Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-19 / 317. szám

Tudósítóink jelentik — Tudósítóink jelentik — Tudósítóink jelentik • Tudósítóink jelentik A vasárnap krónikája Kezdjük azzol, ami minden bizonnyal a dél-dunóntúliakot is érdekli: mi van a metiialko- hol-mérgezést szenvedettekkel?! Mint az Egészségügyi Minisz­térium közleményéből ismert, az elmúlt héten a Szabadegyházi Szeszgyár százhalombattoi lera- katából a dolgozók metilalko- holt vittek el. Nyolcán metilal- kohol-mérgezést kaptak, közü­lük szombat estig hárman meg­haltak. Ráérzésre"''először o dunaúj­városi kórházat hívtuk fel, kér­dezve, hogy hozzájuk vittek-e mérgezést szenvedett beteget. Az intenzív osztály ügyeletese elmondta, hogy péntek délelőtt szállították be azt a 49 éves férfit, aki jelenleg is súlyos, életveszélyes állapotban van. Hozzátette, hogy metilalkohol- mérgezetteket ápolnak még Bu­dapesten a Korányi Kórház bal- leseti-belgyógyászoti osztályán. Itt megtudtuk, hogy pénteken három beteget vettek föl az osztályra, közülük kettő — férj és feleség - meghalt. A harma. dik, egy 36 éves férfi állopota már kielégítő. Szombat este újabb beteg érkezett hozzájuk metilalkohol-mérgezés gyanújá. vol... Amit még a két telefon- beszélgetés kapcsán feltétlen el kell mondanunk: mindkét kór. házban kérték az orvosok, hogy minden qyanús eredetű alkohol fogyosztásától tartózkodni kell, mivel a metilalkohol igen ki­csiny és felhígított mennyiség­ben is traqikus következménye­ket okozhat. A kórházi telefonokon kívül természetesen teqnaD is véqig. hívtuk azokat az ügyeleteket, ahonnét a vasárnapunkat jel­lemző információkot összegyűj­töttük. Rendkívüli esemény se­hol sem történt. A Vízmű ügye­letén Bublik József művezető elmondta, hoqy kizárólag lakos- sóqi bejelentések érkeztek hoz. zajuk. Csöpögő csapokról, boj­lerekről, WC-tortályokról pa­naszkodtak a telefonálók. Nos, ezeken a problémákon — bár­mennyire is fontosak és bosz- szantóak — nem segíthet o víz. mű, illetve amennyit igen, azt megtette: tájékoztatta a beje­lentőket, hogy o lakástípusuktól függően — szövetkezeti, tanácsi, OTP — hova kell fordulniuk. A meterológiai szolgálatnál elmondták, hogv egész nop 11 -12 Celsius fokos ,,meleg” volt, ami ugyan novemberben szo­katlan, de nem tudtunk örülni neki, mert borús, esős volt a vasárnap; s akik kimozdultak otthonról, olyan helyre igyekez­tek, ahol fedél volt a fejük fe­lett. Megkérdeztük a Pannónia, a Szliven és az Olimpia éttermet, hogy délidőben mekkora volt a vendégforgalmuk, s mit kínál­tak az ebédet kérőknek. Nos, egyik helyen sem panaszkodtok zsúfoltságról — sőt! A Szliven étteremben negyed 3-ig mind­össze csak harminc adag ételt kellett asztalra tenni. Tizenhá­rom menüt, 16 adag — nyolc­féle — frissen sültet és egy adag töltött káposztát. Az Olimpiában tegnap 150 személyre számítot­tak, s nem kalkuláltok rosszul, 130-an voltak, itt főként a 11 forint 60 fillér és 14 forint 40 filléres ár között mozgó kisadag ételekből — vesevelő, pirított máj, tökfőzelék tojással, burgo- nyofőzelék sülttel — fogyott a legtöbb. A Pannóniában ötven- egynéhányan ebédeltek, de a többségük nem tartozott a törzsvendégek közé. T. É. □Hétfői ?££ü Országos bélyegárverés Dombóvár: a METRO-klubban Bár a szemerkélő eső és a tévétorony csúcsát lebegtető szürke felhő az ősz kellékei, mégis téli hangulat uralkodott vasárnap délelőtt a misinai síházban, ahol első alkalom­mal rendezett a megyei szövet­ség sífelszerelés börzét, tanács­adással és telefonszolgálattal egybekötve. A helyszínen jó néhány isme­rőssel találkozhattunk. Jillek Szabolcs, dr. Fülöp Károly, Nesz Tibor, Krumpach Lajos és a többiek, akik mindig télen „nyaralnak”, árgus szemekkel vizsgálgatták a „felhozatalt”. — Megválók a Kneissli cég­től — mutatott nevetve a fal mellé támasztott lécekre Ká- csor Árpád. — Egy vasat sem fizettek a tavalyi megyebaj­nokságomért. De viccen kívül, nem akar kitűnő Lanco síkabá­tot venni? — kérdezte és már húzta is rám a ruhadarabot. A fazon testhezálló volt, csak az ára nem. Legalábbis nekem, most. Egyébként tényleg nem lenne sok érte az 1200 forint. Sícipők nagy választékban: Hochland, Alpina és egy va- donat új, sötétszürke, „eskü­vői" Dinafit — háromezerért. Jó márka, Ausztriában sem ol­csóbb száz dollárnál. Persze az ilyen csak a „menődnek" kell. A sarokban viszont gaz­dát cserélt egy használt Dachstein cipő hétszázért. — Most már Pécsett van a munkahelyem, el tudok járni sízni, kell a szerelés — mondta az új tulajdonos, Jakab Jó­zsef. Báli László, a szövetség el­nöke gondolt a kezdőkre is. Kigyűjtötte, hogy a sportbolt­ban mit, mennyiért lehet kap­ni. íme a lista: 'lengyel sícipő felnőtteknek 1800—1950, gyer­mekeknek 320—695 forintig, sí­léc 1400—2500 forintig, szovjet bot 150 forintért, síkötés gyer­mekeknek 100—210, felnőttek­nek 312—450 forintig. Jó a vá­laszték, és a hírek szerint nagy a kereslet is. A síházban tegnap az el­adók voltak többen. Bizonyára kevesen tudtak még erről a börzéről, amelyet később meg­ismételnek majd. S persze még nincs hó, a legkelendőbb hiánycikk a sízés kellékei közül. De ha azt is lehetne kapni, alighanem szűk lett volna a kétszintes épület. B. Cs. Még tegnap délután is hosz- szú sorok álltak a budapesti METRO-klub bejárati pénztárá­nál, hogy a zárás előtt megte­kinthessék a nemzetközi gyer­mekév alkalmából rendezett ki­állítást. A bemutatóra, amely három napon át volt nyitva, a TIT budapesti Természettudo­mányi Stúdiójának díszmadár­szakköre invitálta meg az or­szág több mint hatvan te­nyésztőjét, s hogy milyen si­kerrel, elegendő ha csak a lá­togatók számára utalunk: a három nap alatt legalább öt­ezer gyermek és ugyanennyi felnőtt kereste föl a kiállítást, s mint ahogy Szász Béla, a Természettudományi Stúdió díszmadár-szakkörének vezetője elmondta, legalább tizenöt bu­dapesti iskola diákjai szerve­zetten tekintették meg a be­mutatót. Említésre méltó, hogy a pé­csi galamb-egyesület díszma­dár-szakosztályát külön is meg­hívták a kiállításra: Péter Gé­za, a szakosztály titkára piros kanárikkal, Kovács Rudolf zeb­rapintyekkel, Erdősi László gyé­mántgalambokkal, míg Gálos István nagypapagájokkal ér­kezett a METRO-klubba. — A kiállítás, amelyet két szinten rendeztek meg — mondta Péter Géza — igen nagy sikert aratott a gyerme­kek, de o felnőttek körében is. Már csak amiatt is csapatostul érkeztek a gyerekek, mert min­den századik látogató közülük díszpintyet kapott ajándékba. Emellett a madártombolának is nagy sikere volt. A bemutatón egyébként több mint ötszáz díszmadarat, papagájt, dísz­pintyet és kanárit láthatott a közönség. S. Gy. Szekszárdi Munkásmozgalmi kiállítás A kanyarban megcsúszott és a partoldalon lesodródva, a Hu­nyadi út 67. sz. alatti ház falának ütközött vasárnap délután egy 1200-as Lada. A K. Antal vezette gépjármű a Mecsekről jött le­felé, a csúszós és kanyargós Somfa utcán egy balra ívelő kanyar­ból már nem tudta visszahozni a kocsit. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős. Szokolai István felvétele A szekszárdi Babits Mihály megyei művelődési központban megnyílt az elmúlt hét végén a kereskedelmi és vendéglátó­ipari dolgozók munkásmozgal­mi történetének kiállítása a Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Múzeum, valamint a KPVDSZ rendezésében. A figyel­met érdemlő kiállítás csaknem félszáz tablón több száz do­kumentum — fénykép, egykori hírlap, szak- és röplap fotómá­solatának szemléltetésével idé­zi fel a vendéglátóipari és ke­reskedelmi dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakuló, sót, a létbizonytalanság, a munkanélküliség, a nyomor el­len folytatott szervezett harca­it hazánkban, a kapitalizmus kialakulásától kezdve a Tanács­köztársaságon és a két világ­háború időszakán át a felsza­badulásig és az azóta elért fejlődésig. Bemutatnak még műemlék jellegű berendezési tárgyakat is. Főleg a fiatalok számára rendkívül tanulságos kiállí­tás egyik különleges érdekessé­ge a Debrecenben, 1890-ben megjelent „Közérdek” című, a magyarországi pincérek érde­keit felkaroló szakközlöny, és a Népszava 1892. február 6-i vezércikke, a vendéglátási al. kalmazottak helyzetéről, vala­mint a budapesti munkásság 1890-ben tartott első május 1-i ünnepéről készült kép kópiája. Az érdekes kiállítás november 25-ig látható Szekszárdon. B. L. Pécsett öt nagy „bélyeg-mil­liomosról" tudnak a filatelis- ták: a leghíresebb gyűjtemé­nyének az értéke megközelíti a másfél millió forintot. Még nagyapja kezdte el a gyűjtést krajcárért, fillérért, és ma az unoka büszkén vallhat magáé­nak Mona Lizát 1100, Árvíz- blokkot 2250, Jobbik vízjelet 700 és nagyon sok osztrák— magyar monarchiabeli, magyar postai bélyegzővel ellátott bé­lyegeket, egyenként legalább 1000 forint értékben. Az árak nem csigalassúság­gal kúsznak felfelé, a tempó szédületes, legalább olyan mértékű, mint a történelmi ér­tékű érmék esetében. Minél régibb egy bélyeg, annál érté­kesebb s ekkor már alig számít, hogy hiányzik egy csipke, tört, esetleg szakadt vagy agyon­pecsételt. Vasalja ki! — nem egyszer kiáltották tegnap, de azért csipeszekkel nyúltak mind­egyikhez és finoman ejtették le a rezdületlen tenyerekbe. Egy bélyegárverésen nincs zaj, még halkan sem suttog­nak, csak a régi és a mai agyonhasznált értékmeghatáro­zó könyveket lapozzák és szor­galmasan jegyzetelik a kikiál­tott árakat. Néhányon ekkor is vásárolnak, de az igazi licit a felolvasás utón következik, vagyis három—négy órával ké­sőbb. Gibicelnek, és ekkor már nagyon hevesek a szópárbajok és nincs pardon. Menetközben az 50—100 forintért vásárlók vonulnak a kikiáltó asztalához, de a végén ötszázasokat húznak elő a farzsebből. Három órán át egy apuka és kislánya, va­lamint ugyancsak egy apuka és kisfia szorgalmasan vette meg Amatörfilmesek szemléje o bélyegeket 5—10—15 forint­ért is, míg egy idős bácsi a kampósbotját is ráakasztotta a licitáló asztalának szegélyére, annyit járt ki, a botja csak za­varta. Pécsett, a majdnem kétezer szervezett gyűjtő inkább orszá­gok szerint gyűjt, vagyis az a sikk, kinek van a legtöbb ör- szágból bélyege, de kezd tért hódítani a motívum-gyűjtés is. így van, aki csak a sportos, vi­rágos, repülős, lovas, arcképes témájú bélyegért rajong, míg más csa ka vízjeleseket és tév- nyomatosakat szedi össze. Aki ötven éven át szerzi be szen­vedélyes hobbyval bélyegeit, az legfeljebb értékben a negyed­vagy félmillió forintot közelít­heti meg. Most a húszas és a harmincas évek bélyegeit kez­dik felkapni. Vasárnap a Vé- nus, a Mese és a Hadifogoly­sorozat helyett a legmagasabb áron a Felszabadulási sor kelt el, 500 forintért. Vasárnap a dombóvári mű­velődési központban befejező­dött az amatőrfilmesek 3 napos szemléje. A dél-dunántúli amatőrfilmszemlét 15., az or­szágos amatőr néprajzi film­szemlét 9. alkalommal rendez­ték meg. Az előbbire 21, az utóbbira 20 pályamunkával ne­veztek az amatőrfilmesek. Mint Rallay Anna tudományos film­rendező, a néprajzi amatőrfil­mek zsűrijének elnöke elmon­dotta, ez a műfaj a hatvanas évek közepétől kapcsolódott bele a hivatásos művészeti ág munkájába. Jelenleg mintegy 40—45 amatőrfilmes dolgozik rendszeresen az országban néprajzi - témájú rövidfilmeken. Céljuk elsősorban a még élő hagyományanyag mentése (szo­kások, mesterségek, tárgyi nép­rajzi kultúra); részben pedig filmre vinni, hogyan élnek eset­leg n>ás formákban népi kul­túránk változó jelenségei. A most beérkezett 20 film közül 17 figyelemre méltó. Több fil­met tárgy- és pénzjutalomban, hármat a hivatalos díjazásban részesített a zsűri. A 2500 Ft-os I. díjat Kurecskó István (Nyír­egyháza) és Mészáros Tamás (Győr), a ll-at Kiss Gyula (Kis­telek); a lll-at Kálmán Ferenc (Győr) kapta meg. Budapest: Díszmadarak X Bán Róbert filmrendező, a zsűri elnöke Az amatőrfilmesek szemléjé­re az idén jóval kevesebb pá­lyamunka érkezett be. Ugyanis volt olyan év, amikor ezek szá­ma a mostani 21-gyei szemben a 90-et is meghaladta. Bán Róbert filmrendező, zsürielnök értékelése szerint a szemle ve­títésre kerülő idei termésében akadt néhány figyelemre méltó alkotás. Három filmet jutalom­ban részesítettek, hármat díjaz­tak. Az I. és a II. díjat össze­vonva egyenlő 3000—3000 Ft díjazásban részesítettek két al­kotó csoportot. Térjáték című alkotásukért Kotnyek Istvánt és Gerócz Lászlót (Nagykanizsa), valamint a Nézőpont című rö­vidfilmért Tóth Gyulát, Takács Lászlót és Takács Györgyöt (Dombóvár). A III. díjat ugyan­csak a fenti első díjas dombó­vári szerzőhármas kapta meg. Nosztalgia című filmjéért. Az országos amatőrfilm-fesztiválra az első három díjazott alkotás kerülhet be. A látott (díjazott) filmek és a zsűri megítélése alapján igc- zán figyelemre méltó színvo­nalú alkotás az idén valóban ritkán fordult elő a dombóvári szemlén. Pécsről, ahonnan min­den évben díjazott filmek ke­rültek ki, ezúttal csak két al­kotással neveztek be. Ennek nyilván az az oka, hogy a jó nevű IXILON stúdió tagjai az idei évben már hivatásos rajz­filmesként dolgoznak a Pannó­nia Stúdió pécsi műtermében. Az egyik zsűritag véleménye szerint most „közbülső" év van, azcz minden második évben érezhető számottevő számbeli és színvonalbeli föllendülés az amatőrfilmezésben. így biza­kodhatunk, a jövő ősszel gaz­dagabb eredmények születnek Dombóvá rótt. W. E. Paks: Megyei klubtalálkozó Pakson rendezték meg va­sárnap a Tolna megyei ifjú­sági klubok tagjainak már szo­kásossá váló találkozóját. A város modern lakótelepének munkásművelődési központjá­ban, illetve annak könyvtárá­ban és a város régi szívében legutóbb felavatott ifjúsági és úttörőházban várta különféle rendezvény a résztvevőket. Az országos ifjúsági lapok — a Magyar Ifjúság, az Ifjú Kom­munista, az Ifjúsági Magazin, a Pajtás, valamint a Delta cí­mű tudományos hetilap szer­kesztőségei olvasói ankétokat is tartottak, az Ifjúsági Lap­kiadó Vállalat kiállítást rende­zett. A veszprémi színház mű­vészének diaporáma műsora, s a Móricz Zsigmond emlékére kiírt pályázati irodalmi vetélke­dő szórakoztatta a fiatalokat. Láthattak bemutatót a baráti országok íróinak, költőinek ha­zánkban kiadott könyveiből is. B. L. Síbörze a Misinán

Next

/
Oldalképek
Tartalom