Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-07 / 306. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! XXXVI. évfolyam, 306. szám 1979. november 7., szerda Ara: 1,60 Ft Áz MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja fi tartalomból: Kerekasztal-beszélgetés Komló város vezetőivel (6. oldal) * Akiket kitüntettek (7. oldal) * Hat kérdés Panyik Istvánhoz és Sellei Saroltához (8. oldal) * Lvovi beszélgetések (9. oldal) A Pécsi Kesztyűgyár új bőrruházati üzemében Be­nes Ferencné és Villányi Jánosné minőségi ellen­őrök kezéből már a csomagolóba, onnan pedig a megrendelőhöz indulnak a szebbnél szebb bőrka­bátok, bőrruhák. (Riportunk az 5. oldalon.) Századunk témája „A szocializmus és a kommunizmus épí­tése és a világfejlődés, az új társodalmi rend, mint világméretű realitás ma, és mint oz egész világ realitása holnap — ez a szá­zad témája, korunk legfőbb kérdése... A század témájának lenni — ez sok mindenre kötelez. Erre csak olyan társadalom és mozgalom tarthat igényt, amely megoldct- I ta — illetve megteremti a megoldás lehető­ségét és megoldja — azokat a globális problémákat, amelyek ma oz emberiség előtt állnak: az ember felszabadítását a kizsákmányolás és a társadalmi elnyomás ' alól, a népek felszabadítását a gyarmati elnyomás alól, a béke biztosítását _ és az emberiség megmentését a háború rémé­től". Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára mondotta ezeket a szavakat az 1978. de­cember 12. és 15. között Szófiában meg­tartott „A szocializmus és a kommunizmus építése és a vilógfejlődés" címmel megtar- tóET nemzetközi elméleti konferencia meg­nyitó ülésén. Ezen az értekezleten 73 kom. munista és munkáspárt, illetve forradalmi- demokratikus szervezet képviseltette magát, tanúbizonyságul annak, hogy a Nagy Ok­tóber több mint hat évtizeddel Oroszor­szágban győzelmet aratott eszméi nem­csak hogy legyőzték a földrajzi határokat, de a XX. század döntő meghatározójává ; váltak. Földrajzi határokról beszéltünk és száza­dunk témájáról. A XIX. században még csak eszme volt a kommunizmus ügye, s a világ térképén nem volt egyetlen olyan or­szág sem, ohol győzedelmeskedett volna. Hatvankét évvel ezelőtt a cári birodalom­ban aratott diadalt Marx-Engels—Lenin ta­nítása, s Szovjet-Oroszország hosszú évti­zedekig egymagában állt az egész imperia- I lista rendszer támadásainak kereszttüzé­ben. A kommunizmus harci osztagai a vi­* lág más országaiban maroknyi csoportok- : ként küzdöttek, azért, hogy megvalósuljon í a kizsákmányolás nélküli társadalom. Ma pedig a szocializmus létező világrendszerré ; vált. Erejét és történelmi események me­* netét meghatározó szerepét jól mutatja, hogy gazdasági szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Európa, Ázsia és Latin-Amerika tíz szocialista országát tömöríti. A tagországok területe 25,4 millió négyzetkilométer, ami a Föld területének 18,7 százaléka, lakosságának száma 437 í millió, vagyis a világ lakosságának 10,4 I százaléka. I A szocialista közösség országai hatalma­sat fejlődtek a marxi-lenini eszmék gya­korlatba való átültetésével. A gazdasági fejlődés ütemét tekintve a szocialista kö- : zösség megelőzte a legfejlettebb kapitalis­ta országokat. Az 1951-1977. év közötti időszakban a KGST-országok ipari terme­lése tizenegyszeresére nőtt, s ezek az álla­mok adták az egész világ termelésének egyharmadát és nemzeti jövedelmének egy­negyedét. Olyan hatalmas erő ez, amely hajtóereje a világméretű társadalmi-történeti hala­dásnak. Erre az erőre támaszkodva arat­hattak győzelmet azok az imperializmus- ellenes erők, omelyek a gyarmati iga le­rázásáért küzdöttek. S hogy ma Afrika tér­képe annyira átrajzolódott, s hogy e föld­részen az egykori angol, francia, belga, portugál gyarmatbirodalmak helyén 52 független állom létezik, ez összefügg a szocialista világrendszer létével. Igaz, az 52 afrikai ország többsége ezer meg ezer szállal kötődik, gazdaságilag az egykori gyarmattartókhoz és London, Párizs, Brüsz- szel, Washington is befolyásolja az ott tör­ténteket, beavatkozik ezeknek az országok­nak belügyeibe. Sok ország ózonban nyíl­tan kimondotta, hogy elutasítja a fejlődés kapitalista útját, s ha nem is következete­sen és sok kacskaringóval és kitérővel, de az imperializmus világától való függetle­nedés lehetőségeit kutatja. Más országok, - mint Angolp, Mozambik, Bissau-Guinea, a Kongói Népköztársaság, Etiópia — a szo­cialista orientációjú fejlődés útjára tértek. S ez mint említettük, nem valamilyen föld­rajzi sajátosság, hiszen Ázsiában csak o legutóbbi időkben Dél-Jemen, Afganisztán és Laosz lépett erre oz útra. S az idei esz­tendő egyik legnagyobb eseménye volt az, hogy Kambodzsában a szocializmus erői, a testvéri vietnami nép segítségével megdön­tötték a Pol-Pot-leng-Sary klikk véres, nép­ellenes uralmát, amely Peking támogatá­sával olyan terrorrendszert tartott fenn az országban, amely sok millió kambodzsai életébe került. A szocializmus világának eredményei su­gároznak ki „oz Egyesült Államok hátsó udvarának" nevezett Latin-Amerikára is. Mexikó és Jamaica mind erőteljesebb gazdasági kapcsolatokat létesít o KGST-vel és az idén a forradalmi-demokratikus erők nagy győzelmet arattok Nicaraguában, ahol sikerült elsöpörni Somoza washingtoni támogatást élvező rendszerét. Csupán elnagyolt és vázlatos a kép, amelyet rajzoltunk, hiszen az egész világon érezhető a létező szocializmus világrend- szerének kisugárzása. S ez így van akkor is, ha természetesen ennek a világrendszer­nek is nem egy problémával kell megküz­denie fejlődése során, hiszen a világtörté­nelemben valami teljesen új, a kizsákmá­nyolás nélküli társadalom, megvalósításán fáradozik. Hatvan év kevesebb, mint egy mai emberélet, s nyitván több generáció együttes és egymást követő szorgos mun. kájának kell kiépítenie azokat a gazdasági és politikai kereteket, amelyek közepette még szélesebben bontakozik ki a fejlett szocializmus építése, s megvalósul oz a holnap, amikor az új társadalmi rend az egész világ realitásává nő át. Mindennek azonban előfeltétele a béke biztosítása, vagyis az, hogy az emberiséget végképp megszabadítsák a háború rémé­től. Különösen életbevágóan fontos ez egy olyan világban, amelyben a haditechnika soha eddig nem látott pusztító színvonalat ért el, amikor annyi atomfegyvert halmoz­tak fel Földünkön, amely többszörösen ele­gendő volna arra, hogy kiirtsanak bolygón­kon minden embgri életet. A fiatal szovjet hatalom első rendelete a békedekrétum volt. A Szovjetunió, a szocialista közösség az elmúlt évtizedekben egy sor békekezde­ményezést tett a Nyugatnak, amire a fegy­verkezési verseny fokozásával válaszolt. Je­lenleg a szocialista közösség által képvi­selt hatalmas katonai elrettentő erő bizto­sítéka a békés egymás mellett élésnek, de a szocialista országok újra meg újra kifej­tik, hogy ha a másik oldal követi őket, ké­szek a leszerelés útján haladni. Nem a szocialista közösségen múlott, hogy hét esz­tendőn ót tartott, amíg eljutottak oz idén júniusban a SALT—II. egyezmény aláírásá­hoz, s nem a szovjet törvényhozás, hanem az amerikai az, amely húzzo-halasztja en­nek a nagy fontosságú okmánynak a ratifi­kálását, s gátolja, hogy előírásai életbe léphessenek. Nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok kíván elhelyezni 572 olyan szárnyasrakétát, illetve Pershing—2 közép­hatótávolságú rakétát Európa nyugati fe­lén, amelyek a szocialista közösséq elleni célpontokra irányulnak majd. A Szovjetunió híven elvi békepolitikójá- hoz, további kezdeményezéseket tesz, mi­előtt o fegyverkezési verseny újabb vészé, lyes fordulója fenyegetné a világ békéjét. Legutóbb Leonyid Brezsnyev Berlinben olyan egyoldalú lépést jelentett be, amely joggal tett mély benyomást minden béke­szerető erőre. Az az elhatározás, hogy az NDK-ból kivonnak húszezer katonát és ezer harckocsit, zavart keltett éppen a fegyver­kezés fokozására készülő nyugatKpolitikai körökben. Ez a lépés csakúgy, mint _minden más cselek edet, amelyet a szocializmus világ- rendszere megvalósít, bizonyítja „századunk témája” nap mint nop hatalmas életerejé­ről és kezdeményezőkészségéről tesz tanú- bizonyságot, arról, hogy igényt tart és érzi elkötelezettségét korunk égető problémái­nak megoldására. Az ÉPGÉP r • u; pécsi csarnoka Az ÉPGÉP ötvertkétmillió forin­tos költséggel épült új pécsi csarnokában nyolcvanhatmillió forint értékű gépi berendezés biztosítja a folyamatos, korsze­rű termelést. (Tudósítás az 5. oldalon). Fotó: Efb János

Next

/
Oldalképek
Tartalom