Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-13 / 341. szám
6 Dunántúli napló 1979. december 13., csütörtök nagyteremből „spaji’ lett... Lakók a kultúr- házban Legális segítségre szorulnak 1979. október 27-én egy fiatalasszony hatéves kislányával együtt beköltözött a hirdi művelődési házba. Több mint egy hónapja sem klubfoglalkozást, sem bált, sem más rendezvényt nem lehet itt tartani, mert Korbélyi Ernőné, a Kendergyár adminisztrátora lakja az egyik klubszobát. Ideiglenesen a nagyteremből is elfüggönyözött egy részt — éléskamrának. A sportpálya mellett fekvő épület a község egyetlen közösségi célra használható létesítménye. A hosszúkás épület valamikor lóistálló és baromfitelep volt; a községi tanács nem emelt kifogást az ellen, hogy a kendergyári dolgozók a hatvanas évek közepén lakásokat alakítsanak ki az épület egyik felében. A másik felét a kendergyári fiatalok társadalmi munkában művelődési háznak alakították át. Egy nagyobb és két kisebb helyiség tartozik hozzá. A gyár a községgel együtt közösen üzemeltette, egészen az idei év október 11-éig, amikor a gyár kiköltözött az épületből. A klub 1977 óta a PIK kezelésébe tartozik. Felügyeletét a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központ látja el, amely — bár" kisebb arányban — a működtetési költségeket is a gyárral együtt viselte. A további működtetéshez már berendezési tárgyakat is vásároltak, s a ház 1980. évi költségvetésében külön rubrikában szerepel a hirdi kultúrotthon. A terveket azonban — legalábbis egyelőre — meghiúsította Korbélyi Ernőné önkényes lépése. — Augusztusban kezdtem nézegetni a klubszobát, mert úgy láttam, hogy teljesen kihasználatlan — mondja a fiatalasszony. — Férjemmel a kapcsolat megromlott, elköltöztem otthonról, de nem találtam megfelelő albérletet. Nehéz helyzetbe kerültem, hiszen ide köt a munkám. Kéréssel fordultam Juhász elvtárshoz, a gyár igazgatójához, segítsen megoldani lakásproblémámat. ő megígérte, hogy támogatni fogja a klub kiutalását, de amikor megtudta, hogy az ügyben elsősorban a művelődési osztály dönthet, már nem foglalkozott tovább a kérésemmel. Megkerestem Újvárinét, a városi tanács művelődési osztályán, aki azt mondta, hogy meg fogja kérdezni a többi illetékest. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy konkrétan nem utasította el a kérésemet. Somogyi kartárs, a hirdi tanácsi hivatal vezetője viszont konkrét ígéretet tett, hogy megszerzi a szükséges papírokat, és biztatott, hogy nyugodtan költözzek be. Én ezek után elkértem a tanácson a kulcsokat az adminisztrátortól és október végén beköltöztem. Juhász László, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Pécs-hirdi Gyárának igazgatója: — Mi a művelődési házból kiköltöztünk, az ügy teljes egészében a tanácsra tartozik. Szerintem arra a klubra senki sem tartott igényt, addig volt forgalma, amíg mi használtuk. A lakásgazdálkodás nem a mi A községi kultúrotthon, amely október vége óta — önkényesen — lakás... dolgunk, de természetesen támogatjuk, ha a tanács dolgozóinknak lakást biztosít. Kor- bélyiné azt állította, hogy Somogyi Gyula mindent el fog intézni. Bodai István, a gyár szak- szervezeti bizottságának titkára : — Korbélyiné azzal a kéréssel jött hozzám, hogy kölcsönözzünk neki egy gyári olajkályhát, mert a klubszoba nagyon hideg. Én kiutaltam neki a kályhát, de nyomatékosan figyelmeztettem: vigyázzon, mert ahová költözik, az középület. Nehogy aztán két szék között a padlóra essen! Somogyi Gyula, a Pécsi városi Tanács hirdi ügyfélszolgálati irodájának a vezetője: — Kérem, én figyelmeztettem Korbélyinét, hogy amire készül, az törvénytelen. Szó sincs arról, hogy a beköltözését támogattam volna. Hosz- szabb ideje betegállományban vagyok, így még arról sem tudtam, hogy a kendergyáriak kiköltözése után a kulcs visz- szakerült a tanácsra. Egyébként szerintem az épület nem alkalmas művelődési célokra. Beázik, alulról sincs szigetelve. Ha a fiatalok szórakozni akarnak, miért nem mennek be Pécsre, a Doktor Sándorba? Gál Istvánná, tanácsi adminisztrátor: — Korbélyiné azzal jött le a tanácsra, hogy Somogyi Gyula megengedte neki, hogy a kultúrház kulcsait elvigye. Én a kulcsokat kiadtam, de kértem, hogy adjon írást az átvételről. Ezt Korbélyiné meg is tette. Dr. Szlovák Tibor, a városi tanács vb-hivatala lakás- és helyiséggazdálkodási osztályának vezetője: — Többször is járt nálam Korbélyiné, de én minden egyes alkalommal felhívtam a figyelmét arra, hogy középületet csak rendkívül bonyolult eljárással lehet lakássá nyilvánítani, ha közcélra már senki sem tart rá igényt. Lakássá nyilvánítást engedélyező nyilatkozat azonban egyetlen szervtől sem érkezett hozzám. Orcsik Ferenc, a városi tanács művelődésügyi osztályának főelőadója: — Jelen voltam azon a beszélgetésen, amikor Újváriné Füzy Ágnes közművelődési csoportvezető közölte Korbélyiné- vel, hogy a művelődési osztály igényt tart a hirdi klubhelyiségekre. Öt tehát innen semmiképpen sem biztattuk, sőt óva intettük a beköltözéstől. Amrein János iskolavezető, a község párttitkára: — A művelődési házban szoktuk tartani az összes iskolai nagyrendezvényt, a népfrontgyűléseiket és a nagyobb társadalmi ünnepélyeket. A jelenlegi körülmények között erre egyáltalán nincs mód. Kert László, a B. m. Moziüzemi Vállalat propaganda- szervezője: — Hetente kétszer tartottunk vetítést a nagyteremben, az átlagos nézőszám negyven— ötven körül volt. A falu mozi nélkül maradt. . . Gál István községi rendőr: — A kultúrház megszüntetésével a fiatalok a „Kócos" presszóba szorultak. Más szórakozási lehetőségük nincs. Itt kénytelenek vagyunk őket is „macerálni”, hiszen egy társaságba kényszerültek a része- geskedő, lumpen elemekkel. Nem tudni, meddig húzódik még az ügy, aminek tulajdonképpen egyetlen mozzanatáról van csak papír: a kulcs átadásáról. A kép ellentmondásos, hiszen mindenki a maga igazát védi. Jó volna, ha a hirdi fiatalok visszakapnák végre a kuJtúrházuikat, és jó volna, ha Korbélyi Ernőné is segítséget kapna munkahelyétől, a helyi szervektől. Olyan segítséget, amely nem ütközik a törvényekbe. Havasi János Nincs többé szótagolás Hogyan tanulnak olvasni a gyerekek? Réka hatéves múlt. Szeptern, bér óta jár iskolába és most ott tart, hogy mindent elolvas. A könyvek címlapjait, az újságok címeit és minden egyéb feliratot. Édesapja amibiciózus és olvastat vele. És Réka neki- áll: — En-enc-encikl a dupla mássalhangzónál kicsit meg- döccen, aztán diadallal kivág, ja: — Enciklopédia. Azért figyelem Rékát, meg a többi elsőst, mivel tavaly szeptember óta teljesen új rendszer szerint tanulnak olvasni a magyar gyerekek. Az első időkben képekhez kapcsolt szavakat —- szóképeket — „olvasnak” szép, színes könyvükből. Ez a stádium még nem minősíthető igazi olvasásnak. A gyerek még nem a betűket ismeri, hanem a szó — apa, anya, nagymama, nagypapa — írásképét Az élmény azonban az, hogy ő már tud olvasni. Később következik a betűtanulás és az igazi olvasás — és újra más módon: nem szótagolva, ahogyan eddig nemzedékek tanultak, hanem újra teljes szóképekben. Ekkor mát többet és nagyobb vizuális egységeket kell megjegyezniük, fejben tartaniuk. A kérdés pedig az, megtanulnak-e olvasni a gyerekeink, hogyan és milyen áron. Erre kerestük a választ. — A fiam olvas — mondja kategorikusan és nem kis büsz. keséggel az elsős András édes. anyja, december legelején. Két hónap olvasástanulás után. — Péter jó ideig nem jött rá a dolog nyitjára. Az utóbbi hetekben kezdett belejönni — mondja egy másik szülő. — Elsősorban a betűk formáját kellett megjegyeznie, és például teljesen mechanikusan, fordítva másolta le a táblára írott szövegeket, tükörírássol. — Egyszerűen bámulatos — mondja egy büszke apa. — az elsős fiam mindent olvas. Szaknyelven szólva az elsős olvasókönyv munkáltató jellegű, így a szülők is jó hasznát veszik, ha segíteni akarnak gyermeküknek. Rengeteg példát, feladatokat találnak benne, szóképeket és a tárgyak képét kell benne összekapcsolni, kiegé- teni, színezni, bekarikázni, lerajzolni. Bár arra is panaszkodnak, hogy zsúfolt egy-egy oldal. Annyi megoldanivalót lát rajta a gyerek, hogy megriad tőle. De nézzük, mit mondanak egyéves, pár hónapos tapasztalataikról a pedagógusok, a II. számú Gyakorlóiskola tanítói: Orbán Jánosné másodízben tanít, őt az elmúlt évi tapasztalatairól kérdeztük: — Tulajdonképpen nem volt teljesen váratlan ez az átállás, És a helyesírás?.. jó ideje új szelek fújdogáltck az olvasástanítás »berkeiben is, és a folyóiratokból mindig értesülhettünk egy-egy új módszer hatékonyságáról. Az új könyv alapján, egy kivétellel, minden gyerek megtanult olvasni az osztó, lyomban. Ez a módszer jól előkészíti a fogalmaizástanítást, vasni — összegezi higgadta.rvv.a munkaközösségvezető Fehér Jánosné, a jó egyéves tapasztalatokat — az a gyerek ezzel a módszerrel is megtanul olvasni. Ami problémát jelent, azaz, egybeolvasás és a szavakéivá, lasztása, szótagolása. Elsőben is választják, „tördelik" a szüKéphez kapcsolt szavak az első osztályos tankönyv 7. oldalán fejleszti a gyerekek kifejező készségét. Viszont most, a második osztályban érezzük hátrányát annak, hogy nem szótagp). va tanítottunk olvasni: sok probléma van a helyesírással. Dr. Horváth Józsefné elsősöket tanít: — Nagy az eltérés a jó és a gyengébb képességű gyerekek között, amikor a szóképeket fel kell ismerni. A gyerekek például elmondják, hogy a „repülőgép” szót azért ismerik fel a többi között, mert ez a leghosszabb. A betűtanítás idő. szakában nagy tempót diktál az új tanterv: minden napra jut egy betű. A három hónap elmúltával viszont elmondhatom, hogy minden betűt ismernek a gyerekek, és a leggyengébb ta. nulók is el tudnak olvasni két- három szótagú szavakat. — Akit meg lehet tanítani olvakat, de ténylegesen ez a második év végén kerül napirendre. Ugyanis az új koncepció a mondatból indul ki, és halad a szó, a hang felé. Biztos, hogy többet követel az új olvasástanítás a pedagógustól, a gyerekeknek viszont többet ad. Hallatlan öntudattal fognak neki mindenféle szöveg elolvasásának, és élvezik az olvadást. Ez pedig elsős gyerekeknél igen nagy dolog, ugyanis köztudott, hogy az olvasás technikája micsoda nehézséget jelent általános iskolát végzett felnőtt embereknél is. A nagyobb testvérek, szülők és tanítók véleménye szerint ko. rábban, és nagyobb biztonsággal kezdenek olvasni a mai elsősök, mint az előző generációk, ban. Gállos Orsolya Nyitottság, derű, békevágy A mohácsi Kossuth moziban kerámia falikép fogadja a belépőt. Pattantyús József készítette, s most ez a falikép a hangulati bevezetője az emeleti klubteremben levő önálló kiállításnak, mely december 20-ig tekinthető meg. Három csoportba sorolhatók o kiállított tárgyak, ám merev határvonalat nemigen lehet vonni a szobrászati igényű, a díszítő jellegű és a funkcionális kerámiák közé — alkalmasint még a virágtartó edény is lehet szobrászati absztrakció, emellett a lakás ízléses dekorációja is. Gondolok egy keskeny nyílású, harangformájú edényre, melynek anyaga is megmutatkozik o fehéres, rücskös, csurgatott máz alatt. Szobor igényű alkotás mindenképpen a pávát, galambot egyaránt idéző kerámia, Pattantyús ]ózsef kiállítása Mohácson egyesül benne a két madár képviselte, lázadás és béke gondolata. Derűsek a „figurális” alkotások, a pajzán nőalakok, a páncélos vitézeket sejtető tárgyak; nyugalmat is árasztok, de nyugtalanítók egyúttal a „nonfiguratív" faliképek; játékos a szalagból formált, felpúpozott hátú macska, s a kerámia pisztoly. A népi cserepesség évezredek során csiszolódott formái kelnek új életre Pattantyús József edényeinek során; a köcsögforma fejlesztéséből harmonikus megjelenésű edényeket készített. A szélesre tórul- kozás tárgyaiként is értékelhetjük ezeket a kerámiákat. Pattantyús József műveivel nyitott mindkét irányban könnyen járható utat a valóság és o művészi alkotó tevékenység között. Békés, derűs, kiegyensúlyozott világ áhítása fejeződik ki a kiállított tárgyaikban. Ám érződik bennük az is, hogy ez a kívánság fenyegetett; félteni, óvni s mindany- nyiunknak akarni kell, hogy megvalósulhasson. A fenyegetettség, a páncélos vitézek, a pisztoly ellenére nem kon k- rét, ezeket „lefegyverző” humorral ábrázolja. A rémület, a bizonytalanság sokkal inkább elvont megfogalmazást kap például a gyermeke fölé hajló anyát ábrázoló faliképén, vagy a harmonikus formákat szétszabdaló hiányokban. Talán már belemagyarázás, azaz a szerzői szándéktól idegen, hogy ez a féltés bezárkózást is eredményezhet. Azokon a kupákon mérhető ez le, amelyek markolata a művész tenyerének lenyomata. Azaz senki más nem foghatja kényelmesen a kupát, csalk akinek a képlékeny agyag megőrizte a markolását. De megőrzi nyitottságát, a világhoz szóló szeretetét is a1 kupaforma. így lesz Pattantyús József kiállítása összességében a béke óhaja. (bodó)
