Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-15 / 313. szám

Településfejlesztés H yitott kapukat dönget a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, ami­kor felhívja az ország lakosságát, tanácsait és társadalmi szerveit, hogy indítsanak településfejlesztési társadalmi munkamozgalmat az ország városaiban és községei­ben. Maga a népfront is érzi ezt, nem véletlen, hogy a szep­tember 2-án keltezett felhívás már utal a lakosság korábbi fel­ajánlásaira, amelyekkel hozzá kívánnak járulni lakóhelyük fejlesztéséhez, csatlakozva a XII. kongresszus és a hazánk felszabadulásának 35. évfordu­lója tiszteletére kibontakozó munkaversenyhez. Nálunk már hagyománya van a településfejlesztési társadal­mi munkamozgalomnak. Évek hosszú során át száz- és száz­ezrek segítették önkéntesen és díjazás nélkül a településfej­lesztési tervekben szereplő köz­érdekű célok' megvalósítását, járultak hozzá a lakosság élet- körülményeinek, ellátottságá­nak javításához, a környezet védelméhez. A bölcsődék, óvo­dák, iskolák, napközi otthonok, játszóterek és sportpályák épí­tése és fenntartása, o járda-, út-, vízvezeték- és csotornaépí- tés, a fásítás, parkosítás, öre­gek napközi otthonának létesí­tése és támogatása nem tar­tozik a rendhagyó események közé. Még oz önmagában nem túl szívderítő, úgynevezett „lesz agitációnok” is a legrokon­szenvesebb formája, amikor a különböző települések lakói­nak, szocialista brigádoknak a felajánlásairól érkeznek 'hírek, mert valamennyien megszok­tuk, hogy az ilyen természetű vállalások rendre teljesülnek is. Igen, kétségtelenül átmentő köztudatba, milyen nagy segít­séget nyújthat a társadalmi munka a települések fejleszté­sében, egész előrehaladásunk­ban, az arányok első hallásra mégis sokakat érthetően meg­hökkentenek. Mert a statiszti­ka azt mutatja, hogy a társa­dalmi munkában megtestesült érték országosan is meghalad­ja a tanácsi fejlesztési alopok 10 százalékát, például Bara­nya megyében 28,5 százalék­kal növelte a lakóhelyek fej­lesztésére fordíthctó összeget, és létezik olyan település is, ahol a fejlesztések 80 száza­léka társadalmi munkából szár­mazik. Az abszolút számok is megérdemlik a figyelmet. A társadalmi munka értéke or­szágosan 1976-ban 2,6 milli­árd forint, 1977-ben 3,2 milli­árd, tavaly már 3,8 milliárd forint volt, s az idén ennél is jóval többre számíthatunk. Jog­gal bízhatunk tehát abban, hogy a településfejlesztést szol­gáló társadalmi munkának a negyedik ötéves tervben telje­sített 7,4 milliárd forintos ér­téke a most folyó ötéves terv­ben megduplázódik. Aki szeret olvasni o sorok között, az eddigiekre támasz­kodva több fontos kérdést fo­galmazhatott meg magának. Beszéljünk ezekről nyíltan, ami­ként nagyon őszintén vitatkoz­tak ugyanezekről a kérdések­ről a közelmúltban a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak és a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának közös an- kétján is. Az egyik ilyen, nem is tel­jesen indokolatlan aggály, hogy meddig fokozható még a társadalmi munka. Jelenlegi gozdasági helyzetünk, amelyre mostanában más alkalmas érv híján könnyen hivatkozhatunk, ebben az esetben is kínálja magát. Hiszen, ha települése­ink egy része — jelentős ' ré­sze — csak a saját szűkös be­vételi forrásaira von utalva, s ugyanezeken a településeken a lakosság jogos igényei vár­nak kielégítésre, nem sok szó férhet a válosz igazságához; ha azt akarjuk, hogy legyen, csinálni kell, vagyis tovább kell növelni a társadalmi mun­ka részarányát, mert nincs más választásunk. Szerencsére e kényszer szül­te érvnél ezért többet is tu­dunk mondani. Már a mai gyakorlat is igazolja, hogy a településfejlesztés társadalmi segítésében az új létesítmé­nyek építése mellett mind na­gyobb szerephez jutnak a kar­bantartó, fenntartó jellegű munkák, s a jövőben — első­sorban a városokban — e te­rületeken, sőt még a lakóház­fenntartásoknál is fokozódhat a társadalmi közreműködés. S a szakemberek szerint a tele­pülésfejlesztési társadalmi mun­kában még jó néhány más te­rületen is jelentős kihasználat­lan tartalékokkal rendelkezünk. Csak egy jellegzetes példát erre: Ha a már elvégzett tár­sadalmi munkát mindenütt pontosan tartenák nyilván, és számolnák el, az derülne ki, hogy országosan 10—15 szá­zalékkal nagyobb értéket ho­zunk létre jelenleg is, mint amennyiről a hiányos adatok tanúskodnak. Könnyű belátni, hogy a teljesítményt híven tük­röző, pontOj nyilvántartás to­vább növelné a részvételi ked­vet és ezen keresztül a pro­duktumok értékét is. Kézenfekvő észrevétel, hogy miképpen adódhatnák annyira nagy különbségek a társadal­mi munka részarányát tekintve település és település között? (Az egy lakosra jutó társadal­mi munka tavoly a megyékben 437 forint, Budapesten 36 fo­rint volt, és hasonló arányta­lanságok mutatkoznak, haegy- egy megyeszékhelyet a kisebb községekkel vetünk össze.) Is­mert, hogy a fejlesztések finan­szírozásának jelenlegi gyakor­lata a központi támogatás el­osztásakor a nagyobb telepü­léseket, a nagyvárosokat ré­szesíti előnyben. E megoldás mellett szól a pénzeszközök hatékonyabb felhasználása, el­lene viszont az az egyáltalán nem kívánatos következmény, hogy ilyen módon a települé­sek közötti aránytalanságok tovább növekszenek. n lakosság mindenesetre érzékeli ezt a különös gyakorlatot, és a társa­dalmi munkakedv -for­dított arányban - éh­hez igazodik. Egyszerűbben szólva, az adatok azt mutat­ják, hogy azokon a települé­seken a legkisebb a társadal­mi munka részaránya, ahol a legnagyobb a központi támo­gatás. E helyzeten mielőbb változtatni közös érdek, ezt kí­vánja településeink arányos fejlesztése és a társadalom igazságérzete egyaránt. Azt csak ráadásnak tekint­hetjük, hogy ennek révén to­vább nő majd a lakosság ak­tivitása, a településfejlesztést szolgáló társadalmi munkában való részvétele. Kéri Tamás NATO-tanácskozás Kinek a kezében legyen az új rakéták „kulcsa"? Ma kezdődik az arab külügy­miniszteri értekezlet A korábbi jelentésekkel ellentétben szerdán dél­után Tuniszban nem kezd­te meg munkáját az arab külügyminiszterek tanács­kozása, amely a novem­ber 20-22. közt tartandó X. arab csúcsértekezletet hivatott előkészíteni. A halasztás oka az, hogy egyes küldöttségek még nem érkeztek meg a tu­néziai fővárosba. Mint hivatalosan közöl­ték, az arab külügyminisz­teri tanácskozás csütörtö­kön helyi idő szerint dél­előtt 10 órakor nyílik meg. Azok közül a kérdések közül, amelyekről az arab vezetőknek legfelsőbb szin­ten kell majd határozniuk, legsürgetőbb a dél-libano­ni kérdés. A libanoni kor­mány fel is szólította az arab külügyminisztereket: biztosítsanak elsőbbséget e témakör számára. Ezenkívül megvitatják az általános közel-keleti helyzet újabb fejleményeit, elsősorban a palesztinok helyzetét, az egyiptomi— izraeli különbéke után, va­lamint az Egyiptom elleni arab bojkottpolitika ered­ményeit. Vajon hány olyan község, il­letve eldugott falu van Bara­nyában és Tolnában, melyeket érdemes lenne nagyobb propa­gandamunkával népszerűsíteni o jelenben, s vajon mennyire tehető ozok száma, mélyek ugyan ismertek, de rendezett­ségükre, fogadóképességük színvonalának javítására foko­zott gondot kell fordítani? Mint tegnap a Mecsekvidéki Intéző Bizottság Fadd-Domboriban tartott kibővített elnökségi ülé­sén elmondták, tájegységünk bővelkedik ilyen települések­ben, csak volahogy nem élünk az általuk kínált lehetőségek­kel. De — mint Jakabos Zoltán­ná, a MIB titkárának előterjesz­téséből kiderült — ezen a téren is előrelépés várható. A Mecsekvidéki Intéző Bízott, ság számba vette és jegyzékbe foglalta a tájegység azon tele­püléseit, melyek ismert kirán­duló. vagy üdülőhelyek, turis­tákat vonzó műemlékekkel, mű­vészeti értékekkel rendelkeznek, történelmi események, híres Elnökségi ülést tartott a MIB emberek, jelentős személyiségek tárgyi emlékeit őrzik, ahol ide. genforgalmi érdeklődést, von­zást jelentő tudományos, kultu­rális rendezvényekre rendszere­sen sor kerül, vagy főközleke­dési utak mellett helyezkednek el. A két megye területén 9 vá­rost, 72 nagyközséget és önál­ló tanácsú községet, valamint 63 társközséget, illetve egyesült települést fogloltak jegyzékbe. Baranyában a hét területi bi­zottság többségének működési területébe olyan településeket is bekapcsoltak, melyekre ed­dig nem terjedt ki a figyelmük. A MIB azt szeretné elérni, hogy a bizottságok törődjenek a te­rületükön levő településekkel, ozok értékeivel. Célként tűzték ki azt is, hogy megkeressék ozokat a falvakat, melyeket üdülőhellyé lehetne nyilváníta­ni. Szép példája az elhagyott falu újraéledésének Kisújbá- nya, ahol 52 ház maradt árván, melyet aztán nagyon okosan a természetet és a csendet ked­velő embereknek adtak el, Kis- újbánya példája követésre ér­demes! A cselekvést azonban már ma el kell kezdeni, mert néhány év múlva talán már ké­ső lesz. Nem szobád „meghal­ni” hagyni egyik halódó falut sem, hisz nagyon sok szinte kí­nálja magát a hasznosításra. Az elnökségi ülésen beszá­molót hallgattak meg a részt­vevők a Duna ho'táaa mellett elterülő Fadd-Domboriról, mely egyre jelentősebb turisztikai és idegenforgalmi központtá vá­lik, valamint tájékoztató hang­zott el a Pécsi Nyári Színház idei tapasztalatairól, jövőbeni lehetőségeiről. Az ülésen részt vett többek között dr. Tímár Mátyás, oz MSZMP KB tagja, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Me­csekvidéki Intéző Bizottság társ­elnöke, dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titká­ra, Horváth Lajos, Baranya megye Tanácsának elnöke, Schiffer Pál, az Országos Ide­genforgalmi Tonács tagja, va­lamint a vendéglátó megye párt- és állami vezetői. R. hí.' — Hollandia bajosan hagy­hatja jóvá a NATO nukleáris korszerűsítési tervét, ha az ame­rikai szenátus decemberben nem ratifikálja a SALT—fi. szerződést — jelentette ki Há­gában Willem Schölten, a NA. TO nukleáris tervező csoportja kétnapos tanácskozásán részt vevő holland hadügyminiszter. — „A SALT—II. ratifikálása számunkra igen fontos” — tet­te hozzá, majd újból megerősí­tette, Hollandia álláspontja szerint az új nukleáris rakéták rendszerbe állítását az európai nukleáris fegyverzetekről Moszk­vával tartandó tárgyalások eredményétől kellene függővé tenni. A NATO fegyverkezési tervei ellen újabb tüntetés-sorozatot kezdtek kedden Hágában az atomfegyverek holland ellen­zői. „Nem kérünk új atomraké­tákból — tárgyalásokat s nem korszerűsítést akarunk!” — kö­vetelték a Juliana-laktanya, a NATO nukleáris tervező csoport­ja tanácskozásának színhelye elé vonult tüntetők. A NATO nukleáris tervező­csoportjának kétnapos ülésén a többi között megvitatták az új nukleáris fegyverekkel kapcso­latos, mintegy 5 milliárd dollár­ra becsült költségek elosztásá­nak kérdését. Értesülések sze­rint a fegyverek gyártásának költségeit túlnyomó részben az Egyesült Államok fedezné, míg a nyugat-európai tagállamok a telepítés költségeit, tehát az infrastrukturális kiadásokat vál. lalnák. Ezek a kiadások azon­ban nem haladnák meg az érin­tett tagállamok hozzájárulását a NATO általános infrastruktu­rális költségeihez. Ennek a megállapodásnak az elfogadá­sával Washington a nyugat­európaiak anyagi jellegű fenn. tartásait kívánja eloszlatni. Megvizsgálták annak kérdé­sét is, hogy kinek a kezében le. gyen az új rakéták „kulcsa”, te­hát konfliktus esetében ki dönthessen az új fegyverek fel- használásáról. Diplomáciai kö­rök szerint az NSZK Washing­tonnak adná át a rendelkezési jogot; ezzel is alá kívánja tá­masztani, hogy nem akar ön­Létszám-nyilvántartó készüléket szerkesztettek a Pécsi Dohánygyár villamos tmk-műszerészei. Az elektronikus készülék műszakkezdéskor jelzi majd a dolgozók létszámát és összetételét, és a mun­kaszervezők a jelzett adatok alapján tudják átcsoportosítani a munkaerőt. Képünkön: Északi József ellenőrző méréseket végez az új készüléken. Szokolai felv. településekből üdülőfalvakat! álló (nukleáris hatalommá vál­ni. A holland hadügyminiszter, aki kétévi haladékot követelt az új fegyverek telepítésére, végül is bejelentette, hogy az egész „modernizálási" kérdést újból a holland parlament elé terjesz­ti, amely az ügyben december hetedikén, tehát néhány nappal a NATO miniszteri konferenciá­ja előtt fog határozni. A festői szépségű Kisújbánya Elhagyott Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 313. szám 1979. november 15., csütörtök Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom