Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-30 / 328. szám
1979. november 30., péntek Dunántúli napló 3 ÍMU*», ._ÜI n termelői árak Alapjaiban átalakul az árképzés módja s az ármechanizmus Harminc éve — pontosabban 1949. december 6-án nyitották a pécsi Állami Áruházat. Azóta megszámlálhatatlanul sokan fordultunk meg a falai között. Az első perctől fogva kicsinek bizonyult, pedig nyitáskor Pécs és Baranya egyetlen, s az egész Dunántúl legnagyobb áruháza volt. A hajdoni „állami", a mai Centrum Áruház jubilál. A kezdés óta az átalakításokkal más- félszeresére nőtt az eladótere, szolgáltatásaikkal, áruválasztékukkal hatszorosára nőtt a for. galom — jelenleg 270—280 millió forint éves szinten — mégis ma már a Centrum-hálózatban is az egyik legkisebb egység a pécsi. De csak alapterületre. A három évtized előtti nyitáskor hetvennyolcán fogadták a vásáróikat — közülük hatan: dr. Sebők Imre, Wunderlich József- né, Kovács Istvánné, Köves Istvánná, Krassó Dénesné és Kis Markó Jánosné ma is itt dolgoznak, dr. Gitta Imre főkönyvelő pedig a napokban megy nyugdíjba. Már az átépítés időszakában vezetője, s azóta is igazgatója a pécsi Centrumnak dr. Sebők Imre, aki így emlékezik a kezdetre. Fölmerül a kérdés a termelői árakkal kapcsolatban: hogyan érinti ez az árszabályozás a vállalatok munkáját, nyereségét? Mit jelent a normcrtivitás, s miként differenciálódnak ver. senyár hatására a jövedelmek? E' kérdésekre következő folytatásban visszatérünk. Matkó István (Folytatjuk) Ma már talán elég utalni a közismert ellentmondásra: termelői áraink sok esetben fölülmúlták a fogyasztói árakat, a termelő tevékenység fönntartó, sa ezért csak támogatásokkal volt lehetséges. Ám e támogatások elfedték a gazdálkodás minőségét, és nehezítették hatékonyságának biztonságos megítélését — egyszerűen szólva, abban nem lehetett mindig biztos a népgazdaság, hogy ki. re, milyen vállalatra fizet rá, s kire, mire nem. Nem lehet csodálkozni azon, hogy mindennek hatására sokszor a hatékonyan dolgozók nyeresége fedezte a nehezen boldogulok veszteségeit. Az áraknak emiatt alig volt értékmérő funkciója, nem közvetítette a világpiaci folyamatokat és értékítéleteket a vállalatok irányába. Egy válla, lat sem tudto pontosan, hogy milyen világgal áll szemben. Az „itthoni” lényegesen különbözött számára a határon túlival — s nyilvánvaló, hogy ilyen konfliktus esetén milyen megoldást választott. A világpiaci árak szerint Az 1980 január elsején az iparban alkalmazott termelői árak többsége — amelyek ösz- szemérhetők a nemzetközi pia. con is — versenyár lesz. Mit jelent ez? — Részint az árképzés teljesen új rendszerét, másrészt azt, hogy az alapvető energia- hordozók, nyers, és alapanyagok, féltermékek termelői ára szorosan a világpiaci árak szerint alakul. Az Országos Anyag- és Arhivatal elnökének 6/1979, számú rendelete például félreérthetetlenül kimondja, mellé, kelve a részletes termékjegyzéket is, hogy ......a felsorolt al apanyagot vagy félkészterméket forgalomba hozó vállalat a termék árát — függetlenül attól, hoqy az hazai előállítású, vagy milyen viszonylatból importálják — az 1. számú mellékletben foglalt megkülönböztetés szerint, a nem rubel elszámolású tartós import-, illetve exportárak — ideértve azok emelkedését, illetőleq csökkenését — és a belföldi piaci viszonyok figyelembevételével alakítja ki.” Némi egyszerűsítéssel — az energiahordozó, és alapanyagárak lényegében annyiba kerülnek a vállalatnak, mint a népgazdaságnak, s mint amennyiért azok a világpiacon kaphatók. Tehát a termelő nem kap külön támogatóst azon a címen, hogy számára elviselhetetlenül drága — mondjuk o villamos áram, vagy a szénhidrogén, a kőolaj. Másik oldalon a versenyár hatása így érvényesül: a termelő nem háríthatja át indokolatlan költségeit a ve. vőire, mert árainak alapja az exportár. Az az ár, amelyért a vállalat képes termékeit eladni a világpiacon. Megint némi egyszerűsítéssel: az új árképzés csak a társadalmilag indokolt ráfordításokat ismeri el a vállalatnak — a pluszköltségeit — a termelés alacsony színvonala, gazdaságtalansága, korszerűtlensége miatt —, nem. Egy példával élve: eddig egy válla, lat termékének árába valamennyi költségét belevehette: ha túl sok anyagból, nagy veszteséggel dolgozott — lényegében e veszteséqet a vevő fizette. Ugyanúgy, ha a vállalat túl sok embert foqlalkoztatott, túl. zott energiafelhasználással működött; ha túl sokat költött adminisztrációidra, szállítására stb. E költségeket 1980. január 1 -tői korlátlanul nem számol- hatia el. hiszen nem annyiról állíthat ki számlát, amennyibe neki ténylegesen belekerült ily módon a termék! Hanem csak arról állíthat ki, amennyit az a termék valóiában, reálisan a társadalomnak ér — nemzetközi meaítélés'e! is hitelesítve! Az árak folyamatosan alakulnak, változnak a vállalatok számára a jövőben — ahogy alakulnak — változnak a világpiacon. Tehát emelkednek és csökkennek. Ugyanakkor az új szabályozó rendszer kivédi az árváltozások spekulációs, pillanatnyi ingadozásának ezt a káros hatását. Persze, a fő szabály alól vannak kivételek — így például kivétel a mezőgazdasági termelés, ahol a versenyár-elvet nem lehet érvényre juttatni. Uqyonígy kivételt képeznek ez alól a szolgáltatások, vagy az építőipar területei. Ám az árképzést e szektorokban is szigorúbban vizsgálja az új szabályozó rendszer, s csak azokat.a költségeket ismeri el az árakban, amelyek indokolhatóak. Azaz: irányadóak lesznek a jól dolgozó, hatékony termelők árai. Munka és jövedelmek Hogyan szolgálja e célokat az új szabályozó rendszer? Alaposan elolvasva a megjelent árhivatali rendeleteket, kiderül belőlük, hogy az ármechanizmus automatizmusai rugalmas működése gondoskodik a világpiaci árak folyamatos érvényesítéséről. Az iparban a szabad árforma válik általános, sá, csak az energiahordozók és energetikai árakat, valamint néhány alapvető cikk árát rögzítik. Az árképzés szempontjából kompetitívnek (összehasonlíthatónak) minősített iparágak, ban a belföldi árakat a külkereskedelmi árak változásához igazítják. Ennek megfelelően módosulnak a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos szabályok. — Nagyjából a mai árucsoportokkal, de a-mainál lényegesen szegényebb választékkal nyitottunk. Erősségünk volt a méteráru, amiből aránylag most kisebb a forgalmunk, alig keresték a lakástextíliát, amiből most óriási a kereslet, kelendők voltak a zománcedények, a húsdarálók és eqyéb egyszerű háztartási eszközök, míg ma a kukták, a teflonok és az elektromos háztartási gépek virágkorát éljük. — Mi volt az alapítók célkitűzése? — A jó kapcsolat kialakítása a vevőkkel és kereskedelmi partnerekkel. Új módszereket kutattunk fel és vezettünk be, 30 éves Pécs első áruháza Jubilál a Centrum így az árukiadó pénztárakat, a vásárlókkal való élő kapcsolat, rendszert, az egyéni „szolgáltatásainkat”: a mikulást, az újszülötteket köszöntő leveleket. Több ezer törzsvásárlónk adatait- tartjuk nyilván, kapcsolatunk már-már bensőségesnek mondható, úgy tapasztaljuk, örülnek, amikor születésnapja, kon, életük más fontos állomásain megkapják gratulációinkat. Másfél évtizede hoztuk lét- le a vásárlók tanácsát: tájékoztatjuk őket a gondokról, tervekről, s ők véleményeikkel, tanácsaikkal segítik munkánkat. — Hogyan jellemezné az áruház első harminc évét? — Kezdettől meghatározó tényezői vagyunk Pécs kereskedelmi életének, az áruház fenn.állása alatt kétszer lett a Belkereskedelem Kiváló Vállalata. A rekonstrukció évét — ‘ 1977-et kivéve — minden évben fejlődött a forgalmunk, a tervünket eddig minden évben teljesítettük. Ebben az is közrejátszik, hogy az országbon elsőként mi hoztunk létre iparikereskedelmi közös mintaboltot, de kisegítő üzemet is választék, bővítésre és hiánypótlásra. Ipari kapcsolatokban,, eladási módszerekben, valamint belföldi és import áruválasztékban ma is oz élmezőnyben vagyunk a piacon. A vevő a saját bőrén érzi ennek előnyeit. — Mi a legnagyobb gondjuk? — A kis alapterület miatt szinte állandó a zsúfoltság. Az áruválasztékot képtelenek vagyunk teljességében bemutatni, mert nincs elég területünk, a raktáraink is szanaszét vannak a városban. Mindebből csak egyetlen születésnapi kívánságunk következhet: a negyvenedik „születésnapunkon” már az új, valóban korszerű áruháznak mondható Irányi Dániel téri Centrumban szeretnénk fogadni a vásárlókat. Murányi László Újabb húsz növényfajta Több mint húsz növényfajta forgalomba hozataláról döntött csütörtöki ülésén az Országos Mező- gazdasági Fajtaminősítő Tanács. Nyolc új zöldségfajtát minősítettek, egyebek mellett az újmajori korai zöldborsó, az ipari vörös paprika, és a Glória F 1 káposzta köztermesztésbe vételéről döntöttek, ezek a fajták természetesen jobb tulajdonságúak a jelenleg elterjedteknél. A gyümölcsfajták közül állami elismerést kapott a hazai nemesítésű Éva nyári alma, a kiváló ízű, jól tárolható japán alma és a Kornélia körte. A z elmúlt időszakban világossá vált, hogy minden irányítási rendszer alapkérdése: hosszabbtavon versenyképessé tudja-e tenni a gazdaságot — nemzetközi mércével mérve? Nyilvánvaló tehát a rugalmas alkalmazkodás, s igy az árak meghatározó orientáló - szerepe iránti igény is. A módosuló szabályozó-rendszer egyik legfontosabb és leghatásosabb változásai ezért a termelői árak körében lépnek életbe. Méghozzá úgy, hogy alapjaiban átalakul az árképzés módja s az ármechanizmus. Magyarok a forgóajtónál Mit tartanak rólunk a világban? Mindig is felcsigázza az ember érdeklődését, ha arról hall, mit tartanak, mit mondanak rólunk a külföldiek. Egy tekintélyes angol lap például így adta meg nacionálénkat, A magyarok? A magyar az, aki utánad megy be a forgóajtón, és előtted jön ki. Mindenesetre fogjuk fel úgy, hízelgő vélemény ránk nézve. Életrevalóknak, élelmeseknek tartanak. A rólunk alkotott képhez így vagy úgy nagyban hozzájárulnak a külföldön élő, világhírű magyar tudósok és művészek. Vannak köztük neves közgazdászok is, mint például Káldor és Balogh professzorok, mellesleg mindketten lordok, akik tevékenyen és meghatározóan vettek részt az angol gazdaságpolitika alakításában. Magyarnak vallják magukat, baráti érzelmeket táplálnak irántunk. Többször is üdvözölhettük már őket idehaza, nemrég televíziós műsort is készítettek velük. A műsor vezetője dr. Bácskai Tamás, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója volt, aki a műsorban és műsoron kívül is hosszas beszélgetéseket folytatott a két professzorral. A Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete nemrég meghívta Pécsre dr. Bácskai Tamást, személyes élményeiből merítve, hozza köze- lébb a két kitűnő közgazdászt, milyen benyomásokat szereztek idehaza, hogyan vélekednek rólunk, különös tekintettel a magyar gazdaságra. Dr. Bácskai Tamás személyes epizód felelevenítésével kezdte. Évekkel ezelőtt másodmagával Isztambulban autóbuszozott, s beszélgetésükre felfigyelve megszólalt egy úr a buszon, én is magyar vagyok. Káldor professzor volt. Személyesen ugyan nem ismerték, „lábjegyzetekből" viszont annál inkább, a külföldi szakirodalom sűrűn hivatkozott rá. Élénk eszmecserébe kezdtek. Kiderült, Káldornak vannak ismeretei a magyar gazdasági reformról, mellyel kapcsolatban többek között megjegyezte, az új mechanizmus indításakor a vevők piacát kellett volna megteremtenünk, akár nagyobb külföldi hitelek felvételével is. Mi hát a benyomásuk rólunk, a magyar származású angol közgazdászoknak? Sok tehetséges, világlátott, világ perspektívában gondolkodó közgazdász és nem közgazdász él Magyarországon, állapították meg Káldorék, óhatatlanul új hazájukkal téve összehasonlítást. Amikor maguk is itt éltek, sokkal provinciálisabb értelmiség volt, s nem ennyire sokoldalúan nyitott. Ezért aztán amikor gazdasági gondjainkról esett szó, ők még derűlátóbbaknak mutatkoztak nálunknál, mondván, ennyi tehetséges ember együttlétéből idő. vei feltétlenül többnek kell kijönni. A másik, amit kiemeltek, a nagy szellemi, gondolati bátorság. És nemcsak leírjuk ezeket a gondolatokat, de hozzá is fogunk megvalósításukhoz. Kockázatokat vállalunk, ha kell — s itt az új gazdasági mechanizmus bevezetésére utalnak —, állami méretekben is. Ezt nagyra értékelték. Nagy élményük a magyar falu. Amikor a húszas években elhagyták Magyarországot, elképzelhetetlen nyomor uralkodott falun, melyről sokan már csak Móricz Zsig- mond Hét krajcárából alkothatunk képet. Káldor és Balogh forradalmi tettnek tartja a mezőgazdaság kollektivizálását. a nagyüzemekben dolgozók a művelt parasztok benyomását keltették. Mivel a jövő egyik alapkérdése az élelmiszer, befektetéseket szorgalmaznak a magyar mezőgazdaságba. Nagy témájuk az idegen- forgalom, szerintük nem használjuk ki kellően lehetőségeinket, amikor is szállítás nélkül, helyben adhatjuk el termékeinket. Intenek, itt ne csak a Balatonra építsünk. Vannak például nemzetközileg is ismert, kiváló fiatal zongora- művészeink, remek karmestereink, ugyanakkor a zenei életnek nagy a világközönsége. Mármost: építünk szállodákat. de nincs Budapestnek egy tisztességes hangverseny- terme. Szállodát is akkor érdemes építeni, ha hozzá megfelelő, egész évben ható, kulturális jellegű idegen- forgalmi vonzerőt biztosítunk, melynek szolid, de állandó közönsége lenne. • A magunk részéről azt firtattuk Bácskai Tamásnál, véleménye szerint van-e valamilyen szerepük a magyar származású közgazdászoknak és üzletembereknek abban, hogy a magyar gazdaság nemzetközi megítélése kedvező, hogy meglehetősen könnyen jutunk hitelekhez a nyugati pénzpiacon. Feltétlenül! Nem kis szerepük van ebben, hiszen ezer szállal kötődnek az üzleti élethez, nem mindegy, rossz vagy jó hírünket költik. Persze, festhetnének akármilyen rózsás képet a magyar gazdaságról, ha csődben lennénk, aligha akadna nyugati bankár, aki csak egy cent hitelt is kockáztatna értünk. Miklósvári Zoltán A Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalatnál mintegy nyolcszázmillió forint értékű felújitómunka fejeződött be. Ennek során új épületszárnyba került a vakcina és oltóanyagtermelő loboratórium is. Itt készítik az állatok vírusos betegségei ellen használatos oltóanyagokat, összesen mintegy negyvenfélét. Itt gyártják a kötelező oltásokhoz, az esetleges járványok leküzdéséhez, illetve az ajánlott oltási igényekhez szükséges oltóanyagokat Szaboly őzök 1980 (3L)
