Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-29 / 355. szám
1979. december 29., szombat Dunántúli napló 3 Jubileumi bemutatóra készül a Pécsi Balett \ ? MHM Két jelenet a Salome c. balett próbájáról Szokolai felv. — Egy új Salome Alapító tagok a főszerepekben FILMJEGYZET Konuoj Orr-ügy Kampis Péter könyve A színpadon sápadt fények terülnek szét, itt-ott egy-két jelzéses díszlet. A világítási, illetve kosztümös próbákig még legalább két hét; a szereplők próbaruhákban gyakorolják a Salome című táncjáték egyik jelenetét. A III. felvonás záróképét látom a Petrovics Emil— Sárospataky István—Eck Imre szerzőhármas új alkotásában, amelynek bemutatójával fennállása 20 éves jubileumáról kíván megemlékezni a Pécsi Balett. A szereplők tánclépései ar- choikus mozdulatokat sejtetnek, a zene - éppen egy drámai trombitaszóló — növekvő feszültséget, vészterhes atmoszférát jelez. Középütt a próféta, Jochanán (Hetényi János) szoborszerű alakja áll moccanatlanul, kiterjesztett karokkal. Előtte tragikus vágyainak rabságában a bibliai királylány (Bretus Mária) tánca valami emberen túli epekedést fejez ki. Most a darab utolsó tragikus pillanotai következnek. A zene — dob és hárfa — felfokozott ritmusa szinte dobhártyáig hatol, amikor utolsót csörren a cintányér a jelenet zá ráta ktu sóiban. * A szünetben Uhrik Dóra jelenik meg a színpadon és a rabnőket játszó három kartáncos: Horváth Irén, Kovács Zsuzsa és Baráth Ildikó. Halkan megbeszélnek valamit, aztán ki-ki elkezd kimunkálni egy-egy valószínűleg, valahol kiemelten fontos effektust; Uhrik Dóra pedig két kellékkel, egy koronával és egy tükörrel gyakorol egyetlen mozzanatot. Amikor a szereplők visszajönnek, a szípad előterében Vallai Péter, aki római katonát játszik, fekvő helyzetben szöveget «nemorizál, A jelenet elindul, középütt a csinos szolgálók és o római kotonák erotikus táncával. Eck Imre most leállítja a zenét. — Te, Péter, itt van egy lehetőség: amikor megjön a király, akkor itt jöhetnél — mutat középre. — Kezdjük újról... A zene elindul, a párok táncolnak, Vallai középre jön, és mondja a szövegét. EMsmétlik a felvonás első jelenetét. „Jő — hallom Eck Imrétől, miközben fölsiet a színpadra — ez jó. így sokkal erőteljesebb, főleg amikor azt mondod: »Nem attól szolga a szolga, hogy fejet hajt, hanem hogy nem okar emelt fővel járni. . .« Köszönöm, vége a próbának!...’’ A színpadot ellepik a műszakiak. Boszorkányos gyorsasággal dolgoznak. Vezényszavakat hallok: „Figyelem, vissza o vasat! Jöhet a friz!...” A színpad fokozatosan átalakul, hogy teret adjon az esti előadáshoz. Eck Imrével a balettirodán találkozom. A másfél évvel ezelőtti nyári színház Salome előadására utalok, hiszen a cím és a téma ugyanaz, a próba néhány percéből viszont úgy tűnik, itt volami egészen másról van szó. Maradt-e valami mégis, ami arra az előadásra emlékeztet? — Az égvilágon semmi!... — válaszolja nagyon határozottan. — Egészen pontosan: a zene, Petrovics Emil zenéje gyakorlatilag azonos a nyári színházi Salome-zenével. Egyébként minden teljesen új, teljesen más, mint a korábbi Salome. Műfajilag is. Itt táncjátékfeldolgozásról van szó, ez balett. A nyári színház alatt egy prózai mű hangzott el, táncbetétekkel. Tehát az egésznek — bár van próza is benne — semmi köze Oscar Wilde művéhez. összevetni sem lehet vele, mivel az író, Sórospatoky István a bibliai témát egészen más aspektusból közelíti meg, s egészen más módon veti fel az emberek felelősségét és tulajdonságait. Sárospataky alakjai szimbólumok, jellemrendszerét sajátos emberi tulajdonságok hordozói alkotják, ehhez társul természetesen a zene és a koreográfia, Ezek a szimbolikus jellemek ózonban szeretnénk, ha a szituációkból bontakoznának ki. Stílusára nézve semmi elvontság nincs benne. Cselekményes táncjátékról van szó. ahol a szituációk viszik tovább a cselekmény fejlődését a tragikus oldás felé. — Zene, tánc, prózai szöveg és külsőségeiben ott a képzőművészet. Amit látunk, az kapcsolódik Eck Imre korábbi, totális színházra való törekvéseihez? — Igen. A nagy egységen belül persze egyéni drámák zajlanak. S ezeken belül is szétválasztva bizonyos műfaji ógazotok, hiszen a római katona prózai szöveggel mondja el, míg Heródes mindennapos mozdulataival fejezi ki a maga drámáját; Solome keleties táncnyelven szól... De azt szeretnénk, ha a mű egységében kelne életre a színpadi totalitás. — A főszerepekben alapítótagokat látni. Kíván-e ezzel jelezni valamit? — Igen, őzért választottuk — pontosabban azért írták, illetve írtuk — ezt a darabot, hogy vele a Pécsi Balett indulására emlékezzünk. A koreográfiát a Pécsi Balett vezető táncosai részére készítettem el — mondta a Pécsi Balett művészeti vezetője. Eck Imrét a Mandarin óta nem láttuk táncolni. Most — tíz év után - ismét színpadra lép: Heródes szerepében. W. E. Sokszor eltemették már a westernt, ám az mindig feltámadt a sivatogi poraiból. Nálunk volahogy úgy jött ki a lépés, hogy többször volt alkalmunk haldokló állapotában — gyenge darabjaiban — találkozni vele, mint az újjászületőben. így nem láthattuk a Missouri gázlóin című westernt sem, amelyben Jack Nicholson a lótolvaj, s Marlon Brando a fejvadász, aki hivatott elfogni a lótolvajokat. A hagyományos szereposztás szerint ez utóbbi a Jóember, a lótolvaj pedig a Rosszember. De a Missouri gázlóiban minden felborul. Még a farmer hagyományosan szende és szűzies lányának szerepe is: ő ebben felajánlkozik a Rosszembernek; ne járjon a nyilvánosházba, amikor az pénzbe kerül, ő pedig itt von parlagon... Marion Brando egyre ellenszenvesebb lesz, a Rosszember Nicholson pedig egyre' nemesedik szemünkben, annál is inkább, mert Brando nemcsak önmagát, a fejvadászt képviseli, hanem belé testesül a manipuláló embertelen hatalom. Erre a sémára épül a hét western-bemutatója, a Konvoj. A közlekedési szabályokat úton és útfélen megszegő sofőrök kerülnek szembe a törvény seriffbe öltözött képviselőivel. S csakhamar kiderül, hogy az előbbiek a meleg szívű, dolgos, derék ifjak, míg a seriffek korruptok, bosszúállók, törvénysértők, buják és randák. (Kérem, nincs tévedés és emlékezetzavar, nem a múlt hét Nada csoportjáról írok, abban anarchisták és francia rendőrök viselték ezt a klisét. Az arról levont következtetések különben erre is érvényesek, azaz, majd Ko- jak hadnagy helyreállítja a megrendült igazságszolgáltatás tekintélyét.) De most a westernről van szó, omely nagy átlagában amolyan népmesepótlék infantilis tudatú társadalmaknak. Jó rendezők kezében a műfaj viszont lehetőséget ad gondolatok művészi meg fogalmazására is. Például a Missouri gázlóiban, de hát azt nem láthatjuk a moziban. Csak a nagy átlaghoz tartozó Konvojt, omely ónnak ellenére western, hogy egy fia ló nincs benne, meg cowboy sem. A lovat a kamion helyettesíti, a tehenészfiút pedig a sofőr. A jó seriffet pediq a gonosz. Illő, hogy ezek után valamit az eszmei mondanivalóról. Gondolom, úgy árulták nekünk, hogy ebben aztán van összefogás, meg közösség, ezt maguk szeretik ott, Keleten. De ha már megvettük, be ne vegyük. Igaz, a sofőrök összefognak, de sok lúd is disznót győz. Sokkalta jobban hirdeti a film a veszélyesen élni maszlagét, s hogy lám, mindent megúszik az ember, az ellentétek is elsimulnak ... A film különben remekül fényképezett, s kiváló kaszkadőrök vezethették a kocsikat a sztárok helyett. A Pannon krónika ez évi utolsó adásán, tegnap este az 1-es programon a nemzetiségi szerkesztőségek tevékenységéből állított össze egy csokrot a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának stábja. Hídvégi József beszélgetett a stúdióban Popovics Istvánnal és Wollart Jánossal, felelevenítve — magyar nézők kedvéért szinkro- nizáltan — az utóbbi idők jellemző riportjait. A magyar nézők is, kik eddig talán nem is nagyon nézték a nemzetiségi adásokat, megcsodálhatták a hartaiak falumúzeumát, amely még „kö- szönömért" jött létre, megőrizve a jövőnek Is a falu múltját. A német nemzetiségi faluból Felsőszölnőkre vitt a körzeti stúdió, ahol a már villannyal is működő vízimalomban szlovén specialitással, a tökmag- olajjal ismerkedhettünk, Két- völgyön pedig a fazekassal, Kampis Pétert több mint tíz éve ismerem. Valamikor a hatvanas évek végén két nyári hó. napban együtt dolgoztunk a Dunántúli Naplónál mint „beugró" újságírók. Már akkor tudtam, hogy írogat, néhány rövi- debb novellája meg is jelent a kulturális rovatban. Természetesen ezek az írások még afféle próbálkozások voltak, de szerzőjük szatirikus hajlamát, a groteszk iránti fogékonyságát már észrevehetően elárulták. Te. hetséges novellistának éreztem Kampis Pétert, ezért mindig figyelemmel kísértem fejlődését, örültem, ha újabb elbeszélését olvashattam valahol. Egy időben úgy látszott, a komolyabb elismerés hiánya — vagy késése? — miatt elcsüggedt. De aztán váratlanul pályadíjat nyert az Átváltozással, s ez megnyitotta előtte az utat a Jelenkorhoz. Az elbeszélés osztatlan sikert aratott, a folyóirat olvasói attól kezdve számon tartják Kampis Péter nevét. Az emlékezetes bemutatkozást azonban elég későn követte az első könyv. Okairól ne beszéljünk most. inkább annak örüljünk a szerzővel együtt, hogy végre 1979-ben kézbe ve. h ettük. Az Orr-ügy két hosszabb elbeszélést és három novellát tartalmaz. A kötetet nyitó Átváltozás fogadtatásáról mór szó esett. A történet a főhős, Kázmér — az író többször visszatérő alak. ja, bizonyos értelemben altere- gója — egy napját beszéli el abban az intézetben, ahol nevelőtanárként dolgozik. Kamois nem a történésre helyezi a súlyt, hanem a szereplők jellemének minél részletesebb kidolgozására. Kázmér és környezete két szemben álló világ, egyik oldalon a megalkuvásra képtelen, a kialakult rossz szokásrend ellen néha anarchikuson, de többnyire igaza tudatában lázadó főhős, a másikon pedig a hamis tekintélyt szolgaian tisztelők, egyéniségüket álszerepekbe bújtatok, okoskodó kultúrszno- bok népes tábora. Ennek a két világnak a folytonos összeütkö. zései adják a történet sajátos ritmusát, ezek teremtenek olyan helyzeteket, melyekben az író szatirikus látásmódja, s egyben ítélete szabadon megvalósulhat. Ritka telitalálat az a néhány „állókép”, melyet a vendégségbe érkező Kázmér a kultúr- csevegésre összegyűlt társaságról rajzol, de legalább ennyire szellemes az étkezőasztalnál kialakult hierarchia nevetségessé, gének bemutatása. Persze Kázmér alakja nem lenne hiteles, vagy legalábbis egyoldalú lenne, ha emberi problémáit csak erre a szembenállásra korlátozná az író, Magánélete zátonyra futott, házassága felbomlóban, így környezete egyéniségromboló hatása mellett eqvéni boldogságáért is meg kell küzdenie. A kalandnak induló kapcsolat Ibivel az elbeszélés végén már az egymásra találás lehetőségét sejteti, az átváltozás ígéretével teljes. oki — sajnos — már csak dísztárgyakat éget kemencéjében. Palotabozsokon a kétlakiság érdekes esetét tárta elénk egy sváb asszony, aki hegesztő a tsz-ben, majd egy horvát nemzetiségű férfi mutatta be, hogyan is mostak annak idején aranyat a Murán és a Dráván. Hangulatos zárásaként a Pannon krónika nemzetiségi adósának, a hajósi pincefaluban találkozhattunk a 250 éve idetelepült németek utódaival, azok kedélyes, szolid vasárnapi borozgatásával. Másfél év alatt több mint száz riportot készítettek a pécsi körzeti stúdió munkatársai — szerte az országban, hiszen hazánkban nagyon elszórtan élnek nemzetiségiek, a délszláAz Orr-ügy a kötet másik nagyobb terjedelmű elbeszélése. Egy, az íróval megesett orr-műtétről és annak körülményeiről rajzol alapgondolatában érdekes, de kidolgozásában már kissé túlméretezett képet Kampis jó érzékkel veszi észre, hogy egy orvosi beavatkozás, legyen bármilyen jelentéktelen, a szenvedő fél számára mennyire fontossá válik. A személye körüli fontoskodás azonban, még akkor is, ha az baráti segítőkészségből fakad, bosszantja, mert általánosan jellemző, negatív jelenségeket sejt mögötte. Ennek a kettősségnek a meglátása és sokoldalú érzékeltetése az elbeszélés legfőbb erénye. Viszont a publicisztikus elemek gyakori alkalmazása fellazítja a történetet, ábrázolás helyett sok helyütt csak leírást kapunk. Az alapgondolat így veszít erejéből, s a szatirikus szándék sem éri el a célját, pedig nyilvánvalóan ez utóbbi is senkentette az írói ötletet. A könyv legérettebb, s Kampis Péter egyik legegyénibb novellájának a Közületi nyúl című írást érzem. Gyilkos, megsemmisítő szatíra ez az emberi korlátoltságról, a mindent sablonokba kényszerítő bürokratikus gondolkodásmódról. Altmann Zoltán hiába próbál értelmes munkalehetőséget teremteni az intézeti gyerekeknek, a gazdasági igazgató tudatos ostobasága miatt megbukik a terve. Hiszen ő — érvel — csak közületi nyu- lat vásárolhat, s az állományba- vételi könyvben egyébként sincs olyan rubrika, hogy nyúl. A legmegdöbbentőbb, hogy a maga módján igaza van, úgy tesz, ahogy a szabályok előírják, mégis ezáltal válik nevetséges, sé. Az író olyan helyzetet teremt, melyben nem egy embert, hanem egy jellemző emberi magatartást leplez le, s teszi ezt éppen az értelmes cselekedet ellenpólusából. A szatíra nyilo itt pontosan .célba talál, nem kétséges, hogy az olvasó szemében ki a vesztes. Kampis még egy groteszk látomással is megtoldja a történetet, Altmann de. líriumos álmában megjelenik a közületi nyúl. Hogy az milyen? Olvassuk el, mert ez a rész a maga szellemességében vissza- adhatatlan. A Nagy Színház című novellát abszurd kísérletnek nevezném. Talán mert nem eléaaé abszurd, kevésbé hatásos. Kafkát is. Mándy Ivánt is ott érez. zük mögötte, mint inspirátort. S ez a kelleténél Is zavaróbb. Rövidségével, biztos kézzel szerkesztett tömörségével ragad meg az Itt szeret a pisztráng. Két ember érzelmi kapcsolatában felsejlő válság finoman árnyalt, a természet harmonikus keretébe illesztett története ez. Egyben új lehetőséget is jelez, hogy Kampis Péter milyen irány, ban fejlesztheti tovább prózairól művészetét, amellett természetesen, hogy a számára oly adek- vát kifejezési eszközről, a szatíráról lemondana. Kovács Sándor vök végig a déli határ mentén egészen fel Győr-Sopron megyéig, németek pedig Borsodtól Baranyáig. Nem ismervén a nemzetiségi adásokat, általában, a tegnapi, magyarra szinkronizált riportok alapján úgy tűnik, a szerkesztőség jobbára a múlt emlékeivel, a hagyományőrzés formáival foglalkozik többnyire. De épp a hegesztőasszony portréja igazolja, sokat foglalkoznak a nemzetiségiek eleven, mai életével is — ezért is lehettek körükben hamar népszerűek a délszláv és a német nyelvű adások. Melyek készítéséhez további sok sikert kívánunk kollégáinknak. b. I. B. L. Színes nemzetiségi csokor Pécsről Pannon krónika
