Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-09 / 307. szám

1979. november 9., péntek Dunántúlt napló 3 Új műszaki megoldások alkotói (1.) • • - —————--------------—...............*....................... .......................... o A gyakorlati munka eredményei Amikor a szükség jó tanácsadó Tulajdonképpen a gyakorlati munka gyúrta össze őket, még akkor is, ha Török Csaba ki­mondottan az üzemeltető szem­szögéből nézi a dolgokat, Da­ni Sándor pedig a gyártó olda. Iáról közelít meg mindent Ket­tejük együttműködése viszont példa lehet másoknak is, hi­szen közel másfél évtizede úgy emlegetik őket a műszaki új­donságok alkotói között a Me­cseki Ércbányászati Vállalat Érc­dúsító üzemében és másutt is: a Dani—Török duó. — Már az egyetemen a kor­rózióvédelem irányába fordult az érdeklődésem — emlékezik Dani Sándor, aki ma az Érc­dúsító üzem korrózió- és eró­zióvédelmi üzemrészének veze­tője. — A diploma megszer­zése után az üzem korrózióvé­delmi feladatokkal bízott meg. A festék- és gumibevonatok, a savszigetelés adták az első mun. kát. Később kimondottan a gumibevonatokra specializálód­hattam. így nem egy gépész lettem a sok közül, hanem olyan gépésszé válhattam, aki e té­mában specialista. Természete, sen számomra új volt ez a te­rület, így mindent az alapok­nál kellett kezdenem. A külön­böző gumi alkatrészek hiánya már csak kényszerűségből is ar­ra ösztökélt bennünket — Csa­ba egyébként akkor végezte az egyetemet levelező tagozaton —, hogy kikísérlelezzük a szűk. séges technológiát, elkészítsük a hiányzó szerszámokat. Szá­momra akkor is és ma is a mű­szaki irodalom olvasása mellett, főként a folyóiratok tanulmá­nyozása biztosítja azt a lehető­séget, hogy lépést tarthassak a fejlődéssel. — ön, aki ma üzemegység mechanikus, harmincéves fejjel végezte el a műegyetem vegy ■ Török Csaba ipari-gépész szakát. Hogyan-em­lékszik a mai Török Csaba a tizenöt évvel ezelőtti önmagára? — Mindig türelmetlen termé­szetű voltam és az vagyok ma is: de ennek alapja a jobb megoldások keresése, beveze­tése. Emlékszem, 1964-ben nagy gondot okozott számunkra az importból származó membrán- szelepek gyors tönkremenetele. Az ötletet tulajdonképpen a la­boratóriumokban használatos Hofmann-szelep alkalmazása adta. így alkottuk meg a lágy­gumiból készült tömlősszelepet, amelyet ma már széles körben használ a hazai vegyipar és ter­mészetesen a mi üzemünk is. Évente közel kétezret gyártanak belőle: még külföldre is szállí­tottuk. Említhetném a gumiból készült hidrociklon bélések, il­letve fejzagycsonkok megkonst­ruálását is. — Csaba az imént egyik kö. zös munkánkat említette, amely a lágyguminak köszönhetően ellenáll a savas közegnek és egyéb agresszív, és erősen kop­tató anyagoknak. De ugyanezt biztosítja a fluidágyas műanyag­bevonás is — csak példaként említem, hogy ilyen kapaszko­dókat lehet látni az új típusú autóbuszokon — amit évek óta csinálunk, és keresettek az így bevont alkatrészek. Egy ideje az üvegszálas polyészter forma­darabok készítése foglalkoztat, több mindent ki lehet hozni be­lőlük, Legutóbb gépburkolato­kat állítottunk elő ebből az anyagból. — Évek óta foglalkoztatja önöket a különböző vezetékek és idomok lágygumival történő belső bevonása. Mi az akadá­lya a nagyobb mérvű elterje­désének? — Ez a téma közel öt éve is. mert Elégedetlen voltam az ad­Dani Sándor dig beépített bevont vezetékek­kel, Dani Sándor pedig so­kallta azt a mennyiséget, amit gyártani kellett. Ekkor kezdtünk el mélyrehatóbban foglalkozni a témával. — Azt javasoltam először — veszi át a szót Dani Sándor—, hogy a lágygumitömlő csőbe való behúzása után nagynyo­mású gőzzel vulkanizáljuk a tömlőt a csőfalhoz. Ez a meg­oldás nem hozta meg a kívánt eredményt. Ekkor állt elő Török Csaba a javaslatával, ami elő. szőr furcsának tűnt. Azt mond­ta, hogy vágjuk ketté a vezeté­ket hosszában és a gumit héj- szerűen két darabban ragasz- szűk rá a cső belső palástjára, majd a vezetéket hegesszük össze, illetve ezt követően vul­kanizáljunk! — Nonszensznek tűnt az öt­letem, mert a hegesztésnél leg­alább háromezerhatszáz fokos hő keletkezik: attól tartottak, mivel a gumi éghető anyag, tönkremegy. Nem így történt Azóta több száz darabot készí­tettünk el. Az első egyenes cső. szakaszt még 1965-ben építet­tük be, évente egyszer a nagy­leálláskor megvizsgáljuk, de ed­dig még nem vettünk észre raj­ta kopást. Ugyanilyen kedve­zőek a tapasztalataink a besze­relt íveket illetően is. Mindez megnyugtató számunkra és si­kerélményt adó dolognak tar­tom. Remélem, hogy a nyár fo­lyamán lejárt kísérleti szerző­dés most már mihamarabb megvalósítási szerződéssé ala­kul át. S azt követően már nem lesz akadálya annak, hogy a lágygumival bélelt csövek és idomok legalább olyan közked­veltek lesznek, mint ahogy az a tömlőszelepek esetében tör­tént Salamon Gyula A törekvés megvan, csak kedvezzen az időjárás Nyerstégla-gyártás a mohácsi gyárban — Szokolai felv. — Kétszázezer téglát akarnak terven felül készíteni a mohácsi gyárban Jó munkát végeznek a szocialista brigádok Csípős szél fúj mór a Duna felől, de a téglogyáriak remény­kednek. Talán várat még ma­gára a fagy, a tél nem kopog­tat be egyik nopról a másikra, a szocialista brigádok eleget tehetnek vállalásaiknak: terven felül 200 000 téglát gyárthat­nak ebben az évben. Rosszul indult az esztendő. Két hetet csúszott az új olasz prés szerelése, a Boranyo-Tol- na megyei Tégla- és Cserépipa­ri Vállalat mohácsi gyárában, február 28-án indulhatott csak meg a prózaüzem, de valójában június elsejétől termel elfogad­hatóan a gyár. — Jobb lenne, ho két gépso­runk volna, ha meghibásodik az egyik, átállhatunk a másik­ra, jobban kiszolgálhatnánk a prést is. Az új prés több figyel­met kíván és megbízhatóbb. Műszer ellenőrzi a bekerülő anyagot és vizet — mondja Louer Miklósné, szűrő-keverő- nedvesítő. Huszonhét esztende­je dolgoziik a téglagyárban, még a tavaly megszüntetett öreg üzemben kezdte. — Teljesítménybérben dolgo­zunk, omikor működik a gép 15—16 Ft-ot kapunk, ha áll, 6 forintot fizetnek egy órára. Reg. gél 6 órától du. 4 óráig, a vál­tás este 8 órától reggel 6 óráig dolgozik. Autóbusz hoz és visz haza. Talán nem is lennénk itt, ha ez nem volna. Évekig kerék­pároztunk, nagyon nehéz volt. öt óra mire hazaérünk, főzni, mosni kell, szinte mindenkinek von kis kertje ... Azért jut idő másra is. A tmk-s brigád például társadal­mi munkában kicserélte a prés­csigákat, festettek, betonoztok a műhelyben, a most épülő al­katrész raktárban. Kikísérletez­ték és elkészítették a formázót az olasz préshez, hat hétig tar­tott a munka. Néhány napja túlórában szárítókocsikat * sze­relnek össze. Amrich László párttitkár és Eckert József fő­művezető szerint a lemaradást, a legtöbb bajt a szárítókocsik hiánya okozta. Elkészítésüket csak maszek vállalta volna, nem kis összegért, ha biztosít anyagot a vállalat. A tmk-bcn dolgozók munkaidejét leköti az üzemfenntartás. A vállalat vé­gül is úgy döntött, kifizeti a munkásoknak a megállapodott összeget, s ők munkaidő után összeszerelik a kocsikat.- Szerintem most elég jól megyünk — mondja Ferenczi István égető, a Kóczián brigád tagja — 27—28 000 blokktéglát égetünk műszakonként. Túltel­jesítettük a harmadik negyed­évet, kis méretű téglában szá­molva 285 000 darabbal. Jó volt az idő, könnyebben szárítot­tunk. Jó szenet is kaptunk, tud­tuk tartani a hőfokot. Az ége­tőnek minden perce ki van számolva. A tüzet ki kell szol- gálni, a kemencét figyelni kell. Nálunk a brigádban még nem fordult elő, hogy valaki nem jött be dolgozni. — Hét éve járok be Bátáról kismotorral, mert nincs buszjá­ratom, ma reggel majd meg­fagytam, a 'hét év alatt egyet­len egyszer sem késtem el. Té­len beköltözők az üzemi mun­kásszállásra. Egy héten egyszer utazok haza. Négy szocialista brigád dol­gozik a mohácsi téglagyárban. Vállalták, hogy a tervezett huszonkilenc és fél millió tég­lán felül (kis méretű téglában számolva) 200 000-et legyárta­nak még az év végéig. Csak­nem 100 000 kis méretű téglá­nak megfelelő B—30-as blokk­tégla hagyja el jelenleg a gyár­tócsarnokot naponta, jó minő­ségű anyagot ad a Korsós bá­nya és a Görög hegy. Az utób­bi hónapokban hat százalékkal sikerült csökkenteniük a selej- tet. Nem kis büszkeséggel di­csekszik Eckert József: a har­minc felújított téglagyár közül munkájuk alapján a mohácsia- kát sorolják a második helyre. Horváth Teréz Korszerű csomagolóanyag a pécsi elektronikai gyárból Egy hónap alatt elkészült az új létesítmény n kongresszusi és felszabadulási munkaverseny jegyében Új részleggel gyarapodott az Egyesült Izzó pécsi elektronikai gyára. Tegnap munkába álltak a poliészter habosító automaták és onta­ni kezdték a gépkocsi izzó­lámpák korszerű csomagolá­sára alkalmas műanyag­tálcákat, A beruházást pél­dás összefogással, rendkívül gyorsan hozták tető alá. Az Izzó budapesti és nagy- kanizsai gyáraiban mind ez ideig megoldatlan volt a gépkocsiizzók korszerű, mű­anyagtálcás csomagolása, holott egyes vevők — például az angolok — kifejezetten így kérik, s kérésük megtagadá­sa netán azt jelentené, meg­hiúsul az üzlet. Az Izzó ezért határozta el és bízta meg a pécsieket, oldják meg a cso­magolóanyag gyártását. Az NDK-gyártmányú , po­liészter automatagépek jú­liusban érkezték meg, majd szeptember végén kapták az utasítást, lehetőség sze­rint egy hónap alatt hozzák tető alá a beruházást. Az idő rendkívül szűkre szabott volt, sok nehézséggel kellett megküzdeni, így feszült na­pokat éltek át a volt György- aknán. Anélkül, hogy ehhez a megfelelő alkatrészek ren­delkezésre álltak volna, kel­lett kiépíteniük a levegő-, a nagy nyomású gőz- és hűtő­víz-rendszert, soha nem lá­tott gépeket kellett a helyük­re beszerelni. A kongresszusi és felszabadulási munka­verseny jegyében éjt nappal­lá téve dolgoztak az embe­rek — a gyár műszaki dol­gozóinak az sem jelentett gondot, hogy nekik kell ki­ásni a vízvezetékárkot —, s az összefogás meghozta az eredményt. Az elektronikai gyár tmk-részlege, a buda­pesti tmk-szerelők, a Sopia- na szerszámkészítői, a pécsi tatarozók és a lakáskarban­tartó szövetkezet segítségével megbirkóztak a feladattal. alig több mint egy hónap alatt elkészültek a beruhá­zással. Az 5,5 millió forint költ­ségű beruházás során elő- habosítát és két poliészter habosító automatát állítottak be. A gépeken három mű­szakban az idén 100 ezer, jövőre pedig igény szerint 500 ezer darab műanyag- tálcát és más csomagoló­anyagokat gyártanak. A ka­pacitást tovább szeretnék bő­víteni, jövőre újabb automa­tát állítanak be. Az Izzó végkifejletben azt szeretné elérni, ha Pécs lenne a ki­szolgálója a nagyvállalatnak mindenféle műanyagtermék­ből, hogy szűkíthesse az ese­tenként bizonytalanul szállító kooperációs partnerek körét. f-mz-) A műanyag dobozokat készítő gép egy része

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom