Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-02 / 330. szám
díjasok, 1979 Dr. Doktor Sándor-díj Dr. Kőhegyi líráé Ebben az évben, a megyei tanács által alapított, dr. Doktor Sándor-díj egyik kitüntetettje dr. Kőhegyi Imréné gyógyszerész doktor, szakfelügyelő. — Természetesen, már gyerekkorában .. . — Gyerekkoromban régész szerettem volna lenni. Szegeden laktunk, szinte minden szabad időmet a múzeumban töltöttem. Érettségi után azonban mégsem ezzel a pályával próbálkoztam, mert szinte semmi esélyem nem volt a felvételre. — Mi vonzotta a gyógysze- részethez? — Szintén gyerekkori élmények. Nővérem sokat betegeskedett, én jártam neki gyógyszerekért. Nagyon tetszett a patika csendje, sajátos illata, a rengeteg tégely, gyógyszerek, finom mérlegek misztikus világa. Egyszóval azon vettem észre magam, hogy rabul ejtett a gyógyszerészet. Az államvizsga utáni féléves gyakorlatot Pécsváradon töltötte. — Nagy «szeretettel, hálával gondolok vissza a még ma is aktív gyógyszerész, dr. Nékám Károlyra, akitől megtanultam a szakmai fegyelmet, rendet, a jó munkatársi kapcsolat fontosságát, a betegek szeretetét, tiszteletét. Úgy tűnik, nemcsak a szakmához, hanem Baranyához való kötődését is segítette a pécs- váradi fél év, hiszen friss diplomásként Szentlőrincre ment, ott dolgozott két évig. — Nagyon megszerettem a falusi patikákat. Egyrészt azért, mert azok még megőriztek valamit a régi gyógyszertári hangulatból, másrészt közvetlenebbek az emberi kapcsolatok. Ma is azt mondom a pályakezdő kollegáknak, hogy nem szabad félni a falutól, hiszen ma már ez nem jelent sem szakmai, sem emberi elszigeteltséget. — A gyógyszerek többsége ma már gyári készítmény, néha az az érzésem, mintha egy „bolthoz” hasonlítana a patika . . — Jaj, csak ezt ne mondja egyetlen gyógyszerész előtt sem, Területfejlesztési díj Jakab Ferenc erre valamennyien nagyon kényesek vagyunk. Megtudom még, hogy a gyógyszertárban nincs „pult”, hanem tára, s a jó gyógyszerész csak 'akkor bocsátja útjára a beteget, ha előtte elmagyarázza a gyógyszer alkalmazásmódját, figyelmezteti az esetleges mellékhatásokra, s hogy az új gyógyszerrendelet óta mennyire megnövekedett a felelősségük, különösen a vény nélkül kiadható gyógyszerek esetében. Olyan tűzzel, hévvel, szeretettel, s egy pillanatra sem hervadó mosollyal beszél dr. Kőhegyiné, a gyógyszerészi hivatásról, ü kollégákról, hogy már-már úgy érzem, némi nosztalgiát érez a jó öreg patikák iránt. — Én inkább rokonszenvnek nevezném — mondja. — Elvágyódásról nincs szó, hiszen úgy érzem, megtaláltam jelenlegi munkámban a szépet, az értelmes, hasznos tevékenység lehetőségét. Nem kétséges, hogy szak- felügyelőként, oktatási felelősként, a megyei tanács vb mellett működő egészségügyi és szociálpolitikai bizottság tagjaként, a Társadalombiztosítási Tanács vezetője, s nem utolsósorban szakgyógyszerészi doktorátusa, nagy szakmai ismerete segítségével nap mint nap ezt bizonyítja. És ezt ismerte el a megye egészségügyi vezetése a most adományozott kitüntető díjjal is. Kurucz Gyula Négy évtizede testnevelőtanár Jakab Ferenc. A pályán töltött évek közül 34 Pécshez köti. Ez alatt az idő alatt megszámlálhatatlan diákkal - ked- veltette meg a testnevelést, a sportot, a rendszeres testedzést. A testnevelés szeretete és az a gondolat, hogy majdan ő is testnevelő legyen, még; az elemi iskolából ered. Ma is szívesen emlékszik vissza első tanítójára, Pécsi Ferencre, aki felkeltette a kisdiákokban a mozgás iránti vágyat, aki rendszeresen versenyeket rendezett tanítványainak. Aztán ha Kalocsán valamilyen versenyt rendeztek a felnőttek, akkor arról hazatérve ők, gyerekek újra átélték a látottakat, futottak, ugrottak, birkóztak és a győztesek felállhat- tak a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára. A gimnázium újabb élményeket adott és az elhatározás végleges lett, Jakab Ferenc a testnevelő tanári pályát választotta. A Testnevelési Főiskolán mint sportoló is figyelemre méltó eredményeket ért el, birkózásban és kosárlabdában főiskolás bajnok lett. Később mint testnevelő és edző, a kosárlabdában elért sikert tanítványaival folytatta, a Nagy Lajos gimnázium csapata kétszer nyert országos középiskolás bajnokságot irányítása mellett. A főiskolás birkózóbajnokságon nyert aranyéremnek külön kis története van, és talán ez jellemezheti legjobban Jakab Ferenc azon tulajdonságát, mellyel még tartalmasabbá tudta tenni pályáját. Édesapjának volt egy érme, melyet birkózásban szerzett. Egy alkalommal a nyári vakációban a társakkal futballozni ment, és édesapjának ezüstérmét a nyakába akasztotta. Megtörtént a „baleset", az érem a játék közben elveszett. Hogyan tehetné ezt jóvá? Csak úgy — gondolta — hogy még keményebben készül az edzéseken és az ő bajnoki érmét adja majd cserébe. A tanári pályát Debrecenben kezdte, majd Léva és Komárom következett. 1945-ben került Pécsre, és szervezője volt az 1949-ben indult testnevelési középiskolának. Ez az iskola két év után elkerült Pécsről, de Jakab Ferenc maradt az épületben, pontosabban a Nagy Lajos gimnáziumban. Két évtizedet töltött ott, és 1970-ben került jelenlegi munkahelyére, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola testnevelési tanszékének élére. — Többen feltették a kérdést akkor, hogy miért változtattam munkahelyet — mondja. — Azért tettem, mert úgy éreztem, hogy ezen a helyen újat kell kialakítani és szinte az alapokról kell kezdeni mindent. Az indulásnál egyedül voltam testnevelő, ma már hatan vagyunk. Hatszáz hallgató testnevelését irányítjuk és a tömegsportrendezvényeinken közel ezer diák vesz részt. Külön öröm számomra, hogy a más tanszékeken lévő kollégáimmal is sikerült megkedveltetnem a rendszeres testedzést, hetente három alkalommal van az oktatók részére tömegsport-foglalkozás. Elmondhatom, hogy egyik szervezője lehettem az egységes pécsi felsőoktatási sportegyesületnek, az Universitas PEAC-nak. Kezdetben tartottunk attól, hogy a minőségi sportban az összevonással nagy lesz majd a lemorzsolódás. Sikerült megtalálni egy jó formát a Felsőoktatási Intézmények Bajnokságában, vagy ahogy a diákok nevezik, a FIB-ben. Ez a versenyforma egész éven át versenyzési lehetőséget biztosít a hallgatóknak. Ez az utolsó tanévem, nyugdíjba készülök. Ilyenkor többnyire számvetést készít az ember. Mint testnevelőnek, mindig az volt a célom, hogy a diák kapcsolpta a testedzéssel ne fejeződjön be az iskola végeztével. Úgy érzem, ez a törekvésem nem volt hiába való, Lázár Lajos Tóka Jenő Mint mindig, most is először tisztázni akarja a helyzetet: nem ért egyet azzal, hogy az egész kollektíva érdemeiért a vezető kap kitüntetést. Tíz esztendős ismeretségünk alatt oly sokszor hallottam, amint pontosan meghatározza, ki, miért érdemel elismerést, kinek miért kell vagy kellene felelősséget vállalnia. így eszembe sem jut, hogy esetleg Tóka Jenő, a Me. cseki Ércbányászati Vállalat igazgatója túlzott szerénységből hárítja el magától, osztja meg a területfejlesztésben végzet munkája erkölcsi elismerését. Maradjunk hát a gondolatnál, amely azt sugalljo, hogy valamennyiüké az érdem, természetesen ebbe az igazgató is beletartozik, aki gyermekkorától jól tudja, mennyire fontos, hogy a kenyéradó gazda akkor is törődjék munkásainak életével, amikor azok letették a szerszámot. Ha Tóka Jenő azt mondaná, ízig-vérig bányász ősökből származik, senki sem vonná kétségbe, hiszen már dédnanvaDio is a föld alatt kereste kenyerét, nagyapia pedig már egészen fiatalon Rücker-aknón dolgozott. Ö ózonban ebben is pontos, csu- oán három és fél generációs hánvá”nak tartia magát. A 19 esztendős somogy-vasasi fiú 1948-ban került a Sooroni Bá- n-mmérnöki Eaveti mre. s jóné- hónv beosztást véc, :árt, amíg 1967-ben mostani állását elfoglalta. Csuoón azt szeretné, ha tárgyszerűen összefoglalhat, nánk, mit köszönhet a terület a Mecseki Ércbányászati Vállalatnak, amelyen működik, magamban már próbálom is je- gyezgetni: Uránváros . . . Tóka Jenő azonban egészen másról beszél, túl kézenfekvő, egyszerű lenne a vállalat dolgozóinak életkörülményeiért a munkakö. rülményekkel azonos felelősséget vállaló vezető számára az immár egyre komfortosabbá váló városrészre hivatkozni. A 6-os út kelet—nyugat irányban Pécs minden előnyét 20— 30 perces közelségbe hozza az út mentén levő települések számára. Szentlőrincen talán ezért is települt le a vállalat sok dolgozója. 1980-ban például 120 lakást, a következő tervidőszakban pedig újból több száz lakást építenek itt. A Mecseki Ércbányászati Vállalat azonban egyre jobban a Mecsek északi lejtőjére teszi át működésének színhelyét, a környező falvakból Bükkösd, Bakonya, Hetvehely, nagyon sokan járnak az uránbányákba dolgozni, őket is közelebb kell hát hozni megépítendő utakkal a Pécs nyújtotta előnyökhöz, vagy pedig odavinni mindazt, ami lehetséges. A IV-es bányaüzemtől utat építenek oz aba- 1 ligeti elágazásig, Magyarher- telendet úttal kötik össze Teke. ressel, ezzel olyan üdülőkörzet alakulhat ki, amely hideg vízzel, termálvízzel egyaránt rendelkezik, a térségben kialakítandó bányász üdülőtelepekről nyáron még gyalog is fél óra alatt megközelíthetők a bányaüzemek. Tíz esztendeje még könnyebb volt áttekinteni, hogy hány művelődési házat, iskolát, óvodát, bölcsődét segít a vállalat, pedig már akkor sem volt közömbös, hogy milyen környezetben nevelődnek a bányász- gyerekek, a munkaidő után hol tudnak néhány kellemes órát eltölteni a bányászok. Most például 90 gyermekintézménynyel tartanak kapcsolatot, a szocialista brigádok sok ezer órát dolgoztak ezekben. A cser. tői és bükkösdi gyermekotthonok, egy szociális otthon számíthat mindig segítőkész emberekre. Aztán a Ságvári ... Az igazgató azt mondja: szeretnék az üzemek szolgálatába állítani. Kolleganőm annak örül, hogy végre Uránvárosban is' van mo. zi, én meg arro gondolok; lehetséges, hogv átmenetileg, amíg a Pécsi Nemzeti Színházat majd átépítik, talán még színház is lesz a Ságváriban. — Ez a környék a mi életterünk, kötelességünk, hogy az itt élő emberek életét könnyebbé tegyük — mondja Tóka Jenő. Sóját érdekeink ezt követelik, hiszen a pihenés, a szórakozás, a művelődés lehetőségei nem függetlenek a termeléstől, miként csók akkor vagyunk képesek mindezt támogatni, ha a termelés is eredményes. Lombosi Jenő OLVASTUK Idegenforgalmi „középhatalom" lettünk A „Propagandista" című folyóirat 5. számáról Az MSZMP KB agitációs- és propagandaosztályának folyóirata, , a „Propagandista” 1979/5. számában olvashatjuk többek között Berényi Pálnak, a KB munkatársának érdekes írását: „Nemzetközi turizmus — ideológiai harc” címmel. A szerző a lényegében véget ért 1979-es idegenforgalmi sze- ton néhány fontos tapasztaláét elemzi. Mint megállapítja, 3Z előzetes becslések szerint a lazánkba beutazó turisták szánó az idén ismét jóval meg- raladja majd országunk lélekszámút, és valószínűleg nem tsökken azoknak a magyarokiak a száma, akik néhány napra, hétre idegen országokat keresnek fel. A turizmust összegző statisztikánk nemzetközi ösz- szehasonlító adatai azt igazol, ják, hogy hazánk idegenforgalmi „középhatolom” lett. Ebből természetesen megfelelő következtetéseket leh'et levonni. Többek között azt is, hogy államunknak a jelenlegi bonyolultabb gazdasági körülmények között hatalmas erőfeszítéseket szükséges kifejtenie annak érdekében, hogy biztosítsa, illetve fokozatosan bővítse a beutazásokkal és kiutazásokkal összefüggő anyagi feltételeket. Ugyanilyen nagy jelentőséget tulajdonít írásában Berényi Pál ónnak, hogy a tudati szférában is szükségszerű ideológiai, erkölcsi „infrastruktúránkat" a megnövekedett követelményekhez igazítani. „Az idegenforgalomnak a gazdaságon túlmutató politikai-ideológiai szerepe abból a sajátosságból fakad, hogy egyfelől méreteiből adódóan ma már fontos hazai szemlélet- és életformáló té- tényező, másfelől nemzetközi kapcsolataink szerves része, s egyben a szocializmus és a kapitalizmus ideológiai küzdelmének fontos terepe” — összegzi a szerző. Mindezekből következik, hogy a nemzetközi turizmusnak ma már közvetlen vagy közvetett hatása van az egész magyar társadalom szemléletére, életmódjára. Erről könnyen meggyőződhet bárki, ha olyanokkal beszélget, akik a közelmúltban külföldre utaztak, vagy a hazánkba látogató külföldiekkel közelebbi kapcsolatba kerültek. A turizmus szélesedése alapvetően kedvező irányba befolyásolja a hazai közérzetet, a lakosság hangulatát, segíti a jószomszédi kapcsolatokra való külpolitikai törekvéseink megértését, mindenekelőtt a szocialista országok irányába. Figyelemre méltó az a szerepe, amelyet a turizmus a szabad idő kulturált eltöltésében, az általános műveltségi, nevelési és nyelvoktatási céljaink megvalósításában elfoglal. Ugyanakkor a kiterjedt nemzetközi kapcsolatok járhatnak, és mint a tapasztalatok mutatják, járnak, negotív hatásokkal is. A külföldre utazó magyarok egyes csoportjai kétségtelenül fogékonyak a tetszetős nyugati életformák iránt, hajlamosak azok kritikátlan minősítésére. Kétségtelen, hogy o nyugatra irányuló idegenforgalom következményeiben. gyakorta a közösségi típustól eltérő, eszméinktől idegen értékrendet, erkölcsi felfogást, átmenetileg haró negatív magatartásformákat válthat ki. Az idegenforgalmi csatornákon is beáramló fogyasztói szemlélet végső soron kispolgári életideált sugall, előidézheti a személyes anyagi javakkal való ellátottság jelentőségének eltúl- zósát. Az ilyen típusú eszményekhez kapcsolódhat az apolitikusság, a közügyek iránti közömbösség is. A Központi Bizottság 1976. évi, pártpropogandáról szóló határozatából az idegenforgalommal összefüggő feladatokra is fontos következtetéseket lehet levonni. Ezeket elemzi részletesen írásában a szerző, hangsúlyozva a pórttogság rendszeres képzésének jelentőségét, a pártalapszervezetek és társadalmi szervek figyelmének nélkülözhetetlenségét, a tájékoztatás színvonalának fontosságát, a téves és ellenséges nézetek visszoutasítósának halaszthatatlanságát. Mindezek érdekében a politikai és felvilágosító, a tájékoztató tevékenységben irányító és aktív szerepet betöltők önállóságára, körültekintésére, megfelelő és folyamatos felkészültségére van szükség. M. E. Testnevelési és sportdfj
