Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-17 / 315. szám
e Dunántúli napló 1979. november 17., szombat Mi is a megyei politika? (Vita| KITELJESEDŐBEN VAN A VITA, MELYET DR. DÁNYI PÁL MEGYEI TANÁCSELNÖKHELYETTES „Ml IS A MEGYEI POLITIKA” CÍMŰ ÍRÁSA VÁLTOTT KI. A SZEPTEMBER 15-1 KÖZGAZDASÁGI ÉLET OLDALUNKON MEGJELENT CIKK ÓTA IMMÁR KÉT TELJES OLDALT SZENTELTÜNK A VITÁNAK. MOST ÚJABB HOZZÁSZÓLÁSOKNAK ADUNK HELYT. M. Z. KÖZGAZDASÁGI ÉLET Gazdaságosság és humánum A tanácsoknak kiemelkedő szerepet kell játszaniuk az ésszerű munkaerő- gazdálkodás megyei megvalósításában Már Belyácz Iván is utalt arra, hogy a termelőerők fejlődésének tendenciái látszólag vagy valóságosan is ellentmondanak annak a törekvésnek, hogy a gazdaságpolitikát érdemben — tehát a gazdaság különböző szereplői által már meghatározott feladatok végrehajtásán túlmutató értelme, zésben — egy-egy közigazgatási egység szintjén is értelmezzük. Az ellentmondást még fokozza az a tény, hogy gazdaságirányításunk alapvetően a központi irányítás és a vállalati önállóság kettősségére épít, s ebből a szempontból, a megyei irányítást, gazdaságirányítást idegen testként is értelmezhetnénk. Ezért (is) kell mélyebben megvizsgálnunk ezeket az összefüggéseket. A megyei gazdaságpolitika helyével és szerepével kapcsolatos nézeteim kifejtése előtt utalnék a központi irányítás és a vállalati önállóság kapcsolatára. A vállalati törvény explicite is kimondja, hogy mindkettő egyidejű növelésére van szükség. Arról van szó, hogy ki kell választani azokat a területeket (hatásmezőket), ahol a központi irányítás szerepét kell fokozni, és ugyanígy hasonló hangsúllyal kell meghatározni a gazdaság azon szféráit, ahol a gazdálkodó szervek autonómiája köp nagyobb hangsúlyt. Úgy gondolom, hogy a fentiek figyelembe vételével a megyei szintű gazdaságpolitikával szemben mindenképpen olyan követelményt kell támasztanunk, hogy miközben keresi sajátos arculatát, egyrészt szervesen illeszkedjék a gazdaságirányítás egészébe, másrészt ne a vállalati önállóság terhére terjessze ki hatáskörét. Feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy a megyei politika nem lehet csupán valamiféle tervvégrehajtást ellenőrző, a tervek (vállalati tervekI) teljesítéséért felelősséget vállaló szerep — legalábbis a mi gazdaságirányítási rendszerünkön belül. Véleményem szerint abból lehetne kiindulni, hogy a megyében élők számára o lehető legjobb élet- és munkafeltételeket kell megteremteni. Ezek időben történő javulásának alapvető feltétele az itt élők teljesítményeinek, a gazdálkodó egységek hatékonyságának függvénye. A megyei politikában, gazdaságpolitikában kiemelkedő helyet kell elfoglalnia az „emberi tényező" problémakomplexumának. Kétségtelen, hogy látszólag ez sem megyei téma, hiszen az ország szintjén fogalmazzák meg az állampolgárok azokat a ma még megoldatlan problémákat, hiányosságokat, amelyeket a mi társadalmunknak fel kell számolnia. Ma már eljutottunk oda, hogy mindany- nyián jó diagnosztának érezzük magunkat, de a terápia sokszor indulataink determinánsa. Egy egész országban érvényesülő jelenséget megyei szinten felszámolni nem mond ellent a rész—egész dialektikájának? Bizonyos értelemben igen, de gondoljunk arra is, hogy a részekben végbement változások kihatnak az egészre is, tehát a megyei szinten elért eredmények a többi köz- igazgatási egységnek is példaként szolgálhatnak, és e törekvések folyamatossága eredményezheti a további pozitív fejlődés permanenciáját is. A megyei gazdaságpolitikában, de méginkább a megyei politikában törekedni kell a fenti elvek fokozottabb érvényesítésére. Mielőtt néhány példaszerű javaslattal élnék, utalok arra, hogy a vitaindító végén megfogalmazott, válaszra váró kérdések ugyanezt a gondolatmenetet érintik, és ez nem lehet véletlen. Például: „Területünkön hogyan alakul az egyes szakmák tevékenységének társadalmi, s egyben emberi presztízse? Azaz, mit ér valójában és megítélésünk szerint egy ember szakmája, munkája?" Dányi Pál, Kisvári András, Belyácz Iván egyaránt jelezték a kis- és középüzemek indokolatlan összevonási folyamatának tarthatatlanságát. Valljuk meg, sok esetben — elsősorban finanszírozási okokból —a tanácsok még fel is lélegeztek egy-egy felügyeletük alá tartozó vállalatnak minisztériumi gazdasági egységbe történő beolvasztásakor. A megalapozatlan centralizációs törekvések egyébként is . homlokegyenest ellentétesek irányítási rendszerünk, s így gazdaságpolitikánk szellemével is. Egyetértek Bruck Józsefné által írottakkal is, miszerint alapvető fontosságú az ipar- fejlesztési koncepció és a munkaerő-gazdálkodás konzisztenciájának megteremtése. A példák jelzik, hogy a megyei gazdaságpolitika vitelének hagyományos területein is vannak még tennivalók. A magam részéről néhány olyan javaslattal élnék, amelyek talán részévé válhatnak a megyei politikának, illetve gazdaságpolitikának. A tanácsoknak a jövőben kiemelkedő szerepet kell játszaniuk a társadalmilag ésszerű munkaerő-gazdálkodás megyei megvalósításában. Ennek szabályozórendszerbeli léhetőségét a bérszabályozás módosított változatának létszámgazdálkodás-centrikus jellege adja meg. A tanácsok eszköztárában a koordinatív és a hatósági ellenőrzési lehetőségek egyaránt a rendelkezésre állnak. A takarékos létszámgazdálkodás szükségessége megköveteli a munkaerő bizonyos fokú átcsoportosítását, egyrészt a gazdálkodó egységek között, más dimenzióban mind a fizikai, mind a nem fizikai munkakörök vonalán, sőt az adminisztratív és a fizikai munkakörök viszonylatában is. Eddig sem tehettük volna meg, de a jövőben egyáltalán nem nézhetjük tétlenül, ha egy jó képességű, szakképzett munkást nem tudnak kielégítően foglalkoztatni az egyik helyen, más helyeken pedig ugyanebből a szakmából égető a hiány. Nehéz megemészteni azt is, hogy vállalataink előtt rendkívül komoly, nehéz feladatok állnak, igénylik a fiatal szakembereket, ennek ellenére a közgazdászok nagy része a beilleszkedés után 2—3—4 év múlva is munkahiánnyal küzd, illetve erről panaszkodik. (Egy erre vonatkozó felmérés adatait szívesen az illetékesek rendelkezésére bocsátom.) Ugyanakkor hiába használja ki esetleg valaki a napi munkaidejének egészét is (bár ott tartanánk!) valamely adminisztratív munkakörben, ha maga a munka felesleges. Ha a munkaerő-goz- dálkodás területén érdemi, megyei szintű, de országos kihatású eredményeket sikerülne elérni, komoly lépésnek számítana. Fokozottabb és koncentrált erőfeszítéseket kíván meg a kulturáltabb életmiliő kialakítása, az e. téren mutatkozó negatív tendenciák lefékezése, megállítása. Lehangoló látvány — csak néhány kiragadott példát említek —, hogy néznek ki a nagyobb házak lépcsőházai, milyen rongálásoknak vannak kitéve a telefonfülkék és a fokozódó piszok milyen táptalajt ad a csótányoknak, egereknek, patkányoknak. (A közelmúltban volt olvasható a lap hasábjain, hogy a patkányirtás Pécs viszonylatában 20 millió forintot követelne, de az erre szánható tanácsi forrás mindössze évi 2 millió, tehát egyelőre komoly lépések nem várhatók. Hány lakása is van Pécsnek? Egv pécsi lakosra hány forint költség esne? Milyen nagyságú kár maradna el, ha megszűnne a patkányinvázió veszélye? Mérlegeltük-e ezeket az összefüggéseket is?) Rengeteget jelentenének az e téren történő kezdeményezések, amelyek sikere függvénye az előbbi pontban meghatározott feladatok sikerének. Ott pedig csak úgy érhetünk el további eredményeket, ha szigorúan következetesek leszünk, és vezetőre, vezetettre minden esetben „jóban-rossrban" azonos mérce érvényesül. Nagyon remélem, ismerve a VI. ötéves tervre vonatkozó gazdaságpolitikai célkitűzéseket, hogy az ár- és költségviszonyok reális talajra helyezése viszonyleg hamar megtanít bennünket a humánum és a gazdaságosság együttes, társadalmilag helyes értelmezésére, kezelésére. Talán a „Kiváló vállalat” cím elnyerésével kapcsolatos, Török László által említett paradox helyzet is megszűnik. Dr. Veress József, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának adjunktusa Egyedül nehéz, együtt még nehezebb ? Arra a kérdésre, hogy a szocialista országok miként fokozhatják eladásaikat Nyugaton, tömör és tanulságos választ adott nemrég Budapesten az NSZK üzleti életének egyik meghatározó személyisége, O. W. Ame- rongen: „önök már jól látják a kiutat. Ez a kooperációk és a többi szoros együttműködéseken, kölcsönös érdekeltségeken alapuló üzleti formák széles körű alkalmazása.” Jól látjuk a kiutat,. . Vajon így van-e ez? Dr. Dányi Pál „Mi is a megyei politika" című írásában is felteszi a kérdést: „Mire képesek a megye területén működő gazdasági egységek együttesen, mire lehetnének még képesek, illetve mire kell képessé válniuk?" A válaszadási illetékességet elsődlegesen szem előtt tartva, engedtessék meg, hogy most csak egy adott gazdasági területről, a szövetkezeti ipar szférájából kiindulva értékeljem a termelési együttműködések helyi tapasztalatait és főleg lehetőségeit. A magyar bútoriparban jelentős helyet foglal el a Pécsi Faipari Szövetkezet. Fontosságát külön kiemeli, hogy országos szinten a szövetkezeti ipar egyik legnagyobb, tőkés piacokra szállító bútorexportőre. Tőkés exportja az idén megközelíti a 80 millió forintot, devizakitermelési mutatója a legkedvezőbbek egyike a szakmában. A piac ugyanakkor a szállított mennyiség többszörösét kéri. Adott tehát a kérdés: ha gazdaságosan. jól működnek, nye. reséget, eredményt produkálnak a népgazdaságnak és saját szervezetüknek eqvaránt. a piac pedia többszörösét igényli a jelenleg szállított mennyiségnek, akkor miért nem termelnek és szállítanak többet jól fizető partnereiknek? Hz együttműködús hiánya a bútoriparban Röviden: mert egyedül, a jelenlegi feltételek mellett nem tudnak többet termelni. Mert a szövetkezet vezetőinek, dolgozóinak figyelmét, idejét és energiáját sok olyan tevékenység köti le, ami csak úgy lenne kiküszöbölhető, ha ésszerűbb, összehangoltabb, más gazdasági szervezetekkel előnyös termelési együttműködésre léphetnének. Vagyis: bővíteni kellene országos és megyei szinten egyaránt a horizontális és vertikális kapcsolatokat e szakmában is, így a szakosodási és kooperációs tevékenység szervezését és fejlesztését. Hogyan és mely területeken? Példaként néhány területet említenék. Komoly anyagi és szellemi erőt, energiát köt le a szövetkezetnél a hazai piacokról, de importból is származó faalapanyagok, tömörfák félkészanyagokká, alkatrészekké és alkatelemekké történő feldolgozása. (Beszerzés, készletezés, szárítás, megmunkálás stb.) A Mecseki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság mellett több termelőszövetkezet, gazda, ság és egyéb szervezet. mint elsődleges fafeldolgozó ipar rendelkezik a bútorgyártáshoz szükséges fenyő, lágylombos és lombos faanyaggal. Legtöbbjük mégis csak a fa kitermelésével, vagy esetleg annak primer feldolgozásával foglalkozik. Több fafeldolgozó üzemben kifogástalan minőségű gatterok, gépi fűrészek, famegmunkáló gépek is kihasználatlanul állnak. Pedig majd mindegyikük alkalmas lenne még magas igényű bútorok alkatelemeinek, félkésztermékeinek gazdaságos gyártására . . . (Példák sorával lehetne igazolni viszont az ellentétes esetet, amikor a csak tömör fa feldolgozásra felkészült és alkalmas üzemek „bútorokat" gyártanak.) Régi és éppúgy megoldatlan probléma a bútoriparban a vasalótok, díszítőelemek, szerelvények beszerzésének a kérdése. A magas igényű, luxus bútorokon ezek értéke az előállított terméknek 5—8 százalékát teszi ki Ma ezeket szinte kizárólag tőkés importból, tőkés devizáért vásároljuk, igen magas áron. Nincs hazai vállalat, szövetkezet, amely a meglehetősen jó árért, ám mégiscsak forintért vállalná-e termékek gyártását? Szervezni kellene Tények és számok igazolják, hogy megnövekedett a fafeldolgozással és bútorgyártással foglalkozó szervezetek száma. Állami, tanácsi vállalatok, ipari, termelő- és fogyasztási szövetkezetek egyaránt üzemeltetnek ilyen jellegű üzemeket, különböző körülmények és adottságok, és így különböző termelési mutatók mellett. Ésszerű és indokolt lenne egy olyan szervezet működésének indokoltságát megvizsgálni, amely az említett területeken, de ezentúl teljes (megyei) terjedelemben e szakmában a legqazdaságosabb termelési folyamatok kialakítását, működtetését irányítaná, szervezné és szabályozná. Egyben feladata lenne annak biztosítása is, hogy minden üzemben, ayárban azt gyártsák és termeljék, mely a termelőnek, de a hazai bútoriparnak is gazdaságos, és eredményes tevékenységnek minősíthető. Progresszíven természetesen csak úgy működne, ha többek között jól felkészült irányító apparátussal, megfelelő hatásköri illetékességgel és anyagi bázissal, lehetőségekkel is rendelkezne. így létrejönne és irányítottan működne a kölcsönös érdekeltségen alapuló együttműködés, melynek számtalan előnyéből Csak néhányat emelnék ki: jelentős számú (ma még párhuzamos) beruházás megtakarítása, a termelő technikai berendezések, a munkaerő gazdaságos kihasználása, egyes specializált termelési folyamatok magas szintű kidolgozása és alkalmazása, kölcsönös pénzügyi érdekeltség, tervezés stb. Mindezek megvalósításának egyik akadálya a „mindenkivel jó, de legjobb egyedül” érthetetlen szemlélete, az „egyedül nehéz, de együtt még nehezebb” fejetetejére állított logika ma még sokszor tapasztalható hétköznapi gyakorlata. (Pedig az említett példák érvanyagul szolgálnak arra is, hoav mi módon válhatnak a gazdaságpolitikát alkotó részpolitikák „megyei politikává.”) Korszerűbb ruházati termékeket! A gazdasági munka eredményességének növelésével összefüggésben dr. Dányi Pál kérdésként teszi fel írásában többek között, hogy a termelésszerkezet átalakítása érdekében jelentőségének megfelelően foglalkoznak-e a kis- és középüzemek struktúraváltoztató képességük vizsgálatával, értékelésével, vagy növelésével? Véleményem szerint: többségükben igen! Igen, mert az ipari szövetkezetek — több tényező mellett — nagyságrendjük, költségérzékenységük, piacorientáltságuk miatt erre igen erőteljesen rá is vannak kényszerítve. Ennek igazolásául szolgáljanak a közelmúlt gyakorlati példái is. A Háziipari Szövetkezet vezetése az elmúlt hónapban elemezte 135 millió forintos termelésének egyes összetevőit, elsősorban termékeik qazdasá- gossóqa, eredményessége alapján. Kimutatták, hogy az életbe lépő új szabályozó- és adórendszer következtében mind indokoltabb és sürgetőbb lesz az eredményesen működtetett műanyagipari részleg fejlesztése. Ezért a gazdaságos termék- szerkezet kialakítása és bővítése érdekében most elsősorban a hőre lágyuló műanvaqok területén kívánnak továbblépni és új termékekkel, kereskedelmi partnerekkel az együttműködést tovább szélesíteni. A Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet az új, a korszerűbb termékek utáni szervezett kutatás és kísérletezés eredményeként, csak az elmúlt két hónapban csaknem tíz új, a hazai és ma már a külföldi piacokon is egyaránt keresett, gazdaságos hidraulikus, gépészeti és egyéb fémipari terméket jelentetett meg és hozott forgalomba. De a rangsorolás igénye nélkül lehetne a példák sorát folytatni a Sellyéi Aarokémiai Szövetkezettel, a szövetkezeti kesztyű- és cipőiparral, vagy akár a népművészettel. Hol kellene megállni? Elsősorban a szövetkezeti textil és ruházati termékgyártás, illetve feldolgozás területén! Itt alapos indokoltsága van a gazdaságos termékszerkezet kialakítására való erőteljesebb törekvésnek, melynek feltétele többek között itt is a progresszívabb piackutatás, a rugalmasabb kereskedelempolitika, a reális értékelő, elemző ármunka, a szervezett termelés és értékesítés. A gazdaságos termékszerkezet kialakításéra sok lehetőség van e területen is. A kedvező feltételek mellett kialakított és eredményesen működtetett tőkés bérmunka és annak lehetséges perspektívái mellett kizárólaq a példa kedvéért említem, hogy több ruházati üzem és szervezet — a vezetés sikeres törekvésének eredményeként — rugalmasan, gyorsan és eredményesen állt át a napiainkban úira hódító és igen keresett szőrmés áruk divatos feldolgozására. Maletics Miklós, a Pécsi Ipari Szövetkezetek pártbizottságának titkára Előadás A magyar gazdaság nyugat-európai közgazdász szemmel. Teanap a pécsi Széchenyi Klubban, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezete rendezvényén ezzel a címmel dr. Bácskai Tamás, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója tartott előadást.
