Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)

1979-12-20 / 348. szám

1979. december 20., csütörtök Dunam alt napló 3 Magyar Szociológiai Társaság I. Vándorgyűlése - Pécs „Óvjátok meg a férfiakat!” Statisztikai értékelés a két nem halandóságának különbségeiről - Jelzések a gyógyító tudománynak E zzel a címmel — „Óvjátok meg a férfiakat!” — jelent meg egy könyv a Szovjet­unióban. Arra a Magyarországon is figyelemmel kisért jelenségre kutatja a magya­rázatot, hogy a produktiv korú férfiak halandósága miért nagyobb mint a hasonló korban levő nőké. Egészséges ivóvizet Baranyának (2.) Új vezetékek, közkutak, tartályos és palackos ellátás szerepel a tervekben A Pécsett rendezett „Egész­ség és társadalom" című ván­dorgyűlésen dr. Hoóz István, a Pécsi Tudományegyetem köz­gazdaságtudományi karó tan­székvezető egyetemi tanára „A társadalmi-gazdasági fo­lyamatok hatása a halálozá­sok alakulására” címmel tar­tott előadást. A statisztikus sze­mével foglalkozott a két nem halandóságának különbségei­vel.- Ha a halandósági arány- számok a lakosság egészség­iig yi állapotának barométerei, akkor a produktív korú — 35- 54 éves — férli korosztályoknál veszélyt jeleznek. Kiknek kell erre a veszélyjelzésre elsősor­ban felfigyelniük?- A férfiaknak! De ezen túlmenően az orvostudomány­nak és a szociológiának is. Az elmúlt évtizedekben mind­két nem várható átlagos élet­tartama nőtt, de o növekedés mértéke a nőknél jelentősen meghaladta a férfiakét. Ennek következtében a halálozáskor a két nem közötti kofkülönb- ség átlagosan csaknem 6 évre emelkedett Magyarországon. Vagyis a nők ennyivel hosz- szafob ideig élnek. A férfi ha­landósági többlet okait több társadalom- és természettudo­mány neves képviselői keresték az eltérő életmódban, élethi­vatásban és fiziológiai sajá­tosságokban, de meggyőző magyarázatot nem adtak. Van­nak például olyan tényezők, amelyekkel oz orvostudomány egyszerűen nem tud mit kez­deni. A halandóságot nagyon sok tényező határozza meg. Alap­vetően van a két nem között egy genetikai-biológiai különb­ség. Nem véletlen az, hogy a fiúmagzat halandósága már a méhen belül nagyobb. A tár­sadalmi-gazdasági, külső kö­rülmények azonban befolyásol­ják ennek a genetikai kódnak a működését. A produktív korú férfiak halandóságának rom­lására már a gazdasági szak­emberek is felfigyeltek. A 40 éven felüli férfiak esetében ugyanis nemcsak a halandó­ság nő meg, hanem — még­pedig ugrásszerűen — o táp­pénzen töltött napok száma és a leszázalékolás is. A nyugdí­jazás előtt álló férfiaknak — az 55—60 évesekről beszélek — csak a 80 százaléka aktív ke­reső. Nyilván a munkakörül­ményeket is hibáztatnunk kell az elgondolkoztató statisztika miatt.- Figyelemre méltó, hogy Magyarországon az elmúlt két évtizedben a 35—54 éves fér­fiak halandósága 20 százalék­kal nőtt. Mi ennek az oka? — A produktív korú férfiak halandóságának nagyfokú emelkedése nemcsak azért fel­tűnő, mert akkor következett be, amikor az orvostudomány és a modern közegészségügy eredményeit mind szélesebb körben alkalmazzák, hanem azért is, mert a női halandó­ság ebben a .korcsoportban ja­vult. Az eltérések okait tehát az életkörülmények és oz életmód különbségeiben kell keresnünk. Az a környezet, amelyben az egyén munkaidejének nagy ré­szét eltölti, szükségképpen erő­sen befolyásolja egészségi állapotát. Párdi Imre írja, hogy az elmúlt évtizedben a mun­kaképes korú népesség, első­sorban a 40-50 éves férfiak gazdasági aktivitása gyorsuló ütemben csökkent. Mindezekre a jelenségekre azért szükséges felhívni a figyelmet, mert mi­közben a gazdasági, a társa­dalmi és a kulturális tényezők hatására, valamint az egész­ségügyi szolgálat egyre javuló munkája következtében a ha­landósági viszonyok nagymér­tékben javultak, addig a rész­letes elemzések arra figyelmez­tetnek, hogy ez a javulása né­pesség különböző csoportjainál nem egyforma mértékű, sőt vannak olyan csoportok is, amelyeknél jelentős romlás kö­vetkezett be.- Ha a statisztika egy vizs­gálat végéhez ér, nyilván el­várja, hogy más tudományágak megadják a választ „a számok kérdésére". — A kérdések kölcsönösek a tudományágak között: jönnek és mennek. A demográfia —a nagy számok alapján — felfi­gyel bizonyos jelenségekre. Re­gisztrál, de az okot nem tudja mondani. Csak jelzéseket ad, például a gyógyító tudomány számára. A következő lépés már az, hogy az orvostudo­mány további, részletesebb jel­zések érdekében visszakérdez­zen. Például: mit mondanak a számok az infarktusok lehetsé­ges okairól? Ebből is kiderül, hogy minden statisztikai re­gisztrálást követően elkezdődik egy spirális folyamat: az érin­tett különböző tudományok mű­velői kölcsönösen leckéket ad­nak fel egymásnak. A végső válasz valahol a spirál végén van, de — például a megha­tározott korú férfiak halandó­sága okáról — pontos feleletet még senki sem tud adni. — Professzor úr véleménye szerint alkalmazkodik-e a köz- gondolkodásunk ahhoz a tény­hez, hogy egyre nagyobb az időskorúak aránya? Ahogy ezt a gerontológusok fogalmazzák: hogy „az öregek évszázadá­ban" élünk? — Kétféle életkorral számo­lunk: a naptárival és a bioló­giaival. A kettő nem egyforma. Az életkor meghosszabbodása jelentkezik egy olyan össze­függésben is, hogy a naptári életkor megnyúlása a munka­képes életkor kitolódásával jár együtt. Nem egyforma azon­ban a nyugdíjasok helyzete, ál­lapota sem. Ennek pedig oz a társadalmi reakciója, hogy aki olyan erőben van, dol­gozzék a nyugdíjkorhatár el­érése után is. Figyelembe kell venni azonban a másik oldalt is: ma egy produktív korú embernek nemegyszer két meg­előző generációról is gondos­kodnia kell, el kell őket tarta­nia. Kevés ehhez az ideje. Számolnunk kell tehát azzal, hogy egy ponton túl — már­pedig a társadalom elörege­désének folyamata tovább tart - több öregek szociális ottho­nát, napközi otthonát kell ■majd építenünk, mint bölcső­dét és óvodát. Mindezekre te­kintettel társadalmi méretek­ben kell tudatosítanunk azt, hogy az elöregedés egyre in­kább meg fogja változtatni a közgondolkodást. Mészáros Attila A Duna—2. vezeték nem­csak a megyeszékhely és Komló vízgondjainak megoldá­sára hivatott. A tervek szerint idővel abból ágaztatják le a Bogád—Romonya—Nagykö­zép majd a hetedik ötéves terv időszakában a Szederkény — Boly — Villány — Siklós — Harkány, valamint a Sombe­rek — Palotabozsók — Vé- ménd — Szebény kisregioná- lis vízrendszereket. Egyelőre az új csővezetéket Versend tér­ségében építik. Ez év november 20-ig ter­melőszövetkezeti vagy intéz­ményi vízműre kötöttek köz- kutas megoldással 14 telepü­lést, jövőre ugyanilyen megol­dással újabb 16 község jut jó minőségű ivóvízhez. Ugyancsak jövő év végéig hat település fúrt kútból vízellátást kap. A DRW kivitelezésében 1980— 85. között fúrt közkutat kap 25 település. A DRW idén kísérleti jel­leggel tartályos vízellátást ve­zetett be Szágyon, Tormáson, Baranyaszentgyörgyön és Ba- ranyajenőn, hogy főleg a cse­csemők jó minőségű vizet ihas­sanak. Ez a megoldás az ára miatt sem tekinthető végleges­nek. A négy tartály és az az­zal kapcsolatos beruházások összege megközelíti az egy­millió forintot, az üzemelési költsége, tehát a folyamatos vízzel feltöltése szeptember 30- ig elérte a 428 000 forintot, így 1 köbméter ivóvíz ára eléri a 300 forintot. A tartályos vízel­látási program folytatódik, jö­vő évben a komlói járás újabb 10 községe kap egészséges ivóvizet Idén a Baranya me­gyei Vízmű Vállalat elkezdte a siklósi járás négy településén a tartálykocsis vízellátást. Ez ' sem olcsó, de az ottani egész­ségtelen kútvizek'kel szemben mégiscsak egyértelműen üdvö­zölhető megoldás. Az ötödik ötéves terv idő­szakában a vízgondok megol­dásának anyagi terheiben részt vállalt az OVH, mégpedig ugyanannyival, amennyit a Ba­ranya megyei Tanács ilyen cél­ra ki tudott adni. A VI. ötéves tervben ez a kiadás már a megyét terheli. Mi lesz a továbbra is jó víz ■nélküli településekkel? A ter­vek szerint minden ilyen köz­séget palackos vízzel látnak el. Különösen o csecsemőkre veszélyes a nitrátos víz — sok az ilyen településünk —, Ba­ranyában jelenleg napi 5000 liter jó minőségű vizet kellene eljuttatni a csecsemőknek. A palackos vagy tasakos vízel­látás megvalósítására' a kö­vetkező lehetőségek jötték szó­ba : üszögön új palackozót építeni a karsztvízbázisra, mely ellátná Somogy megyét is. Ez a becslések szerint 4—5 mil­liós beruházást jelentene. A másik: a már üzemelő Veszprém megyei palackozó látná el Baranyát is poli- packos vízzel. (A szállítás meg­növelné a víz árát. A zacskós víz 5—10 fokos hőmérsékleten 14 napig megőrzi eredeti mi­nőségét.) A harmadik lehető­ség: valahol a Dunántúlon épülne palackozó, mely az egész országrészt ellátná cso­magolt ivóvízzel. A Budapesti Vízpalackozó Pest megye rossz vizű településeit látja el. A fel­nőttek 5 forintot fizetnék a pa­lackos víz literjéért, a csecse­mőik viszont ingyen jutnak a vízhez. Véglegesen majd az anyagi lehetőségek alapján döntenek, de az biztos, egyik sem lesz olcsó sem a beruházónak, sem a kivitelezőnek, sem annak, aki megveszi a palackos vizet. Megoldásnak viszont megol­dás. Érdemes megemlíteni a víz­ügyi szakembereket foglalkoz­tató regionális rendszerek ki­építésének távlati terveit. Ezék szerint majdan megvalósítható a Szigetvár—Almamellék— Szentlászló—Mozsgó—Csertő, a Harkány—Diósviszló—Márfa, ■ valamint a drávai teraszkavics kutatás hosszú távú terveiben szereplő Dráva-part—Szigetvár regionális vízrendszer, melyből Szigetvárról Pécsre is tovább- hoznák a vezetéket, ezzel biz­tosíthatnák a megyeszékhely kétoldalú vízellátását. Ha majd a Duna—2. vezetékről ellátják Komlót, akkor onnan tovább- vinné egy vezeték az ivóvizet Magyaregregyre, Kárászra, Vé- kényre és Mázaszászvárra. Mindez a jövő é; az anyagi lehetőségek függvénye. Lássuk tehát összegezve, mit tartalmaz a baranyai telepü­lések vízellátása várható ala­kulásának 1990-ig kidolgozott elképzelése a VÍZIG terveiben: eszerint 115 e'epülés vízműről, 30 tsz vagy intézményi vízműre kötve, 52 köZkútról, 26 tartály­ból és 4 település tartályautó­ból kapja a jó minőségű ivó­vizet. A még fennmaradó 69 kisközségben a palackos víz jelenti a megoldást. Murányi László Nehéz munka. A DÉDÁSZ szerelői fagyban, kánikulában dolgoz nak a magasban. A szükséges tartozékokat nem vásárolták meg Kézi forgatású szuperautomata hegesztőgép az ÉPGÉP-nél A betanítási költséget is „megtakarították'’ Gépkezelő nem utazott Svédországba az átvételkor A hatmillió forintos svéd automata hegesztőgép csodó- lotot ébreszt. Kezelője fenn ül a magasban, csak a gombokat, kapcsolókat kell nyomogatnia, s a készülő cementsiló hatal­mas acélgyűrűje lassú forgásba kezd, a gép automatikája pe­dig pontosan végzi a dolgát, szép egyenletes varattol össze- hegeszti az acél gyűrű két. Ez igen1 — gondolja a szemlélő. — Ez az igazán korszerű. Aztán egyszer csak leszól a kezelő az alul tébláboló kollé­gának: „Te, tolj már odébb tíz centivel!” S a megszólított, a gép csőrszerűen kinyúló karját, melyen a szuperoutomatika van, a rajta ülő gépkezelővel együtt a kívánt pozícióba for­dítja, s így már mehet tovább ismét a munka.- Hát igen, ez az egy hibá­ja van ennek a gépnek — mondja a kezelője, Dabasi Sándor. — Pedig nagyon szé­pen dolgozik. Csakhogy nem vásárolták meg hozzá a forga­tóberendezést. Takarékosság­ból? Vagy nem tudták, hogy az is'kell hozzá? Nem tudom. Pedig csak egy egészen kis műszerről lett volna szó. De nemcsak ezt, hanem a hozzá­tartozó kezelőszéket sem vették meg. Ezt, amit itt lát, már mi csináltattuk utólag. Hogyan gondolták, hogy amikor pél­dául két-hórom méter magas­ban kell hegeszteni, akkor a géppel együtt felemelkedő kap­csolótáblához majd létrán me­gyünk fel? Egy hatmillió forint­ba kerülő automata géphez? Mi is történt tulajdonkép­pen? Erről Orbán Ferenc, az ÉPGÉP Mohácsi Gyáregységé­nek vezetője tájékoztat, bár hozzáteszi, ő az előzményeket csak hallomásból ismeri. — Nagyon örültünk, mikor közölték velünk, hogy az új csarnokba vásároltak nekünk a svéd ESAB cégtől egy automa­ta hegesztőberendezést. Ter­mészetesen a gép megrendelé­sét, a vásárlást a budapesti központunk gyártmányfejleszté­si osztálya bonyolította le, min­den valószínűség szerint a leg­nagyobb jószándékkol. A meg­rendelést követően ki is utaz­tak a céghez o gyártmányfej­lesztési osztálytól, akikkel együtt kint volt a mi gyáregy­ségünk hegesztő mérnöke is. Sajnos, a gépet már csak útra- készen, beládázva láthatták. A svédországi gyárban megkér­dezték: „Uraim, melyikük jött a gép kezelését megtanulni?” Mivel a 10 napos betanítási tanfolyam 600 svéd koronába került volna, nem vették igény­be a lehetőséget, annál is in­kább. mivel egyikük sem volt tulajdonképpen gépkezelő. — A gép időben megérke­zett, s mikor kisebb-nagyobb késéssel az új csarnok is elké­szült, értesítettük a svédeket, akik pontosan a megbeszélt időre küldték is szokemberüket, aki a helyszínen felállította, összeszerelte. Akkor derült ki, hogy hiányoznak ezek a tarto­zékok, s az is, hogy itt ez az automata gép, s nincs aki ér­tené a kezelését. Az országban ugyan működik már két ilyen hegesztőberendezés, de azokat por alatti hegesztési módszer­hez alkalmazzák, mi C02-os hegesztést végzünk, amihez másképp kell beállítani, mű­ködtetni. Kezelési utasítást, le­írást sem kaptunk hozzá. Embe­reink mondták, hogy akár saját devizakeretük terhére is kimen­nének a gyártócéghez megta­nulni dolgozni rajta. — Mondta a főnök, mikor a svéd szakember szerelte össze a gépet, hogy csak menjünk oda, lessünk el tőle minél töb­bet — mondja Dabasi Sándor. — Tudok egy kicsit németül, ő is egy kicsit, így aztán valahogy szót értettünk. Szívesen megmu­tatott mindent, bár mondta, ez nem lenne a kötelessége. Azt meg is tanultam tőle, hogy melyik kapcsolóval mit lehet el­indítani, de, hogy működés köz­ben hogyan kell beszabályozni, hogyan legjobb alkalmazni, őzt nem. Próbálkozni kellett, hogy így vagy úgy jobb-e? Szere­tem a szakmámat, s ez a gép nekem olyan volt, mint egy ke­resztrejtvény. Én nagyon élvez­tem, de az országnak és a gyárnak ez drága megfejtés volt. A svéd szerelő azt is mondta, hogy a 3 milliméteres lemezhez, amivel mi dolgozunk, nem is ez lett volna a legal­kalmasabb. Azt, hogy nem ren­delték meg azokat a tartozé­kokat, ami hozzá járna, enyhén szólva butaságnak tartotta. Lehet, hogy pénzmegtakarí­tás vezérelte a vásárlás lebonyo­lítóit, hogy ne rendeljenek meg egyes alkatrészéket, s ne ve­gyék igénybe a betanítási tan­folyamot. Azonbon nem tudni, utánaszámoltak-e annak, meny­nyibe került, hogy hetekig csak kísérleteztek? Utánaszámol­tak-e annak, hogy ha lenne forgató motor, egy műszak alatt 4 silót tudnának összehe- geszteni, így csak kettőt. Utá­naszámoltak-e, hogy a kézi forgatás miatt készenlétben ál­ló embert hol tudnák hatéko­nyabban dolgoztatni? A gyár vezetői mindenesetre most törik a fejüket, hogy va­lahol saját költségükre csinál­tatnának egy forgató berende­zést. Addig azonban marad a „tolj odébb!" módszer. A gép hat­millió forintba került! És kü­lönben szuperautomata I Sarok Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom