Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-24 / 352. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 4. GAZDASÁGPOLITIKA 1979. DECEMBER 24. Hiánycikk a mindentudó kerti kisgép. Ezt a példányt is csak a nyitásra sikerült mutatóba kitenni a siklósi mezőgazdasági szakboltban. Fotó: Erb János Kisgépek a háztájiban Elsőbbséget a vásárlásnál a szakcsoportoknak! Ügy tűnik, a háztáji kisgépeket még sokáig nem tudjuk kipipálni a hiánycikklistán. Baranya például most is vevő lenne több száz kertitraktorra, olyan öt-tíz lóerős kisgépekre, melyekkel játszi könnyedséggel elvégezhető a szántás, a kapálás, a permetezés vagy éppen a szállítás. Vevő lenne, ha volna kertitraktor. És még sok más, időnként vagy krónikusan hiányzó háztáji kisgép és eszköz, melyekhez csak sok utánjárás, előjegyzés, várakozás után jut hozzá a kiskerttulaj- donos, ha egyáltalán hozzájut. Óriási vevőkörről van szó, csak Baranyában hetvenezer kiskerttulajdonost tartanak nyilván. Nőtt a hazai termelés Mi is a helyzet, még inkább milyenek a kilátások a kisgép- ellátásban? Ezt a kérdést a szakcsoportjaik révén érdekelt fogyasztási szövetkezetek is feltették a nemrég Pécsett megfordult dr. Szlamenicky Istvánnak, az Országos Fogyasztási Tanács elnökének. Sajnos, gyökeres javulásra a jövő esztendőben sem számíthatunk. Kétségkívül, az elmúlt évek során történtek erőfeszítések, az egymás mellé rakott számok ezt tanúsítják. A hazai termelés látványosan növekedett, persze az is igaz, nagyon alacsony szintről indult. Két éve a háztáji kisgépekből a termelés 50 millió forint volt, tavaly 120 millió, az idén pedig már 200 millió forint. Ám, ez is csak az igényeknek a felét fedezi. Jócskán van tehát elmaradás. A hazai mezőgépipar háttéripar híján a gyártásban képtelen utánamenni a hazai igényeknek. A gondokon enyhítendő, időközben külföldről is hoztunk be gépeket, főként a tőkés országokból importált kisgépek arattak nogy sikert és találtak azon- nyomban gazdára. Az importnak azonban igencsak korlátái vannak, s ezen a téren a jövő esztendőben sem várható javulás, tekintettel az ország közismert külgazdasági nehézségeire. Ide tartozik, hogy a magyar ipar és a külkereskedelem megpróbált kooperációs gyártást tető alá hozni a külfölddel, sajnos, sikertelenül. Tárgyalások folytak például nyugatnémet cégekkel, ám a közös gyártás nem jöhetett létre, mert csak késztermékkel tudnánk fizetni, s az nekik nem üzlet. Hasonlóan meghiúsult a jugoszlávokkal is az együttműködés terve, ők ugyanis a világpiaci árnál jóval magasabb árakat kérnek. Mellesleg ezen futottak zátonyra a határ menti cserében érdekelt baranyai kereskedők próbálkozásai is, amikor a tavaly Pécsett rendezett Szlavónia—Baranya mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon vásárolni szerettek volna a bemutatott — egyébként jó műszaki színvonalú, többnyire nyugati licenc alapján gyártott - háztáji kisgépekből. A jugo- szlávok hihetetlen árakat mondtak. Persze, ami első nekifutásra nem sikerült, kitartó próbálkozások után sikerülhet. Mindemellett a KGST-orszá- gokban is érdemes lenne jobban szétnézni és kooperációs partnert találni. Segítene a gépkölcsönzés A hazai termelés és a behozatal elégtelensége mellett szemrehányásokkal illethetjük a kereskedelmet. A teljes képhez ez is hozzátartozik. Átgondoltabban, céltudatosabban kellett volna elosztani a nélkülözhetetlen háztáji kisgépeket. Akkor nem fordulna elő, hogy sok — tenyérnyi földdarabbal rendelkező, a piacra semmit sem vivő — hobbikertész jobban felszerelt háztáji kisgépekkel, mint a „profik”. Sajnos, maguk a szakcsoportok is ott tartanak még, hogy mindössze néhány gépet tudnak kölcsönözni tagjaiknak. Mindenképpen elsőbbséget kellett volna — és kell a jövőben — biztosítani a szakcsoportoknak és tagjainak a gépvásárlásoknál, és ki kell terjeszteni a gépkölcsönzést. A kiskertekben és a háztáji földeken jelentős értékeket termelnek, a termelési kedv fenntartása tehát népgazdasági érdek, mindnyájunk érdeke. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükségesek a kisgépek. Azért, hogy könnyebb legyen a munka, elterjedhessenek a korszerű termesztési eljárások, ezzel együtt növekedjenek a hozamok. Nem utolsósorban pedig kedvet csináljunk a fiataloknak, akik majd a mostani kertészek helyébe lépnek. Miklósvári Zoltán Atomerőmű A szédítő magasságban parányinak tűnnek a sárga nadrá- gos munkások. Mi is 19 méter magasan vagyunk, vagyis az atomerőmű főépületének 18,90- es szintjén, ahogy itt nevezik. Azok ott fenn legalább 50 méterre a földtől, szobányi 'rácsos acélszerkezetet illesztenek helyére. A karcsú toronydaru valószínűtlen könnyedséggel emelte le az előbb egy trélerről a több tonnányi acélvázat az URH rádiós irányítók utasítására, néhány perc alatt szinte felszállt a szerkezet: méreteit, súlyát elvesztette a reaktorház roppant tömegéhez képest. Hazánk jó néhány nagyberuházását láttam építés közben és később, amikor elkészült — a BCM, a Gagarin Hőerőmű, a Százhalombattai Olajfinomító, a Tiszai Vegyi Kombinát, az V-ös bányaüzem. Azonban mindmind eltörpülnek az itteni nagyságrendek mellett. Pakson például az év két utolsó hónapjában csaknem BCM-értékű összeget építenek be. Jövőre 12 milliárd forintnyi feladat vár az akkorra 12 000 főre duzzadó építőhadra. Herendi Lajos alig néhány hónapja jött haza Uszty-llimszk- ből. Öt nem nyűgözik le annyira az itteni léptékek. A rövid idő alatt alaposan megismerte az atomerőművet, értőn magyarázza a reaktor körüli munkákat. — Kétszeres védőgyűrű veszi körül majd a reaktort — mutat a mélybe, mi ugyanis azon a szinten állunk, ahol felülről zárják majd le a nukleáris máglyát. Az első gyűrű méternyi vastag ólommal, acéllal kevert beton, melyet kívül-belül rozsda- mentes acéllemezzel borítanak. Éppen ezt hegesztik most, a katlan másik felén pedig magasnyomású homoktisztítóval a festéshez készítik elő a már kész hengerfalat, amely tulajdonkép. pen úgy néz ki, mint egy duplafalu hordó, persze olyan hordót kell elképzelni, amelybe egy családi házat bele lehet termi. A dupla fal közé öntik majd a betont Hegesztőgenerátorok, a homokfúvók, a kalapácsolás zajában csak néha hallani egy- egy kiáltást, többnyire ugyanis rádión beszélgetnek a munkások, Itt ahol a XX. század legveszélyesebb erőit akarja az ember szolgálatába állítani és olyan épületeket kell létrehoznia, amely mellett ő maga valósággal hangyává válik, a madárcsicsergés néha-néha már- már túlharsogja az építkezés zaját. Százezernyi madár talált itt menedéket félre. Elképzelhető, hogy az atomerőmű építésének ezernyi bonyolult feladata mellett micsoda munka lesz az 1,2 millió légköbméternyi épületből a madarakat kihajtani. Március végén érkezik majd a reaktor, még az 1980-as esztendőben megkezdődik majd az üzembe helyezés is, 1981 -ben az első 440 MW-os egység áramot is ad. Addig azonban még nagyon sok a tennivaló. Balogh Ernő, az Erőmű Beruházási Vállalat paksi kirendeltségének vezetője Az atomerőmű üzemi főépülete a legsürgetőbb feladatok között a fűtést említi, az idén már háromszor annyi létesítményt kell fűteni, mint az elmúlt télen. — Fent a lakótelepen 560 lakást, 150 férőhelyes bölcsődét, az új szállodát, az iskola új szárnyát, hogy csak azokat a létesítményeket említsem, amelyeket ebben a fűtési szezonban kell először hőenergiával ellátni — mondja. — Aztán itt az üzemi területen a gépházat és az l-es reoktorépületet, csak az utóbbi, mintegy 500 ezer légköbméter felfűtését kívánja. Azért is fontos ez, hogy a munkások megfelelő körülmények között dolgozhassanak, de azért is, mert a reaktor körüli beton- és vasbetonszerkezeteket különleges műanyag festékkel vonjuk be, amelyet legalább 15 Celsius fok hőmérsékletnél lehet csak felvinni. Csak így várható el, hogy a követelményeknek megfelelően 30 esztendeig ne kelljen javítani, vegyálló folyadékoknak, 80—90 Celsius fok hőnek ellenálljon, ugyanis a sugárvédelem csak így oldható meg. Elképzelhető, hogy milyen precíz munkát követel ez, hiszen már az építkezés közben szükséges kezdeni a festést, összesen ugyanis mintegy 220 ezer négyzetméternyi (30—35 futball- pályányi) területet kell befesteni, amelynek jelentős hányadát az említett szigorú patikatisztaságú körülményék között kell megvalósítani. Nemrégiben volt egy munkaruha-bemutató itt, ugyanis még a munkaruha minősége sem közömbös. Egyetlen ilyen célnak megfelelő munkaruha 3 ezer forintba kerül. A magasból messze lehet látni, ezüst színű acéloszlopsor húzódik nyugat felé, már a villamos energia távvezetékei is készülnek. Kissé közelebb, az ötven méter magas üzemi főépület fölé magasodó daruknál is csaknem kétszer magasabb me. teorológiai torony, amely egész sor légköri vizsgálatot tesz lehetővé. A csaknem a főépület- mellett épülő betontorony pe. dig az erőműben keletkező gázok lokalizálására szolgál. A 18,90-es szintről azonban nemcsak a magasba érdemes nézni. Alattunk ugyanis már dolgoznak a földgépek az új mun. kagödörben, amely fölé majd a második lépcsőben újabb reaktorhoz és gépház kerül. Pakson folyamatos beruházás mellett, most már az 1984-ig üzembe helyezendő 1760 MW- os szakasz után, 1990-ig 5 ezer MW-ra növelik az atomerőmű teljesítményét. Szükséges is, hi. szén hazánkban 1950-től 1977- ig az energiarendszer csúcs- terhelése 486 MW-ról csaknem 4700 MW-ra emelkedett, 1990- ben viszont már 12—14 000 MW csúcsterhelésre kell felkészülni. Balogh Ernő az előbb még a patikai tisztaság és precizitás gondjairól beszélt, vannak azonban olyan munkák is, amelyek az előbbi követelmények mellett hatalmas méretek és súlyok mozgatását is megkövetelik. — Egy esztendő van csak már vissza a berendezések üzembe helyezéséig. Bármilyen zord idő is lesz, itt a munka nem állhat meg, mindenkinek dolgoznia kell. — mondja. — Május 1-től bevezettük a folyamatos munkarendet, 10—12 órás munkaidővel, az építők tíz, a szerelők pedig nyolc napig folyamatosan dolgoznak, majd az előbbiek négy, az utóbbiak pedig hat pihenőnapot kapnak. Nemrégiben szereltük be a cseh gyártmányú primer- köri nyomástartót, amely 12 méter hosszú, 3,3 méter átmérőjű, 115 tonna súlyú. A primer- körben egyébként az összes berendezést ezután kell beszerelni, amelyek mind nagy méretűek, súlyosak, de szerelésük fehér köpenyt igényel. Szerencsére működnek már a 250 tonnás és a 130 tonnás teherbírású daruk az üzemi főépületben . .. — Az az igazság, hogy ho véletlenül egy hétig nem tudok kijönni, olyan óriási változásokat fedezek fel, amelyek akár elégedettséggel is eltölt- hetnének. Persze itt erről szó sem lehet, hiszen a jövő esztendőben, naponta 30 millió értékű munkát kell megvalósítani, ilyen tempó mellett pedig aligha lehet az ember egyetlen percig is nyugodt. Még benézünk a KlSZ-esek- hez. Csák Attila, a Paksi Atomerőmű KISZ-szervezője, a KISZ KB megbízottja és Földes Lajos, az Atomerőmű KlSZ-bizott- ságának titkára, éppen azokról a pályázatokról tárgyal, amelyeket a fiatal műszakiak o beruházás meggyorsítására, ész- szerűsítésére, esetleges költségcsökkentésére kidolgoztak. Az elfoaadás alapvető feltétele, hogy megvalósítható legyen. Eddig 19 ilyen pályamunka érkezett be, valamennyi kollektív alkotás. Ma már több, mint 2100 KISZ-tag dolgozik az atomerőműben, ugyanakkor a beruházásban részt vevő 100 vállalat KISZ-eseivel is kapcsolatot kell tartaniuk. Aztán itt a KISZ épi- tőbrigád ezernyi gondja, ők ugyanis azok a sárga ruhás fiatalok, akiket ott fenn láttam az ötven méter magasban, de ha a szükség éppen úgy kívánja, a második üzemi főépület munkagödrében vállalnak munkát. A Duna-parton motoros ladik vesztegel, úgy tűnt horgásznak. Kiderül, hogy csak nézelődnek, Dunaszentbenedekről jöttek át. Az öreg halász talán az unokáinak magyarázza, hogy itt bizony megváltozott a világ ... Lombosi Jenő A reaktor külső védőgyűrűjén dolgoznak a munkások Maradnak a hiánycikklistán?
