Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-19 / 347. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 347. szám 1979. december 19., szerda Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tiszta vasútért A szocialista városok környezetvédelmi mozgalma Másfél évtizede gyűjtik a népi bútorokat, használati tárgyakat, népviseleteket és népzenei anyagot a pécsi Leőwey Klára Gimnázium német tagozatának növendékei. — Szokolai felv. — Megőrizni a német nemzetiségi hagyományokat A mikor a világon először a Szovjetunióban fellőtték az első mesterséges holdat, az Amerikai Egyesült Ál. lomok „sokkos" állapotba került. Elsőként persze a katonák mérték fel a szputnyik jelentőségét, hiszen a hordozórakéta alkalmas lehet atomfegy: ver szállítására is. Azután a gazdasági szakemberek osztottak és szoroztak, s a maguk módján még tisztelni is kezdték a Szovjetunió addig lenézett központosított tervgazdaságát, amely képes volt a nagyon bonyolult szerkezet megalkotására. A politikusok pedig mindezek függvényében azt is vizsgálták, hogy a Szovjetunió miképpen volt képes a rakétához szükséges sok ezer tudós, mérnök, mindenfajta rendű és rangú szakember magas szintű képzésére. A „szputnyiksokk" felrázta az amerikaiakat, többek között alaposan megreformálták oktatási rendszerüket és a tanítás módját, tartalmát (A „brain drain”, az agylopás, agylecsa- polás is új lendületet kapott ekkor, az USA — lemaradását pótlandó — tömegesen csábította a világ más országainak tudósait, szakembereit magához, aránytalanul nagyobb jövedelmekkel.) A szputnyiksokkot tartósította Gagarin útja, s csak az mérsékelte némiképp, hogy az amerikaiaknak sikerült jó pár évvel később a Holdra lépni. De a „sokk” következményei között tarthatjuk számon a matematika-oktatás új módját is, melyet módosítva, továbbfejlesztve Magyarországon is bevezettek az elmúlt években. Ráfordítás — haszon, e köz- gazdasági kifejezések divatos fogalmak manapság. Divatjukat a „muszáj” teremtette; a munka hatékonyságának a szükségestől és a lehetségestől való elmaradása, a nemzetközi csereértékek számunkra kedvezőtlen változása, az elavult termék- struktúra stb. Csupa olyan fogalom, amely gazdasági életünkkel van szoros kapcsolatban. Ám a ráfordítás és haszon kifejezés nemcsak a termelés szférájában érvényes. Közhelyszámba megy, hogy a tudományos-technikai forradalom idején a tudomány közvetlen termelőerővé válik — folyó, iratok vitái irányították a köz figyelmét erre. S arra is, hogy megfelelően gazdálkodik-e hazánk a tudományos intézményekben, tudósokban, feltalálókban meglevő szellemi kincsekkel. Közismert, hogy egy ország bruttó nemzeti terméke (GPN) és az általa kutatásra fordított összeg között összefüggés van. Az kevésbé, hogy Magyarország gazdasági lehetőségeit felülmúló aránybanál- doz a kutatómunkára. A GPN- hez viszonyított tudományos információtermelésben huszonnegyedikek vagyunk a világon, a tudomány némely ágában; fizi. kában, kémiában, elektronikában még előbbre is. Ezeknek a tudományos eredményeknek egy része néhány éven belül forintokban kamatozik, a kukoricatermelésben például egy forint tudományos befektetés két év alatt 5—6 forint hasznot hoz. Ám a kutatások nagy része nem, legalábbis nehezen lemérhetően „gazdaságos”, a ráfordítás és a haszon viszonya nem fejezhető ki számokban. Ilyenek az alapkutatások; nincs közvetlenül mérhető haszna például, ha egy csillagász felfedez egy új galaktikát, vagy tisztázza a napszél mechanizmusát. Az ország anyagi erőforrásai és gazdasági helyzete ma az alkalmazott kutatásoknak kedvez elsősorban. Hiszen a ráfordítás—haszon kapcsolat itt egyér. telmű, s viszonylag gyors eredmény produkálására képes. A jobb, korszerűbb, többet tudó, minden piacon eladható áruban realizálódó kutatási befektetések hamar hoznak hasznot is. Ez természetesen nem jelentheti azt, hogy csak ezek a kutatások létjogosultak, hisz a tudományok némely területén oz- olyan kis országok, mint Magyarország is, sikerrel vehetik fel a versenyt a nagyokkal. S még inkább azért van szükség a kutatómunkában az átfogó, elméleti alapmunkákra, mert ezek adják alapját a későbbi alkalmazott kutatásoknak. A tíz—húsz—harminc évvel ezutáni, az ország helyzetére akkor is jelentékeny hatású kutatások végzői pedig ma kezdik el és végzik iskolai tanulmányaikat. A ma iskolába járók a jövő évezred szakmunkásai, tanárai, orvosai, mérnökei, tudósai lesznek. A jövő feladataira kell ma felkészíteni őket — ezt az ellentmondást csak az az oktatás képes feloldani, amely gondolkodni, eligazodni, rendszerezni tanítja meg növendékeit, nem pedig biflázásra, sablonokban voló „gondolkodásra”. A régi oktatási forma képtelen volt biztosítani ezt. Az állandósult oktatási reformok, az új tantervek, az egyes tárgyak tanításának alapvetően megváltozott rendje, sőt magának a tantárgyakra bontott tanításnak a megkérdőjelezése, s helyébe a komplex oktatás formáinak kidolgozása — szolgálják a szi. lárd tudásalapot a jövő szakembereinek is. Egy orszáq nem lehet olyan szorító helyzetben, hogy felelősen lemondhasson jövőjének biztosítékáról. Nem spórolhatja meg a csak évtizedek múlva megtérülő befektetéseket. Az oktatásba, a fiatalok nevelésébe ma fektetett szellemi és anyagi tőke a jövő szellemi és anyagi értékeit fogja növelni. A z oktatás ügye így nemcsak az iskolák ügye. Mindannyiunké. Az oktatásra fordított javak nem mérséklődhetnek, sőt állandó bővítést igényelnek. Ám a bővítésnek csak egyik lehetősége a „központi”, a „nagykalapból” való nagyobb arányú részesedés. Még oly fontos a társadalmi segítés, melynek seregnyi példáját lehet már ma is sorolni: üzemek iskolapatronálása; a tanítás előtt megnyíló művelődési intézmények, múzeumok, könyvtárak — kezdeti mérföldkövei ennek a lehetséges és kívánatos útnak. Ezek a ráfordítások biztosan megtérülő biztosan kamatozó befektetések. Bodó László Nyolc szocialista város vasúti dolgozói vettek részt abban a tisztasági-környezetvédelmi mozgalomban, melyet a komlói vasútállomás üzemi vöröskeresztes szervezete hirdetett meg idén tavasszal. A versenyt tegnap délelőtt, a komlói MÁV állomás kultúrtermében értékelték. A tanácskozáson dr. Szűcs Endre, a Magyar Vöröskereszt országos közegészségügyi munkabizottságának elnöke elmondta, hogy a magyar vöröskeresztes szervezetek tevékenységében már két évtizede egyik elsőrendű feladat a környezet védelme, ápolása, s ebbe a munkábo bekapcsolódott a MÁV állomások nyolcvan százaléka. A pályaudvarok vöröskeresztes aktívái, szocialista brigádjai nemcsak a szerelvények, az állomások és környékük tisztántartását vállalták, hanem részt vesznek oz önkéntes véradómozgalomban, va- lomint a vasutas dolgozók egészséges életmódra nevelésében. A komlói vasutasok oz ország állomásainak tisztasági versenyében tavaly a második helyezést érték el, a pécsi igazgatóság területén pedig az élre kerültek, tavasszal verseny- felhívásukhoz csatlakoztak az ózdi, dunaújvárosi, leninvárosi, kazincbarcikai, ajkai, oroszlányi és várpalotai vasutasok is. A Magyar Vöröskereszt Baranya megyei Szervezete által alapított vándorserleget elsőként a komlói állomás nyerte el, de mind a nyolc szocialista város megkapta a „Tiszta szocialista szolgálati hely” kitüntető címet. A vándorserlcget, valamint az okleveleket dr. Veres Judit kandidátus, a Magyar Vöröskereszt V. B. egészségnevelési és propaganda osztályának vezetője adta át. Jövőre a pályaudvarok szocialista brigádjainak és vörös- keresztes szervezeteinek vállalásaiban ismét elsőrendű feladat lesz a vasutak, állomáshelyek és a vonatok tisztántartása, környezetük gondozása. Előbbre kívánnak lépni az utazók kulturált közlekedésre nevelésében, azonban ez nemcsak oz ő feladatuk, segíthetnek az üzemi vöröskeresztes és más társadalmi szervezetek is, de tegyük hozzá - a kulturált közlekedés mindannyiunk érdeke, s egyben kötelessége. I------------Ká dár János fogadta Harilaosz FSorakiszt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden délelőtt a KB székházában fogadta a Görög Kommunista Párt küldöttségét, amely Harilaosz Florakisz főtitkár vezetésével tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen kölcsönösen tájékoztatták egymást a két- párt helyzetéről, tevékenységéről. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, valamint az MSZMP és a GKP közötti kapcsolatok további erősítéséről. A megbeszélés során széles 'körű egyetértés nyilvánult meg valamennyi érintett kérdésben. A találkozón részt vett Gyenes András, a Központi Bizottság titkára és Horn Gyula, a KB 'külügyi osztályának helyettes vezetője. Jóllehet két különálló napirendként szerepelt tegnap a Megyei Tanács nemzetiségi bizottsága ülésén, hogy miként valósul meg Bolyban a nemzetiségi politika, illetve hogy hol tart ma Baranyában a német nemzetiségiek néprajzi hagyományainak kutatása -a két témával kapcsolatos előterjesztés és a hozzászólók mondandója sok pontban érintkezett. Mindenekelőtt abban, hogy a megyében, igy a Bolyban élő nemzetiségieket, illetve az ő kultúrájukat, mindennapjaikat feltérképező kutatókat egyaránt az foglalkoztatja, hogy miként élnek együtt a magyar lakossággal, hogyan alakítják életüket. A Bolyban élő német nemzetiségiek - a nagyközség lakosságának 65 százaléka - egyenletesen fejlődő, jó munkalehetőségeket biztosító lakóhelyet mondhat magáénak. Ám a magyar lakossággal vaJó közös munka, szórakozás, a városias életforma jól felfedezhető jegyei egyben arra is figyelmeztetnek, hogy háttérbe szorulhatnak a német népi szokások, hagyományok. Ezt akarják megelőzni a nyelv, a kultúra elevenen tartásával mind a nagyközség, mind a munkahelyek és az iskola gazdasági, mozgalmi vezetői. Már az óvodában oktatják a német nyelvet- jelenleg négy csoportban — s évről évre nő az általános iskolában németre járók száma. A nemzetiségi diákotthonban német tánccsoport, az általános iskolában úttörő fúvós- zenekar működik. A felnőtt lakosság részére is szerveztek nyelvtanfolyamokat. Élő testvérkapcsolatot tartanak fenn- gyermekek csereüdültetése, kulturális együttesek vendég- szereplése útján - több NDK. beli településsel. A községi krónikát két nyelven vezetik. Igyekeznek összegyűjteni azokat a szellemi és tárgyi emlékeket, hagyományokat, melyek segítenének megőrizni és továbbadni a német nemzetiség kultúráját. Jelenleg a tárgyi emlékek gyűjtésében állnak jobban, holott - a bizottság tagjainak véleménye szerint — a szellemi értékek gyűjtése lenne a könnyebb, s Bolyban is bőven akad még felkutatni való. Főként a német nemzetiségi néprajz - mesék, dalok, mondák, táncok - feltérképezése lenne fontos. Ehhez járulna hozzá annak a néprajzi tábornak a tevékenysége, amit ez év nyarának végére terveznek Bolyban. Ám a néprajzi munkát - s nemcsak a nagyközségiben - a jövőben alaposabban kell koordinálni, illetve szükséges a nagyobb méretű társadalmasítása. Igy kaphat nagyobb lendületre az 1960-as években több oldalról is megindult német nemzetiségi néprajz- kutatás, melynek eredményeként számoson vettek részt önkéntes néprajzi gyűjtőpályázatokon, s közülük sokan olyan munkát tettek asztalra, melyek a legmagasabb elismerést kapták megyei, illetve or. szágos szinten. A Baranyábon jelenleg meglévő egyéni és kollektív német nemzetiségi néprajzkutatási törekvések — az almamelléki Romics testvérek, Hock Ibolya, a Leöwey Gimnázium német tagozata, a tanárképző főiskola német tanszéke és így tovább — összefogására, a hivatásból is kutatást folytató Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályának vezetőjét kérte fel a bizottság. Jövő esztendő szeptemberében veszik birtokukba a diákok a Pécsi Tanárképző Főiskola most épülő 600 személyes kollégiumát. A 155 millió forintos beruházás teljes befejezésének határideje a tervek szerint 1981. augusztus. Fotó: Csonka Károly Ráfordítás, haszon
