Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-15 / 313. szám

1979. november 15., csütörtök Dunánt úli napló 3 Szerződésszegés, szavatosság, hibás teljesítés Vállalat perel vállalatot Gazdasági perek ítéleteinek tapasztalatairól beszél a megyei gazdasági kollégium elnöke Pr. Széky Pál: Ökológia „A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára . . Szent-Györgyi Albert sorait adja könyve mottójául dr. Szé­ky Pál, akinek ökológia, illet­ve A természet erői a mező- gazdaság szolgálatában című könyve a közelmúltban jelent meg a Natúra kiadásában­Bolygónkon a szárazföld kb. 13,5 milliárd hektár kiterjedé­sű, s ez a hatalmas terület va­lójában a ma élő emberlét­szám többszörösét is el tudná látni élelemmel. A legsűrűbben lakott területeken azonban az ipar, a városok terjeszkedése és a közlekedéshálózat napról napra csökkenti a hasznosít­ható föld mennyiségét. Európá­ban például egyre csökkenő területről, egyre kevesebb munkaerővel egyre több élel­met kell előállítani. A környezetbiológia vagy ökológia, az élőlény és a kör­nyezete közötti bonyolult köl­csönhatásokat s ezek változá­sainak törvényszerűségeit vizs­gáló tudomány, ága a biológiá­nak. Ennek a napjainkban — éppen az ökológiai krízis miatt — az érdeklődés középpontjá­ba került ismeretkörnek az egyik legnagyobb hazai szakértője a Pécsről elszármazott szerző,, dr. Széky Pál, aki most megjelent könyvében mindenekelőtt az agrárszakemberekhez szól, s tárja fel, hogyan, milyen intéz­kedésekkel válhatnak környe­zetkímélővé. Könyvének első részében a természeti környe­zetet, az ökoszisztéma műkö­dését és struktúráját, az élő rendszerek táplálékhálózatát, az energiaáramlást, az anyag­körforgalom törvényszerűségeit tárgyalja. A könyv második, nagyobb fele az agrárökoszisztéma funkcióiról szól. ökológus szemmel és nézőpontból vilá­gítja meg a halastavak, a mű­velt talaj, az erdő, a rét-legelő, a szántóföld és az iparszerű állattartás ökológiai problé­máit, s ad választ e problémák megoldására. S bár a szerző előszavában kifejezetten az agrárszakembe­reknek ajánlja művét, az iz­galmas kérdéseket feszegető, tudományos igénnyel, eleven stílusban megírt könyv minden átlagos műveltségű, s termé­szeti környezetünk pusztulásá­ért aggódó olvasó érdeklődé­sére számot tarthat. Rné A megyei bíróságok gazda­sági kollégiumának tárgyalá­sain ritkán találkozni hallgató­ságai, érdeklődőkkel. Pedig hát a gazdasági perek alighanem sokszor több érdekességgel, közérdekű tanulsággal szolgál­nak, mint esetleg egy látványos büntetőügy. A gazdálkodó szer. vek jogvitái mindig hűen és pontosan jelzik a gazdasági élet olyan problémáit, amelyek az egész társadalomra kihat­nak. A gazdasági perek ítélke. zési tapasztalatairól beszélget­tünk dr. Csarsch Péterrel, o me­gyei bíróság elnökhelyettesével. — Mondhatjuk-e azt, hogy minden gazdasági per keietke. zése valamilyen negatív okra, nemkívánatos jelenségre vezet­hető vissza? — A megállapítás feltétlenül igaz, kiegészíteni csupán azzal szeretném, hogy e negatív tár­sadalmi gozdasági jelenségek olykor visszavezethetők a meg­felelő jogi szabályozás hiányá­ra. A megyei bíróság gazdasági kollégiuma arra törekszik, hogy a jogszabályokat gazdasági életünk fejlesztése és a népgaz­dasági tervek céljának megfe­lelően alkalmazzuk. — A bírói pulpitusról milyen­nek látja a gazdálkodó szervek kapcsolatait, magatartását? — A bíróság elé kerülő ügyek száma nem tükrözi hűen gaz­dasági életünk nemkívánatos jelenségeit. Általában elmond­ható, hogy hosszú távon egy­mással régóta kapcsolatban ál­ló — mondhotnám egymástól függő — intézmények csupán a legritkább esetben fordulnak bírósághoz. Nem egy per ta­pasztalata alapján ugyanis megállapítható, hogy amely céggel szemben elmarasztaló döntést hoz a bíróság, az a cég később méq jobban el tudja nehezíteni kapcsolatát az odott partnerrel és bizony itt már a jogszabályok ritkán adnok le­hetőséget a beavatkozásra. — A gazdálkodó szervek mely területeken próbálnak nyerész­kedni, illetve hol állapítható meg, hogy a velük szemben tá­masztott jogos követeléseket nem teljesítik? — Tapasztaljuk, hogy egyes cégek monopolhelyzetüket és gazdasági erőfölényüket kíván­ják jogtalan előnyök szerzésére felhasználni. Az össztársadolmi érdeket is sértő ilyen szerződé, seket semmisnek nyilvánítjuk. A szerződésszegések jelentős ré­sze általában a késedelmes tel­jesítésből adódik. A gazdálko­dó szervezetek esetenként nem veszik komolyon a kölcsönösen megállapított határidőket. Saj­nos, a késedelem o megrende. lőnek olykor rendkívül súlyos gazdasági hátrányt okoz. Ked­vező jelenség, hogy a vállala­tok, szövetkezetek gyakrabban élnék szavatosságérvényesítési jogukkal. Találkoztunk olyan tö­rekvésekkel, hogy a vállalkozó a szavatossági javítás költségét a megrendelőre kívánto áthárí. toni, mert álláspontja az volt, hogy a javítás a szabálytalan használat következménye. Min. dig ügyelünk arra, hogy a kár­összegeket reálisan állapítsuk meg. A PTK azon rendelkezése, mely szerint a hibát a kijavítás­ra kötelezett cég költségére mással is rendbe lehet hozatni, még nem élő jogszabály rendel­kezés, mert általábon nincs mód a más vállalkozóval törté­nő kijavításra. Ilyenkor azután sorra születnek a perek. — Hogyan tesznek eleget a szövetkezetek, intézmények, vól. lalatok fizetési kötelezettségeik­nek? — Az utóbbi két évben az ilven behajtási perek száma lényegesen csökkent. Általában önként és a megjelölt határidőn belül teljesítik a cégek ilyen kötelezettséqeiket. A számlák kieqyenlítésének elmaradása többnyire nem a fizetési kész- séq hiányára, hanem a téves adminisztrációra (elveszett számla stb.) vezethető vissza. Esetenként persze az is előfor­dult, hoqv időleges fizetőképte. lenség miatt került sor ilyen perre. — Előfordult-e, hogy a nye­részkedő vállalattal szemben gazdasági bírságot szabtak ki? — Sajnos csak ritkán, ami nem a mi hibánk. Az elmúlt két és fél évben összesen két eset­ben indítottak pert gazdasági bírság kiszabása iránt. Tapasz, talotaink szerint ez nem áll arányban azokkal a magatartá­sokkal, amelyek esetében helyt odúnk a kérelmeknek. Ebben oz esztendőben bővült azok kö. Kutatási-fejlesztési szerződést kötött a Pécsi Tudományegye­tem Közgazdaságtudományi Karának vállalatgazdaságiam tanszéke és a Központi Bá­nyászati Fejlesztési Intézet. A szerződés értelmében a tan­széknek a liászprogram kereté­ben vizsgálnia kell a Mecseki Szénbányák munkaerőhelyzetét és ennek várható alakulásótaz 1980-tól 2000-ig terjedő idő­szakra. A cél az, hogy megha­tározzák a jelenlegi évi 480 ezer tonna kokszolható szén- termelés évi 900 ezer tonnára való emelésének munkaerőigé­nyét. Ugyanakkor a bányá­szat fejlesztése szempontjából vizsgálniuk kell o dél-dunán­túli megyék és a szomszéd re, akik indítványozhatják a bírságolást. Megemlítem, hogy a tisztességtelen és jelentős ha­szonszerzésre irányuló magatar. tás mellett akkor is helye lehet gazdasági bírság kiszabásának, ha megsértik a szerződéses fe­gyelmet, a termékforgalom és a beruházás rendjét, illetve egyéb módon a népgazdasági érde­ket. A jogszabály szerint a gaz­dasági bírság kiszabását köve. tőén a vállalótok kötelesek sze­mélyi felelősségrevonást is le­folytatni. A két baranyai per után az egyik ügyben csupán egy figyelmeztetésre került sor, o másik esetben pedig semmi nem történt az adott cégnél. Pedig hát nem kis összegekről volt szó, mert a Hegyháti ÁFÉSZ-t például egymillió fo­rint gazdosáqi bírság megfize­tésére köteleztük.- A bíróság gazdag tapasz­talatai a konkrét ítéleteken túl. menően hogyan segítik még nemkívánatos jelenségek meg­szüntetését, gazdasági életünk megerősítését? — Mindozon ügyekben, ame­lyekben ez indokolt volt, a bírói ítéleten túl írásban is felhívtuk az érintett vállalatok, felügyeleti szervek, minisztériumok figyel, mét negatív észleléseinkre. Emellett a Legfelsőbb Bíróság és az Igazságügyi Minisztérium hasznosítja tapasztalatainkéit döntéseiben. A közeljövőben eqyüttes ülést tart a megyei bí. rósóg polgári és gazdasági kol­légiuma, melyen a jogpolitikoi irányelvek érvényesüléséről, va­lamint a társadalmi és gazda­sági életünkben mutatkozó egyes negatív jelenségekkel szembeni bírósági fellépésről lesz szó. E. Á. Bács-Kiskun megye iparfejlesz­tési és munkaerőhelyzetét. A tanszék részéről a kutatás vezetője dr. Komjáti Zoltán tanszékvezető egyetemi docens, a kutatásban részt vesznek: dr. Farkas Ferenc, dr. László Gyula, dr. Sípos Béla adjunk­tusok és Karoliny Mártonné dr. tanársegéd. A vizsgálatot széles körű adatfelmérés előzi meg. A felmérésben, amely a Mecseki Szénbányák mintegy 1600 fizikai és nem fizikai, napszinti és föld feletti dolgo­zójára terjed ki, a kar 25 hall­gatója vesz részt. A számító- gépes feldolgozást dr. Cséb- falvi György egyetemi adjunk­tus irányítja majd. Kutatási-fejlesztési szerződés Hobbija a gomba ételek készítése Áz ínyesmester Az erdélyi fejedelmek udvari receptjei Baranyában öt igazán nagy amatőr gombaszakácsot tarta­nak nyilván. A legtöbb recep­tet, majdnem százat, a 75 éves Nagy Sándor, pécsi nyug­díjas tanár, igazságügyi szak­értő ismeri. Csupán ízelítő egy menüjé­ből a fogások sorrendjében: gilvagombaleves, főtt csirke­hús, vargánya gombaszósz, rántott vargánya, rántott csir­ke, gomba- és paradicsomsa- láta, mindezt befejezésül teté­zi a rizsfelfújt málnaszörppel, vagy tejsodóval. De ami már szinte királyi csemege — hiszen Bocskai István és Bethlen Gábor erdé­lyi fejedelmek udvari recept­jeit is felhasználja készítésé­nél —, az a következő: ko­csonyázott sonkaszelet zöldsa­látával, krémleves, csirkepu­ding gombaszósszal (ezek még mindig csak előételek), ökör­szelet, hozzá különféle gombák ízesítőül sütve, majd alma- koch borszósszal, sajtos tál és végül gyümölcsök. A „gur- mék", vagyis az ínyencfalatok mértékletes kedvelői ezek elfo­gyasztása után név- és szüle­tésnapokon könnyedén kelnek fel az asztaltól, szemben a na­gyokat lakmározó „gurmanok- kal”,’ Az idős ínyesmester az or­mánsági népi eledelek konyhai előállításához vonzódik legin­kább, 28 évesen csinálta az első gombalevest, anyja útmu­tatásai alapján. Állítja, hogy a magyar kony­ha a gombaelkészítésben a világhírű francia után követke­zik, bár a versenyt azzal nem veheti fel napjainkban sem. Tán az sem véletlen, hogy a világ első gombaleírását egy francia tudós 1600 körül a ha­zánkban megjelent Clusius-kó- dexben hagyta ránk emlékül. A franciáktól e téren ma is tanulhatnak a gombászok. Van aki nem sajnálja — ha nagy­ritkán a piacra kerül — a Franciaországban közismert szarvasgomba kilójáért az öt­száz forintot sem. Ez a világ legjobb gombája. Nagy Sándor mini-füvészker- tet tart fenn, legalább húsz­féle fűszert termel benne, de gyűjti minden szombati sétája alkalmával a gombákhoz leg­jobban illő vadgyümölcsöket, a somot, áfonyát, aranyalmát, vadkörtét. Napon szárítja a gombákat és speciális módon dunsztolja őket télire. Süt-főz, készít gom­bákból saját ötlet szerint, negyven szakácskönyv alapján levest, szószt, pörköltet, tejfö­lös paprikást, rántottát, salátá­kat — akár nyersen is. Óva­tos, körültekintő, csak a jól is­mert harminc-negyvenféle gom­bát használja fel. Szeretné az erdélyi fejedelmi udvarok gom­bareceptjeit levéltári kutatások alapján jobban megismerni és ólma, hogy végre szarvasgom­bát ásózzon a Mecsek tölgye­seiben és megtalálja a gyö­nyörű hamvas-rózsaszín király­vargányának legalább egy pél­dányát. Mátyás király ezt sze­rette a legjobban, és szolgái­nak egész hada bolyongto be érte az erdőket. Csuti János Az önálló élet kezdetén Szülők és fiatalok Hatalmi szó helyett okos, meggyőző érvelést A kétunokás nagypapa lemondóan legyint: sosem hittem volna, hogy a szülők képe­sek tönkretenni gyer­mekük életét. Pedig nálunk most ez történt. Odavan a fiam, a menyem, mi is. Az unokáim semmit sem érte­nek. Hogy is tudnának el­igazodni, mikor én sem ér­tem, miért lett egyszerre rossz az én fiam, miért nem tetszünk mi a menyem szü­leinek, miért uszították elle­nünk a lányukat?! ötévi házasság után a fiatalasszony hazaköltözött a szüleihez. Magával vitte a kisebb fiút is. öt évig a fiú szüleinél laktak, akik a há­zasságkötés után azzal a felkiáltással fogadták be őket: könnyebben össze tud­játok szedni a saját otthon­ra valót, mintha albérletez- nétek! A háromszobás csa­ládi házban kényelmesen el­fértek. Nem dekázták, nem fillérezték, ki mikor vásárolt többet, nem készítettek be­osztást arra, ki mikor soros a főzésben, mosásban, taka­rításban és azt sem nézték, kinek a pénzéből veszik a ruhát, a nagykabátot, a ci­pőt. Igyekeztek egyetlen nagy családdá formálni a kettőt. Egy ideig minden a leg­nagyobb rendben volt, ta­lár. túlságosan is, hiszen a fiatalasszony nem győzte di­csérni szül.einek az anyósát, apósát. Utólag ebben talál­ják a megromlott kapcsolat gyökereit. Valahol itt vetette el a féltékenység magvait a fiatalasszony saját szüleiben, akiknek egy idő után már szinte semmi sem tetszett. Kezdték azzal, hogy agitál­ták a gyerekeket: költözze­nek albérletbe, megígérték, hogy anyagilag támogatják őket. Lányuknak gyakran el­magyarázták, hogy őt tulaj­donképpen kihasználja az anyósa, ha egyedül lakná­nak, csők magukról kellene gondoskodnia, nem kellene más után is mosnia, takarí­tania. Azt is nehezményez­ték, bogy a fiú megnövesz­tette a szakállát, holott tud­ta, hogy ők ki nem állhat­ják a szakállas „fickókat”. Az unokáknak külön ruhatá­rat rendeztek be, s ha ná­luk voltak a gyerekek, nem maradhattak abban a hol­miban, amit a nászék vásá­roltak. Az ellenségeskedés, a sok szúrós megjegyzés megtörte a fiatalasszony éve­ken át tartó ellenállását, végül inkább a szüleit vá­lasztotta ... Lám, ide vezet, ha a fia­talok nem költöznek azonnal külön a szülőktől, ha nem élnek az első pillanattól kü­lön életet — mondhatná bárki. De nem hiszem, 'hogy igaza volna. Ennél valami­vé' többről van szó. Arról a családi demokráciáról, ami a gyerekek felnőtté válásá­val, az új család megalapí­tásával feltétlenül kiszélese­dik, és ezzel együtt változ­hat is. Hogy miként, az nagymértékben függ attól, hogy a nvermekek mennyire demokratikus szellemű csa­ládban nevelkedtek, illetve attól, hogy a szülők mennyi­re akarják és tudják meg­tartani azt a szerepüket, amit sok-sok éven át a gyer­mekükkel szemben gyakorol­tak. Ki ne ismerne olyan szülő­ket, akik gyermekeik életé­ben szeretnék megvalósítani azokat az elképzeléseiket, amit ők akartak, de külön­böző okok miatt nem sike­rültek. Nyilván ezek között számtalan nagyszerű célkitű­zés is szerepel, de gyakran rossz a szelektálás, bekerül­hetnek a gyermekek erején, képességein felüli álmok, amit ők szintén nem tudnak megvalósítani, és ki ne is­merne olyan családot, mely­ben az anya vagy apa sza­va, akarata olyan erős és olyan döntő, hogy a felnőtt — már saját családdal ren­delkező gyermeke sem tud szabadulni tőle! Az ilyen szülő a menyasszonyi, vőle- gényi ruhától kezdve a la­kás berendezéséig, gyerme­ke élete, élete párjának öl­tözködéséig a kocsi típusá­nak és színének megválasz­tásáig mindenbe beleszól. Ha ezt a fiatalok egyöntetűen elfogadják, sőt a másik fél szüleinek sincs szava ellene, akkor tulajdonképpen nincs probléma. Ám azon mégis érdemes qondolkodni, hogy helyes-e, ha egy ember vé­leménye, akarata, ízlése uralkodik az új család éle­tében is'... De nem szűkölködünk más jellegű példákban sem. Olya­nokban, ahol o családi de­mokrácia annyira laza, hogy az mór-már egyenlő a fe­lelőtlenséggel. Ahol szüleik mindent ráhagynak a meg­lehetősen tapasztalatlan, az életet csak a könnyebb ol­daláról felfogó fiatalokra, mondván, hogy önállóak, s mi nem akarunk be­leszólni a dolgaikba. Nem lehet egyetérteni annak a fiotal házaspárnak — és szü­leinek! — gondolkodásmód­jával, magatartásával, akik a házasságkötés után úgy döntöttek: a fiatalasszony maradjon otthon, ezután ne legyen más dolga, mint a háztartásvezetés. Szoba- konyhás lakásban — szíves­ségi használóként — lakva, egyetlen kezdő fizetésre tá­maszkodva ez meglehetősen könnyelmű döntés volt. Ar­ról nem is szólva, hogy a fiatalasszony, oki egyébként az eladói szakmát tanulta, sutba vágta a szakmunkás- bizonyítványát, addigi mun­kaviszonyát . . . Azóta remél­hetőleg valamennyien elgon­dolkodtak, hiszen a fiatal- asszony februárra gyermeket vár... Aligha lehet általános, mindenki számára elfogad­ható és alkalmazható taná­csot adni, hogy milyen mér­tékben és hogyan formálja az önálló életet kezdő fia­talok életét. Vitathatatlan, hogy a családot alapító fiatalok szinte kivétel nél­kül továbbra is szeretettel kötődnek szüleikhez, igénylik és meg is kapják minden­napi gondjaik megoldásá­hoz, terveik megvalósításá­hoz a tanácsot, segítséget. Ez a segítség nem is olyan ritkán jelentős anyagi támo­gatásban nyilvánul meg. Az is igaz, hogy szülők és fia­tolok nem mindig vannak egy véleményen egy-egy probléma megoldásának módját, egy-egy célkitűzés fontosságát, illetve annak megvalósítása formáját ille­tően. Ugyancsak való, hogy vannak „gyerekek", akiknek szükségük van az irányítás­ra, a kézbentartásra. A véleményekre, tanul­ságos történetekre alapozott tapasztala­tok szerint még az ilyen gyámoltalanabb, illetve kevésbé felelősségtel­jesen gondolkodó fiatalok­kal szemben is eredménye­sebb az okos, meggyőző ér­velés, mint a szülői hatalmi szó, az érzelmi zsarolás. De sajnos, gyakran elkésett do­log mindezt akkor kezdeni, amikor a gyerekek már fel­nőttek. Török Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom