Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-10 / 308. szám

6 Dunántúlt napló 1979. november 10., szombat A 27 éves várkapitány Moldván László Egy elrontott szervezés tönkretehet mindent Várkapitánnyal ülök szemtől szembe a gótikus és reneszánsz nyomokat viselő barokk várkas­télyban, az ódon, fehérre me­szelt falak között. Moldván László tiltakozik a várkapitány titulus ellen, váltig állítja, hogy a MECSEKTOURIST siklósi ki­rendeltségvezetője. Moldván László 27 évével talán az ország legfiatalabb várkapitánya. — Gyerekkorodban mi sze­rettél volna lenni? — Sok minden, mint a töb­biek. Harkányi vagyok, így is­mertem a siklósi várat, de kü­lönösebb hatást csak a Tenkes tévésorozat tett rám. A siklósi gimnáziumban már eltökéltem, hogy fizikus leszek. Érettségi után jelentkeztem Szegedre a JATE-ra, hetünket vettek fel az országból. A jórendűen zárt első félévem után mégis ott­hagytam, mert rájöttem, nem nekem való, túlságosan zárt világ. Szíwel-lélekkel nem ment volna, középszinten meg minek csináljam? Hazajöttem. — Ekkor kerültél a várba ... — Dehogy. Voltam egy ma­szeknál segédmunkás, majd a siklósi kórházban központi gazdasági gyakornok és KISZ- titkár. Beiskoláztak a KISZ Köz­ponti Vezetőképző Iskolájára, utána a Siklósi járási KISZ Bi­zottság szervező titkára és egy­ben területfelelőse voltam. Ak­kor, a rendezvényeink kapcsán ismerkedtem meg a várral és elődömmel, Fazekas Istvánnal. Hívott, legyek az utóda. Nemet mondtam. Másodszorra már belementem. így lettem előadó az idegenforgalmi kirendeltsé­gen és várlakó, 1974 nyará­tól megbízott vezető, majd 1975-től eltűnt a beosztásom elől az „mb". — Mégis a romantika győ­zött? — Gondolod, ez romantikus? — Miért, mi a feladatod? — Először is a vár fenntar­tása: a szálloda, a turista- szálló, a múzeum üzemelteté­sével kapcsolatos minden anyagi, technikai és emberi gond. Negyvenhaton tavaly szeptember végéig 263, idén szeptember végéig 207 ezer fi­zető látogató „ostromát” áll­tuk. Szerencsémre jó kollektíva jött össze, álljuk a rohamot. Sőt igyekszünk eléjük menni... — Mivel? — Felötlött bennem, mi len­ne, ha rendezvénycsoportot hoznánk létre, mi szerveznénk a csoportokat, a programjukat és minden teljesíthető szolgál­tatást, a toronyzenétől a táro­gatózenéig. Nekik így kényel­mes és romantikus, nekünk meg igy jobb, több munkával jár, de több hasznot is hoz. A 76-os „tanulóévben" a bruttó forga­lom 75 ezer forint volt, tavaly már 270 ezer, idén eddig 942 ezer forint, de év végére túl leszünk az egymillión. Nálunk, a vendéglátóiparban nem le­het selejt, egy elrontott szerve­zés tönkretesz mindent. — A vendéglátóipari főisko­lán most fejezted be a tanul­mányaidat, a diplomát még át se adták. Maradsz várkapi­tány? — Jól érzem magam, távlati terveim is ide kötnek. Még felkapottabbá szeretném tenni a várat. A most újjászervezett várbaráti kör titkári posztja is erre sarkall. Új látnivalókra vágynak a turisták, például a Tenkes-legendát felélesztő fegyverkiállításra, háremszobá­ra, történelmi festményekre stb. és nemcsak a kerámia­kiállításra. Az idén végleg meg­nyitott teraszpresszó külön fel­járót kap az udvarról, a Siklósi nyár rendezvényei is jobban illeszkednek majd a vár hangu­latába. — Mivel töltőd a szabad idődet? — Olvasok, fúrok-faragok és a legifjabb várkapitánnyal, a kis Szabolcskával játszom. Murányi László ,,Valóban annyira modern a világunk?” Példaképek - egy fogalom változásai I A magyar fiatalság a sorskérdések előtt címmel 1939 ok* A lóherében a Pannónia című pécsi egyetemi folyóirat egy felmérés alapján tanulmányt tett közzé, melynek kérdé­seit ez év tavaszán kíváncsiságból az ország négy nagy­városában érettségiző diákoknak ismét feltettem. A kérdőívek értékelése még tart, de néhány részkérdésben — így például a fiatalok eszmény- és példakép választásának változásairól — I már összehasonlításokat lehet tenni. A negyven évvel ezelőtti fel­mérésben is „aránylag sokan feleltek azzal, hogy nincsenek mestereim", de a megemlített nevek között nagy számban sze­repeltek a múlt nagy alakjai — Mátyás, Zrínyi, Széchenyi, Kos. suth, Eötvös stb., a kortárs írók és politikusok — Szabó Dezső, Szekfű Gyula, Prohászka Otto­kár stb. — és a fiatal balol­dali érzelmű értelmiségiek — Féja Géza, Kovács Imre. Németh László, Matolcsy Mátyás — is. Az 1979-es felmérésben ne­vekkel alig találkoztam — „konkrét eszményképem nincs, csak csodálni tudom a nagy gondolkodókat" — legtöbben hasonló általánosságokat vála­szoltak. Sokan határozott nem­mel feleltek a kérdésre — „az eszményképeknek semmi értel­me, dolgozni kell és kész." A jelenség okait vizsgálva, egyelőre inkább csak általános­ságok hangzanak el. „Más kor. ban, más világban élünk.” „Még nem sikerült megtalálni a fiataloknak is tetsző új példa­képeket, az őket bemutató, köz­vetítő korszerű formákat”. „Hiányoznak a nagy történelmi események, nincsenek hősök, békés, nyuqodt konszolidált kor. ban élünk”. De vajon adha­tunk-e ilyen félvállról magyará­zatot c fejleményekre? Valóban annyira modern a vi­lágunk, hogy a múlt emlékei és alakjai a mának, a mai fiatal­ságnak már semmit nem tud­nak mondani? Vaqy másutt kell keresni a bajok okát? Körülbelül 15 éve terjedt el a KISZ-aíapszervezetekben az a szokás, hogy az alapszerveze­tek felveszik a munkásmozgalom valamelyik kiemelkedő alakiá­nak a nevét. Az idők folyamán aztán lassan kialakult egy el­járásrendszer, amely keretbe foglalta az eseményt. A tagok által szimpatikusnak és köve­tendő példának tartott személy nevét kiválasztották, megszerez, ték az arcképét, faliújságot ké­szítettek, esetleg irodalmi mű­sort is összeállítottak. Amikor az előkészületek befejeződtek, ősz. szehívták a taqqyűlést. ismer­tették a példaképül választott mártír életútját, előadták az irodalmi műsort, elhangzott egy beszéd, kólát bontottak és min­denki jól érezte magát. Azután teltek, múltak az évek, a fali­újságon cserélődtek a cikkek, az alapszervezetben a taqok, csak a név maradt változatlan, és évek múlva a taqok többsé­gének már fogalma sem volt, hogy ki a név tulajdonosa és miért éppen az övé került a faliújságra? Hasonló példákat lehetne so­rolni az oktatás területéről is; miért marad a történelmi személyiségek példája, tetteik tankönyvbe zárva, a fiatalok gondolatvilágától távol? Miért fintorognak a gyerekek Bartók zenéjét hallva, és miért csillog a szemük a táncdalok halla­tán? Miért csak a pepsi-reklám marad meg az emlékezetükben, és miért nem egy szép vers? Az elmúlt évben rangos iro­dalmi évfordulók sorát ünne­peltük. A rádió, a televízió, az újságok, mindenki Ady, Radnó­ti, Móricz nevét említette, em­legeti, de — vagy éppen ezért? — egyikőjük nevével sem találkoztam a kérdőíveken. Az Ifjúsági Magazinban hó­napok óta zajlik a vita — Kell-e nekünk Piramis brigád? — cím. mel. A vitát kiváltó cikk néhány elgondolkodtató levelet tett köz­zé, amelyek Piramis brigádok. Piramis őrsök, Som Lajos párt megalakulásáról tudósítottak. A fiatalok hozzászólásaikban bi­zonygatják, hogy mindez kell, kell, kell!!! Mert nincs más fo­gódzó számukra, csak a Piramis­dalok, mert ezekben találnak rá saját érzéseikre, saját gondo­lataikra. A kérdés ezek után termé­szetesen nemcsak az, hogy az iskolát befejezve, az üvöltést ab­bahagyva ezek a fiatalok mit kezdenek magukkal, társas ma­gányukkal, másodlagos érté­keikkel? Hanem az is, hogy a társadalom mit kezd. mit kezd­het velük?! Sebők János bemutatja együttesét •• Ötéves a tamási Saturnus 7090^ Zenei menedzsert keresnek Lukács Tibor ií téves a Tamási Művelő­ül dési Házban működő Saturnus 7090 amatőr könnyűzenei együttes, mely rendszeresen részt vesz az országos omatőr pop-rock- jazz fesztiválon. A dunántúli területi döntőn bronz, ezüst, tavaly és idén már orany mi­nősítést kaptak. A héttagú zenekar vezetője Lukács Ti­bor. A jubileum alkalmából öt kérdést tettem fel. — Milyen témákat dolgoz­nak fel, kikhez szólnak? — Témánk általában a hét­köznapi gondok, érzések és azok az apró mozzanatok, melyektől a hétköznapok ün. néppé válnak. Kerüljük a köz­helyeket, tartózkodunk a sab­lonos kifejezésektől, de szö­vegeink mégsem elvontak. A tizenévesektől a középkorosz­tályig szinte minden réteg megtalálható. Nagy hangsúlyt fektetünk a szövegre. A sze­relmi témák nem jellemzőek a számainkra. — Mi jellemzi a zenei hangzásukat? — Törekszünk az igényes­ségre a korábbi próbálgatás, útkeresés után. Népzenei elem nem nogyon fordul elő zenénkben. Inkább angol­szász zeneanyagból játszunk számokot, van feldolgozá­sunk is, mint Bach D-moll tokkátája, vagy Offenbach Kánkán-ja. Ősztől egy olyan stílust szeretnénk kialakítani, ami a hazai zenei életben elég ritkán észlelhető. Ez a stílus a blues-rockos hang­zás és a fanky-ritmus alapöt­vözete. Ennek a hangzásvi­lágnak a kialakítását együt­tesünk felállása és felkészült­sége lehetővé teszi.- Zenei eszményképük? — Ahogy zenél oz Earth Wind and Fire együttes, de a nekünk rokonszenves stílus megtalálható Herbie Han­cock, sőt Chik Corea egyes felvételein is. — Anyagi támogatójuk? — A Tamási Művelődési Központ, mely teljes zenekari felszerelést, erősítő berende­zést vásárolt. — Mi a véleménye a zene nevelő hatásáról? — Egyértelműen hiszek ab­ban, hogy a jó zene nevel. Nem a pol-beatos agitatív nevelésre gondolok. A zenét a tömegkultúra szerves részé­nek tartom és hiszek a közös­ségre való hatásában. A jó zene megtalálja a közönség­hez vezető utat. November elején a tamási könnyűzenei együttes nagy sikerű közös koncertet adott a Skorpió Együttessel Kom­lón, a Május 1. Művelődési Központban. Csuti J. M űszerészek villanyszerelőként A Veres Péter brigád A Pécsi Hőerőmű irodaépü­letének földszintjén elhelyezett faliújság rendkívül megkönnyí­tette a feladatomat Ezekben a napokban ugyanis a faliúj­ságon a legtöbb helyet „A be­mutatkozik a Veres Péter bri­gád” foglalja el. Mit is lehet megtudni a fa­liújságról? Például azt, 'hogy ez a műszerészekből álló nyolctagú ifjúsági brigád 1973- ban alakult, a tagok imás bri­gádokból jöttek ide. A brigád már az első évben elérte a „szocialista” címet, a szocia­lista brigádmozgalomban pe­dig 1974-ben bronz, 1976-ban ezüst fokozatot ért el. 1977- ben a vállalat, 1978-ban pe­dig a tröszt Kiváló ifjúsági brigádja címet érte el. A bri­gádtagok közül egy a szakma ifjú mestere, kettő a vállalat kiváló dolgozója, egy-egy fő pedig KISZ KB dicsérő okle­véllel, aranykoszorús KlSZ-jel- vénnyel, illetve a KISZ KB „Ki­váló Ifjúsági Vezető" kitünte­téssel büszkélkedhet. Halmos Gábor, a Pécsi Hő­erőmű KISZ-bizottságának tit­kára tovább bővíti ismereteimet a Veres Péter brigádról: — Nemcsak a brigádmozgalom­ban, de a KISZ-életben is igen aktívak, többen közülük veze­tőségi tagok is. Munkaterüle­tükön is nagyok az elvárások: ők javítják, ellenőrzik az erő­mű műszereit. Valamennyien technikusi oklevéllel vagy érett­ségivel rendelkeznek, s most is szinte valamennyi brigádtag szakmai vagy politikai tovább­képzésen vesz részt. Azt már saját tapasztalatom­ból tudom, hogy vetélkedni is szeretnék: csak a legutóbbi fél évben legalább bárom külön­böző témájú megyei vagy vá­rosi szintű vetélkedőn talál­koztam csapatukkal. Mindany- nyiszor előkelő helyen végez­tek a versenyben. Mivel a vállalaton belüli munkahelyük tulajdonképpen az egész erőmű, ahol csak műszerek vannak, az egész brigáddal találkozni munka­időben nemigen lehet egy he­lyen. Egy kis szervezéssel több­ségükkel sikerült találkoznom. — Az erőmű többi brigádja általában „szakmabeli" híres­ség nevét vette fel, mint Jedlik vagy Kandó brigád. Ti miért Veres Pétert választottá­tok névadónak? — Éppen azért, mert annyi szakmabeli híres emberről el­nevezett brigádunk van már a vállalatnál — mondja Gyön­gyösi Péter brigádvezető. — Valamennyien szeretjük Veres Pétert, mint írót, s tiszteljük, mint politikust. Gyűjtjük a mű­veit, s minden életrajzi adalé. kot, ami csak fellelhető róla. Veres Péterről csakhamar át­fordul a szó a brigád életére. Nagyon összetartanak, mivel egy kivételével valamennyien csoládosak, ebben a baráti összetartásban a brigádtagok feleségei, férjei is részt vesz­nek. Mondhatni külső brigád­tagok a kirándulásokon, a szó­rakozásban, sőt a közösségért végzett munkában is. — Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a „Veres Péter” brigád majdhogynem egyedül­álló ifjúsági brigád Pécsett — szól közbe Szegedi József, a Boranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat KISZ-titkára, ki eddig csak hallgató tanúja volt beszélgetésünknek. — Vál­lalóiunk 1977-ben akciót hir­detett meg a város ifjúsági brigádjainak, hogy segítsék a lakásépítési program teljesíté­sét. Olyan brigádok jelentke­zésére számítottunk, amelyék különböző szerelő munkákat tudnának végezni o készülő lakóházakbon. Ezt a munkát ugyanúgy fizetjük, mint a saját szerelőinkét. A haszon szá­munkra az, hogy előbb ké­szülnek el az épületek. Szo­morú meglepetés, hogy csak két ifjúsági brigád jelentkezett eddig: a gázmű „Che Geva- ra” és az erőmű Veres Péter brigádja. A „Veres Péter” brigád 1978- ban a nyugat-mecseki lakó­telepen két lépcsöházban el­végezte a villanyszerelési mun­kákat munkaidő után, szabad szombaton, vasárnap, mond­hatni családi összefogással, hi­szen gyakran nemcsak a bri­gádtagok, de a férjék és fe­leségek is segítettek. 700 mun­kaórát teljesítettek fejenként, s a kifizetett munkabért gyermek- intézmények támogatására fordították. Idén a hőerőmű beruházásában a BéV által épített 30 lakásos épületben végezték el a villanyszerelési munkákat a Fürst Sándor út 7/E-ben. Három hónap alatt fejenként 1200 munkaórát tel­jesítettek, s tízezer forintnyi bért a bakócai gyermekotthon­nak adtak. — A BÉV tökéletesen meg­szervezte számunkra a munkát — meséli Gyöngyi Imre. — Kü­lönösen Kollár Jánosnak kö­szönhetünk sokat, ciki a szak­mai fogások betanításával se­gített, hogy műszerészekként is kifogástalan villanyszerelő mun­kát végezhessünk. Természete­sen garanciát is vállaltunk a munkánkért, de eddig még nem volt reklamáció. A Veres Péter brigád nem szereti a csak papíron, igazo­láson kimutatható társadal­mi munkákat: csak konkrét, értéket teremtő feladatokat vál­lalnak és teljesítenék. Példá­jukon eltöprenghetnek a többi ifjúsági brigádok és KISZ- alapszervezetek, hiszen Pécs közel 1200 KISZ-alapszervezete közül két év alatt csak két brigád vállalta a BÉV lakás- építési akciójának támogatá­sát Dunai Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom