Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-11 / 279. szám
6 Dunántúli napló 1979. október 11., csütörtök Szatyor ^ ff ff Győző játszótere Vagy két éve panaszoltam fel egyszer, milyen ridegek, sivárak játszótereink a vcsból készült játékokkal, melyekről betonra huppan a gyerek. A helyzet persze nem vagy keveset változott azóta, született viszont a közelmúltban egy játszótér, amely ellenpéldaként állítható. Szatyor Győző, a népművészet ifjú mestere játszóteréről van szó, a Köztársaság téri óvoda udvarán, A területen kivágtak a tavasszal néhány nyárfát — adva volt tehát a világos színű, szép faanyag, s c fiatal fafaragó, akinek a kisfia is ebbe az óvodába jár, ajánlkozott, hogy a kivágott nyárfákból játékokat készít, udvari, szabadtéri jáíékokat. Libikókát, lovacskát, körhintát, mászókát. Szatyor Győző ezzel a munkával töltötte a nyarat az óvoda udvarán, s a gyermekévre szánt ajándék szeptemberre el fs készült. Negyvenezer forintra becsülik a játszótér értékét, a gyerekek persze mindennél többre. Nagy sikerük van a fajátékoknak, ezek a legnépszerűbbek az óvodaudvaron. Hiszen a gyermek számára vonzó, meleg anyag a fa, szívesebben nyúl hozzá, mint a fém vagy műanyag játékokhoz. A falovacskákon mindig nyargal néhány gyerek — ide akár egész ménest faraghatott volna Szatyor Győző. Remekül működő játék a kis körhinta, a libikóka és a mászóka is fa meg kötél kombinációjával. Ugyanakkor pedig több mint játék, mivel egyben képzőművészeti alkotás, szobor is valamennyi. Kis padok és egy vörös színű fából készült szobor határolják a homokkal leszórt játszóteret, a falovak és fából faragott madarak kis birodalmát. Szatyor Győző, ha munkájáról beszél, sohasem hallgatja el, hogy az Ormánság szülötte, Bogdásó- ról való. Ott szívta magába kora gyermekéveiben az ormánsági kultúrát, a népművészet formavilágát, s ez él tovább most már tudatosan szobraiban, grafikáiban, minden alkotásában. Szülőfalujában, a sógorbácsi bognórműhelyében leste el a famunka mesterfogásait, ott készítette első játékait, aztán pedig magányos útkeresések utón a Fiatalok Népművészeti Stúdiójában és immár a saját gyermekeinek mozgását, játékát figyelgetve. Maga is nagyon örül óvodai játékai sikerének, s azt mondja, szívesen készítene egy nyilvános játszóteret is — a város részére. G. O. Úti beszámoló Észak-Olaszországból A goriziai polgármester köszönti a pécsi kórust A Nevelők Háza kórusának vendégszereplése Könyv és ifjúság Játékosan, szórakozva olvasni vetélkedő * Idén először hirdették meg a Könyv és ifjúság vetélkedősorozatot. A KISZ KB kulturális osztálya, a Kulturális Minisztérium és a Magyar Rádió ifjúsági főosztálya vetélkedőjének lényege a játékosság, a szórakozva olvasás. A vetélkedőket felmenő rendszerben indítják. Minden városban, járásban alapkörzeteket alakítanak ki. E körzetek feladata a helyi vetélkedők megrendezése, úgy, hogy november elejéig kialakuljon a terület legjobb csapata. A.megyei döntőre a legkiemelkedőbbek juthatnak el és a még Csodálatos 12 napot töltöttünk Itáliában a Nevelők Háza Kamarakórusával — eleget téve a Torinói Egyetemi Énekkar és a Goriziai Madrigálkórus meghívásának. A torinóiaknál már harmadszor jártunk. Ezúttal a 25 éves jubileumukra szerveztek fesztivált négy kórussal: egy osztrák együttes Villachból, egy olasz Brescia környékéről, a vendéglátók és mi énekeltünk. lillai Aurél vezényletével háromszor léptünk fel a fesztiválon. Aostában és Torinóban közös hangversenyt adtunk a villachiakkal, ill. a bresciaiak- kal. A gálaest színhelye az Olasz Rádió torinói auditóriuma volt. Telt házak előtt nagy sikerrel szerepeltünk. Ez azért is nagy szó, mert a szeptembert zenei hónappá nyilvánították Torinóban, és egymást érték á rangos zenei események. A hatnapos torinói tartózkodás alatt — a szereplések és a próbák mellett — sok közös élményben volt részünk. Az Aosta- völgyi út és a Monte Bianco marad a legemlékezetesebb. Jeges csúcsok, zord nyiladékok vízesésekkel, sziklaormok várakkal, ódon települések, hegyoldalra kúszó teraszok gyümölcsligetekkel, barátságosan hívogató hotelek. A Fiat-gyár automata gépsorai, a Martini-Rossi cég múzeuma, a Bohémélet főpróbája Európa egyik legmodernebb színházában, Himnusz a Kossuth-szobornál. A goriziaiakkal új a barótko- zás, ők ,,cserepartnerek", az áprilisi kórusfesztiválra jönnek majd hozzánk. Mivel a Pécs— Torino útvonal felénél van ez a kisváros, a jugoszláv határnál, oda-vissza megszakítottuk útun- kat. Odafelé a goriziai vár lovagtermében, visszaútban az udinei dómban adtunk koncertet. Újra tapasztalhattuk, hogy az arezzói és goriziai kórusversenyek sikere nyomán mekkora tekintélye van a magyar kórusoknak. S nagyon boldogok vagyunk, hogy ezt mi is növeltük, s pompás énekléssel háláltuk meg a meghívást. A goriziaiak is ragyogó programmal rukkoltak ki, Ajánlhatjuk minden magyar autós turistának, térjen be Aquileiaba. Római kori romkert és gazdag múzeum található itt, s egy páratlanul szép mozaikpadlós, kiváló akusztikájú, XI. századi bazilika. A kedves tengerparti városkát, Gradot is méltatlanul mellőzik a magyar turisták. Mélykék tenger, zöld színorgia foqadott bennünket a Triest melletti Miramáre kastély parkjában. S pár órával később meqrendülten álltunk az I. vi- láqháború magyar katonáinak sírjánál, Redipugliában. Magunkat ajándékoztuk meg még azzal, hogy bekukkantottunk Velencébe és Veronába, s azzal, hogy énekeltünk, ahol lehetett: buszban, fogadásokon, tereken, templomokban, vendéglőkben, hol magunknak, hol mások szórakoztatására is, hol köszönetképpen. Szauer Dezső Francesco Finetti orgonakoncertje Hétfőn este a Székesegyház orgonáján egy olasz orgonaművész, Francesco Finotti, az I. nemzetközi Bach-—Liszt orgonaverseny győztesének koncertjét hallottuk. Műsorát a kellemesen kötelező Bach-műveken kívül főleg romantikus alkotások jellemezték. Kitűnően felkészült muzsikust ismerhettünk meg személyében: nemcsak a műveket birtokolta fölényesen, hanem a számára ismeretlen hangszert is. Változatosan és érzékenyen regisztrált, jól kihasználva a tér adta akusztikus lehetőségeket. Ez a színes játék nagyszerűen hatott a romantikus részben, Schumann, Koloss István és Vierne elhangzott műveiben. Aprólékos gonddal cizellált részmegoldásain keresztül lendületesen és logikusan építette fel a nagy formai egységeket is. Ez a lendületes, expresszív játék mára hangverseny első számában, Bach F-dúr toccata és fúga (BWV. 540.) előadásában is feltűnt. Szinte szokatlan hévvel szólalt meg ez a mű: elsősorban Bach zenéjének olasz-dallamos oldalát és lehetőségeit hangsúlyozta. Temperamentumos játékát ez a mű jól viselte: nem a virtuóz figurációk, a racionálisan építkező fúga megértése, hanem a mű adta sodró lendület okozott elsősorban igazi zenei élvezetet. Bach Allein Gott című korálelőjáté- kában (BWV. 675.) a hangszert csillogtatni akaró színigé. nye kissé zavarossá tette a hangzást: a túlhangsúlyozott quint-regiszter ebben az akusz. tikában túlságosan is fényesen élt a finom nyelvsípokon megszólaló korai-daliam rovására. Francesco Finotti koncertjén jelenlévő igen nagy számú hall. gatóság számára bebizonyosodott a Székesegyház orgonájának eddig alig-alig kihasznált lehetősége, alkalmassága romantikus művek megszólaltatasara is. Kircsi László ÍÍ||j|ÍÍÍÍ Dr. Littkei József r Állandóan képezi magát A lusta diákok is szeretik Az egyik tanítványától kérdeztem: tényleg olyan jó tanár-e Littkei József, mint amilyennek mondják? A gimnazista lány áradozva beszélt Littkei tanár úr földrajzóráiról. Szavahihetőségét erősíti, hogy hozzátette: énrólam, ugyan, biztosan azt fogja mondani, hogy nagyon lusta vagyok, és sajnos igaza van . . . Kora délután van, de a pécsi Leöwey Klára Gimnázium tanári szobájában már csak ketten ülünk. Amjkor utoljára — futólag — találkoztunk, még a megyei tanácson dolgozott. Ennek több mint egy éve már. — Miért hagyta ott a tanácsot? — Sokan megkérdezték ezt tőlem, és mindenki valami belső viszályt, összezördülést vélt felfedezni a történtek mögött. De szó sincs erről. Igen sok bizalmat kaptam a tanácson, szép feladatokat js, csak az ottani munka nem az én egyéniségemnek való. Amikor a komlói Steinmetz Miklós Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyettesi székét fölcseréltem az általános tanulmányi felügyelői poszttal, elsősorban a pedagógiai szervezés és irányítás izgalmas feladata lebegett a szemem előtt. Kellett hozzá négy év, hogy rájöjjek, a hivatali szervezet, a hivatali ügyintézési formák a számomra idegenek. Hetente csak két órát tudtam tanítani, és nagyon hiányzott az iskolával való közvetlen kapcsolat. Ezért döntöttem úgy, hogy ötéves tanácsi tevékenység után visszatérek a katedrára. Érdekes, mi több: tanulságos, hogy Littkei Józsefet is a régi típusú tanítóképző indította útjára, s töltötte fel pedagógusi „akkumulátorait" a tudás átadásának vágyával, a diákok szeretetével. Érettségivel együtt szerzett tanítói diplomát Kaposvárott a zákányi fiatalember, aki a Dráva mentén tanulta meg a természet szeretetét, az élővilág becsülését. Otthon azt szerették volna, ha állatorvos lesz, de túl erős volt a szülői késztetés, s „csak- azértis" pedagógus lett. A képző jó alapjaira építve elvégezte a tanárképző főiskola földrajz—biológia szakát, majd Szegeden az egyetemet is. Doktori disszertációját gazdasági földrajzból írta, s éghajlattanból szigorlatozott. A következő állomás a komlói Kun Béla Gimnázium volt. Littkei József még most is meleg szavakkal emlegeti a kiváló tantestületet. Ezután lett igazgatóhelyettes a Steinmetz- ben, majd következtek a hivatali évek, aminek a nyoma azért megmaradt: Littkei József most földrajz-szakfelügyelőként járja a megyét, s figyeli kollégáinak tanítási módszerét. — Ez az én iránytűm — mondja. — Látok sok felkészült és ugyanannyi felkészületlen pedagógust dolgozni. Az ő tanításukon mérem le magamat is, és igyekszem a hibáikból okulni. Most már szerencsére, több idő jut a szakirodalom olvasására is, ami ezen a pályán nélkülözhetetlen. Tényleg igaza lehet annak a lusta -tanítványnak ... H. J. jobbak a jövőre megrendezendő tatai vetélkedőtáborba, aholis újra eldől, mely csapatok olvastak a legtöbbet, kik kerülnek az országos, rádiós döntőbe. A rádió egyébként az országos játék alatt, hetenként egyszer mintajátékokat mutat be, egyes helyszínekről tudósít. És hogy hol lehetnek alapkörzetek? Könyvtárakban, ifjúsági házakban, iskolákban, nagyobb klubokban. A könyvtárak biztosítják a könyveket, a XX. századi irodalmat, helyet adnak a vetélkedőknek, segítenek a kiválasztásban. A rendező szervek kibocsátottak egy „játékos füzetet”, ötleteket adva a versenyek összeállítóinak. Irodalmi utazások, árverések, anagrammák, kidobósdi körülbelül kívül-belül játékok és természetesen még számtalan változatuk, új formájuk szerepelhet a vetélkedősorqzatban. Ezenkívül meghirdették az egyéni olvasópályázatot és az ifjúsági könyvhét alatt kiállításokat, találkozókat is rendeznek. Ez utóbbi részben egybe esik az őszi megyei könyvhetek időpontjával (október 19.—no vember 18.). A szervezés megkezdődött Baranyában is, igaz, még sok ■ a tisztázatlan időpont, az elképzelések sem alakultak ki mindenütt, hogyan is rendezzék a vetélkedőket, kik vezessék azokat, mit olvassanak, hogyan kerüljék el, hogy a járási csapatok ne legyenek hátrányban a városi csapatokkal. A KISZ Pécs városi Bizottságán összeállítottak huszonhat könyvből álló ajánló listát, máshol teljesen az olvasókra bízzák, mit válasszanak a hatalmas, kínálkozó anyagból. A könyvtárosok szerint időben jócskán elcsúszott a vetélkedősorozat már a kezdet kezdetén. Későn kapták meg a játékok összeállítását, későn Lógtak a körzetek kialakításához. Az ilyen nagy lélegzetű vetélkedőknél mindig nagyobb a lehetőség valamit rosszul csinálni. Természetesen nem lenne igazságos, ha most bármiben is elítélnénk a vetélkedőt. Hiszen még lehet bizonyítani. És a meghirdetett játék igen hasznos, a kezdeti ingadozásokon túl, még nagyon eredeti, nagyon jó lehet. Ha már csak kicsit is felkelti a fiatalok érdeklődését az olvasás iránt, elérte a célját. A könyvtárosok kaposvári értekezletén ellenérvként vetették fel, hogy ez a vetélkedősorozat ismét csak a kampányjelleget erősíti. Nem hiszem, hogy igazuk van. Ha egy iskolás, több mint fél évig, folyamatosan olvas, készül a vetélkedőre, már nem nevezhetjük kampánynak. És nagy a valószínűsége annak is, hogy sokan jövő május után is szívesebben vesznek a kezükbe könyvet, mint korábban. Mert az olvasás ízére csak egyszer kell rájönni, és ha ezt úgynevezett „kampány" segíti elő, hát örüljünk, hogy valakinek, valaminek sikerült ezt elérnie. Ezt kívánjuk az új vetélkedősorozatnak is. Szervezőinek meg összefogott, pontos munkát. B. A.
