Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-22 / 320. szám
1979. november 22., csütörtök Dunántúli napló 3 Sártenger aföldutakon Egy mindenkiért - mindenki egyért! Ügyesen kell autózni... Tengelyig latyakban küszködnek az ÉPFU-kocsik Mérlegelni kell, kerülni a kockázatot Meglepő párhuzam: minél jobban szabad az eső, annál több a homok. Pedig az ÉPFU 6-os út menti homokbányájában is bokáig, sőt helyenként fél lábszárig érő latyak borítja a gödörbe vezető meredek utat. Vonítva, prüszkölve küzdenek a sárral a MAZ-„billencsek”. Mégis: főleg ide csoportosítják át őket, hiszen o pécsi építkezések felvonulási területeinek zöme járhatatlan. A napok óta tartó esőzés felártatta a talajt, félő, hogy a súlyosan rakott gépkocsik „elásnák magukat" a tengelyig érő sárban. Megszaporodtak hát Barát Imre bányamester teendői. Reggel például úgy volt, hogy csak 15 gépkocsi szállít innen homokot, ám ez a szám egyre növekszik. Rajnics Tamás, az egyik robusztus MÁZ teherautó vezetője például reggel be Ion szállításra kapott utasítást a MÉV l-es üzemének egyik bekötőút-építéséhez. Am a kivitelező, a Szentlőrinci Meliorációs Vállalat dolgozói le. mondták a szállítást, az esőáztatta beton összetétele változik, nemigen ajánlatos beépíteni. így Rajnics Tamás reggel 8-tól már homokot szállít az Aszfaltútépítő Vállalat keverőüzemébe. — Itt is nagy a sár — mondja a gépkocsivezető —, de nem ragad, hiszen főleg homokos a talaj. — A kotrógép kezelője rövid tülköléssel közli: elkészült a rakodással. A sofőr mellé ülök a vezetőfülkébe, elindulunk a csúszós kaptatón. Az út szerpentinbe hajlik, alattunk a kitermelt homok nyomán maradt tátongó mélység. Az erőlködő kocsi fara csúszkál ugyan egy keveset, de a vezető röviden így összegzi: — nem mondtam, hogy nem veszélyes. De ha az ember ügyesen autózik, nem lehet baj . . . Amúgy is jön lefelé a lejtőn velünk szemben az ÉPFU erőgépe, amely arra hivatott, hogy járhatóbbá tegye a szerpentint. — Ugyan napok óta tartóz eső, mindeddig mégsem volt fennakadásunk — mondja dr. Lőrinci László, az Építőipari Szállítási Vállalat forgalmi osztályvezetője. — A hétvégi nagy mennyiségű csapadék változtatott ezen a helyzeten, ám a megye vidéki ÉPFU-ki- rendeltségeitől érkezett jelentések szerint némi átcsoportosításokkal sikerült minden kocsit kihasználnunk a megyében . . . Igen ám, de napközben további jelentős mennyiségű eső áztatta a baranyai földeket. Délután újabb körtelefon az ÉPFU-ki rendeltségekhez. Komlóról Ottó Györgyné forgalmi szolgálattevő mondja: — Szerencsénk vari, ezekre a napokra mind olyan szállításaink vannak beütemezve. amelyeket kiépített közutakon végezhetünk. A Dráva menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulásnak szállítunk Sellyére. Földút nem esik közbe, így zavartalanul folyhat a munka, még éjszakára is beszállítunk 15 kocsit ... Más a helyzet a mohácsi kirendeltségnél. Biró Antal kirendeltségvezető tájékoztatása szerint az eső imiatt q szokásosnál két-három órával korábban jöttek be a kocsik a telephelyre, főleg azért, mert a rakodók bőrig áztak. Keményen meg kellett küzdeniük a gépkocsiknak azon a pár kilométeres földúton, amelyen a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát megrendelésére fuvarozták az ivánszöllősi tanya felszámolásából származó törmelékanyagot. Szerencsére a munkával javarészt már elkészültek. Ugyancsak néhéz napjuk volt a Gemenci Erdőgazdaság egyik bekötő útjához anyagot szállító gépkocsivezetőknek is. Elakadás azonban ott sem történt, lapzártáig valamennyien visszaérkeztek a telephelyre. Persze feltehetően nemcsak a talajon múlt... Hogy is mondta a sofőr? „ügyesen kell autózni . . ." Nagyharsányban sincs különösebb fennakadás, bár Rábai János tájékoztatása szerint két szállítási vonalukon is meg kell birkózniuk a kocsiknak a sáros, felázatt földutókkal. A drávasza'bolcsi híd melletti depóhoz például közel négy kilométeres földúton szállítják a követ a teherautók. Ha korlátozottan is, de folyik a munka. Legfeljebb a kocsik kerekei fordulnak többet a csúszós úton a szokásosnál, ami több üzemanyagot is jelent. Eddig mindig volt üzemanyag-megtakarítás. Most biztosan felhasználják a teljes normát, tán még túlfogyasztás is lesz . .. Kétségtelenül sok gondot okozott az eső az ÉPFU-nak. Igen körültekintően, rugalmason kell irányítani ezekben a napokban a szó IJítá sokat. „Mérlegelni kell — mondta1 az egyik kirendeltségvezető —, előre átgondolni, hova küldhetünk kocsikat kockázat nélkül. Nemcsak arra kell figyelni, hogy be tud-e menni az autó a munkaterületre, hanem arra is, hogy ki tud-e jönni onnét...” . Az ÉPFU illetékesei mindeddig sikeresen „mérlegelték”, még sehová sem kellett vontatót küldeni a sárba ragadt autókért. S hadd szóljak még egy körültekintő intézkedésükről: homokbányájuk kis irodaépülete előtt ott áll egy fel- töltött locsolókocsi: ha az autók kihordják a sarat a 6-os számú főközlekedési útvonalra, a tartálykocsi indul, s lemossa utánuk. Zsalakó István Ittasság a munkahelyen Előttem a jelentés, mely az alkoholizmus elleni küzdelem tapasztalatait taglalja a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban. Hogy is állnak e témával ebben a mezőgazdasági nagyüzemben, ahol háromezren keresik meg havonta a kenyérre valót. De csak a kenyérre valót? A munkavédelmi osztályvezető, Majer Béla megnyugtat: — Számolja csak meg az autókat, az új házakat, meglátja, sok mindenre futja dolgozóinknak, még italra is. Vagy megterem a szőlőkben, vagy megveszik a boltban. Ebben még nincs semmi rendkívüli. Aki mértékkel issza, azzal nincs gondunk, a baj csókákkor jelentkezük, ha a dolgozónk ittosan áll munkába. — Ez gyakran előfordul? — Nem mondhatnám. Rendszeresen vagy szúrópróbaszerűen ellenőrizzük az egységeinkben munkakezdés előtt vagy ebédidőben, főleg a kampány- munkák idején. Gondoltuk: a szüret a legveszélyesebb időszak, meg a fizetés napja. A statisztikáink egyértelműen bizonyítják, hogy ez nincs így. Az idei 32 fegyelmi büntetésből 16 esetben ittasság miatt kellett elmarasztalnunk a dolgozóinkat. Évek óta idén fordult elő először üzemi baleset ittasság miatt, az egyik dolgozónk pálinkát vitt a munkahelyére, fogyasztott és a lábára ejtette a zsákot. Egyébként minden üzemi bolesetet szenvedőt szondázunk, hogy ivott-e. Valamennyi esetet rögzítjük 1971 óta és érdekes megállapításra jutottunk. — Éspedig? — Csökken a balesetek száma, az évek során mégis az augusztus és a november volt az erős, a heteken belül pedig a kedd és a szerda. Ennek semmiféle magyarázatát sem találjuk, hiszen nálunk a május, a július és a szeptember—október az igazán hojtós hónap. A balesetet szenvedők között vezet a 30—50 év közötti korosztály és a rangelsők a férfiak. Az is érdekes, hogy a balesetek közel fele a munkakezdést követő el. ső három órában következik be. — Az ital miatt? — Nem. — Akkor miért? — Nálunk mindenki tudja, hogy munkaidő alatt vagy a munkaidőt megelőző időben nem érdemes alkoholt fogyasztani. Túl sokba kerül. e A kombinát kollektív szerződése sorolja a fegyelmi büntetés, köztük az ittasság miatt kiMegéri? Nem! Túl sokba kerül---------------------* ----------------------sz abható szakciókat: nyereség- részesedés elvonása, akár a teljes összegig, az illetményfölddel hasonló a helyzet, az italozáson kapott dolgozó automatikusan kizárja magát a munkaverseny. mozgalomból (ami szintúgy szép forintkiesést jelenthet), a fegyelmi vétség viszont a brigádot is elüti a megcélzott címtől és a kapható borítéktól, az illetőt nem sorolhatják magasabb bér. kategóriába, nem is emelhetik ki, nem kap SZOT-beutalót, végső esetben áthelyezik más munkakörbe, és ha minden kötél szakad, fegyelmileg elbocsátják. Megéri? Gyors számolás utáni végeredmény: egy lebukás annyit elvisz, amennyiből akár a Hiltonban is tisztességesen lehetne mulatni, Napóleon konyakkal. Megéri? Nem! Mégis akad, akinek a számolás gyenge oldala. e A szakemberek egyöntetű vé. leménye: az alkoholizmus betegség. Meggyőzőek az érveik. Két dolgozóval beszélgetek, mindketten november elején kaptak súlyos fegyelmi büntetést - ittasság miatt. A fiatalabb szigorú megrovást kopott és nem érzi magát vétkesnek. — Mindig csak a délutános műszakban van baj. Délelőtt otthon dolgozom, ráérek, meg- iszok egy-két nagyfröccsöt. Nem jöttem be dolgozni pénteken, szombaton se, pedig akkor nem is kel lett volna. Mégis rám sózták a büntetést nyereségrésze- sedés-elvonássol. A szezontól függően napi 50—70—100 tonna terményt mozgatok, csoda, ha kitikkadok? Ezért a munkáért sok az a havi 4—5 ezer forint? Nem tudom. Azt igen, hogy többször hazaküldték a munkából, mert kopotosan kezdte. Azt is tudom, hogy volt már elvonókúrán, de hiába. Egy idő után ott folytatta, ahol annak előtte abbahagyta, ő a mentséget ke. resi: „Ha állandó délelőttös lennék, nem lenne ilyen bajom." Ki tudja? Igaza lehet? Az idősebbet „csak” néha kapja el a szenvedélye. Negyedszázada megbízható, oszlopos tag a munkahelyén, a brigádban — amikor nem iszik. Szőlője, saját termésű bora is van és mindene. Megengedheti ezt a fényűzést? Talán egyénileg. De a munkahelyért, a brigádért nem tar. tozik felelősséggel? Megrovást kopott, többet már nem nézhettek el neki sem. — Szeretném betartom, de néha nem megy. — Maga miatt ugrott a brigád, vagy harminc ember becsülete, címe, jutalom borítéka. — Meglehet. Miért nem zártak ki... Méreggel dolgozik. A méreg nem tűri az olkoholt, ezt jól tudja. És mégis. Néha rájön ... Az idősebb brigádvezetőjével beszélgetek — a fiatalabb „szerencséjükre” nem brigádtag — az egy mindenkiért, mindenki egyért aranyigazságáról. Tanácstalan. — Zártuk volna ki a fegyelmi tárgyalás előtt? Pont az egyik legöregebb brigádtagunkat? Ha megtesszük, még versenyben maradhatunk. Az utóbbi öt évben kétszer nyertük el a vállalati kiváló, háromszor pedig az aranykoszorús címet. így elestünk egyénileg és kollektiven is mindentől, az öreg kizárt min- den erkölcsi és anyagi megbecsülésből. Mit tehetünk? Nem állhatunk éjjel-nappal mellette, hogy öreg, ne igyál! Érzem, igaza van. A meg nevelésével nem jutót, tak sokra, az öreg fűt-fát megígért, aztán hébe-hóba mégis túlzottan a pohár fenekére nézve ment be dolgozni. Így aztán mindenki bűnhődik egyért! Tudom: a különféle — erkölcsi és anyagi elismeréssel járó — brigádcím elnyerésénél kizá. ró feltétel: „3 éven belül a brigád egyetlen tagjának sem lehet fegyelmi büntetése . ..” így jövőre ugrik a kollektív színházlátogatások, a kirándulások, a közös vacsorák és a névnapok anyagi alapja, elmarad az erkölcsi elismerés. Vagy harmincon bűnhődnek egyért! Ők mindent megtettek, amit emberileg és dolgozóként megtehettek, mégis úgy érzik — jog. gal! - hogy igazságtalanul ítélik meg őket. Az öreget nem zárták ki, pedig ezzel menthették volna a menthetőt. Az emberségükön így mégsem esett folt. Azaz, mégis .. . Murányi László Erdő mellett lakni A kárászi erdőmérnök házaspár Egészen 'különleges, kellemes aromája van a szoba levegőjének, ez mindjárt feltűnik a központi fűtéshez vagy széntüzeléshez szokott embernek, s egészen másképpen duruzsol a kandatló: csak fa ég benne, önkéntelenül a régi dalocska jut eszembe: „Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni." A házigazda, Ormos Balázs, a kárászi erdészet erdőmérnöke egészen másként vélekedik erről: — A favágás és a felaprított fa behordása jó és hasznos testmozgás — mondja, ám ez csak kitérő válasz a kérdésre: jó-e az erdő mellett lakni? A felesége, Ormosi Mária azonban kiegészíti a választ, s kétszeresen illetékes erre: egyrészt mint anyuka, egy 22 hónapos kis tündérkirálynő mamája, másrészt mint a család másik erdőmérnöke:- Elképzelni sem tudjuk másként az életünket, mint erdő mellett lakva. Ez hozzátartozik a hivatásunkhoz. Amikor az egyetem elvégzése után állást kerestünk, eleve ilyen helyet képzeltünk el magunknak: családi ház a faluban, nagy kerttel, közel az erdőhöz, a munkánkhoz. Miskolcon irodamunkát ajánlottak s panelházban ígértek lakást, de mi a Mecseki Erdőgazdaságot és a falusi életet választottuk szakmai szempontból is, meg a gyerek érdekében is: annak sokkal jobb itt falun, természetes környezetben felcseperedni, mint • a városi aszfalt és betoti között. Máris egy kicsit előreugrot- tunk az időben, pedig mindketten szívesen s nagy szeretettel emlékeznek vissza a diákévekre, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre. Egy évfolyamon tanultak és végeztek, ott ismerkedtek meg és ott kötöttek házasságot mindjárt a diplomaosztás után. Vezetéknevük egy i betű híján azonos, sok kedves s néha bosz- szantó félreértésre adott okot, mégis, bár mindketten határozottan tagadják, ez lehetett talán az első mozzanat, ami felkeltette figyelmüket egymás iránt. Sokan rokonságra gyanakodtak nevük miatt, pedig Marika Parádsasváron, a Mátrában élt korábban, ahol édesapja erdész (volt kitől örökölnie hát az erdő szere- tetét), Balázs pedig Pécsett és Komlón. Ő volt tehát, aki hazajött gyermekkorának kedvelt kirándulóhelyére, a Keleti- Mecsekbe. — És egyből a mély vízbe kerültem — meséli tovább Balázs —, már az első napon egy csomó elintézetlen akta fogadott az íróasztalomon. Nem volt könnyű a kezdet, hiszen a szakma gyakorlati fogásait mindkettőnknek a munka közben kellett elsajátítanunk, de szerencsénk is volt, hiszen a munkatársaink mind szakmailag, mind emberileg nagyszerűek. Egy fiatal, kezdő szakembernek mindig és mindenhol nehéz az elején, de túl kell jutni a holtponton, vagy megszökni, az utóbbi azonban csak látszatmegoldás. Azt hiszem, mi túljutottunk ezen a holtponton, s a munkánk elismerése sem- maradt el: például most nyáron szakmai tanulmányúton vehettem részt Bulgáriában, — Kicsit a ipunkánk elismerésének tekinthető az is —fűzi hozzá Marika —, hogy az elmúlt karácsonyra mintegy ajándékként elkészült ez a háromszobás, kertes családi ház is. Igaz, hagy szolgálati lakás, de a mi otthonunk. Balázs 27 éves, a kárászi erdészet szállítási és gépesítési vezetője, Marika 26, erdőművelési és műszaki vezető ugyancsak itt. Munkájuk, szórakozásuk, terveik mind természethez, az erdőhöz kötődnek, ahol ugyan nincs városi korzó, színház, sőt a közeiben még óvoda vagy bölcsőde sem a kis Eszternek, nincsenek áruházak, s ahol mégiscsak jó lakni, ha sok fát is kell hasogatni, vagy éppen ellenkezőleg: felnevelni. Dunai Imre
