Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-24 / 352. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 6. TÁRSADALOMPOLITIKA 1979. DECEMBER 24. Javulás útján a betegellátás Szakrendelés a megye más városaiban Is? Baranya megye egészségügyi intézményei között az átlagosnál is nehezebb körülmények között végzi munkáját — a legutóbbi minisztériumi vizsgálat megállapítása szerint elismerésre méltóan — a POTE urológiai klinikája. Legnagyobb gondjuk o zsúfoltság, hiszen már régen kinőtték a klinika öreg, Munkácsy Mihály utcai épületét. A klinika feladatait így összegezte az intézet igazgatója, dr. Frang Dezső, az urológia professzora:- A gyógyító-megelőző munkában elsődleges feladatunk a megye ellátása, hiszen Baranyában másutt nincs fekvőbeteg-ellátás, szakrendelés is csak az újmecsekaljai rendelőben, ahol négy szakorvos fogadja a járóbetegeket. A kórházi ellátásra 2 ágyunk van, a kihasználtságuk rendszeresen a 100 százalék körül mozog. Az elmúlt évben 1950 betegfelvétel volt a klinikán, és ezek közül 1200 műtétre került sor.- Meghökkentően nagy számok ezek, s nem kétségesrhogy komoly megterhelést rónak orvosokra, szakdolgozókra egyaránt.- Szerencsére a teljes integráció érvényesül intézetünk és az Egyesített Egészségügyi Intézmények újmecsekaljai szak- rendelése között. Ők is a megye egész területéről fogadják a betegeket, s ha úgy látják, hogy a járóbeteg-ellátás nem elégséges, hozzánk irányítják őket. De már konkrét diagnózissal, laboratóriumi eredményekkel. így tehát felgyorsul a diagnosztizálás, kevesebb terhet kell viselni a klinika szak- rendelésének. Nagy szó ez, hiszen így is, jelenleg 8 perc rendelési idő jut egy betegre átlagosan. A napi betegforgalom 150 fő körül mozog, s ez a szám évről évre nő. Az előbb említett percátlagot a rendelési óraszám növelésével tudjuk csak tartani. — A fentiekkel azonban még korántsem merül ki az intézet tevékenységi köre ... — Nem, hiszen regionális, sőt országos feladataink is vannak. öt megye; Vas, Zala, Somogy, Tolna és Baranya, s oz ország minden részéből fogadjuk azokat a speciális eseteket, amelyeknél kutatási eredményeink szakmailag indokolják az intézetünkben végzendő gyógyításukat. Két speciális területtel is foglalkozunk: egyik a veseköves megbetegedésekkel kapcsolatos kutatások és azok gyógyítása, másik a nephrológia, azaz a művese- kezelés, amelyben rendszere- 9Syi 25—27 beteget részesítünk. Állandóan 16—18 beteg várakozik transzplantációra, vagyis veseátültetésre. Ami a beteg- ellátási tevékenységünk megoszlását illeti, évről évre túlteljesítjük az Egészségügyi Minisztérium által kiadott irányelveket, vagyis az ajánlott 50 helyett 60—65 százalékban a Baranyában lakók foglalják el a klinikai ágyakat. — Elegendő az orvosi és szakdolgozói létszám e sokrétű és meglehetősen sok munka elvégzéséhez? — Ami a jelenlegi körülményeinket illeti, igen. A fő gondunk a zsúfoltság, a kórházi ágyak túltelítettsége. — Van remény javulásra a közeljövőben? — Igen, többféle lehetőség is kínálkozik, s mi valamennyivel élni szeretnénk. A végső és legmegnyugtatóbb megoldás az úi, 500 ágyas klinika megépülése lesz, ohol megfelelő helyet kapna az urológia is. Ez azonban még egy távolabbi jövő ígérete. Ami viszont konkrét, s valószínűleg már o következő év közepe táján megvalósul, az az intézet jelenlegi helyén megkezdett bővítés. Megkoptuk az épülettömb déli — Kossuth térre néző — szárnyát, ahol korábban a kórtani és közegészségügyi intézet működött. Itt. a Fül-orr-gégészeti klinikával közösen 10—10 ágyas bővítésre nyílott lehetőségünk. A napokban az Egészségügyi Minisztérium is jóváhagyta fejlesztési elképzeléseinket. — Mit jelent az urológiának ez a plusz 10 ágy? — Eddig a női osztályra — természetesen, ha nem akut esetről volt szó — általában egy hét előjegyzési idővel tudtuk felvenni a beteget. A férfi osztályon viszont a várakozási idő elérte a két-három hetet is. Ezért úgy döntöttünk, hogy a tízágyas bővítéssel a férfi osztályt tehermentesítjük, s így elérhető a korábbi várakozási időtartamnak legalább ötvenszázalékos csökkentése. De nemcsak ez jelent előbbrelépést, hanem a kórházi kultúra és higiénia is sokat javul a majdan kialakítandó korszerű fürdőkkel, társalgóval, ebédlővel kiszolgáló helyiségekkel.- Hol tartanak most az átalakítással? — A távfűtést már bevezették, a víz-, villany- és egyéb szakipari munkák szerelése is nagyrészt elkészült. Kisebb kőműves- és burkolómunkák, a belső szerelvényezés és a helyiségek berendezése van hátra. Ügy látom, biztatóak a kilátásaink.- Adnak-e okot optimizmusra további reális elképzelések?- Igen, például az új, pécsi, első kerületi rendelőintézet, amely ha megépül, urológiai szakrendelésnek is otthont adhat. De addig is eltelik pár év, amíg ez megvalósul. Sokkal előbb, és hosszú távon hasznos lenne, ha Baranyai leg- olóbb két másik városában, a kórház-rendelőintézeti egységben szerveznének urológiai szakrendelést. Klinikánkon rendszeres szakorvosi képzés folyik, tehát személyi akadálya nem lehet a megvalósulásnak. — Más akadálya esetleg lehet. Például elégséges érdeke-e egy városnak a szakorvos foglalkoztatása akkor, ha ehhez meg kell teremteni a rendelés feltételeit, valószínűleg lakást is kell biztosítani, s az orvos számára — akinek a műtéti munka jelenti az igazi szakmai sikerélményt — kielégítő-e a járóbeteg-rendelés? — Ami a dolog anyagi részét illeti, nem szabad „helyi zsebben" qondolkodni, hiszen az is a népgazdaság költség- vetését terheli. Mert vegyünk egy oéldát: katétercserére hetenként hoznak be a megyéből a rendelőintézetbe és hozzánk mentővel mintegy száz beteget, még hatvan kilométerről is. Csak egy hónap alatt is hatalmas költség, nem beszélve orról, hogy ez az út alkalmanként leköt egy mentőautót. Nem. volna szükség erre, ha lenne közelebb egy szakrendelés. A szakmai részt illetően pedig csak szervezési kérdés ez, hiszen mondjuk két járás szakorvosi ellátását négy órában meg lehet oldani. A munkaideje többi részét az adott kórház sebészetén tölthetné a szakorvos. * Ha a beszélgetés során soknak is tűnik a feltételes mód használata, ez nem a tanácstalanságot, hanem sokféle lehetőség kutatását, a megye urológiai ellátása javításának több irányú lehetőségeit tükrözi. És ezek közül egy már sínen van. Kurucz Gyula Fotó: Cseri Megértő, a munkámat tisztelő, családot szerető, életvidám, hűséges, okos feleséget szeretnék — Tudom, aki meghallja, hogy miként képzelem a családi életem, mosolyog rajtam és azt mondja: ez a fiú a mesék világában jár. Én mindezt 18 évesen gondolom így, de lehet, hogy majd másként alakul. Mindenesetre sokmindent szeretnék megőrizni és megvalósítani ezekből az ifjúkori álmokból. Ezeket a gondolatokat a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium egyik negyedik osztályos tanulója fogalmazta meg, amikor vele, illetve több társávdl, arról beszélgettünk, hogy miként képzelik el jövendő családi életüket. A beszélgetés kiinduló pontja, a társkiválasztás, vagyis, hogy ki, milyen főbb „szempontok" figyelembevétele alapján keres partnert. Milyen legyen a feleség? A jövendő feleségűik külsejére vonatkozóan o fiatalemberek többségének nincs különösebb kikötése, illetve csak általánosan: „Legyen csinos, jól ápolt, arányos termetű." Hogy az illető szőke, avagy barna hajú, magas, vagy alacsony, kék, zöld, avagy barna szemű — oz szerintük nem lényeges. Ám egy-'két fiatalembernek azért akad külön igénye: „Ne fesse magát”, „ne öltözzön kihívóan", „a feleségemnek meg kell felelnie oz én ízlésemnek, és ebből következik, hogy csak szép lehet”, „ne legyen magasabb nálam”. Sokkal szívesebben és részletesebben beszéltek azokról a kívánságaikról, melyek jövendő feleségük jelleméhez, ma- gatartásáihoz fűződnek. Szinte kivétel nélkül megfogalmazták, hogy olyan társra vágynak, akivel kölcsönösen megértik egymást. És hogy ki miben látja ennek zálogát: „Ne legyen hirtelen indulatú”. „Legyen családszerető, jó háziasszony”. „Hű, becsületes, káros szenvedélyektől mentes feleséget szeretnék". „Szeresse az embereket, örülnék, ha mindig jó kedvű lenne.” „Legyen határozott, vagyis minden helyzetben találja fel magát”. „Csak annyira legyen szerény, amire még nem mondják, hogy jelentéktelen". „Megértő, a munkámat tisztelő, családot szerető, életvidám, hűséges, okos feleséget szeretnék.". „Természetesen lesznek hibái, de majd megpróbálom leszoktatni róluik. Ö is biztosan ezt teszi velem". „Csendes, ragaszkodó, művelt, segítőikész feleséget szeretnék. Ez mind annyira szép, hogy szinte utópisztikus. Tudom, hogy minden embernek vannak kisebb-na. gyobb hibái, ezekről lehetőleg nem keli tudomást venni." „Szeretném, ha becsületes lenne. Legyen ragaszkodó. Egy- szer-kétszer megcsalhat úgy, hogy én nem tudok róla. Jó volna, ha házias, szorgalmas, takaros lenne.” „Nem eszményképre, hanem a hibáit beismerni képes emberre vágyom.” Nagyon összecsengett a fiatalemberek véleménye, a feleségük iskolázottságáról: középfokú iskolai végzettség elvárásánál egyikük sem adta alább: „Ahhoz, hogy a munkahelyről és a munkáról is beszélni lehessen vele, legalább középfokú végzettségűnek keli lennie.” „Szerintem az érettségi elegendő, de szükséges is. Ám oz sem zavar, ha magasabb végzettsége lesz, mint nekem.” „Lehetőleg olyan végzettségű legyen, mint én.” „Az talán nem árt, ha egyetemet végzett, de ha esetleg nem sikerűit neki, később még pótolhatja.” „Tulajdonképpen mindegy, de szívesebben kötődnék egy művelt, egyetemet végzett személyhez. Jó lenne, ha olyan munkát vállalna, amely mellett jut ideje a családra, szórakozásra, kikapcsolódásra. Konkrétan: szívesen venném, ha orvos lenne, mert így a család számára ez kényelmes megoldás.” „Azt hiszem, ha nem is alapvető, de azért meglehetősen fontos, hogy a házostársak azonos intelligencia-fokon álljanak. Ez jelentheti az azonos szintű egyetemi végzettséget is. A feleségem végzettsége ne legyen magasabb, mint az enyém. A beosztása lehet." Segítek a házi munkában Jelentős szemléletbeli változásra utalnak azok a válaszok, melyeket a családi munkamegosztásra adtok a fiatalemberek: „Ha valamelyikünk 'munkája elhúzódik, a másik ne problémázzon ezen, hanem vé. gézzé a szükséges otthoni tennivalókat." „Segítek a házi munkában. Nem félek a töröl- getéstől, takarítástól, mosástól, bevásárlástól." „A házimunkát hasonlóan a szüléimhez, közösen végezzük, attól függően, hogy kinek mennyi ideje van saját munkája mellett az otthoni feladatok elvégzésére.” „Természetesnék tartom, hogy a férj is részt vállal a házi munkákból.” „Én már most is részt veszek a házimunkában. Mindenben szívesen segítek, hogy az ily módon felszabadított időt együtt tölthessük." De akadtak kivételek. „Besegítek, de nem mindenbe. Mosni, takarítani, mosogatni, vasalni nagyobb részben ő fog. Persze, ha beteg lesz, minden munka rám hárul, és kénytelen leszek élvégezni.” „A főzésen kívül minden otthoni munkát elvégzek, segítek, persze fenntartvc» azt, hogy ez inkább női munka.” „A munkamegosztás szempontjából előnyös egy nagymama, aki főzne. A feleségemnek így a lakás rendben- tortása, bevásárlás jutna, amiben a gyerékek segítenének. Én a különböző javításokat végezném.” „A mosást, takarítást a feleségemre hagynám, a főzést elvállalom.” Lakás, bútor, gyerekek Arra a kérdésre, hogy az önálló családi életben miilyen sorrendben mit szeretnének megvalósítani, szinte teljesen azonos válaszokat kaptunk. íme a sorrend: lakás és bútor, aztán a gyermekek. Érdekes, hogy a fiúk többsége két-három gyermeket szeretne, felülmúlva a lányok elképzeléseit, akik nagy része — amint azt egy nem régi beszélgetés alkalmával elmondták — egy esetleg két gyermeket szeretne. Az első három legfontosabb célkitűzést követően már nagyon változó a kép. Vannak, akik autót, mások az utazást, szórakozást, egy újabb csoport a nyaraló hétvégi telek vásárlását sorolja a negyedik helyre. És még valami, amiről beszélgettünk: mik azok a riasztó esetek, amikkel már találkoztak családok életét ismerve, amiket saját életükben ki akarnak kerülni. Ezeknek a válaszoknak a lényege, hogy nem szeretnének elválni. A feleletekből arra is következtetni lehet, hogy véleményük szerint milyen úton lehet a válásig eljutni: „A látszat családi életet szeretném elkerülni. Ez ma nagyon sok családra jellemző. A külvilág felé mindent szépnek mutatnak, a belső családi életben azonban közömbösek.” „Szívesen elkerülném a hazudóst, titkolózást." „A pénz, a javak hajszolását, azt, hogy emiatt még gyermeket sem vállalnak.” „Sok házasság azért bomlik fel, mert családon belül nincs egyenjogúság.” ,.Az ivászat tönkreteszi a családi életet." Török Éva Fotó: Cseri László A felújított kazánház Fiúk — a „tükör előtt”
