Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-19 / 347. szám
1979. december 19., szerda Dunánt úli napló 3 Egészséges Ivóvizet Baranyának fU Építik a Duna—2. vízvezeték űritő-levezető árkát Monyoródnál Ha belép a Duna-2. Elsőként Pécs és Komló kap utánpótlást A válások következményei A válások, a családok felbomlása következményeit vizsgálják több európai ország, köztük hazánk szociológusai. — A nemzetközi szociológiai vizsgálatot a bécsi társadalomtudományi kutatásokat koordináló központ a közelmúltban Varsóban tartott tanácskozásán határozták el — mondotta Cseh-Szombathy László, az MTA Szociológiai Kutató- intézetének igazgatóhelyettese az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Az 1960-as évek végétől Európa-szerte jelentősen megnőtt a válások száma. Hazánkban is sok a bontóper. — Magyarországon a Szociológiai Intézet mellett több intézmény is részt vesz mojd a kutatási programban, hiszen a kérdések statisztikai, pszichológiai és jogi vonatkozásait is igyekszünk feltárni. A KSH kérdőíves felmérése során mintegy 500 volt házaspártól kérünk adatokat, olyan családokat vonva be a vizsgálatba, ahol kiskorú gyermeket is nevelnek. Bár a gyermek legtöbbje oz édesanyánál marad, az elvált férjeket is megkérdezzük, hiszen csők így lehet teljes a kép. A vizsgálatba bevont személyeket egy évre rá, majd újabb esztendő múltán ismét felkeresik a kérdezőbiztosok, hogy az életüket nagyban befolyásoló esemény hatását folyamatában is nyomon követhessük. — A társas kapcsolatok felbomlásával járó érzelmi változásokat azonban inkább a program másik része, az úgynevezett intenzív vizsgálat során ismerhetjük meg. Ebbe 50 házaspárt vonunk majd be, s velük több alkalommal is elbeszélgetnek a kutatók. A házasévek alatt kibontakozó konfliktusok, s a válás utáni útkeresés pszichológiai-szociológiai feldolgozása jól kiegészítheti majd a reprezentatív adatgyűjtést. — A felmérést a jövő év első felében végezzük el. Hasonló programot valósít meg a Moszkvai Szociológiái Intézet, Svédországban az Uppsalai Egyetem, Belgiumban pedig a Loe- weni Egyetem kutatócsoportja. Az elemzésben más országok kutatói is részt vesznek. A jó minőségű ivóvízhez mindenekelőtt sok pénz kell, akár palackozva vagy zacskóban jut el a fogyasztóhoz. Víz mindenképpen kell, méghozzá egyre több. Mennyi vízre van szükségünk jelenleg és a jövőben, honnan, hogyan és mennyiért jut el hozzánk? Pécs vízigénye jelenleg 60 ezer köbméter naponta. A MÉLYÉPTERV tanulmánya szerint 1985-ben 90 000 és az ezredfordulón már 135 ezer köbmétert kér a város. Az orfűi vízkivételi mű próbaüzeme — naponta kétezer köbméter vizet ad — enyhíti a vízínséget Komlón, ahol a napi összes, 9500—10 000 köbméter víz hatására az éjszakai vízelzárások már nem egységesek, de a harmadfokú víz- korlátozás továbbra is érvényes. Mohács vízgondját megoldotta a nemrég üzembe helyezett vízkivételi mű napi négyezer köbméteres termelése. Szigetvár és Siklós vízigénye kielégített. Baranya kisebb településein már korántsem ilyen a helyzet, és sok még a vízellátásban közegészségügyileg veszélyeztetett település. A lakosság fajlagos vízfogyasztása 1975-ben 126 liter volt fejenként naponta. 1990-re várhatóan eléri a 210 litert. Honnan lesz ennyi vizünk? A megye feltárt, lakosság számára hasznosítható vízkészlete az augusztusi csúcsokra nézve így alakul 1990-ben: 1975-ben a talajvíz 182 liter/ másodperc volt, ez 1990-ig 158-ra csökken, mert a mindjobban szennyeződő felszíni környezetből kitermelt ivóvíz közegészségügyi ökok és o növekvő költségek miatt háttérbe szorul. Ez ösztönzi az olcsó, egyenletesen jó minőségű, biztonságos mélységi vizek aktív feltárását, védelmét és fel- használását. A parti szűrésű víz nulláról 1389 liter/másod- percre emelkedik 1990-re a mohácsi-szigeti vízmű és a Duna—2. regionális vízrendszer belépésével. A rétegvíz-kitermelés 845-ről 1150-re nő a vízművek kiépítése következtében. A karsztvíz kihozatalt 571-ről 478-ra csökkenti a célszerű felhasználás, ugyanakkor a dunai víz felszíni kivétele 2460-ról nullára csökken 1990- re, mert ivóvizet már nem a Dunából, hanem a parti szűrésű víznyerő területről hozzák. A Dráva menti jó minőségű, kihasználatlan vízkészletek az 1990 utáni időszak nagy távlatú fejlesztési tartalékaként szerepelnek. A felszín alatti vízkészleteink kihasználtságának alakulása az 1975-ös 18 százalékról 1990-re várhatóan 38 százalékos lesz, viszont a Duna—2. hatására csökken a statikus vízkészletfogyasztás az 1975-ös 551 li- ter/másodpercről 385 liter/ másodpercre. A Duna—1. vezeték két évtizede segíti Pécs vízellátását. A város a szükséges napi 59 —62 ezer köbméteréből 25 ezret kér o Duna-vízből, a többit saját víznyerő területeiből adjo a Pécsi Vízmű. Pécs évek óta komolyabb megrázkódtatás nélkül vészelte át a nyári kánikulákat, de egyre nagyobb nehézségek árán. A Pécsi Vízmű szeptember 25-én levélben kérte a Duna—1. vezetéket üzemeltető DRW-t, hogy 1980 májusától, a szederkényi víznyerő terület tervezett bekapcsolásától napi 5 ezer köbméterrel többet, tehát naponta 30 ezer köbméter vizet adjon a városnak, júliustól pedig összesen napi 35 ezret. A Pécsi Vízmű terveiben már a kért többletmennyiséggel számol, így tervezi a beruházásait és az üzemviteli tervet. A megközelítően 2,7 milliárdos költséggel épülő Duna—2. új regionális vízrendszer teljes hosszában a tervek szerint 1985—86-ban napi 30 ezer köbméterrel indul, a fokozatos felfuttatás után a tervezett napi 120 ezer köbméter vizet az ezredforduló táján hozza Pécsre, illetve Pécs felé. A szederkényi víznyerő-területről azonban a tervek szerint már jövőre napi 10 000 köbméter vizet kaphat Pécs, így ezzel a többletmennyiséggel már könnyebben kivárja a Duna—2. üzembe helyezését. A gyorsított ütemben 1981-re elkészülő ideiglenes vezetéken Vasasbánya napi 800 köbmétert és Komló 2200 köbmétert kap a szederkényi területről. A három ütemre bontott építkezés első szakasza után a másodikat kezdi jövőre a DÉLVIÉP: a Versend és Mohács közötti vezetékszakasz és az üszögi víztároló építését, a vezeték Duna alatti áthúzását és a mohácsi-szigeti kutak egy részének üzembe helyezését, majd 1985 után építik ki a mohácsi-szigeti teljes vízműtelepet, a vízműtisztító-művet és az átemelőt. Murányi László Az eszperantisták japán vendége Zöld tea Mi a legnagyobb megtiszteltetés Japánban? Ho zöld teával kínálják a vendéget. Az angolok viszont a fekete teát kedvelik, s gyakran szervírozzák tejjel. A libanoniak legszívesebben az indiai nánából vagy angol teából készítenek frissítőt, o szíriai arab üvegpohárba töltve nyújt aranysárga teát. Állítólag Kínában egy buddhista borát fedezte fel ezt a növényt — a teát — s a belőle készült italt. Egy kínai író már i. e. 2700 évvel említést tesz róla. A tea őshazája Assam (Himalája), 1636-ban került Európába, de nálunk csalk 1820 körül kezdik el általánosan fogyasztani. Teát készíteni sokféléképpen lehet. Japán módra — különlegesség európai ember számára. Ebben a nem mindennapi élményben volt részük a minap a bólyi és a mohácsi eszperantistáknak, mert vendégük, Tadaisi Csizukó beavatta őket a rítusba. A legapróbb részletekig kidolgozottak a tennivalók, a tea készítő mozdulatai. A teaceremónia három-négy óráig tort. Japánban általában öt vendéget hívnak egy-egy alkalomra. Amikor a ház asszonya háromszögletű re hajtogatott kendőjét befűzi kimonója övébe, kezdetét veszi a ceremónia. Ekkor még a vízmelegítő, a tea doboz és a tálkák csak függőleges vonalban állhatnak a tatamin. A tea készítő a vendégek előtt öblögeti ki a tálkákat, majd keskeny vászoncsíkkal fölitatja a vizet és alaposan megtörii a tálkák peremét. Keskeny bambuszkanállal porrá tört zöld teát tesznek a tálkába, arra kevés forró vizet öntenek és habosra keverik bambuszlemezekből készült keverővei, ami a nálunk használatos borotva pamacshoz hasonlítható, csak annál jóval ritkább. Mielőtt átnyújtják a vendégnek az italt, az a szájába veszi a fehér papír- szeletkére készített cukorkát A teát tartalmazó tálkát az előírások szerint úgy kell átadni, hogy a vendéggel szemben legyen a tálka díszítése. Közvetlenül az átadás után mély fejhajtással fejezik ki egymás tiszteletét a japánok. Mindössze száz esztendeje foglalatoskodhat teakészítéssel o japán nő. Korábban férfiak, főként a császár és környezete, valamint a szamurájok körében volt elterjedt a teakészítés. Állítják, a rítus végére bekövetkező csend elősegíti az elmélyülést, a kikapTadaisi Csizukó csalódást, a szellem felfrissülését. Horváth Teréz Téli sózás előtt A felszórás módja, mértéke és anyaga Káros a fákra, cserjékre, virágokra A kiegyensúlyozott, jó emberi közérzet kialakításában sokat tud tenni a növényzet A modern élet számtalan ártalmától védenek a növények. Felfogják a port, megszűrik a levegőt, széndioxidot nyelnek el, oxigént bocsátanak ki. Tompítják a zajártalmakat, hűs árnyékot adnak kontinentális klímánkban és lombjuk párologtatásával növelik mikrokörnyezetünk relatív pára- tartalmát. Az egészségügyi funkciójuk mellett lényeges esztétikai hatást fejtenek ki a fák, cserjék, örökzöldek: színükkel, formájukkal, virágukkal. termésükkel. A városi növényzetre igen sok ellenség leselkedik. Az állati- és gombakártevők kár- és kórokozása messze elmarad az emberi tevékenység ve. szélyeitől. A balta után a sóártalom a legnagyobb veszély a városi növényzet számára. Az utóbbi évtizedben nagyon elterjedt az utak sózása. Kezdetben csupán a közlekedés szempontjából fontosabb útvonalakon történt homok vagy salak felszórás, ezt követte a homokos sóhintés, ma már nem ritka a tiszta sóval való felszórás sem. Ez a „technikai haladás" fokozott veszélyt jelent a növényzet számára, Visszamarad a talajban A kiszórt só a lábbelik, a gépjárművek és mindenféle egyéb fémfelületek pusztításán kívül a fákra, cserjékre és más élő növényekre is káros. A sózást évről évre végzik. Egy része visszamarad a talajban és egyre jobban kon. centrálódik. A konyhasó hatására nagymértékben romlanak a talaj fizikai tulajdonságai. A pozitív nátrium ionoknak nagy a vízmegkötőképessége, ezért a talaj elveszti morzsalékos szerkezetét. Nedvesen hígfolyós lesz a talaj, szárazon pedig kőkeménnyé cementálódik. A rossz fizikai tulajdonságok miatt a levegő, a víz a gyökerekhez nem hatol le. A kloridok a növények számára tulajdonképpen mérgek. Megfigyelhető az útmenti fák, cserjék, sövények levélzetén a levél- barnulás, ami heveny károso. dóst jelent. A kloridok megakadályozzák a vízfelvételt. A sós víz. amelv bejut a növénybe, ott felhalmozódik és kivonja a vizet a sejtplazmából, azaz dehidratálja. Ez a folyamat megfordíthatatlan, szerkezeti károsodást okoz. A mesterséges klórmérgezéskor a szövetekben fokozódik a turgor és egyidejűleg pedig csökken a növények párologtatása. Ezért perzselődnek a levelek. A kloridhatás külső megnyilvánulási formái között ez a leggyakoribb, megbénítja az osztódó szövetek működését, de gyakran klorózist, sárgulást is okoz, valamint a hajszálgyökerek csúcsbarnu- lását idézi elő. A csúcsbarnu- lás a növény fejlődését megakasztja, sőt a leromlási szakasz indul el. Okozhat a só levélelcsökevényesedést, de- formálódást is. A só hatására a kezdeti levélbarnulós utón később ágelhalások jelentkeznek, végül pedig a fa teljes pusztulásával kell számolni. Lehangoló látvány a csodálatos őszi lombszíneződés helyett az útmenti fák leveleinek elbarnulása már augusztusban. Sok fa teljesen ledobja levelét, esetleg új levelet vagy virágot is hoz. Az útmenti sövények sokhelyen leromlottak, egyenetlenek, az útfelöli oldalon még a rügyeiket is lemarja a télen felfreccsenő sóslé. A pázsitfüvek az utak mellett kiveszőben vannak és megjelennek a sziki növények. Lvov- Kertváros még igen fiatal, de több új ház körül a járdák mellett 15—20 cm-es sávban a fű kiveszőben van a tiszta sóval történő járdatisztítás miatt. Sok helyen az útmenti sótárolás a növényzet közelében történik és a csapadék hatására a prizmából a só kioldódik és növénypusztulást okoz. így járt a Széchenyi téren a Boldogság Háza melletti juharfa, melynek tövében sót tároltak. A só elszállítása későn történt meg, a fa elpusztult E boldogtalan fa még ma is látható. Hasonló sorsra jutnak a fák a Széchenyi téren a túlzott sózás miatt. A városfásításra a füstgázokat tűrő fajok, fajták a leg. alkalmasabbak. Sajnos, ezek közül több fajta a sót nem bírja. Nagyon érzékeny: az ezüstjuhar, az ostorfa (pedig a legjobb füstgáztűrő) kőrislevelű juhar, hárs, stb. Az egyik bai követi a másikat. A sózástól leayengült fákat könnyebben megtámadják különböző gomba és rovarkártevők. Az út menti platánfákat, melyből legtöbb van a városban az elmúlt években erősen támadta a Gno- monia veneta nevű élősködő gombakártevő. E gombák ak. kor támadnak, ha a fa fizikai állapota leromlott, legyengült. Tönkreteszik a levél- zetet, súlyosabb esetben már a rügyben pusztítják a levélkezdeményeket. Ennek a gombának hatására a fa korán lehullatja levelét, fiatal ágain több cm hosszúságú burjánzó sebhelyek keletkeznek. A síkosság elleni védelem teljesen nem állítható le, hiszen egy kritikus napon a termelés leállása milliós veszteséget okozhat. Érdemes azonban elgondolkodni a felszórás módján, mértékén és anyagán. Műtrágya és homok Mi nem okoz kórt a növényzetben? a) A lakóházak körül a kézi hóeltakarítás. b) A bányahomok: köztudott, hogy a pécsi talajok agyagosak, kötöttek, ezért a gyepeknek csak használ, ha homok is kerül a talajba. c) A gondos sótárolós. A legmegfelelőbb a műanyag edényben való zárt tárolás. d) A gondos szórás. A technikai eszközöket úgy kell szabályozni, hogy csak a gépkocsiútra szórjon, ne pedig a gyepre, sövényre, fákra. e) Hóeltakarításkor vagy hóolvadáskor az útról a sós havat ne juttassuk a zöldsávra vagy a fák tövébe. f) Magónházaknál a járda- szórást a homok mellett műtrágyával is végezhetjük. g) Ha csak lehet, sót ne használjunk. Célom csupán az volt, hogy a tél előtt felhívjam a figyelmet a sózás veszélyeire. Nagyon meg kell gondolni, hogy néhány kritikus téli nap miatt feláldozzuk az utak és lakóházak melletti növényzetet az év több mint 300 napjára, esetleg évtizedekre. Kalla Gábor, a Baranya megyei Tanács Környezet- és Természet- védelmi Bizottságának tagja