Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-31 / 357. szám
1979. december 31., hétfő Dunánt úli napló 3 Az 1980-as év elé! Irta: dr. Nagy József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja, a Baranya megyei Bizottság első titkára Magunk mögött hagytuk az 1979-es esztendőt, amely még a gyorsuló idő sodrával mérve is, eredményekben gazdag év volt Békés életünket azonban a világ különböző válságproblémái árnyékolták be. Nyilvánva. ló, hogy a rendezetlen politikai kérdések és ellentétek a. gazdaságra is hatnak és azt a válságperiódust, amely a tőkés világot az évtized második felében jellemezték, tovább mélyítették. Bármennyire is szeretnénk elkerülni ezt a tőlünk látszólag függetlennek tűnő helyzetet, hatása közvetve érzékelhető hazánk gazdasági fejlődésében is. Adottságaink folytán a külső kapcsolatoknak nagyobb súlya van a mi gazdálkodásunkban, mint más országokéban. Ismert, hogy társadalmi össztermelésünk több mint 40 százaléka külső piacokon realizálódik, egyre nehezebb feltételek mellett. Nem véletlen, hogy az utóbbi években gazdaságpolitikánk teendői között nagy súllyal szerepelt a külső egyensúly helyreállítása, a külkereskedelmi mérlegünk hiányának csökkentése. Változások, szigorúbb követelmények a gazdálkodásban Az 1979-es népgazdasági terv a növekedési ütem mérséklésével és más intézkedésekkel együtt a kedvezőtlen folyamatok megfordítását állította a tennivalók központjába. Ez szükség, szerűen követelte meg, hogy a termelésben, az elosztásban, a gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási gyakorlatban a korábbi évekhez képest változás következzék be és a gazdálkodással szemben mindenütt a szigorúbb követelmények érvényesüljenek. Ezek kezdetét jelentették egy hosszabb ideig tartó konszolidációs folyamat, nak, amelynek a VI, ötéves tervidőszakában is folytatódnia kell. Az előbbiekből adódóan, az 1979-es terv a termelés és a fogyasztás mérsékelt növekedését, a beruházások szinten tartását és készletfelhalmozás jelentős csökkentését irányozta elő. Egyben meghatározta az e célok eléréséhez szükséges eszközöket és feladattá tette a gazda, ságpolitikai követelmények érvényesítését, a gazdálkodás feltételeinek szigorítását. Egy év után megállapítható, hogy gondjaink nem csökkentek ugyan, de népgazdaságunk a kitűzött céloknak megfelelően fejlődött: a tőkés külkereskedelmi mérleg hiánya több mint 40 százalékkal mérséklődött, megkezdődött a külgazdasági egyensúly helyreállításához vezető folyamat. Jelentős tény ez, különösen ha tudjuk, hogy gaz. dólkodásunk tőlünk függetlenül alakuló körülményei a vártnál is nehezebbek voltak. A külgazdasági cserearányok tovább romlottak, a kedvezőtlen tavaszi időjárás következtében pedig 2 millió tonnával kevesebb búza termett a tervezettnél. A nem várt nehézségek leküzdésében, a terv feladatainak teljesítésében jelentős része volt annak, hogy a gazdaságirányító munka érdemibbé vált Egyes elemeinek összehangoltsága, a döntések megalapozottsága, az irányítás folyamatossága javult, és fontos szerepe volt abban, hogy a megjelölt irányban fejlődött a népgazdaság. Elsőbbséget adva külgazdasági helyzetünk javításának, kellően ügyelt a vásárlóerő és az árualap, a költségvetés, a munkaerő, a beruházás és építési piac egyensúlyára, s más fontos területek összehangolt fejlődésére. Több intézkedést hoztak a külkereskedelem befolyásolására, a beruházások és a készletgazdálkodás javítására, az anyagok és az energio tako- rékos felhasználására, a termékforgalmazásra, a közületi kiadások megtakarítására. Bár ezek az intézkedések, csakúgy, mint a nyár eleji fogyasztói áremelés, érzékenyen érintették a gazdálkodó szerveket és a lakosságot, megértésre találtak, és hozzásegítettek a központi feladat teljesüléséhez, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A vállalatok, szövetkezetek többsége megértette az új körülményeket és alkotó módon alkalmazkodott a megváltozott feltételekhez. Sokfelé születtek eredményes, jó kezdeményezé. sek. Ezt mutatja, hogy a termelés a korábbinál jobban igazodik a piac igényeihez. Az ipari termelés nem érte el ugyan a tervezett mértéket, de az ütemcsökkenés a népgazdaság számára mégis kedvezőbb volt, mint amikor a „terv. teljesítés minden áron" elve alapján a terv ugyan teljesült, de jórészt készletekben halmozódott fel az importált nyersanyag, energia és a felhasznált munka. Jó jel az is, hogy az ipari termelés növekedése sokkal differenciáltabb képet mutatott, mint korábban. Vannak az átlagos ütemet több. szőrösen is felülmúló vállalatok és a szint alatt pedig mindenekelőtt azok találhatók, ahol a termelés gazdaságossága nem kielégítő. Megyénk gazdaságában is hasonlóak a taoasztalatok. Az ipari termelés üteme nálunk is elmaradt a tervezettől, de az árukibocsótás kedvezőbb irányú volt. Az ipar termelésének 1 százalékos bővülését a termelékenység növekedése eredményezte. Az átlagosnál nagyobb volt a növekedés a tőkés exportot előállító vállalatoknál. Az igényekhez igazodva a szénbányászat - javuló fűtőérték mellett — több mint 3 millió tonnát termelt. Az átlagot meghaladó, an fejlődött a gép- és élelmiszeripar. Az építőanyag, a tanácsi ipar termelése mérsékelten nőtt, a könnyű, és szövetkezeti iparé a tavalyi szint alatt maradt. Ez a differenciálódás azonban még nem mindig a tudatos cselekvés eredménye, közrejátszott ebben az anyag- és piachiány is. Sajnos az építőipar a kötelezettségének egy részét nem teljesítette. A terme, lés növekedése ebben az ágazatban — változatlan áron — mindössze 1 százalékos. Az országoshoz hasonlóan a megye mezőgazdasága kedvezőtlenebb évet zárt a tervezettnél. Az 1979. évi kiesést elsősorban a nagy mennyiséget képező gabonafélék gyengébb hozamai okozták, amelyet a többi növény kedvezőbb eredményei sem tudtak ellensúlyozni. Az állattenyésztés eredményei azonban tovább javultak. Állandósult a szarvasmarha-állomány, a sertések és juhok számának növekedése folytatódott Kedvezőbb az abrakfelhasználás, fejlődés van a melléktermé. kék feldolgozása és hasznosítása terén. A múlt évi terv nagy figyelmet fordított a munkaerőgazdálkodás javítására. Vannak biztató eredményei ennek az elhatározásnak. Mérséklődött a munkaerőforgalom, csökkent a termelésből kieső munkaidő, jobb a munkaerőirányítás. A vállalatok munkaerőgazdálkodásában azonban mégsem kielégítő az előrelépés, nem kellő a teljesítménybérben dolgozók aránya, magas a táp. pénzes állomány, az igazolatlan mulasztók száma és az alkalmazotti létszám stb. A munka. és üzemszervezésben pedig kevés figyelmet kapott a technológiai folyamatok szervezése. A gazdálkodást jellemző, kedvező eredmények mellett látnunk kell, hogy az egyensúlyi helyzet javulása nagyobb részt a belső felhasználás kényszerű csökkentéséből ered, a termelési szerkezet változása, a hatékonyság javulása még csak kevéssé hozott a népgazdasági mérlegben is észlelhető eredményt Az előrehaladást gátolja, hogy a vállalatok jelentős része csak a meglévő termelési szerkezet keretein belül gondolkodva, ellátási kötelezettségekre hivatkozva, kizárólag központi erőforrás igénybevételével lát lehetőséget a gazdaságtalan tevékenység megszüntetésé, re. Az irányító szervek tevékenysége e téren ugyan konkrétabbá vált, de egészében még nem jutottak el a tartós megoldást eredményező teendők meghatározásához. Ha összességében mérlegre tesszük a múlt évi gazdasági teljesítményeinket, a problémák ellenére is megállapíthatjuk, hogy az 1979-es év megfelelő alapot teremtett az idei esztendő gazdálkodásának számára. Nincs szükség gazdaságpolitikánk irányának megváltoztatására, arra azonban igen, hogy minden szinten az eddiginél következetesebben járjunk a párt által kijelölt úton. Ezért is áll az ez évi gazdálkodásunk középpontjában a kedvező tendenciák megszilárdítása, s az elért — korántsem alacsony — életszínvonal megőrzése. Megszilárdítani, megőrizni így foglalhatjuk össze az 1980-as feladataink fő irányát. E célok szolgálatában, bár a terv irányelvei a termelésnek, a nemzeti jövedelemnek oz ideit valamelyest meghaladó növekedésével számolnak, a felhasználás oldalán — de a felhalmozási kiadások tekintetében — csökkentésre kerül sor. Beruházásra például mintegy 5 százalékkal kevesebbet fordíthatunk 1980-ban, mint az elmúlt évben. Számolnunk kell azzal, hogy az egyensúly további javításának feltételei még nehezebbek lesznek, mint 1979-ben. A tőkés konjunktúra alakulása nem sok jóval biztat. Az anyagárak — mindenekelőtt az olajárak — idei növekedése a cserearányok további romlásának árnyékát vetíti előre. Az idei jobb készletgazdálkodás után a készletek csökkentésére is kevésbé lesz mód. Mindennek következtében az egyensúly csak úgy javítható, ha ahhoz az idén nagyobb mértékben járulunk hozzá a termelés hatékonyságának fokozásával, minden piacon jól értékesíthető, kiváló minőségű áruk kínálatával, a tőkés import gazdaságos helyettesítésével. Ez is indokolja, hogy az egyes iparágak, vállalatok, szövetkezetek fejlődése erős differenciálódással történhet. A termelés számottevő növelésére ott lesz mód, ahol ez egyben a népgazdaság egyensúlyát javító tényező, míg másutt erőteljesebben érvényesülnek majd a gazdasági szabályozók, s ezek fékjei. A beruházások területén a korábbinál ugyancsak szerényebbek a lehetőségek. Az 1980-as feladataink teljesítésének alapvető követelménye az ésszerű takarékosság minden szinten való érvényesítése. Mindenekelőtt az anyag- és energiagazdálkodás lényeges javítása szükséges. Ennek előnyei egyértelműek, hiszen a takarékos gazdálkodás csökkenti az importigényt, mérsékli a termelési költségeket, jövedelmezőbbé teszi a termelést, az exportot, növeli a nemzeti jövedelmet. Az új termelői árak is kedvezőbben befolyásolják majd a vállalatok gazdálkodását e vonatkozásban. Szabályozó rendszerünk január elejével életbe lépő változásai is jobb gazdálkodásra ösztönzik, de kényszerítik is a vállalatokat. A világpiaci árakhoz jobban igazodó s változásaira közvetlenebbül reagáló árrendszer növeli az árak orientáló, hatékonyságot mérő szerepét, ezzel is segítve a helyes gazdasági döntéseket. Szigorodnak a követelmények, de a hatékonyabban dolgozó vállalatok — s főként, amelyek jó feltételekkel exportálnak — nagyobb nyereséghez jutnak, gyorsabban fejlődhetnek, s jobban növelhetik dolgozóik jövedelmét is. Az új szabályzók ugyanakkor nem kedveznek az átlag alatti munkának. A tapasztalatok alapján azonban azt mondhatjuk, hogy ez a gazdaságpolitikai gyakorlat a célravezető és eredményes. Ezeknek az elveknek következetes érvényesítése a biztosíték arra, hogy népgazdaságunk rátérjen a fejlődés minőségi tényezőin alapuló pályára. A vállalati gazdálkodás félté, telei tehát nehezebbek lesznek, de ez csak tükröződése annak, hogy nehezebbek a népgazdaság fejlődésének lehetőségei. A jövőben egyre kevesebb lehetősége van annak, hogy a gazdaságtalan termelést pénzügyi segítséggel fenntartsuk. De nem is tehetjük ezt, mert a rendelkezésre álló forrásokat a népgazdaság szempontjából hatékonyabb tevékenység támogatására kell fordítani. Az 1980-as terv előirányzatai között nyilvánvalóan széles körű érdeklődést vált ki az élet- körülmények fejlesztésének lehetősége. Nyíltan és őszintén meg kell mondanunk, hogy a jelenlegi körülmények között az eddig kialakult életszínvonalunk megőrzése, elért vívmányaink megvédése is nagy feladatot jelent. Meg kell értenünk, hogy a tervezettnél többre most nincs mód, bármennyire is jó lenne. Az új sombereki általános iskola Az elért szint megőrzése is következetesebb irányítást és az eddigieknél jobb munkát követel. Életszínvonalpolitikánk A terv szerint a lakosság jövedelme, a belső felhasználás csökkenése ellenére sem csökken. Most az egy főre jutó reáljövedelem szinten tartása lehet a reális cél. Bár a reálbérek és a tsz-parasztság egy főre jutó reálkeresetének mértéke éves összéhá.son I ítá s ba n va la melyest kisebb, lesz, mint 1979-ben, ezt a pénzbeni és a társadalmi juttatások [növekedése ellensúlyozza. Ami a reálbéreket illeti, az átmeneti csökkenésben a tavaly nyári fogyasztói áremelés 1980-ra áthúzó hatása meghatározó. Ezért a második félévben, amikor az összehasonlítás alapja a mostani árszínvonal, mind a reálbérek, mind a reáljövedelmek valamelyest meghaladják a múlt év második felének szintjét. Ugyanakkor az életviszonyok javítását szolgálják a gyermekintézmények, az egészségügy' hálózat bővítése, s a valamelyest csökkenő, de az így is impozáns lakásépítések, a kommunális beruházások. 1980-ban a mi megyénkben is megépül terveink szerint — közel í200 - cé I csoportos és mintegy 2000 magánlakás, valamint 220 bölcsődei, 850 óvodai férőhely, 55 általános iskolai tanterem. Befejeződik a szigetvári kórház I. üteme és folytatódik a szakmunkásképző intézetek, a pécsi I, kerületi rendelőintézet, a siklósi és mohácsi általános iskolák építése stb. Az 1980-as terv adatai, tennivalói széles körben ismeretessé váltak. Az országgyűlés decemberi ülésszaka után a Minisztertanács december 21-i határozatával jóváhagyta a tervet, annak valamennyi számszerű előirányzatát A napisajtó december 23-án teljes egészében ismertette az erre vonatkozó közleményt. A gazdasági építőmunkában előtAz új szigetvári kórház tünk álló bonyolult feladatok megvalósításához nélkülözhetetlen a gazdaságpolitikai célok egységes értelmezése, a nép- gazdasági terv megvalósítását szolgáló helyi teendők alapos kimunkálása, következetes megvalósítása. Ezért a több éve: bevált gyakorlatnak megfelelően a Baranya megyei Pártbizottság is elkészítette, és a decembe 14-i ülésén elfogadta Cselekvő si Programját, amely kapcsolód va a népgazdasági tervhez, fi gyelembe véve megyénk adottságait határozza meg az 1980-c gazdasági év legfontosabb fel adatait. Meggyőződésünk, hog. ez a program — amelyet a Du nántúli Napló márt teljes egészében ismertetett — megyén dolgozóiban aktív tenniaikarás ébreszt. A párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kibonta kozott munkaverseny eddig i sok jó kezdeményezéssel szol gálta céljainkat, s a minőségkövetelmények növekvő előtérbf állításával jövőre is minden bi zonnyal hozzájárul majd a nép gazdasági egyensúly szilárdító sóhoz, életszínvonalunk megőrzéséhez, a VI. ötéves terv alap jainak lerakásához. Most arrc van szükség, hogy a pártszer vezetek, a kommunisták karol ják fel a jó kezdeményezéseket támogassák a fegyelmet, a ren det, a hatékony munkát szorgalmazó intézkedéseket, mozgó sítsák a dolgozókat a népgaz daság 1980. évi tervének valórc váltására. Szép, emberi feladatok állnak előttünk Az 1979-es év befejezésével- nehéz, küzdelmes időszakot hagyunk magunk mögött. Amint tennivalóinkat ismerjük, az úí esztendő sem lesz sokkal köny nyebb. Mégis bizakodunk, hi szén az egész ország és ezen belül Baranya népe is olyas célok előtt áll, amelyekért küz deni érdemes, mert haszno. szép és mélyen emberi felada tok ezek. Az emberi természet ben rejlik az a kívánság, hog: szeretjük látni, érezni munkánk, erőfeszítéseink értelmét. Nos, e a ma élő nemzedéknek meg adatott, hiszen szocialista rendszerünk valós tervek alapjár biztosítja jelenét és építi jobt jövőjét. 1980-as évvel az ötö dik ötéves terv megvalósulást utolsó esztendejébe lépett é: ugyanakkor megkezdjük a ha todik ötéves terv előkészítését is Munkánkat töretlenül kell to vább folytatnunk, s ha lehet még jobban dolgozni. Most ar ra van szükség, hogy mindenk a maga területén úgy teljesítse feladatát, ahogy ereje, képessége legjobb és legbecsületesebb felhasználásával megtehe ti, akkor bizakodással tekinthetünk az új esztendő nem kévé tennivalói elé. Szép és ösztönző céljaink va lóraváltásához rendelkezünk t szükséges feltételekkel, mindé nekelőtt a dolgozók szorgalmú val, alkotó vágyával. Kívánom hogy ezek méltó kibontakozta tásával sikeres, eredményekben gazdag és boldog legyen az 1980-as esztendő!
