Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-11 / 309. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. NOVEMBER II. Paulinusok uczaja avagy a Schneider Gassel Páratlan értékű adatgyűjtemény Pécs belvárosáról Madas József szenvedélyes Pécs Az utca, amelyben lakik, 1736-ban a Der Weeg zwischen Gartten, majd a Der einwendige Weeg umb die Stadt Mauer, a Paulinusok uczája, a Schneider Gassel, a Kígyó utca, napjainkban pedig — 1912 óta — a Tímár utca nevet viseli. A telek, amelyen a ház áll, ahol lakik, 1718-ban Leppi Mátyás kertje volt, utána még 25 tulajdonos váltotta egymást. A ház 1942-ben épült, a következő évtől a Volksbund ifjúsági háza volt, 1945-ben pedig a Népügyészség kapott itt helyet. Az adatok Madas József nyugdíjas bányamérnök két munkájából valók. Az utóbbiak a Janus Pannonius Múzeum gondozásában a közelmúltban megjelent „Pécs-belváros telkei és házai” c. 767 oldalas kötetében olvashatók, az előbbiek ennek egy „melléktermékében", a „Pécs belvárosának utcanevei” c. 1977-ben megjelent tanulmányában szerepelnek. Óriási munka A vaskos kötet puszta ránézésre is sejteti, hogy óriási munka van mögötte, belelapozva pedig látjuk, hogy hangya- szorgalommal összegyűjtött adattömeggel állunk szemben. Pécs belvárosa félezernél több telkének két és fél évszázados története a mai utcanevek alfabetikus sorrendjében található. Kik voltak és hogyan cserélődtek a tulajdonosok, mikor építettek és bontottak, mikor voltok telekosztások vagy ösz- szevonások ... Páratlan forrás- értékű, izgalmas adatgyűjtemény, úttörő jelentőségű munka, amely a városrekonstrukció, a helytörténeti kutatás nélkülözhetetlen kézikönyve lesz. A megjelent 500 példányt a szakemberek rongyosra forgatják majd a következő években, mint ahogy már kézirat formájában is nagy volt a keletje. Magam is sokat forgattam a szerény kiállítású kötetet, s ahogy olvasom belvárosunk történetének e különös krónikáját, a tengernyi adatot, amely végül is csak egy szeletet tár fel Pécs gazdag múltjából, kezd egyre jobban érdekelni az ember, aki ezt a munkát elvégezte. Hogyan vállalkozott erre egy bányamérnök? Miféle városszeretet ösztönözte erre? Aztán ahogy beszélgettünk, arról győződtem meg, hogy Madas József szenvedélye: Pécs. — Erre hivatásosok nem vállalkoznak — hagyja helyben állításomat. Terjedelmes íróasztala fölött bekeretezett belvárosi térkép, magán az asztalon térképrészietek, rengeteg feljegyzés, vastag füzetek, amelyek a második éve tartó új munka rendszerezett adatait tartalmazzák. — Az ilyesmi nem divatos téma, legtöbben csak a gyors eredményt hozó munkát szeretik. De hivatalos embertől el sem fogadnák, hogy másfél évtizedet áldozzon egy munkára. Ez a könyv 15 év alatt született, iratok százezreinek áttanulmányozása után. Madas József most 75 éves, 15 éve van nyugdíjban. 1931- ben Ajkán aknászként kezdte a fiatal bányamérnök, aki a felszabadulást követő években a bauxitbányában dolgozott, majd 1947-től ismét a szénnél, de most már Pécsett. — Hát nem pécsi? — kérdezem, mert nem is gondoltam volna, hogy a mű, amely ürügyet adott a találkozásunkhoz, nem egy született pécsiben fogant. — Dehogyis! Addig csak futólag jártam egyszer-kétszer Pécsett. — Nyugdíjba vonulásáig a minőségi széntermelés irányítása volt a feladata, s a témát ezzel zárja le: — Ez van... El is feledtem, hogy valaha bányász voltam ... — Hogyan került kapcsolatba pont ezzel a munkával? — Kezdő pécsi koromban felkeltették az érdeklődésemet a műemlékek és kezdtem tanulmányozni őket, olvasgatni róluk, hogy ismerjem a történetüket. Sok írás, tanulmány jelent meg, de olvastukkor hamar rájöttem, hogy akik írták, csak az érdeklődési körükbe tartozó kor adataival foglalkoztak, anélkül, hogy a környezetbe illesztették volna. Emiatt nagy ellentmondások is voltak. Hát ezeket akartam tisztázni. Amikor belefogtam, fél évszázadra gondoltam. Csakhogy evés közben jött meg az étvágy. így jutottam el a törökökig. A munkamódszere felől érdeklődöm. Hallottam ugyanis, hogy hosszú évek óta — és mind a mai napig — minden reggel övé az egyes sorszámú kutatójegy a levéltárban. Adatok a századfordulótól — Az egész munka megfelelt az ízlésemnek és minthogy az az elvem, hogy nulla dies sine linea — azaz egyetlen napot sem munka nélkül —, úgy dolgozom, mint nyugdíj előtt. Minden délelőtt a levéltárban, utána itthon az adatok rögzítése. Fordított ürgeként dolgoztam. Az ürgék télen élnek abból, amit nyáron összegyűjtenek, én télen hordtam össze az anyagot, amit nyáron a Balaton partján dolgoztam fel. — Az adatok a XVII—XVIII. század fordulójáig nyúlnak visz- sza. Miért? — Az alsó határ 1686, a törökök kivonulása, a felső 1895, az 1856-ban felfektetett első telekkönyv utáni, ma is élő telekkönyv. Miért a törökök kivonulása ... A török időkből csak a defterek, adójegyzékek maradtak fenn, előttük meg a püspökség elmenekült, a káptalani anyag megsemmisült. Az első használható pécsi anyagok 1707-ből valók, mivel az 1704-es rácdúlás azt is elpusztította, ami 1686 óta keletkezett. — Eredetileg is csak a belvárost akarta feldolgozni? — Többet akartam, de hamar be kellett látnom, hogy óriási az anyag és nem lehet befejezni úgy, hogy ne csak egy kupac papír maradjon belőle. A falakon belülre kényMtOAS lOÍStF Pécs-belváros telkei és házai Adatgyűjtemény szerítettem magamat és ezt a részt tavaly be is fejeztem. — Most új területtel foglalkozik. Az íróasztalán láttam a budai külváros térképeit... — Igen, ezt kezdtem el, de szinte reménytelennek látszik. 950 telek, csaknem kétszer any- nyi, mint a belvárosban ... Számot vetve az idővel, most már úgy ütemeztem, hogy csak egy rövid — 1828-tól 1895-ig terjedő — időszakot dolgozok fel. Ezt talán be tudom fejezni. A magam korában az ember már nem csinálhat hosszútávú tervet. De ha be tudom fejezni, talán tehetek még egy lépést visszafelé a múltba. — Valóban ez a szenvedélye? — Egészen bizonyosan. Teljes mértékben leköt ez a munka és annyi sikerélményt ad, hogy aki nem csinálja, az nem is tudhatja. Izgalmas a megtalált adatokat elhelyezni a lassanként kialakuló mozaikképbe. Értékes tanulmányok Kutatómunkája nem szorítkozott a kiválasztott témára. Ami még előkerült, nem dobta el, ha kerek valamit csinálhatott belőle. A nagy mű mellék- termékeként tucatnyi értékes tanulmánya jelent meg Pécs múltjának különböző mozzanatairól. örül, hogy sikerült megtalálnia a hajdani török temetőt a szigeti városrészben (amit a talált csontleletek is igazoltak), de sajnálja, hogy nem bukkanhatott annak a középkori temetőnek a nyomára, ahol Janus Pannonius költeményének tudósítása szerint a költő édesanyját eltemették. Búcsúzóul ezt mondja: — De sok mindent nem tud az ember a városáról! Még én sem, pedig merem állítani, hogy Pécs múltjának egyik legjobb ismerője lettem. Hársfai István 177 millió forint kölcsön Kisgépek, bútor és építkezés A takarék- szövetkezetek segítik a lakosságot Ez évben 177 millió forintot kölcsönöznek a megyében lévő takarékszövetkezetek a tagjaiknak. Jóllehet, ennek az összegnek nagy részét építésre, lakáskorszerűsítésre kérik és kapják a kölcsönzők, igen jelentős a mezőgazdasági termelési kölcsön összege — szeptemberig 34 millió forint — és az áruvásárlási kölcsön, ami augusztus végéig meghaladta a 25 millió forintot. Az utóbbi kettővel — különösen az áruvásárlási' kölcsönnel — igyekeznek támogatni a községekben élő családokat, azok nőtagjait, akik a mezőgazda- sági, illetve a háztartási kisgépek használatával könnyebben és gyorsabban végezhetik napi munkájukat. A mezőgazdasági kisgépek közül főként a fejő-, az önetető- és kapálógépek vásárlására kértek kölcsönt a takarékszövetkezeti tagok. A háztartási kisgépek sorában a hűtő vezet, majd a mosógép, varrógép, centrifuga, porszívó következik. De az áruvásárlási kölcsönnel bútorhoz, rádióhoz, tv-hez, fürdőszoba-berendezéshez, gáztűzhelyhez, sőt gyermekkocsihoz is hozzájuthatnak azok, akiknek szükségük van a kölcsönre, illetve azok, akik szívesebben választják a kölcsönfelvételt, mintsem megbontsák a takarékba tett pénzüket. Pécs - be/város telkemet és utcúmgk f**iijsrinra/xa az t?22 évi f&ekkontjv atao/án ■ M-11000 Kísérleti útszakasz Postavölgyben iÍ||Íg§|^ Útépítés olcsóbban Pernye és meddökö Enyhén emelkedő út Postavölgyben. Ezekben a percekben még közönséges földút, olyan, amiből szerte Pécs területén még mindig van vagy 100 kilométernyi. Fönt a domboldalban, ahol az út egy határozott kanyarral észak felé fordul, szilárd burkolattal folytatódik ez a földút, amelyen most megelevenedik az élet. Egymás után jönnek a „Köz- tiszta” ZIL-jei és sötétszürke színű, kőzúzaiékkal vegyes ele- gyet zúdítanak az útra. Néhány munkás lapáttal gyorson szétszórja a kupacokat, kétoldalt zsinórhoz igazítva szépen ki is egyenesítik a szélét, aztán Volvó-rakodó szalad rá a matériára, széles kanalával még jobban elegyengeti, utána pedig henger ballag az úton föl s alá. A hengerelés után már kemény a burkolat, rá is mehetnek az autók, a kerekek nyomása még jót is tesz neki. Ennek az útnak a felső szakaszát éppen egy esztendeje csinálták meg. Az is kísérlet volt, mint a mostani, és bár nem túlzottan igénybevett útról van szó, állapotát látva nem nehéz kimondani: jól vizsgázott. Az előzményekről annyit, hogy a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán még 1975-ben készült egy tanulmány ezzel a címmel: „Olcsó helyi anyagok felhasználása az útépítésijén Pécs város területén". Milyen olcsó anyagokra gondoltak? A Hőerőműben termelődő filterpernyére (amelynek egy jelentős része a BCM-ben cementgyártási adalékanyag), a ko- zári kőbányában elfekvő apró szemcseszerkezetű meddő kőzet, a BCM-ben mészhidrát- gyártásnál keletkező mésztartalmú, hulladékjellegű mellék- termék, homok és természetesen víz. Ezek meghatározott receptúra szerint összeállított keveréke az a sötétszürke elegy, aminek a Postavölgyben történt eldolgozását a bevezetőben leírtuk. Az eljárás neve: pernye és mész kötőanyagú soványbeton útalap. Az összetevőkből hiányzik a cement. Ezt pótolja a mész, ami a pernyével együtt viszonylag lassan köt — ebben rejlik oz az előnye, hogy az útépítés színhelyén több napig is tárolható (nem úgy, mint a hagyományos beton, amely rövid idő alatt sziklaszilárdságúra keményedik) és bedolgozható. A költségek összevetéséből kitűnik, hogy ez a fajta útépítés — akár oz egy négyzet- méterre, akár az egy köbméterre eső költségeket nézzük — a felébe sem kerül annak, amennyibe a hasonló vastagságú betonalap kerül. A jelenlegi árokon o betonalap köbmétere 800, négyzetmétere 200—220 forintba kerül. A per- nye-mész kötőanyagú útalap köbméterenként 330, négyzet- méterenként 94 forintba kerül. A különbség jelentős, ami azonban nem jelenti azt, hogy nosza most már minden utat ebből az anyagból építsünk: Mert az nyilvánvaló, hogy o kettő azért nem ugyanaz. Az említett tanulmány is az alsóbbrendű utak alapjához ajánlja az anyagot, mivel a magasabbrendű utakon, amelyeken az igénybevétel is nagyobb, ez önmagában nem elegendő, vagy egyáltalán nem is alkalmazható. Mindenesetre külterületi utak esetében a bitumenpermetezéses, kőzúzalékos felületi kezelés, kisebb forgalmú városi utak esetében pedig a megfelelő vastagságú aszfeltkoptató réteg jelentékenyen növeli az újfajta útalap használhatóságát, Az olcsósága mindenesetre mellette szól, s az is, hogy mind a pernyéből, mind a kőzúzalékból rendelkezésre áll a felhasználható mennyiség. A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat keverőtelepén is megvon a gépsor, amely a keveréket előállíthatja. Alkalmazni lehetne a városkörnyéki községekben is, amelyekben leggyakrabban éppen az útépítés jelenti a legnagyobb gondot. H. I.
