Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)

1979-12-21 / 349. szám

1979. december 21., péntek Dunántúli napló 3 Boly* Bikái, Bodolyabér [**) oly, Bikái, Bodolya- ^ bér... És jegyzet­tömbömben három név: egy pedagógus, egy közgazdász és egy tanácstitkár neve. Mindhárman jóval innen vannak még a harmincon, vidéken élnek és dolgoznak. Mit tudok még róluk? A já­rási hivatal elnökhelyettese, a pedagógus szakszervezet titkára, a mezőgazdasági kombinát személyzeti osz­tályvezetője azt mondotta róluk: helytállnak a mun­kájukban. o Boly Varga Péter, a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát értékesíté­si osztályának vezetője előzetes időpontegyeztetésünk ellenére alaposan megvárakoztatott. Egy váratlan, sürgős munkaértekez­let közepébe csöppentem bele. Barna, erős testalkatú, baju­szos fiatalember, mozdulatai­ban, beszédében nyugodt, meg. fontolt, — 1952-ben születtem Kunte­lepen, Somogy megyében. A szüleim ma is ott élnek, tsz-ta- gok — kezdi a bemutatkozást. — Pécsett jártam egyetemre, az akkor még a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett tagozatára. 1974-ben végeztem a mezőgaz. dasági szakon. Egyébként a fe­leségem is közgazdász és falusi lány, egy Győr melletti kis fa­luban született. Csoporttársam volt az egyetemen, közvetlenül az államvizsga előtt házasod­tunk össze. Az egyetem után mindketten a nagyatádi járási hivatalnál dolgoztak kilenc hónapig, tehát Varga Péter szülőfalujának kö­zelében. Itt keresték fel őket a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, tői, munkát ajánlva. — Nem volt nehéz döntés — emlékezik vissza — mégiscsak más közgazdászként egy nagy­üzemnél dolgozni, mint az ál­lamigazgatási apparátusban, így aztán másodszor is Baranyá­ba kerültem, 's nem bántam meg. Megszerettem az itteni munkát s ezzel együtt a mező- gazdaságot. Felesége a Babarc—Bólyi Nö­vénytermesztési Rendszer babar. ci irodájának vezetője, Varga Péter pedig 1979. január 1. óta a kombinát értékesítési osztá­lyának vezetője. — Úgy érzi, karriert csinált? — Igen. Azt hiszem 27 éve­sen ezt annak lehet nevezni. Mindemellett és elsősorban nagy elismerés és ösztönzés számom­ra. Persze, nem vagyok egyedi eset: a kombinátnál számítanak a fiatalokra, jó néhány fiatal kol­légám szintén vezető munka­körben dolgozik már. Mint közgazdásznak és az ér. tőkésítési osztály vezetőjének a piackutatástól a szerződések teljesítésének ellenőrzéséig ter­jed a feladatköre. Nem kis fe­lelősség, hiszen a kombinátnak idén például 1,3 milliárd forint a termelési értéke. Legalább harminc nagyobb jelentőségű szerződés teljesülését kell figye­lemmel kísérni, akad köztük 270 millió forint értékre szóló is. Babarcon majorsági épület­ben kaptak szolgálati lakást. Nagy kert is járt vele. Ennek művelése jelentette a munka utáni kikapcsolódást, szórako­zást — Most december elejétől azonban már mohácsi lakos va. gyök — meséli —, ott épült fel az új szolgálati lakás. A ké­nyelem, komfort, a közlekedés szempontjából sokkal jobb, mint az előző, s kert is van, bár elég kicsi. Amikor a terveiről érdeklő­döm, elsőként a szakmai to­vábbképzést említi. Úgy érzi, ezt el is várják tőle. Angolul is ta­nul, szeretne nyelvvizsgát tenni. o Bodolyabér A térképen kell megkeresni, hogy miként juthatunk oda, még így is vagy negyed órát bo­Fiatal értelmiségiek falun Ösztönző a felelősség és a bizalom Esküvő karácsonykor lyongtunk Oroszló környékén, míg rátaláltunk a kis falura. Az utca néptelen, a házaknál sem mutatkozik senki, igaz szemer­kél a decemberi eső. Az iskola épülete is csendes. Már-már feladom a reményt, hogy Cserfai Györgyi bodolya- béri -tanítónővel találkozhatom, amikor a harmadszori kopogta­tásra egy fiatal, törékeny alka­tú lány nyit ajtót. Nem beszéltük meg előre a találkozást, így érkezésem meg­lepetés. — Semmi érdekeset nem mondhatok magamról, még csak pályakezdő sem vagyok, hiszen kilenc éve tanítok már — húzódozik a beszélgetés elől, de aztán mégiscsak belegyezik. Határozott, energikus, s kissé gunyoros is amikor megindo­kolja, miért is idegenkedett annyira, hogy írjak róla: — Nem szeretem a falusi pe­dagógusokról készített portré­kat, riportokat. Mindegyik olyan rózsaszínű. „A pedagógus csiz­mában, térdig sárban jár az iskolába, de azért sugárzik be­lőle az elégedettség, a hiva­tásszeretet”. Nem szeretem az ilyen mártíromkodókat — Egyszóval elégedetlen? — Nem, tulajdonképpen nem vagyok elégedetlen — válaszol­ja kis töprengés után. — Igaz, nem is járok csizmában, sár­ban oz iskolába — teszi hozzá mosolyogva —, hiszen az is­kola itt van a ház másik vé­gében. Jelenleg 14 gyerek jár az összevont első három osz­tályba. A negyedikesek Herte- lenden tanulnak édesapámnál. Huszonhat éves és már ki­lenc éve tanít. Érettségi után — a pécsi Janus Pannonius Gim­náziumbon végzett — sok min­dennel megpróbálkozott, illetve inkább csak eltervezte, mert még idejekorán elbátortalano- dott szinte valamennyitől. A nyár végén szabadult egy pe­dagógus státus Sásdon, azt a bcdolyabéri iskolának adták. Akkor még édesapja is itt ta­nított, ő is idejött hát képesí­tés nélküli tanítónak. 1975- ben szerzett diplomát a kapos­vári tanítóképzőben, s azóta egyedül tanít Bodolyabéren. — Beszélt az érettségi utáni bátortalan pályaválosztási kí­sérleteiről. Alig 18 évesen nem félt a gyerekek elé kiállni ta­nító néniként? — Nekem az olyan természe­tes volt akkor, különben is az ilyen korú gyerekek állnak ta­lán legközelebb hozzám. Bár Mohácson születtem, hosszú ideig éltem Bodolyabéren már okkor is, így minden gyerek is­mert. útónom is kiobáltak aj utcán még a második héten is: „Szia, Györgyi”. Erről azért hamar leszoktak, de ez a köz­vetlen, baráti kapcsolat a la- nítványaimmol továbbra is pe­dagógiai vezérelvem. Úgy tar­tom, hogy a tanító néni tekin­télyén nem esik csorba akkor sem, ha beismeri, ő is téved olykor-olykor. Ezért aztán a gyerekek hozzám mindig őszin­ték. Egyedül tanít itt a 478 lako­sú Bodolyabéren, sőt, amióta édesapja Sásdra költözött, egyedül is él. Legkedvesebb szórakozása az olvasás. „Talán én fizetem a legnagyobb vil­lanyszámlát a községben.” Va­lamikor gyermekkorában régész szeretett volna lenni. Most édesapjával együtt, aki a hon­ismereti kört vezeti, kutatja a környék múltját. Nemrégiben Diocletionus császár korából való római sírokat találtok. Amikor a barátairól beszél­getünk, a kolléganőkről, akik­kel együtt végzett a tanítókép­zőben, szóba kerül a pedagó­guspálya már krónikusnak mondható problémája: bizony eddig még egyetlen csoport­társa sem tudott családot ala­pítani azok közül, akik falun tanítanak. — És ön? — Én már talán érdektelen vagyok ebben a! kérdésben — mondja mosolyogva. — Jobb lenne persze nem beszélni elő­re róla, hiszen most töltjük a harmincnapos gondolkodási időt. Ha minden igaz, kará­csonykor lesz az esküvőnk. Q Bikái Esti fényben és esőben. A tanács hivatala egy épületben van a mozival, ahol ma este biztos, hogy nincs előadás, az eső kopogásán kívül semmi nesz. A hivatali idő is a vége felé jár már, ügyfél nincs, azaz csupán én, aki bekopogok a Bikoli Közös Községi Tanács végrehajtó bizottsága titkárá­nak ajtaján. Honig Mária ma talán Bara­nya megye legfiatalabb tonócs- titkára. Huszonöt éves, szőke, magas, s hangján érződik az a fajta türelem, fegyelmezett­ség, amely leginkább azon em­berek sajátja, akik nap mint nap kötelességszerűen mások gondjait, panaszait hallgatják, kérdezik, valahogy úgy, mint az orvos a beteget. — 1973-ban Mágocson, a szülőfalumban kerültem az államigazgatási apparátusba, előbb mint adóügyi, később mint igazgatási előadó. Tavaly ősszel végeztem el a Tanács- akadémiát, s utána kerültem ide vb-titkárnak. Kicsit féltem attól, hogy miként fogadnak itt az emberek, bár mint szom­széd községbelinek rengeteg barátom, ismerősöm volt itt ed­dig is Bikaion. Az is igaz, hogy az első napokbon bizony elő kellett vennem az utacajegyzé- ket, hogy megtanuljam. A köz­ség több mint ezer lakosú, így a névjegyzék megtanulására és a nevek és az arcok azonosí­tására nem vállalkozhattam. Minden lehetséges időt annak szenteltem, hogy az itteni em­berekkel ismerkedjem, ügyinté­zés közben ez magától adódott, sokszor kimentem a helyszínre érdeklődni, az otthonában fel­keresni o panaszost, a község­ben folyó munkálatokat ellen­őrizni. A nyáron társadalmi munkát szerveztünk a község közterületeinek a karbantartá­sára, csinosítására. Személye­sen mentem háztól házig agi­tálni, ez is jó alkalom volt oz ismerkedésre, az meg vég­képp, amikor 15-20 községbe­livel együtt lapátoltam. Honig Mária bár Bikaion vb- titkár, jelenleg még otthon la­kik a szüleinél Mágocson. Édesapja vasutas, édesanyja a tsz-ben dolgozik. Ű pedig min­den reggel autóbusszal jár Bi­káira, majd este onnan vissza. — Bikaion már elég hosszú ideje olyan tanácsi vezetők dolgoztak, okik nem voltak bi- kali lakosok, s ezt bizony a helybéliek nehezményezik is egy kicsit. A saját munkám ne­hézségeiben tapasztalom most, hogy ebben bizony igazuk van, hiszen este öt után sem a ta­nácselnök, sem én nem tartóz­kodunk a faluban, mert máshol lakunk. Pedig jó lenne gyak­ran este is a felelős gozda szemével sétálni a községben. Éppen ezért gyanítom, hogy a bikaliak egy része nemigen örült egy idegen kinevezésé­nek. Most azonban hamaro­san megoldódik ez a problé­ma: karácsonyra ideköltözöm. — A hivatali szempontok mel­lett volt-e egyéb oka a lak­helyváltoztatásnak? * — Igen. A karácsony előtti szombaton lesz az esküvőm. Munkájával kapcsolatbon két kívánsága volt: sikerüljön a következő ötéves tervben révbe juttatni a községi óvoda épí­tését, valamint az, hogy sze­ressék a bikali emberek. — Érzem, hogy befogadtak maguk közé. De azért, hogy igazán szeressenek, még na­gyon sokat kell letennem az asztalra, a község, a közösség asztaláro. Dunai Imre A Debreceni Konzervgyár már teljesítette idei tér vét Az év végéig a tervezett 8750 vagon készter­méken kívül további 250 vagon konzervet állítanak elő. Képünkön: gyümölcskonzervet készítenek. j# Törődni egymással Pártélet a tejipari a la pszervezetében Országos gazdasági irányí­tó központjuk azonos: a Tej­ipari Vállalatok Trösztje. Ide tartozik a Baranya megyei Tejipari Vállalat pécsi üze­me, a Tejgazdasági Kutató, a Tejipari Szállítási és Szol­gáltató, illetve a Tejipari és Tejtermék Ellenőrző Vállalat pécsi kirendeltsége. Ezekben a feladataikhoz szorosan egy­máshoz kötődő gazdasági egységékben dolgozó párt­tagok egy alapszervezethez tartoznak, ötvenhaton van­nak. Jó összmunka eredménye Valamennyien egy kapun belül vannak a pécsi Tüzér utcai épületekben s vala­mennyien legkevesebb há­rom éve párttagok. Jól isme­rik egymást. Ez aíonban túl­nő egymás munkájának, munkahelyi magatartásának ismeretén, összeköti őket a személyes, családi örömeik, gondjaik megbeszélése, egy­más mindennapjainak érdek­lődő figyelemmel kísérése. És ez az egy mondat számos hétköznapi emberi történetet takar. Olyan eseményeket, amikor közülük valakinek mindennél nagyobb szüksége volt arra, hogy a többiek mellé álljanak, jó szóval, törődéssel, vagy éppen jó- szándékú, de kemény figyel­meztetéssel átsegítsék a holt­ponton. Annak a színes bük- fürdői képeslapnak is, amit a párttitkár asztalán láttam, külön története van. Súlyos betegség után meghalt az egyik kolléganőjük férje. Azokban a hetekben a párt­csoportjának tagjai megkü­lönböztetett figyelemmel tö­rődtek vele, de teljesen ma­gába zárkózott. Egy:két hó­nap elteltével szakszervezeti beutalót kapott részben a munkája elismeréseként, rész­ben azzal a nem titkolt szán­dékkal, hogy kipihenje ma­gát. A beutalót konokul visz- szautasította, mondván, hogy a munka segít számára a fe­ledésben, s nincs szüksége pihenésre, kikapcsolódásra. A pórtcsoport tagjai beszél­ték rá, hogy elutazzon. Azon a képeslapon köszönetét mondott nekik. Az egymással való törődés fűzi szorosra köztük az em­beri és munkakapcsolatokat, amik láncreakciószerűen to­vábbgyűrűznek az alapszer­vezet keretein, a szélesebb munkahelyi kollektíva tag­jaiig, és a vállalat kapuin túl is nyomon követhetők. így érhették el, hogy azok a termelési célkitűzések, ami­ket évről évre a vállalatgaz­dasági vezetőségével együtt jelölt ki a pártala pszervezet, a jó összmunka eredménye­ként teljesültek. Ez év elején is több feladatot határozott el a taggyűlés: a technoló­giai fegyelem szilárdítását, az ömlesztő üzemrészben a munkaidő jobb kihasználá­sát, az elszámolási rend és fegyelem megszilárdítását, a szállítás jobb megszervezését és az energiával való taka­rékoskodást. Ezen célkitűzé­sek teljesítéséből nem cse­kély részt vállaltak azok a párttagok, akik személyre szóló megbízatásokat kap­tak. Szintén a vállalati tervek teljesítését szolgálják azok a kapcsolatok, melyeket a tej­termelő gazdaságok, illetve a Baranya megyei Élelmiszer- kereskedelmi Vállalat párt- alapszervezetével alakított ki a Tejipari Vállalat pártalap- szervezete. A rendszeres ta­lálkozások alkalmával a kö­zös gondjaikat beszélik meg. Legutóbb az élelmiszerkeres­kedelmi vállalat pártvezető­ségével tárgyalták meg, hogy milyen feladataik vannak a pontosabb árurendelés, il­letve a szállítás frontján. A gazdasági munkát se­gítő kapcsolatoknál marad­va: a célkitűzések érdekében a vállalati szakszervezeti bi­zottsággal is szorosan együtt­működnek. Annál is inkább, mivel a párttagok nagy része szocialista brigádokban dol­gozik, közülük öten brigád- vezetők. A közelmúlt példá­ja, hogy a szakszervezettel karöltve mozgósították a dol­gozókat pluszmunkára an­nak érdekében, hogy a tő­kés exportra szánt sajt cso­magolását minél előbb befe­jezzék. A munkában ugyan­úgy részt vettek a kutatósok, minőségellenőrzők, a szállí­tásnál, illetve a vállalat köz­pontjában dolgozók, mint a csomagoló munkásai. Bár ezen az egy példán át is mi­nősíthető a párta la pszervezet és a szakszervezet együttmű­ködése, érdemes egy kicsit átfogóbban szólni a szak- szervezet munkájáról és így közvetve azoknak a pártta­goknak a tevékenységéről, akik tagjai a szakszervezet­nek, illetve tisztségeket tölte­nek be. Az elmúlt években kiemelten foglalkoztak a dol­gozók munkakörülményeinek javításával. A gazdasági ve­zetéssel közösen bővítették azokat a munkaterületeket, ahol targoncával lehet dol­gozni. Több olyan gépet konstruáltak házilag — vaj­műhelyben egységcsomagoló, a bólyi üzemben formázó kocsi, ami a sajtok leeresz­tésénél dolgozó nők munká­ját szolgálja, ugyanitt auto­matikus sajtvágó — amik je­lentősen megkönnyítették a dolgozók munkáját. Ugyan­csak az eredményes szak- szervezeti tevékenységet pél­dázza, hogy fellendült a bri­gád m ozg al o m. M e g szü nt e tt ék a formális, elemeket, csak névre szóló feladatokathagy- nak jóvá. Társadalmi munkában A népfront városi, illetve körzeti bizottsága felhívására sokat dolgoztak a Tüzér ut­cai játszópark, azaz a hon­védelmi összetett verseny- pálya kialakításán. De részt vettek a népfront számos egyéb városszépítő akciójá­ban — például a sportcsar­nok környékének rendezésé­ben —, illetve a béke-barát­sági esteken. A különböző népfrontprogramokkal, fel­adatokkal kapcsolatos infor­mációkat nagyrészt az a két párttag hozza az alapszerve­zethez, akik népfrontaktíva­ként dolgoznak. Az alap­szervezet másik két tagja pedig tanácstag. Az egyik Pécsett, a másik Szentlőrin- cen. A Pécshez közeli nagy­községben sok tejipari dol­gozó él. Lakás, út, gyermek­intézmény-építés, kereskedel­mi ellátottság egyaránt köz­vetlenül érinti őket. Néha nemcsak általában, mint a lakóhelyük helyzete, hanem személyes gondként. De ott vannak a tejipari vállalat párta lapszervezeté­nek tagjai azokban a testü­letekben is, ahol a vállalati­nál, illetve a lakóhelyinél még szélesebb dolgozó ré­tegek érdekeiben kell tevé­kenykedni. Társadalmi ellen­őrként, népi ellenőrként, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete Baranya me­gyei Bizottsága, a Szakszer­vezetek megyei Tanácsa és az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete központi ve­zetőségének tagjaként is dol­goznak. T. É.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom