Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-04 / 303. szám
1979. NOVEMBER 4. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. lliWM MiCKRDEZIE I Pirisi Jánost, a Pécs városi Tanács elnökhelyettesét Pécset és városkörnyékét egységes egészként kell kezelnünk Tágasak, kényelmesek, külsőleg tetszetősek az újonnan épült családi házak Pellérden Pirisi János, Pécs új tanácselnök-helyettese, július 1-én foglalta el hivatalát, s azóta elsősorban a városkörnyék ügyeivel foglalkozott. — A harmadik elnökhelyettes csak a városkörnyékkel foglalkozik? — Volt ilyen elképzelés is, de végül nem ez valósult meg. Az elnökhelyettesek közül kiki a maga területén foglalkozik a városkörnyékkel is. Most az elnökhelyettesi felügyelet ugyanúgy alakul a városkörnyéket illetően, mint Pécsett. Más kérdés, hogy mint volt a pécsi járási hivatali elnökhöz — a korábbi kapcsolatokat felhasználva —többen fordulnak közvetlenül hozzám. — Milyen tapasztalatokat szerzett eddig? — Az együttműködés csírái már megvannak, de a kibontakoztatásra sokkal nagyobb gondot kell fordítani, főleg a nem tanácsi szerveknél. Szükséges lenne a vállalatokat a városkörnyékben gondolkodásra késztetni, ez pedig mindig kellő értékelést is kapjon. Potenciálisan nagy lehetőségek vannak a város kezében, a fejlesztésekben nekünk is a város-városkörnyék egységében kell gondolkodnunk, elkerülve az olyan feladatokat, amelyekhez nincsenek meg a lehetőségeink. — A községeknek is csak minimálisak a fejlesztési eszközeik. — Ezért kell tudomásul vennünk, hogy a város nem önmagában él, a környéke nem választható le róla. A lakosság nagy része itt dolgozik ... Ha mi nem segítünk ott megteremteni a normális életfeltételeket, a lakosság itt jelentkezik majd lakásért, és sok minden egyébért. A városkörnyék feladatait megoldva a város gondjait csökkenthetjük. Annál is inkább, mert az emberek szívesen telepednek le a városhoz közeli, jó körülményeket nyújtó községekben. Ezt figyelembevéve én egy olyan differenciált fejlesztés híve vagyok, hogy oda, ahol százszámra épülnek az új családi házak, lényegesen többet adjunk, mint ahol csak az egyhelyben topogást látni. — Van más lehetőség is. — Nagymértékben segítené a városkörnyék fejlődését egy közös alap létrehozása, ami egyben az önkormányzati szerepet is növelné. A korlátozottan rendelkezésre álló eszközök koordinált felhasználása az alap segítségével nagyobb feladatokra serkentené a községeket a helyi erők egyidejű mozgósításával. Sokat segítene az is, ha a tanácsok az önkormányzat adta lehetőségeikkel élve, ágazatra bontott eszközeik ésszerű átcsoportosításával valósítanák meg célkitűzéseiket. — Mi a város feladata? — Ha nem tör utat nálunk a városkörnyék segítésének szemlélete, nehezen tudunk előbbre jutni. Ennek érdekében jártuk végig az elmúlt hónapokban a községeket a tanács osztályvezetőivel, akik feladatul kapták a felvetett problémák megoldása érdekében való intézkedést. A községi tanácsi vezetők elmondták, mit végeztek eddig, milyen elképzeléseik vannak a jövőt illetően, s azt is, miben várnak támogatást. Ez a beszélgetéssorozat mindkét félnek hasznos volt. — Milyen gondok megoldásában várják a város segítségét? — Mindenütt gond a szemétéi helyezés. Ebben megkell találnunk a módját, hogyan segíthet a mi köztisztasági vállalatunk. Aztán a legtöbb helyen gondot okoz a nitrátos víz... — Épül a Duna—II. — ez nem segíthet a városkörnyéknek? — Gondolkodni kellene azon, hogy a vezeték környezetében levő községeket — mint ahogy Kozármislenyről már szó van — nem lehetne-e rákötni a vezetékre. Még az is elképzelhető lenne, hogy ha a Duna—II. elegendő vizet hoz Pécsre, a nyugati oldalon esetleg a pellérdi és a tortyo- gói terület szolgáltathatna egészséges vizet a városkörnyéknek. S tovább folytatva: vajon az új szennyvíztisztítómű nem láthatna-e el majd egy részt a városkörnyékből? ... Úgy vélem, hogy ha a városvároskörnyék egységéről beszélünk, ilyesmire is kell gondolnunk. — Van-e másutt is lehetőség az egységes gondolkodásra? — Érvényesülnie kell ennek a művelődésügyben is. A hatodik ötéves terv iskolaépítéseinél feltétlenül számolnunk kell a városkörnyékről Pécsre járó diákokkal. Keressük a vállalat-község szintű közös kapcsolatok létesítésének a módjait. Korábban a járás nem rendelkezett ilyen lehetőségekkel e téren, mint amit most az új közigazgatási konstrukcióból fakadó előnyként fogtuk fel. Például a kertészeti vállalatunk a megbeszélés eredményeként tárgyal Görcsönnyel az ottani fóliás kertészei jobb hasznosításáról. Fordítva pedig: három városkörnyéki tsz közös elárusító helyet fog fenntartani a pécsi vásárcsarnokban. — Orfűvel és Abaligettel jelentős idegenforgalmi terület került Pécshez. — Ezzel elsősorban Pécs lakosságának az érdekeit szolgálják, o gondok megoldását ebből kiindulva kell segítenünk. Felvetődött a belterületi utak portalanításának a szükségessége, Orfűn a nyári orvosi felügyelet végleges megoldásának az igénye, Abali- geten a fürdőzés és a csónakázás különválasztása a tavakon, funkciót adni az elhanyagolt szabadtéri színpadnak . .. Van egy olyan gondolat, hogy a tekeres—ma- gyarhertelendi út megépítésével — mindössze 4 kilométerről van szó — Komlót és a megye más részeit közelebb lehetne hozni ehhez az üdülőterülethez. — A városkörnyéki községek körül még sok a nyitott kérdés. — Nem szabad arra várnunk, hogy a felülről jövő jogszabályok mindent előírjanak. Nekünk kell keresni azokat az adottságokat, különleges lehetőségeket, amelyek a város-városkörnyék együttfej- fődésében kínálkoznak. A kialakuló gyakorlat által hozott megoldásokat bátran kell vállalnunk, még ha a jogszabályok e téren kiforratlanok is. Hársfai István Épülő új házsor Kozármislenyben Proksza László felvételei Gráf Konrád, a nyugdíjas körzetvezelő Tulajdonképpen nem így képzelte el az első nyugdíjas napokat. Jövőre akart elbúcsúzni munkatársaitól, a régi baráberektől, de közbeszólt a betegség. Most már hónapok óta szigorú napirend szerint él: az utóbbi időben néhány kilót sikerült felszednie magára, és ez megnyugtató. Most már reménykedik abban, hogy a harmadik fekély is bevarasodik. Gráf Konrád nem az első, és nem is az utolsó vezető, akinek a mindennapi gondok a gyomrára húzódtak. Talán ő maga sem tudja meghatározni teljes bizonyossággal, mikor is kezdődött, de hogy a tizenkét évvel ezelőtt történteknek köze van betegségéhez, az több mint valószínű. A bányászat visszafejlesztéséről hozott határozat nem kímélte annak idején a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetét sem: abban viszont, hogy egyetlen embert sem bocsátottak el, Gráf Konrád körzetvezetőnek jelentős érdemei vannak. — Az az időszak életem legkeserűbb emlékei közé tartozik. 1300-ról 300-ra kellett volna csökkenteni a létszámot. Úgy véltük, hogy ennek a végrehajtása egyszerűen antihumánus, képtelen dolog lenne. Arra az elhatározásra jutottam, hogy mint vezető, képtelen vagyok a húsz-huszonöt éves bányászati múlttal rendelkezőknek azt mondani: menjenek, keressenek máshol munkát Mindent elvállaltunk elsődlegesen azért, hogy megtarthassuk az embereket, hogy lekössük a kapacitást még akkor is, ha nem bányászati területen dolgoznak. Az első megbízás a MÁV-tól érkezett, a mőcsényi alagút át- falazását vállaltuk. Aztán az abaligeti alagút építése, a petőci lég-, és szállítóakna, majd ismét két alagút a Mecsekben, az alföldi és villányi borpincék, csatornázási munkák a Balaton déli partján, majd később a pécsi pincék következtek. Elaprózottak voltak ezek a feladatok, de vállaltuk. Abban reménykedtünk, ha nyu. gáton egymás után mélyítik az aknákat, előbb-utóbb nálunk is újra szükség lesz majd a szénre. Nehéz volt átvészelni azt az öt évet, de megérte: megtartottuk az embereket is. Aztán ismét jöttek — igaz, először csurranva cseppenve, — a kimondottan aknamélyí- tős feladatok ... Amelyek tulajdonképpen Gráf Konrád egész eddigi életét végigkísérték. Mecseksza- bolcsról indult, és a kör is itt zárul. Már alig tizenhárom éves, mikor kőművesinasnak szegődik a hatgyermekes család negyedik fiaként. A szakmaválasztás kényszerűségből esett a kőművességre, hiszen így némi pénzt is hazavihetett már inaskorában. A család addigra apa nélkül maradt, de <j szakmában elismert pallér hozzáértését a Széchenyi és István bányaüzemek aknatornyai, a fehérhegyi víztorony ma is jelzi. Ő is, csakúgy mint apja, a Hein- rich-Fröhlich-Klüpfel (HFK) cégnél kezdett bányakőművesként. A felszabadulás után egy évvel már segédvájár, András-, Széchenyi-, István-aknán és Vasas-bányán dolgozik, mint aknamélyítő. Vasasra is gyalog jár át a csertetői kaptatón. Aztán 1949-ben átirányítják Komlóra. Ott van az altáró építésénél, a Kossuth-akna mélyítésénél. — Akkor már igazi aknamélyítő munka várt ránk, nem úgy, mint a háború utáni első időszakban, amikor főként javításokat végeztünk és az elsődleges feladatunk a termelés minél zavartalanabb biztosítása volt. Leginkább éjszaka jártunk, nem ismertük a hétvégi pihenést. így a harminc műszak volt a legkevesebb, amit teljesítettünk, főként zsíros kenyéren. Az aknamélyítőkel jobban megfizették, és ez érthető, hiszen minden bányabeli munkához értettünk: néhány év után a barábernek nem okozhatott gondot a mélyítés, a vezérlécezés, vasútfektetés, a falazás. Ma már nagyrészt eltűnt ez a különbség nálunk, deazNDK-ban, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban nagyobb a megbecsülése az aknamélyítőknek. Komló után Balinka, Tatabánya, Oroszlány következett: amikor 1953-ban megkapták az első markolót, csodájára jártak a tatabányai gépészek. A fejlődést nem lehetett megállítani: többek között már csak azért sem, mert volt olyan esztendő, mikor egyszerre harminchárom aknát mélyítettek az országban. Időközben Gráf Konrád elvégezte a bányaipari technikumot, a Gazdasági- Műszaki Akadémiát, néhány hónapon át a Nehézipari Minisztériumban a technikumokból, egyetemekről kikerülő fiatal műszakiak első lépéseit egyengette. De visszakívánkozott. Ismét Tatabánya következett — ekkor már aknász, —• majd az Aknamélyítő Tröszt tér. melési osztályának helyettes vezetője lett, aztán a pécs— komlói kerület területi főmérnöke. Amikor tizenkilenc évvel ezelőtt kinevezték a mecseki körzet vezetőjének, nem tartott hosszú ideig a beilleszkedés. — Alig több, mint két évtizede a tégla- és idomfalazás volt az egyik legnehezebb munka: az egy méter hatvan centis fogást másfél műszak alatt csináltuk meg. Ma egy négyméteres szelvény falazása alig több, mint három óra. Óriási a műszaki és szemléletbeli fejlődés. Mindez azoknak a korszerű berendezéseknek köszönhető, amelyekkel már rendelkeznek bányászaink. Ha az aknamélyítés sebességét nézzük, mi a kilenc-tizedik helyet foglaljuk el a világon, és ebben nincs semmi szégyenkezni való. Most, hogy nyugdíjban vagyok, több időm jut arra, hogy a családdal, kerttel foglalkozzam. Ha az egészségi állapotom javul, megírom a mecseki aknamélyítők történetét 45-től 79-ig. Ez az, ami most leginkább foglalkoztat. Salamon Gyula
