Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-20 / 318. szám
Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A jogi szabályozás és a túlzások S zinte lehetetlen minden előírást megtartani, mert lépten-nyomon újabb és újabb jogszabályok jelennek meg — számon tartani is alig tudjuk őket. . Ismerős panasz, sokszor elmondják vállalatoknál, szövetkezeteknél, pedig majd mindenütt jogászok segítségére is számíthatnak. A magánszemélyek — hivatalos megjelöléssel: az állampolgárok — pedig néha egyenesen úgy érzik: egyszerűbb ügyeiknek sem tudnak egykönnyen a végére jutni. Annyi a tiltó, a korlátozó, s a cselekvésre kötelező szabály, hogy o laikus olykor fel sem tudja fogni az egyes ügymenetek értelmét. S ha eh. 'hez hozzászámítjuk azt a feszültségérzést is, amely a hivatalos ügyek intézése közben, az irodákban megjelenve a legtöbb embert elfogja, jogosnak kell tekintenünk a kérdést: szükség van-e ennyi szabályra, nem túlzás-e szinte minden lépésünket előírásokkal szabályozni. A helyzetet csak bonyolítja, hogy ez a telitettségérzet a •legtöbbször nem csupán a gazdasági vezetőkre, s a mindennapi életben ügyfélként szóba jöhető emberekre jellemző, hanem magukra az ügyintézőkre, a különféle gazdasági és hivatali üqyekben döntésre jogosult munkatársakra, vezetőkre is. Túlságosan sok szabály, leirat, körlevél, állásfoglalás korlátozza cselekvési lehetőségüket — mondják —, s akadályozza az élet követelményeihez alkalmazkodó, rugalmas és ésszerű döntéseik kialakítását. Elfogadható-e ez a vélekedés a jogi szabályozás túlzásairól, vagy maga is tartalmaz túlzásokat? Egyáltalán: mérhető-e, mikor helyes és mikor fölösleges szabályokat alkotni? S van-e mód rá, hogy belássuk, hogy a szükséges szabályok valóban szükségesek? Nagyon sok a kérdés. De válaszolni kell rájuk, méghozzá nem általánosságban. Ezt tanúsítják azok a vizsgálódások, amelyeket az állam- és jogtudomány műhelyeiben az utóbbi időkben végeznek, serre utal az is, hogy a vezető párt- és állami testületek rendszeresen napirendre tűzik a tények elemzését. Ismeretes: a jogszabályok segítenek abban, hogy a gazdasági-társadalmi folyamatok előrevivő módon, fejlődésünket segítve bontakozzanak ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a gazdasági, társadalmi berendezkedés, alapjaiban eleve meghatározza, milyen fehet az öt szolgáló jogrendszer. Nincs mód rá, hogy a jogszabályok tartósan figyelmen kívül hagyják a társadalmi, gazdasági törvényszerűségeket, arra pedig még kevésbé, hogy a helyükbe lépjenek. Ez természetesen így van fejlett szocializmust építő mai, átmeneti társadalmunkban is, ahol az új tendenciák olykor csak ellentmondások árán tudnak kibontakozni. «* Mindez tükröződik a jogszabályokban is. Köztudomású pél. dóul, hogy a kereslet és kínálat egyensúlya még nem mindenkor érvényesül. Magától értetődőnek kellene lennie, hogy — mondjuk — o gyártó cég pótalkatrészt is készítsen termékeihez; hogy áruin feltüntesse a szavatossági időt: hogy használati tanácsadót mellékeljen és hogy a kereskedő valóban kereskedjék: kedvében járjon vevőinek, az esetleg hiányzó árucikk helyett más, hasonlót ojánljon. Megfelelő gazdasági hatások híján jogszabályok ösztönöznek az ilyen értelmű helyes magatartásra. Vagy: a lakásügyi s az építésügyi rendelkezések is csők akkor lesznek sokkal egyszerűbbek, ha a teljesítőképesség összhangban lesz az igényekkel. A mostani, átmeneti körülmények között tehát szükség- szerű, hogy a jog erőteljesen segítse fontos társadalmi célok elérését, amelyeknek megvalósításához a gazdasági és a kulturális feltételek teljes egészükben még nincsenek meg. Az ilyen hosszabb-rövidebbéletű szabályok tehát nem tekinthetők fölöslegesnek. Más kategóriába tartoznak az olyan rendelkezések, amelyek azért keletkeztek, vagy vannak érvényben a szükségesnél hosszabb ideig, mert alkotóik nem tájékozódtak alaposan a társadalmi körülményekről, amelyeket befolyásolni akarnak. Vagy pedig nem ismerték fel, hogy a hajdan jó jogszabály már idejét múlta. S ide, a bürokratizmust növelő, újratermelő rendelkezések közé sorolhatók azok a leiratok, körlevelek, állásfoglalások is, amelyek voltaképpen nem jogszabályok, nem lennének kötelező erejűek, mégis ilyen hatást érnek el, mert velük valamelyik felettes hatóság, intézmény kíván a beosztott, alárendelt szervezeteknek instrukciót adni. S ezzel jogosulatlanul avatkozik a munkájukba. Mit tehetünk a jogi szabályozás túlzásai — az ilyen természetű bürokratizmus ellen? A múlt években — 1970 óta — az országgyűlés korszerűsítette a jogrendszert; újjáalkotta a legfontosabb törvényeket. Most az alsóbb szintű, a végrehajtási és más jogszabályok s a jogszabálynak nem is tekinthető leiratok, körlevelek, állásfoglalások tömegének felülvizsgálata a feladat. D e úgy tetszik, nemcsak tartalmukban kell ezeket a szabályokat az új törvényekhez igazítani, hanem létrehozásuk módjában is. A törvényalkotást — mint köztudomású — a legszélesebb nyilvánosság segíti. Bár az alacsonyabb szintű rendelkezéseket fölösleges demokratikus vitára bocsátani, nem kétséges, hogy a mainál szélesebb szakmai és társadalmi ellenőrzés, véleménynyilvánítás ezek elfogadása előtt is szükséges lesz. A túlzások elkerülésének, a jogok és kötelességek megismerésének, a jogszabályok megtartásának ugyanis ez lehet az egyik legfontosabb garanciája. Kulcsár Anna Megkezdődött a magyar—lengyel együttműködési bizottság ülésszaka Lengyel gazdasági küldöttség Budapesten Hétfőn lengyel küldöttség érkezett Budapestre, a Magyar —Lengyel Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság 17. ülésszakára. A delegációt Kazimierz Se- comski, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság lengyel tagozatának elnöke vezeti. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja hétfőn a Parlamentben fogadta Kazimierz Secomskit, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, a Magyar—Lengyel Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság lengyel tagozatának elnökét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes, a bizottság magyar tagozatának elnöke, j- - len volt Garamvölgyi József, hazánk varsói és Tadeusz Pietrzak, Lengyelország budapesti nagykövete. Hétfőn délután a Parlamentben megkezdődött a Magyar— Lengyel Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság 17. ülésszaka. A tanácskozáson a két delegációt Szekér Gyula és Kazimierz Se. comski miniszterelnök-helyettesek, az együttműködési bizottság társelnökei vezetik. Az ülésszakon értékelik az előző ülésszakon hozott határozatok végrehajtásának menetét, áttekintik a két ország egyes ágazatai közötti szakosítás és kooperáció helyzetét, megtárgyalják az 1980 utáni gazdasági együttműködéssel összefüggő teendőket, és foglalkoznak azzal a kérdéssel is, hogy milyen módon fokozhatnák tovább a tudományos-műszaki együttműködés hatékonyságát. Megvizsgálják azt is, hogyan halad az 1979. évi árucsereforgalmi megállapodás végrehajtása, és milyen lehetőségek kínálkoznak a forgalom további növelésére. Szekér Gyula hétfőn este a Parlament vadásztermében vacsorát adott a Magyar—Lengyel Gazdasági és Műszaki- Tudományos Együttműködési Bizottság ülésszoka alkalmából. Lázár György Franciaországba utazik Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Raymond Barre-nak, a Francia Körtársaság miniszter- elnökének meghívására november 20-án hivatalos látogatásra Franciaországba utazik. Gromiko Madridban Hétfőn délben, Marceli- no Oreja Aguirre spanyol külügyminiszter meghívására háromnapos hivatalos látogatásra Madridba érkezett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Hétfőn délután a spanyol külügyminisztériumban megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Andrej Gromiko és vendéglátója, Mar- celino Oreja között. A két külügyminiszter megbeszélése után I. János Károly spanyol király fogadta Andrej Gromikót. Rendkívüli szállítmányban 34 vagon alma érkezett a Szigetvári Konzervgyárba. Ennek érdekében úgyszólván valamennyi dolgozót bevonták a hámozásba, hogy mielőbb feldolgozhassák a gyümölcsöt lének és befőttnek. Űj szabályozók a belkereskedelemben Szűkül a preferencia köre Az 1980. január 1-én életbe lépő új közgazdasági szabályozók belkereskedelmet érintő kérdéseiről tartott tájékoztatást tegnap — hétfőn délután, Pécsett a Technika Házában dr. Vándor Sándor, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője. Elöljáróban rámutatott, hogy a január 1-én életbe lépő új ipari, mezőgazdasági termelői árak a kereskedelmi árrések megváltoztatását vonják maguk után. A most megállapított új irányhaszonkulcs 6 százolékos eszköz-bérarányos nyereséget biztosít a kereskedelemben. Megváltozik a kereskedelemben a jövedelemszabályozás, nő a KOFA befizetés arányo, emelkedik a lineáris nyereségadó, csökken a tartalékalap. A fejlesztési alapnál, a forgóalap- feltöltés kap nagyobb hangsúlyt. A kereskedelemben mintegy 5—7 százalékos részesedési alap képzésére nyílik lehetőség, ominek felhosználása alapvetően nem fog változni. A speciális kereskedelmi szabályozókról szólva rámutatott, hogy az élelmiszer kiskereskedelemben megmarad a 2 százalékos szezon-árpreferencia, a vendéglátóiparban ózonban megszűnik, s helyébe az ún. A látászavarral küszködök legfőbb kiszolgálója Pécsett az OFOTÉRT 82-es számú optikai üzlete. Receptre havonta 3 ezer szemüveget adnak át a megrendelőknek, de ebben a számban nem szerepel az egyéni megrendelők kívánsága. Az üzleten kívül még Komlón van hasonló szolgáltatás. A képen: Szabó Rezső a Weco nevű automatán méretre csiszol egy dioptriás üveget. Erb János felvétele szezonárat keli alkalmazni. Az eddigi 3000 helyett 1500 lélekszámú települések boltjai kaphatnak ún. területi preferenciát, ami 500 lélekszám olott 2, az felett 1 százalék. Január 1- től az első osztályú és a feletti besorolású Vendéglőkben megszűnik az állami preferencia. A II. és III. osztályú éttermekben az ételekre 15, az italokra 3 százalék támogatást nyújt az állam. Az előfizetéses étkeztetésnél változatlanul megmarad a 20 százalékos támogatás, de egyidejűleg megszűnik az ilyen jellegű munkahelyi szolgáltatások ártámogatása. Az idegenforgalomnál január 1-től a dollárt nem turista, hanem ún. kereskedelmi árfolyamon számolják el, 34 forintos dollárral dolgoznak majd az utazási irodák is. Az idegenforgalmi vendéglátás semmiféle preferenciát nem élvez. Megszűnnek a szállodák 30 forintos és a konvertábilis valutát hozó szolgáltatások, jelenleg érvényben lévő 30 százalékos ártámogatása. A preferencia köre tehát, a nagy- és kiskereskedelemben, valamint a szövetkezeti kereskedelemben egyaránt szűkül. De a kormány, illetve cl PM, ha egy vállalat megmaradásáról van szó — például Füszért, Danuvia Vállalat az — bármikor odhat az érintett vállalatnak preferenciát. A kereskedelem finanszírozó, sa lényegesen nem változik. A kereskedelem célja, hogy a lakosság szükségleteinek megfelelő árualap folyamatosan rendelkezésére álljon, de nem célja, hogy az eladhatatlan, a fogyasztók áltol nem igényelt ipari készletfeleslegeket felvásárolja. E téren éles harc várható az ipar és kereskedelem között, de ez feltétlenül a lakosság jobb ellátásában jelentke. zik majd. A kereskedelmi beruházások állami tómogotása a jövőben nem négy, hanem csak egy címen történik. A 20 millió forint alatti beruházásnál a belkereskedelmi miniszter, 80—100 milliós beruházásnál az Országos Fejlesztési Bizottság, 100 millió felett 3 tárca; az OT, a PM és a Belker együttesen dönt. A 30 százalék saját forrás letétele kötelező, 36 hónapot meghaladó fejlesztések esetén hitel nem adható a beruházásra. —-Rné— Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nupio XXXVI. évfolyam, 318. szám 1979. november 20., kedd Ara: 1,20 Ft
