Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)

1979-12-31 / 357. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK BOLDOQ ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! Együtt Történelmünk viharos év­századaiban a népet sokszor szólították fel egységre, va­lamely nagy cél nevében. Rá is szedték nemegyszer, s ilyenkor mindig kiderült: a kenetes szózatok, a lelkesítő hevület nem sokáig képes pó­tolni a józan ész érveit, el­feledtetni az uralkodó ki­sebbség és a hatalomból ki­rekesztett többség ellentétes érdekeit, a társadalmi terme, lés — egyéni kisajátítás kö­zötti ellentmondást. így az­után maga a fogalom — nemzeti egység — valahogy a valóság fölött lebegett tá­voli óhajként, ami vágyálom, ként is túl messze van. Fi­gyeljük meg azonban mostani éveinket: a tulajdonviszonyok gyökeres megváltoztatása a dolgozó nép hatalomra kerü­lése nyomán, igaz, nem egyik évről a másikra, nem is pa­rancsszóra, hanem egy folya­mat betetőzéseként kialakul­tak hazánkban a szocialista nemzeti egység létrejöttének feltételei. Harc közben — mint mondani szokás —, a múlt maradványai és saját gyöngeségeink, hibáink el­len, miközben gyermekeink felnőttek, a tegnapi húszéve. sek nagyszülők lettek, s az egyes ember életében ez a tenger idő mind-rnind c szo­cializmus múltját teszi ki. Lehetne itt most emlékezni vég nélkül, mindnyájunknak lenne is mire, föltehetnénk kérdéseket arról; melyikünket mennyiben igazolta az idő. Alkalmasint azokat, akik teljes személyiségükkel vállal­ták a szolgálatot: ráébresz­teni az együtthaladás szük­ségességére mindenkit, a cé­lok és érdekek azonosságá­nak biztos tudatában. Mert a nemzeti egység így vált cse­lekvő erővé, nagy szavakat nem igénylő köznapi reali­tássá, amelyben mind ottho­nosabban mozog a hétköz­napok embere. Természetes közeggé válik, amely egyúttal újjáteremti az emberi vi­szonylatokat, és bizonyosság­gal tölt el bennünket a célok elérését illetően. Nem tá«lat pusztán, hanem a politikai jelenidő kiindulási alapja, s aki elfelejtkezik erről, hibát követ el, mert figyelmen kívül hagyja azt az erőforrást, amelynek birtokában nehéz helyzetekben is szót lehet ér. teni az emberekkel. Egyik friss példa erre a szeptember végén megtartott budapesti pártaktíva-értekez- let, ahol Kádár János meg­állapította: „Ami politikánk eredményeit illeti: szocialis­ta nemzeti egység, szilárd né. pi hatalom van Magyarorszá­gon, pártunk egységes, a párton kívüliek között erős a szövetségi táborunk. Ez a legfontosabb vívmányunk, amelyet meg kell őriznünk. Ennek a birtokában minden feladattal, nehézséggel szem. benézhetünk.” Érdemes ele­mezni ezt a néhány monda­tot. Megállapíthatjuk először is, hogy a szocialista nemzeti egység nem valamiféle égi ajándék, hanem pártunk kö­zel negyedszázados, torzu­lásoktól mentes, következetes politikájának eredménye, amelynek alapfeltétele a szi. lárd népi hatalom, a dolgozó nép legszélesebb rétegeinek bevonása a hatalom gyakor­lásába. A párt, mint a tár­sadalom vezető ereje, nem lép fel a csalhatatlanság igényével, nem uralkodik, hanem szolgálja a népet. Ez a szolgálat ölt testet a cé­lok és tennivalók kijelölésé, ben országos fórumokon épp­úgy, mint a kisebb közössé­gek irányító testületéinek tevékenységében. A határozó, tok, az állásfoglalások arról szólnak, ami mindannyiunkat közvetlenül érint, amiben va­lóban eligazítást várunk, ez nem is lehet másként, hiszen megszokhattuk, hogy köz. ügyekben a döntést nem ritkán országos eszmecsere előzi meg. Felelős vezetők hangsúlyozzák újból és újból, hogy az igazi egység viták­ban, a nézetek konfrontáció­jában születik, s általában azok a helyes döntések, ame. lyeknek meghozatala előtt sokan elmondják véleményü­ket. Kiváltképp fontos e tekin­tetben a párttagok és a pár­ton kívüliek egysége. Napja­inkban, a XII. pártkongresz- szusra való felkészülés idő­szakában a beszámoló tag­gyűléseken ma is a szemére vetik — jogosan — egyik­másik pártcsoportnak az üzemekben, a közintézmé­nyekben, hogy bizony többet kell tennie a jövőben a pár­ton kívüliekkel való kapcso­lat ápolása terén. Mert az egység általában és a szoci. alista nemzeti egység külö­nösképpen megköveteli, hogy folyamatos tennivalóként fogjuk fel erősítésének ügyét- gondját, s ne csak az érte­kezleteken, tanácskozásokon, hanem akkor is, amikor va­lamelyik társunk vár tőlünk jó szót, tanácsot, vagy ha mi magunk fordulunk valakihez hasonló indítékkal. Ne fe­lejtsük el: sokszor apró-csep­rő ügyekben nehezebb egyez­ségre jutni, mint országos dolgokban és néha nem is olyan egyszerű a kicsiben meglátni, láttatni az or­szágos összefüggéseket. Kádár János idézett be­szédében legfontosabbnak, vívmánynak nevezi a párt és a nép egységét. Nem vélet­len, hogy olyan időszakban szólít a megőrzésre, amikor a korábbinál jóval nehezebb feltételek között léphet előre az ország. A bizalom, az egyetértés kifejezésre jutta­tása ezért különösen lénye­ges, természetesen csak ak­kor, ha ezt nem elvtelenül tesszük. Fejbólintgatókból van éppen elég. Kevesebb azon­ban azoknak a száma, akik beleadják saját személyisé­güket, kiállásukat, valahány jó elgondolásukat ebbe az egységbe tudván, hogy a mindennapi gyakorlat az egyséq próbatétele, s a körül­mények egyre kevésbé tűrik meg a hűvös kívülállást. Kö­zös művünk az egység, an­nak kell maradnia továbbra is. Eredményeink az országépí. tésben éppúgy, mint a szo­cialista tudatformálásban, sokmindent garantálnak a jövőre nézve is. Kizárólag tegnapi eredményekből, si­kerekből azonban egyre ke­vésbé lehet megélni, kivált­képp nem lehet biztosítani a további előrehaladást. Együtt haladni csak úgy lehet, ha először is azt nézzük: milyen kötelezettségeket jelent ez, és csak ezután; miféle jogo­kat. Készül a faliszönyeg a dunaszekcsöi öregek napközi otthonában (Riport a 16. oldalon.) Mivel gazdagodtunk 1979-ben? Sok új gazdasági, kulturális és a szolgáltatást segítő léte­sítménnyel gazdagodott Bara­nya megye 1979-ben is. Elsősorban több kis. és kö­zépüzem létesült a falvakban, munkát biztosítva főként asz- szonyoknak. Említhetnénk a Pécsi Porcelángyár „besegítő üzemét" Görcsönyben, a Cser­kúti Mezőgép Vállalat dara­bolóüzemét Szigetváron, ugyan­csak a Mezőgép új csarnokát Pécsváradon, o Szellőző Mű­vek mázöszászvári gyáregysé­gét. az ÉPGÉP mohácsi csar­nokát. E sorban élen jár a Komlói Carbon Vállalat, hi­szen konfekcióüzemet nyitott Sásdon, és főként munkaru­hákat előállító, varrodát Szent- márton-pusztán. Szentlőrincen üzemel a Szigetvári cipőgyár új gyáregysége. A komlói MOM modern forgácsoló- üzemcsarnokkal bővült, befeje­ződött a hosszúhetényi fafel­dolgozó-telep rekonstrukciója és az új csarnokban fameg­munkáló autamata-gépéket ál­lítottak üzembe. A Szigetvári Konzervgyárban a pneumatikus gépi zakuszka- töltők próbaüzeme sikerrel zá­rult, a pécsváradi erdészetben az erdei aprítékokat feldolgo­zó, egyedülálló berendezés szintén nagyszerűen vizsgázott. A Komlói Carbon Vállalatnál a korszerű villástargoncák be­szerzésével is tökéletesítették az anyagmozgatást, hiba nél­kül működnek a Budapesti Vegyi Művek hidasi gyáregysé­gében az adagoló- és cso­magoló rendszerek. A Beton- és Vasbetonipari Művek hirdi gyárában a hídgerenda-gyártó sort korszerűsítették. Több ba­ranyai malomban bevezették a műszeres búzaátvételt. Versenyképes termékek is piacra kerültek, így a Komlói Carbontól az úgynevezett „do­boz-asztal", mely hat személy étkezését szolgálja kicsi he­lyen. A Mohácsi Farostlemez- gyárban többféle fafajtát dol­goznak fel farostlemeznek. Népszerűek lettek a Bogádi Zengő Gyöngye Tsz pécssza- bolcsi varrodájában készült bányász-munkavédelmi kesz­tyűk. A Sellyéi Agrokémiai Szövetkezet csomagolóauto­matával a háztáji növényvé­delem részére KOMBI-egység- csomagokat állít elő, míg a Mohácsi ÉPGÉP cementsilóit az NSZK-beli ELBA cég vá­sárolja meg. Exportra kerülnek a Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat mohácsi gyáregységének a Párizs fantázia-nevű székei. A Fővárosi Kézműipari Válla­lat szentlőrinci telepének kéz­műipari újdonságai is mind több vevőre találnak az NSZK- ban, Norvégiában és Francia- országban. A kishajmósi kerá­miák pedig a nyugat-európai piacra törtek be. üzemi éttermet és konyhát' avattak a szabadszentkirólyi és a Dunavölgye Tsz-ben. Me­gyénk mezőgazdasági fejlődé­sének újabb állomásai voltak: Wisconsirvi istálló Borod-pusz- tán, tejház Idamajorban, brci- lerhizüaló-telep Palotabozso- kon, vadkacsatartó-telep a majsi tavakon, Alfa-Laval-fe­jőgépekkel felszerelt tehené­szeti telep Görösgalon, zárt takarmányvonal az egyházas- haraszti tsz KA-HYB telepén, de felújították a mohácsi ser­téstelepet is. Nagyarányú meliorációs munkákkal végzett a Sásdi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat négy tsz területén, de hasonló talajfel­újításokra került sor a nagy- peterdi tsz-ben is. Vasúti rekonstrukciók zajlot­tak le rövid idő alatt, így két év helyett 34 nap alatt Pécs és Bicsérd íközött, részben ha­sonló volt a tempó a Nagy- harsány és Siklós közötti vas. (Folytalás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom