Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)

1979-12-19 / 347. szám

1979. december 19., szerda Dunánt úli napló 3 Egészséges Ivóvizet Baranyának fU Építik a Duna—2. vízvezeték űritő-levezető árkát Monyoródnál Ha belép a Duna-2. Elsőként Pécs és Komló kap utánpótlást A válások következményei A válások, a családok felbomlása következmé­nyeit vizsgálják több euró­pai ország, köztük hazánk szociológusai. — A nemzetközi szocio­lógiai vizsgálatot a bécsi társadalomtudományi kuta­tásokat koordináló központ a közelmúltban Varsóban tartott tanácskozásán ha­tározták el — mondotta Cseh-Szombathy László, az MTA Szociológiai Kutató- intézetének igazgatóhelyet­tese az MTI munkatársá­nak adott nyilatkozatában. — Az 1960-as évek vé­gétől Európa-szerte jelen­tősen megnőtt a válások száma. Hazánkban is sok a bontóper. — Magyarországon a Szociológiai Intézet mel­lett több intézmény is részt vesz mojd a kutatási prog­ramban, hiszen a kérdé­sek statisztikai, pszicholó­giai és jogi vonatkozásait is igyekszünk feltárni. A KSH kérdőíves felmérése során mintegy 500 volt há­zaspártól kérünk adatokat, olyan családokat vonva be a vizsgálatba, ahol kiskorú gyermeket is nevelnek. Bár a gyermek legtöbbje oz édesanyánál marad, az elvált férjeket is megkér­dezzük, hiszen csők így le­het teljes a kép. A vizsgá­latba bevont személyeket egy évre rá, majd újabb esztendő múltán ismét fel­keresik a kérdezőbiztosok, hogy az életüket nagyban befolyásoló esemény hatá­sát folyamatában is nyo­mon követhessük. — A társas kapcsolatok felbomlásával járó érzelmi változásokat azonban in­kább a program másik ré­sze, az úgynevezett inten­zív vizsgálat során ismer­hetjük meg. Ebbe 50 há­zaspárt vonunk majd be, s velük több alkalommal is elbeszélgetnek a kutatók. A házasévek alatt kibontako­zó konfliktusok, s a válás utáni útkeresés pszicholó­giai-szociológiai feldolgo­zása jól kiegészítheti majd a reprezentatív adatgyűj­tést. — A felmérést a jövő év első felében végezzük el. Hasonló programot valósít meg a Moszkvai Szocioló­giái Intézet, Svédország­ban az Uppsalai Egyetem, Belgiumban pedig a Loe- weni Egyetem kutatócso­portja. Az elemzésben más országok kutatói is részt vesznek. A jó minőségű ivóvízhez mindenekelőtt sok pénz kell, akár palackozva vagy zacskó­ban jut el a fogyasztóhoz. Víz mindenképpen kell, méghozzá egyre több. Mennyi vízre van szükségünk jelenleg és a jövőben, hon­nan, hogyan és mennyiért jut el hozzánk? Pécs vízigénye jelenleg 60 ezer köbméter naponta. A MÉLYÉPTERV tanulmánya sze­rint 1985-ben 90 000 és az ez­redfordulón már 135 ezer köb­métert kér a város. Az orfűi vízkivételi mű pró­baüzeme — naponta kétezer köbméter vizet ad — enyhíti a vízínséget Komlón, ahol a napi összes, 9500—10 000 köb­méter víz hatására az éjszakai vízelzárások már nem egysé­gesek, de a harmadfokú víz- korlátozás továbbra is érvé­nyes. Mohács vízgondját megol­dotta a nemrég üzembe he­lyezett vízkivételi mű napi négyezer köbméteres terme­lése. Szigetvár és Siklós víz­igénye kielégített. Baranya kisebb településein már korántsem ilyen a helyzet, és sok még a vízellátásban közegészségügyileg veszélyez­tetett település. A lakosság fajlagos vízfo­gyasztása 1975-ben 126 liter volt fejenként naponta. 1990-re várhatóan eléri a 210 litert. Honnan lesz ennyi vizünk? A megye feltárt, lakosság számára hasznosítható vízkész­lete az augusztusi csúcsokra nézve így alakul 1990-ben: 1975-ben a talajvíz 182 liter/ másodperc volt, ez 1990-ig 158-ra csökken, mert a mind­jobban szennyeződő felszíni környezetből kitermelt ivóvíz közegészségügyi ökok és o nö­vekvő költségek miatt háttérbe szorul. Ez ösztönzi az olcsó, egyenletesen jó minőségű, biztonságos mélységi vizek ak­tív feltárását, védelmét és fel- használását. A parti szűrésű víz nulláról 1389 liter/másod- percre emelkedik 1990-re a mohácsi-szigeti vízmű és a Du­na—2. regionális vízrendszer belépésével. A rétegvíz-kiter­melés 845-ről 1150-re nő a vízművek kiépítése következté­ben. A karsztvíz kihozatalt 571-ről 478-ra csökkenti a cél­szerű felhasználás, ugyanakkor a dunai víz felszíni kivétele 2460-ról nullára csökken 1990- re, mert ivóvizet már nem a Dunából, hanem a parti szű­résű víznyerő területről hoz­zák. A Dráva menti jó minő­ségű, kihasználatlan vízkészle­tek az 1990 utáni időszak nagy távlatú fejlesztési tartalékaként szerepelnek. A felszín alatti vízkészleteink kihasználtságának alakulása az 1975-ös 18 százalékról 1990-re várhatóan 38 százalékos lesz, viszont a Duna—2. hatására csökken a statikus vízkészlet­fogyasztás az 1975-ös 551 li- ter/másodpercről 385 liter/ másodpercre. A Duna—1. vezeték két év­tizede segíti Pécs vízellátását. A város a szükséges napi 59 —62 ezer köbméteréből 25 ez­ret kér o Duna-vízből, a többit saját víznyerő területeiből adjo a Pécsi Vízmű. Pécs évek óta komolyabb megrázkódtatás nélkül vészelte át a nyári ká­nikulákat, de egyre nagyobb nehézségek árán. A Pécsi Víz­mű szeptember 25-én levélben kérte a Duna—1. vezetéket üzemeltető DRW-t, hogy 1980 májusától, a szederkényi víz­nyerő terület tervezett bekap­csolásától napi 5 ezer köbmé­terrel többet, tehát naponta 30 ezer köbméter vizet adjon a városnak, júliustól pedig összesen napi 35 ezret. A Pé­csi Vízmű terveiben már a kért többletmennyiséggel számol, így tervezi a beruházásait és az üzemviteli tervet. A megközelítően 2,7 mil­liárdos költséggel épülő Du­na—2. új regionális vízrend­szer teljes hosszában a tervek szerint 1985—86-ban napi 30 ezer köbméterrel indul, a fo­kozatos felfuttatás után a ter­vezett napi 120 ezer köbméter vizet az ezredforduló táján hozza Pécsre, illetve Pécs felé. A szederkényi víznyerő-terület­ről azonban a tervek szerint már jövőre napi 10 000 köb­méter vizet kaphat Pécs, így ezzel a többletmennyiséggel már könnyebben kivárja a Du­na—2. üzembe helyezését. A gyorsított ütemben 1981-re el­készülő ideiglenes vezetéken Vasasbánya napi 800 köbmé­tert és Komló 2200 köbmétert kap a szederkényi területről. A három ütemre bontott építkezés első szakasza után a másodikat kezdi jövőre a DÉLVIÉP: a Versend és Mo­hács közötti vezetékszakasz és az üszögi víztároló építését, a vezeték Duna alatti áthúzását és a mohácsi-szigeti kutak egy részének üzembe helyezé­sét, majd 1985 után építik ki a mohácsi-szigeti teljes vízmű­telepet, a vízműtisztító-művet és az átemelőt. Murányi László Az eszperantisták japán vendége Zöld tea Mi a legnagyobb megtisz­teltetés Japánban? Ho zöld teával kínálják a vendéget. Az angolok viszont a fekete teát kedvelik, s gyakran szervíroz­zák tejjel. A libanoniak leg­szívesebben az indiai nánából vagy angol teából készítenek frissítőt, o szíriai arab üveg­pohárba töltve nyújt arany­sárga teát. Állítólag Kínában egy budd­hista borát fedezte fel ezt a növényt — a teát — s a belőle készült italt. Egy kínai író már i. e. 2700 évvel említést tesz róla. A tea őshazája Assam (Himalája), 1636-ban került Európába, de nálunk csalk 1820 körül kezdik el általáno­san fogyasztani. Teát készíteni sokféléképpen lehet. Japán módra — külön­legesség európai ember szá­mára. Ebben a nem minden­napi élményben volt részük a minap a bólyi és a mohácsi eszperantistáknak, mert ven­dégük, Tadaisi Csizukó be­avatta őket a rítusba. A leg­apróbb részletekig kidolgozot­tak a tennivalók, a tea készítő mozdulatai. A teaceremónia három-négy óráig tort. Japánban általában öt ven­déget hívnak egy-egy alka­lomra. Amikor a ház asszonya háromszögletű re hajtogatott kendőjét befűzi kimonója övé­be, kezdetét veszi a ceremó­nia. Ekkor még a vízmelegítő, a tea doboz és a tálkák csak függőleges vonalban állhatnak a tatamin. A tea készítő a ven­dégek előtt öblögeti ki a tál­kákat, majd keskeny vászon­csíkkal fölitatja a vizet és ala­posan megtörii a tálkák pe­remét. Keskeny bambuszkanál­lal porrá tört zöld teát tesz­nek a tálkába, arra kevés for­ró vizet öntenek és habosra keverik bambuszlemezekből ké­szült keverővei, ami a nálunk használatos borotva pamacs­hoz hasonlítható, csak annál jóval ritkább. Mielőtt átnyújt­ják a vendégnek az italt, az a szájába veszi a fehér papír- szeletkére készített cukorkát A teát tartalmazó tálkát az előírások szerint úgy kell át­adni, hogy a vendéggel szem­ben legyen a tálka díszítése. Közvetlenül az átadás után mély fejhajtással fejezik ki egy­más tiszteletét a japánok. Mindössze száz esztendeje foglalatoskodhat teakészítés­sel o japán nő. Korábban fér­fiak, főként a császár és kör­nyezete, valamint a szamurá­jok körében volt elterjedt a teakészítés. Állítják, a rítus vé­gére bekövetkező csend előse­gíti az elmélyülést, a kikap­Tadaisi Csizukó csalódást, a szellem felfrissü­lését. Horváth Teréz Téli sózás előtt A felszórás módja, mértéke és anyaga Káros a fákra, cserjékre, virágokra A kiegyensúlyozott, jó em­beri közérzet kialakításában sokat tud tenni a növényzet A modern élet számtalan ár­talmától védenek a növények. Felfogják a port, megszűrik a levegőt, széndioxidot nyelnek el, oxigént bocsátanak ki. Tompítják a zajártalmakat, hűs árnyékot adnak kontinen­tális klímánkban és lombjuk párologtatásával növelik mik­rokörnyezetünk relatív pára- tartalmát. Az egészségügyi funkciójuk mellett lényeges esztétikai hatást fejtenek ki a fák, cserjék, örökzöldek: színükkel, formájukkal, virá­gukkal. termésükkel. A városi növényzetre igen sok ellenség leselkedik. Az ál­lati- és gombakártevők kár- és kórokozása messze elma­rad az emberi tevékenység ve. szélyeitől. A balta után a só­ártalom a legnagyobb veszély a városi növényzet számára. Az utóbbi évtizedben na­gyon elterjedt az utak sózá­sa. Kezdetben csupán a köz­lekedés szempontjából fonto­sabb útvonalakon történt ho­mok vagy salak felszórás, ezt követte a homokos sóhintés, ma már nem ritka a tiszta sóval való felszórás sem. Ez a „technikai haladás" foko­zott veszélyt jelent a növény­zet számára, Visszamarad a talajban A kiszórt só a lábbelik, a gépjárművek és mindenféle egyéb fémfelületek pusztítá­sán kívül a fákra, cserjékre és más élő növényekre is ká­ros. A sózást évről évre vég­zik. Egy része visszamarad a talajban és egyre jobban kon. centrálódik. A konyhasó ha­tására nagymértékben romla­nak a talaj fizikai tulajdon­ságai. A pozitív nátrium io­noknak nagy a vízmegkötő­képessége, ezért a talaj el­veszti morzsalékos szerkezetét. Nedvesen hígfolyós lesz a ta­laj, szárazon pedig kőke­ménnyé cementálódik. A rossz fizikai tulajdonságok miatt a levegő, a víz a gyökerekhez nem hatol le. A kloridok a növények számára tulajdon­képpen mérgek. Megfigyelhe­tő az útmenti fák, cserjék, sövények levélzetén a levél- barnulás, ami heveny károso. dóst jelent. A kloridok meg­akadályozzák a vízfelvételt. A sós víz. amelv bejut a nö­vénybe, ott felhalmozódik és kivonja a vizet a sejtplazmá­ból, azaz dehidratálja. Ez a folyamat megfordíthatatlan, szerkezeti károsodást okoz. A mesterséges klórmérge­zéskor a szövetekben fokozódik a turgor és egyidejűleg pedig csökken a növények párolog­tatása. Ezért perzselődnek a levelek. A kloridhatás külső megnyilvánulási formái között ez a leggyakoribb, megbé­nítja az osztódó szövetek mű­ködését, de gyakran klorózist, sárgulást is okoz, valamint a hajszálgyökerek csúcsbarnu- lását idézi elő. A csúcsbarnu- lás a növény fejlődését meg­akasztja, sőt a leromlási sza­kasz indul el. Okozhat a só levélelcsökevényesedést, de- formálódást is. A só hatásá­ra a kezdeti levélbarnulós utón később ágelhalások je­lentkeznek, végül pedig a fa teljes pusztulásával kell szá­molni. Lehangoló látvány a cso­dálatos őszi lombszíneződés helyett az útmenti fák leve­leinek elbarnulása már au­gusztusban. Sok fa teljesen ledobja levelét, esetleg új levelet vagy virágot is hoz. Az útmenti sövények sokhe­lyen leromlottak, egyenetle­nek, az útfelöli oldalon még a rügyeiket is lemarja a té­len felfreccsenő sóslé. A pá­zsitfüvek az utak mellett ki­veszőben vannak és megje­lennek a sziki növények. Lvov- Kertváros még igen fiatal, de több új ház körül a járdák mellett 15—20 cm-es sávban a fű kiveszőben van a tiszta sóval történő járdatisztítás miatt. Sok helyen az útmenti só­tárolás a növényzet közelé­ben történik és a csapadék hatására a prizmából a só kioldódik és növénypusztulást okoz. így járt a Széchenyi té­ren a Boldogság Háza mel­letti juharfa, melynek tövé­ben sót tároltak. A só elszál­lítása későn történt meg, a fa elpusztult E boldogtalan fa még ma is látható. Ha­sonló sorsra jutnak a fák a Széchenyi téren a túlzott só­zás miatt. A városfásításra a füstgá­zokat tűrő fajok, fajták a leg. alkalmasabbak. Sajnos, ezek közül több fajta a sót nem bírja. Nagyon érzékeny: az ezüstjuhar, az ostorfa (pedig a legjobb füstgáztűrő) kő­rislevelű juhar, hárs, stb. Az egyik bai követi a másikat. A sózástól leayengült fákat könnyebben megtámadják különböző gomba és rovar­kártevők. Az út menti platán­fákat, melyből legtöbb van a városban az elmúlt évek­ben erősen támadta a Gno- monia veneta nevű élősködő gombakártevő. E gombák ak. kor támadnak, ha a fa fizi­kai állapota leromlott, le­gyengült. Tönkreteszik a levél- zetet, súlyosabb esetben már a rügyben pusztítják a levél­kezdeményeket. Ennek a gom­bának hatására a fa korán lehullatja levelét, fiatal ágain több cm hosszúságú burján­zó sebhelyek keletkeznek. A síkosság elleni védelem teljesen nem állítható le, hi­szen egy kritikus napon a ter­melés leállása milliós veszte­séget okozhat. Érdemes azon­ban elgondolkodni a felszórás módján, mértékén és anya­gán. Műtrágya és homok Mi nem okoz kórt a nö­vényzetben? a) A lakóházak körül a ké­zi hóeltakarítás. b) A bányahomok: köztudott, hogy a pécsi talajok agya­gosak, kötöttek, ezért a gyepeknek csak használ, ha homok is kerül a ta­lajba. c) A gondos sótárolós. A leg­megfelelőbb a műanyag edényben való zárt táro­lás. d) A gondos szórás. A tech­nikai eszközöket úgy kell szabályozni, hogy csak a gépkocsiútra szórjon, ne pedig a gyepre, sövényre, fákra. e) Hóeltakarításkor vagy hó­olvadáskor az útról a sós havat ne juttassuk a zöld­sávra vagy a fák tövébe. f) Magónházaknál a járda- szórást a homok mellett műtrágyával is végezhet­jük. g) Ha csak lehet, sót ne használjunk. Célom csupán az volt, hogy a tél előtt felhívjam a figyel­met a sózás veszélyeire. Na­gyon meg kell gondolni, hogy néhány kritikus téli nap miatt feláldozzuk az utak és lakó­házak melletti növényzetet az év több mint 300 napjára, esetleg évtizedekre. Kalla Gábor, a Baranya megyei Tanács Környezet- és Természet- védelmi Bizottságának tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom