-177, 13-696. Telex: 12-211 Felelős vezető: Szendrői György Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető hírlapkézbesító postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hóra 30,— Ft negyedévre 90,— Ft, egy évre 360,— Ft Indexszám: 25 054
