Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-10 / 308. szám

1979. november 10., szombat Dunánt últ napló 3 Történelemből is kötelező! Változások az érettségi vizsgarendben A jelenlegi harmadik osztályosokat máris érinti n z Oktatási Minisztérium legújabb rendelkezésével mó­dosította a középiskolák érettségi vizsgáinak és a fel­sőoktatási intézmények felvételi vizsgáinak rendjét. A módosítások azt a célt szolgálják, hogy emelkedjék a középiskolát végzettek általános műveltségének színvonala. Ezen belül szélesedjenek és mélyüljenek az érettségizők tör­ténelmi és társadalmi ismeretei. Közeledjen az érettségi és a felvételi vizsgák követelménye a középiskolák képzési céljá­ban bekövetkezett változásokhoz (pl. gimnáziumokban: fakul­táció, idegen nyelvek alaposabb, mélyebb elsajátítása; egyes szakközépiskolákban szakmunkásképesités nyújtása érettségi­vel egyidejűleg stb.). Célja továbbá az új intézkedésnek az is, hogy javuljanak a szakközépiskolákban az érettségizők to­vábbtanulási esélyei; a vizsgakövetelmények pedig igazodja­nak az új nevelési és oktatási tervekhez. A GYŰRI BALETT ELSŐ BEMUTATÓJA: „A NAP SZERETTEI”. Az ország harmadik önálló balett* együttese november 2-án tartotta első bemutatóját „A nap szerettei” cimen. A balettesten Markó Iván három koreográfiáját: Richard Strauss: „Stációk”, Wagner: „Aloméj”, Orff: Carmina Burana zenéjére „A nap szerettei” című balettet, valamint Krámer György tervezte: „Pygmalion” cimű tánc­kettőse látható. Művészeti vezető: Markó Iván. Képünkön: jelenet a „Stációk” c. balettből. Ifi könyuek V-----------------------------------------­A középiskolákat érintő leg­fontosabb és a legsürgősebb információt követelő változtatás az, hogy mind a gimnáziumok, ban, mind a szakközépiskolák­ban az 1980/81. tanév végétől kötelező lesz a történelem érett­ségi (szóbeli), ezzel az érettsé­gi vizsgatárgyak száma eggyel megnövekszik. Ez az intézkedés már most közvetlenül érinti a gimnáziumok és a szakközépis­kolák jelenlegi III. osztályos ta­nulóit, valamint a felnőttokta­tásban a szakmunkások szak- középiskolája II. osztályos hall­gatóit. Gyakorlatilag az idei tanév szeptemberéből kapott osztályzataik — az év végi ér­demjegy alapján — beleszámí­tanak esetleges továbbtanulási szándékuk alapján az iskolából vihető pontszámaikba is. A kötelező történelem érett­ségi vizsga tehát 1981. júniu­sában lép életbe. * Minden további változás a gimnáziumi érettségi és a szak­középiskolai érettségi-képesítő vizsgarendben a középisko­lai új nevelési-oktatási tervek teljes felfutásával párhuzamo­san, vagyis értelemszerűen 1982-ben, illetve 1983-ban lép életbe. Nézzük a változásokat. Gimnáziumokban kötelező érettségi vizsgatárgy 1981-től: a magyar nyelv és irodalom (írásbeli és szóbeli), a történe­lem (szóbeli) és a matematika (írásbeli). Kötelezően választható: (1982. tői) egy idegen nyelv (írásbeli és szóbeli) s (1983-tól) a két fakultatív — tehát a III. és IV. osztályban tanult — tárgy va­lamelyike. Az előbbi a jelenlegi II. osztályosokat, az utóbbi a jelenlegi l. osztályosokat már érinti. Szakközépiskolákban kötelező (valamennyi szakon): a magyar nyelv és irodalom (írásbeli és szóbeli) és a történelem (szó­beli) érettségi. A szaktól függően kötelező (időben az új tantervek fön­tebb már jelzett fölfutásával egyidejűleg): eqy szakirányú felvételi tárqy (lehet pl. ma­tematika, kémia, fizika, bioló­gia); egy vagy két szakmai el­méleti tárgy és a szakmai gya­korlat. * A fenti intézkedések már napjainkban is sok tízezer kö­zépiskolást érintenek, részben közvetlenül, részben (pl. az ide­gen nyelv kiválasztásában) a közeledő feladatokra való „rá­hangolódásban”. Ügy gondo­lom. jogos a kérdés tanulók, szülők részéről egyaránt: mi tet­te szükségessé az érettségi rend módosítását? A legkézenfekvőbb és eléaqé közismert a kötelező történelem érettséqi újra bevezetésének az oka. Törlése, illetve választható­vá tétele az érettséqi tárqyak közül — a túlterhelés-csökken­tés jegyében — nyilvánvalóan súlyos tévedés volt, amit most korrigáltak. Miért csak most? Nem csupán egy vagy több tárgy érettségi rendbe való visz- szaállításáról van szó, hanem a felvételi vizsgák új rendjéről is (amit külön ismertetünk). Gya­korlatilag ezzel össze kellett hangolni, az intézkedés nyilván ezért késett mostanáig. Akik talán nehezményeznék azt, hogy az érettségi tárgyak száma gyarapodott a középis­kolákban, azoknak szeretnénk emlékezetébe idézni, hogy az utóbbi években az érettségiző magyar fiatalok jelentős része alapvető történelmi tények, ko­rok és összefüggések teljes is­merete nélkül került ki a nagy­betűs Életbe. Az érettségi je­lenleg is folyamatban levő rendje eleve szelektív tanulás­ra késztette a maturáló fiata­lokat. Vagyis jobbára csak a lemérhető pontérték-hasznú tár­gyakat tanulták elmélyülten, és sajnos köztük egyre kevesebben a történelmet... Jóllehet, min­den becsületes magyar ember tudatában egyértelmű lehet az, hogy a történelem esetében nem csupán „egy tantárgyról” van szó a többi között. És nem csak az általános műveltség alapkövetelményeiről, hanem arról is, hogy beszélhetünk-e hazafias érzésről, világnézeti ne­velésről, nemzetköziségről, ma. gyarságtudatról valakinél kiala­kult történelemszenrflélet, törté­nelemtudat: történelmi gondol, kodás nélkül? Nyilvánvaló, hogy nem. Már pedig azt minden magyar pe­dagógus tanúsíthatja, hogy a középiskolákban a fiatalok nem tanulták elvárható színvonalon a történelmet, és évről évre mind kevesebben választották érettségi vizsgatárgyként. Sok tanuló történelmi isme­ret-, illetve tényanyaga tele van súlyos tárgyi tévedésekkel. ....... A kiegyezést Horthy, a ki rály kötötte meg . . .”; „ . . . A parasztfelkelést Széchenyi vezet­te, akit ezért a kisnemesek ka­róba húztak...”; „.... A sze­mélyi kultusz vezető személyi­sége Szálasi (!) volt...” (— bizonyára Sztálinnal keverte össze.) Középiskolás tanulók érett­ségin elhangzott válaszai közül idéztünk. Ilyen és hasonló „aranyköpések” özönéből ma már minden szaktanárnak dús példatára van, de az írott sajtó, a rádió és a tv is bőségesen szolgáltatott bizonyító anyagot erre a tarthatatlan állapotra. Különös tekintettel arra a fáj­dalmasan problematikus tájé­kozatlanságra, amit középisko­lás fiataljaink jó része tanú­sít — talán az ellenállási (?) tv-filmek hatására — Magyar- ország II. világháborúban való szerepét, helyzetét illetően. Nem a történelmi korok évszámainak lexikális tudását fájlaljuk — bár a legfontosabb évszámok ismerete ma sem tantervek vagy érettségi kérdése. A történelmi tévedések — magyarságunk közelebbi és távolabbi múltját érintő — súlyát; a többszörös kortévesztésnek a gyerekek szemléletében, gondolkodásá. ban jelentkező — és fokozó­dó! — súlyát érezhetjük tragi­kusnak. okkal. A társadalom, a közvélemény ezt sokféleképp je. lezte, s a minisztérium pedig most korábbi döntését korrigál­ta. * A másik fontos intézkedés, amely időben a legközelebb áll, az egy idegen nyelv (bárme­lyik!) kötelező beiktatása, a tantervi felfutással egyidőben. A Minisztertanács ez év ta­vaszán határozatot hozott az idegen nyelvek oktatásának erősítéséről és elmélyítéséről va­lamennyi iskolafokozat terüle­tén. A jelenlegi szint ugyanis nem képviseli a kor igényeit, az idegen nyelvek ismeretében össztársadalmi szinten gyöke­res változás szükséges. A prob­léma népgazdasági és kulturá­lis jelentőségét — itt. Európa közepén — úgy gondolom nem szükséges hangsúlyozni. A legalább egy idegen nyelv ismerete, legalább társalgási szinten, egész jövőnket befolyó, soló alapkövetelmény lesz. * A felsőoktatási intézmények felvételi rendjében —1 az új középiskolai tantervek felfutá­sával párhuzamosan — lépnek életbe bizonyos változtatások. Egyebek között aimnáziumok- ban hat tantárgy III. és IV. osz­tályos év végi; szakközépisko­lákban különböző tárgyak ösz- szesen 12 év végi osztályzatá­nak a felvételi eredménybe va­ló beszámításában. Ezek össze­ge a jelenlegi 10 pont helyett maximálisan 60 pontot ered­ményezhet. Az egyetemi-főisko­lai felvételi vizsqákon ugyan­csak 60 pontot lehet majd el­érni. Ennek részleteiről a jövő hé ten adunk tájékoztatást la­punkban. * Az érettségi vizsqaszabályzat módosítását az 1979. novem­ber 15-én megjelenő Művelődé- dési Közlöny ismerteti. Milyen is volt a ‘hatvanas évék irodalma? S a niai, egy évtizeddel későbbi válságban von? Megcsappant-e a re­mekművek száma, vagy csak az egy évtizednyi távlat miatt lehet arról beszélni, hogy a hatvanas években talán több kiemelkedő mű született: a Rozsdatemető, a Húsz órai, a Részeg eső, a Hideg napok. Kérdésként vethetjük fél azt is, hogy vajon megsza'kadóban van-e a magyar irodalom év­százados progresszív íve, oz a nemes értelemben vett politi- kusság, mely mindig a valóság realizmusából táplálkozott. A Kossuth Kiadó izgalmas tanulmánykötetet jelentetett meg A hetvenes évek magyar irodalmáról címmel, ezeket a kérdéseket helyezve a súly­pontba. Agárdi Péter kitűnő válogatást adott kézbe ezzel a kötettel. A kötet egy 1972- ben, a Magyar Rádióban el­hangzott vitával Indul: Béládi Miklós, Czine Mihály, Gáli István, Bodnár György, Szabol­csi Miklós, Juhász Ferenc, Sza­bó B. István, Tornai József és Szász Imre fejti ki véleményét a szocialista irodalomról, első­sorban nem az elméleti kér­désekre, hanem a mai ma­gyar irodalom jelenségeire, al­kotokra és művekre koncentrál­va. Ebben o vitában is meg­fogalmazódik a hetvenes évek irodalmi válságának problé­mája, ennek okait vizsgálják, illetve vitatják a neves iroda­lomtörténészeink, íróink, köl­tőink. „ ... az irodalom nap- joinkban átrendeződik, belül­ről kezd megváltozni, új szere­peket próbál ki. Ezért látjuk úgy, hogy hullámvölgyben van, mert a nagy átütőerejű, min­denkihez egyaránt szóló mű­vek hiányzónak o mai irodal­munkból, de ez a készülő, új­szerű irodalom éppen úgy el­kötelezett azokban az ügyek­ben, amelyekben mondjuk a Húsz óra vagy a Hideg napák elkötelezett volt, de közvetet­tebb módon az" — mondja Béládi Miklós. Agárdi Péter összeállítása hűen követi ezt a polémiát, átfogó s a részlet­kérdésékben is alapos képet kaphatunk az utóbbi tíz-tizenöt év mogyar irodalmának vonu­latairól. Jól segíti a tájékozó­dást oz a válogatott bibliog­ráfia, melyet az egyes kérdé­sek iránt még alaposabb ér­deklődést tanúsító olvasók szá­mára állított össze Agárdi Pé­ter. A Kossuth Kiodó ezzel az összeállítással egy új sorozatot indít el Vélemények—viták cí­men. Ha a következő kötetek is hasonló színvonalúak lesz­nek, melyre a Kossuth Kiadó gondos műhelye ad biztosíté­kot, egyik legizgalmasabb s tényfeltáró, iránymutató soro­zatunkká vállhat. Több olyan, eddig kevésbé tárgyalt kérdést is tárgyal Fenyő, melyeket a marxista iroda­lom- és kultúrtörténet eddig kevésbé méltatott figyelemre. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelési Propagan­da Iroda Krúdy Gyula és Mó­ricz Zsigmond születésének 100. évfordulójára Valóság és va­rázslat címmel tanulmányköte­tet bocsátott közre, össze­gyűjtve azokat a legfontosabb írásokat, melyék századunk prózairodalmával foglalkoznak. Zéef Pszichológiai tanácsadás indul Pécsett Másfél évvel ezelőtt kissé szomorúan jelentettük be, hogy egy országosan egyedülálló mentálhygiéniai-közművelődési kísérlet a közművelődési intéz­mények szűkkeblűsége miatt nem folytatódhat. A Boranya megyei Tanács Népművelési Tanácsadó jóvoltából most ez az érdekes és értékes kezde­ményezés ismét megindulhat. November 13-án, kedden dél­után fél 6-kor a pécsi Nevelők Házában megkezdődik egy hat­részes sorozat: beszélgetések dr. Kézdi Balázs pszichiáterrel, a megyei Mentálhygiénés Inté­zet főorvosával. Az első beszél­getés a Hogyan alakul ki a személyiség? címet viseli, a kö­vetkezőkben pedig a személyi­ség zavarairól, az ön. és em­berismeretről, az egyén közös­séghez való viszonyáról, a szo­rongó emberről és a minden­napok lelki nehézségeiről lesz szó. A beszélgetésekkel párhuza­mosan, november 22-től minden hétfőn és csütörtökön délután fél 5-től fél 7-ig pszichológiai tonócsadás lesz a megyei ta­nács Széchenyi téri épületében, a Népművelési Tanácsadó egyik helyiségében (II. emelet). A beszélgetés-sorozat és a tanácsadás oka és célja rövi­den az, hogy jóllehet a pszi­choterápia tisztán egészségügyi feladat, a lelki betegségek megelőzésében a közművelődé­si szakemberek is részt vegye­nek. A tanácsadás során n Men­tálhygiénés Intézet néqv mun­katársa nem betegekkel fog­lalkozik majd, hanem olyan emberekkel, akiknek érzelmi- pszichés nehézségeik, problé­máik vonnak. Wallinger Endre KIUAL& pedugogIisok Elfogultan Boció Lászlónéról Álmosító, borús délután volt, lámpát kellett gyújtani a napköziben, hogy tanulni lehessen. Hogy kelljen. Illet­ve, hogy ne kelljen, a szü­netben radírra drótot teker­tem, zsebkendővel megfog­tam, s a drót két szárát be­dugtam a konnektorba. A mesterséges áramszünet majd csak ad egy kis sza­bad időt — gondoltam, ám egy pöttöm legény rohant az udvarra: Duci néni, Duci néni, a Laci akkora lángot csinált a konnektorból, hogy na. Akkor kaptam tőle az el­ső és egyben az utolsó po­font. Ma sem tudom, az édesanya vagy a pedagógus adta, féltésében vagy okulá­sul. Igazán nincs jogom eldön­teni, kiváló pedagógus-e va­lóban édesanyám, Bodó Lászlóné. öröm mindenkép­pen, hogy mások annak tart­ják, és sorozatunk miniarc­képeihez nevét ott találtam a javasolt listán. írhatott vol­na róla valamelyik elfogu­latlan kollégám, mégis, én most köszönni akarom azt a huszonöt évvel ezelőtti po­font — azok nevében is, akik tanítványai, napközisei vol­tak azóta is, s ily „makaren- kói módszerben” bizton nem részesültek. Kicsik voltunk öcsémmel, amikor Sásdon anyám taní­tani kezdett. Évenként vál­tották egymást akkor a nap­köziben a pedagógusok, s hogy rákerült a sor, a más­nak teherfeladat néki örömet szerzett. Csinálja a napközi­zést azóta is. Most Pécsett, a Köztársaság térj iskolában, s mint szakfelügyelő szinte az egész városban. S ná­lunk is, unokáival. Eljátssza velük évtizedes tapasztala­tainak remek játékait, s tán velük próbálja először az új dolgokat - ha jóknak bizo­nyulnak, ott lesznek a nap­közikben is. E sorozatban nemigen illő egy ember hibáiról 'be­szélni. A pedagógiához értők eldönthetik, hiba-e egyálta­lán, hogy elnéző. Gondolom összefüggésekben lehet erény is, fiaként úgy tapasztaltam. S talán az is, amit apácák­tól kapott képzős bizonyítvá­nyában a rendszeretetből ka- •pott elégséges fejez ki. Az biztos, ez a „rendetlenség” magával ragadó, olyan lehe­tőségeknek ad teret, amely­ben a gyermeki fantázia él­het, mozoghat. Mert nem szereti a hátratett kezű osz­tály rendjét, a „fűreléphetet- len” játszótérét, az indián­bungalóvá nem tehető qve- rekszobáét, a letéphetetlen virág gyerékríkató fegyelmét. Gondolom olyan lehet a napköziben is, mint otthon, amikpr összegyűlik a család. Olyankor boldog, felszaba­dult, „elemében van”. S ha elnéző is, egy félszaván el­gondolkodom, mint azon a pofonon. (Tudva, hogy „etikátlan”, mégis kértem, írhassak Bodó Lászlóné kiváló pedagógus­ról. S mert büszkévé tesz, hogy annak tartják, örömmel tölt el, hogy elmondhattam.) B. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom